Miss Mendler & Cheekbones professzor

Gyönyörű napra ébredtünk, már csak azért is, mert nincs első órám, meg amúgy is, sütött a nap, nem esett, meg ilyenek. Kivételesen lementem reggelizni, bár már nem voltak sokan a Nagyteremben. Mire végeztem, már senki sem. Ez mondjuk érthető is, mivel vagy tíz perce becsengettek. Lassan lépkedtem a kijárat felé, majd kanyarodtam le a folyosóra. Úgy terveztem, hogy szépen komótosan felballagok a szobámba, és kijavítok pár dolgozatot. De ugyan miért is lett volna így? Természetes, hogy nem tölthetek el egy pici nyugodt időt, ha nincs órám, mert nekem kell megtalálnom egy kóborgó diákot, és nekem kell kiszednem belőle, hogy miért nem órán van.
- Kisasszony! Megtudhatnám, hogy miért nem órán van? - szólok a lány után, aki menekülni próbált, ahogy meglátott. Legalább jól csinálnák a lógást...
Nem mozdulok meg, csak figyelem a lehajtott fejjel felém induló mardekárost - legalábbis innen úgy látom, hogy zöld a nyakkendője. Büntetőmunkához kedvem nem sok van, Piton meg úgysem ad a drágaságos mardekárosainak, így marad a pontlevonás. Na, ez meg a mesétől függ, hogy mit talál ki. Ha nagyon fantáziadús, talán megússza tízzel. Bár, lehet lesz belőle tizenöt is, ha már így megzavarta a reggeli nyugalmamat...

Gondolataim nagyon más fele jártak, így azt se hallottam, hogy becsöngettek..Egyszer csak észhez térek és gyors léptekkel megyek a folyosón, amikor valaki megszólított.Körülnéztem hátha nem én vagyok a nagy szerencsés, megfordultam és a földet nézve lassan elindultam a professzor felé. Most mit mondjak? Az igazat nem nagyon hinné el, elbambultam és nem hallottam a csengőt.. Nem az igazság nagyon béna..Így gondolkoztam, mit mondjak, amikor oda értem, rá néztem a tanárra.-Az Igazat mondjam?-kérdeztem tőle, ami nem volt valami ide illő, ezért inkább mondtam az igazat.-Az igazság az, hogy nagyon elbambultam és nem hallottam a csengőt, de már indultam órára..-mondtam ezt a bénácska, de igaz történetet. Bele néztem a szemébe, nem mindenkit hatok meg, de a szemem az néha tud irányítani..már akinél. Vártam a tanár ítéletét. Mondjuk nem muszáj elhinnie...

- Az igazat, természetesen - mondtam szigorúan.
Komolyan képes ezt megkérdezni egy diák? Szerinte miért vonom felelősségre? Hogy az átlátszó hazugságokat hallgassam? Ugyan már, ezt ő sem gondolja komolyan!
- Elbambult! Hát persze, egyből gondolhattam volna, hiszen egy diáknak nem az a dolga, hogy a csengőre és az iskolára figyeljen! - vágtam a fejéhez a szarkazmustól csöpögő szavaimat.
Egy kicsit Pitonosodom, nem? Megártott ez a pár év közös munka... De el kell ismerni, elég jól csinálja a szigorúskodást, hiszen senki nem mer ellenkezni vele. És a félig Pitonos szigorúságomnak meg perce az arcomnak köszönhetően velem sem ellenkeznek. Ez baromi felemelő érzés.
- Az óra ideje alatt a folyosón mászkált, ezt semmivel sem tagadhatja, ezért 10 pont a Mardekártól, a többit meg majd elintézi az, akivel órája van. Nyomás! - zártam rövidre a beszélgetés, mivel semmi kedvem ezt a gyönyörű lyukasórát ezzel elrontani.
Megvártam, amíg a lány sarkon fordul, majd én is elindultam a szobám felé, élvezni a kellemes magányt.

/millió bocsi, de nem tudtam jobban kihozni, majd játszhatunk még! /

Ömm...-Igen suliról, pontosabban, az órákról mondva ez egy börtön..De látva a professzor nagyon készül a pihenőjére, és majd szét robban, ez van a diákok feladata, hogy szét robbantsák a tanárok fejét. Nem tagadhatom, ez igaz,de..de, ah, hagyuk.A 10 pontot visszaszerezzük, főleg ha Piton prof.-ról van szó. Nem szóltam semmit csak néztem míg befejezi, elég rövid 'beszélgetésünk'.- Igenis!-Vágtam a kezem a fejem mellé, mint a mugli katonák. Próbáltam visszafogni a nevetésem, de a tanár feje majd szétrobbant. Megfordultam és futottam az órára, de egyszer csak kitört belőlem a nevetés. És nem még 5 perccel azután sem éreztem bűntudatot, ki érezne?


/Semmi gond, én se voltam jó..És most is rövid lett, nem volt mit kifejten :s/