Miss Waldorf & Thjalf Osberg #2

Vendég

- Margaret, várj! - kiáltottam a lány után, akit egyre jobban kezdtem megkedvelni. De ő nem várt meg. Csak futott és futott, még hátra sem nézett. Én pedig követtem. Hiszen most kedvesnek tűnt, és talán még valami jó dolog is kisülhet ebből...de ki tudja.
Margaret úgy loholt, hogy utol sem értem. Egyszer csak Roxmorts utcáján találtuk magunkat. Ekkor a nevén szólítottam, mire megállt. Mérget vettem volna rá, hogy csak úgy kavarognak a fejében a gondolatok, szívében pedig az érzések. Akárcsak az enyémben.
- Margaret....minden rendben van? - kérdeztem tőle egy kicsit félve.

Vendég

Mély levegőt vettem, majd megpördültem a tengelyem körül és mosolyt erőltettem az arcomra, hogy lássa - igazából nem miatta futamodtam meg.
- Örülök, hogy látlak...újra. Nem gondoltam, hogy a sarkamban loholás az új hobbid.
Érzéseim feltolultak és épp fordultam volna meg, amikor támadt egy ötletem.
Miért ne tenném? Lehet, hogy kedves...mert ma egész kedves volt. VELEM. Aki sértegette. Szóba állt VELEM.
De én is VELE, ami nem előnyös... rám nézve.
Fejemben egymást kergették a gondolatok és azt sem tudtam, hogy mit csináljak, de okosan döntöttem. Követtem dübörgő testem szavát és behúztam Thjalf-ot az egyik szűk kis utcába.

Vendég

- Igen, eddig én sem tudtam, de jó hobbinak tűnik - mondta a lánynak. Margaret arcán egy halvány mosoly jelent meg, de csak pár másodpercre. Ekkor őszinte meglepődésemre a lány megragadta a bal karom, és egy szűk utcácskába húzott be. Meghitt kis hely volt, és mivel már a Nap is lement, a házak ablakában itt-ott pislákoló fény elég hangulatossá tette a pillanatot.
Egy ideig csak vártunk. Vártunk és vártunk. Csak néztük egymást. Aztán az érzések úrrá lettek rajtunk, és heves csókolózás lett a vége a dolognak. Hihetetlen, hogy pár óra elteltével hogy megváltozott a véleményem a lányról. Pedig az én véleményemet nem lehet egykönnyen megváltoztatni.

Vendég

Az eszem aljas módon cserben hagyott, hogy kalandozó érzelmeimnek engedjen utat. Eddigi énem eldobva téptem le magamról a fekete álarcot melyet addig viselni kényszerültem, csak, hogy eleget tegyek másoknak. Thjalf társaságában szabadnak éreztem magam mint a madár, korlátok nélkül zuhanhattam a karjai közé.
Óvatosan két ajka közé csókoltam, majd kezemet a nyakára fontam. Hamarosan az ő karjai is átfonták a derekam és derűs, meleg érzést kölcsönöztek minden porcikámnak. Beleremegtem az érzésbe, ahogy a gerincem majd' kettészakadt a 'fájdalomtól'.
Le akartam róla rántani a ruhát.

Vendég

Nem volt túl kényelmes hely a szűk utcácska, de egy alkalomra megtette. Margaret ajkai puhák voltak, a testem melegség járta át.
Még mindig nem értettem, hogy lehet itt egy mardekáros lánnyal, akivel nemrég még sűrűn kerültük egymás pillantását. De hát így alakult. Ami megtörtént, megtörtént.
Kár ezen gondolkozni - gondoltam - Inkább kiélvezem a pillanatot.
Kezeim Margaret meztelen hátát simogatták, akárcsak az ő kezei az enyémet. Aztán egy kis idő után a többi ruha is lekerült rólunk. Így meztelen kicsit hidegnek éreztem a levegőt, de hát miért is érdekel a hőmérséklet, ha itt van velem egy gyönyörű nőszemély?

Vendég

Amint Thjalf leválasztotta rólam a talárt, lázadozni kezdtem. A józan eszem előtört és megparancsolta vágyakozó testemnek, hogy hagyja abba amit elkezdett én pedig követtem az éles erejű tanácsot, hiszen tudtam, hogy később megbánnám egykori, meggondolatlan tettemet.
Kiegyenesedtem és elengedtem a fiút, majd óvatosan meglöktem, hogy érzékelje semmi sincs rendben.
Összeszedtem magam, felcipzároztam a ruhám, megnyaltam a szám és lenyeltem a keserű csók ízét, majd a srác szemeibe néztem.
- Bocs, de mégsem. - majd elmosolyodtam.
Igazán nem akartam neki fájdalmat okozni, de tudhatta volna, hogy Margaret Waldorf és ő... Hogy is fogalmazzak, nem illenek össze.
Vagy mégis? - tört elő bizsergő vágyálmom.
Az ajkaimba haraptam és próbáltam elhessegetni a visszatérő csók emlékét és Thjalfot, aki porrá zúzta az egész világom.
Elindultam vissza az ódon kastélyba.

Vendég

Amikor Margaret megszólalt, szavain legalább annyira meglepődtem, mint amikor arra helyre húzott, ahol most voltunk.
- Mi bajod van? - kérdeztem meglepődve. Olyannyira megleptek a lány ajkát elhagyó szavak, hogy mozdulni sem bírtam. Margaret pedig némán visszahúzta magára a ruháit, majd elindult visszafelé az úton.
- Most meg hova mész?! - hüledeztem, de a lány válaszra se méltatott.
- Mi a bajod velem?!? Hallod amit mondok?! - kiabáltam utána, már a főút közepéről. Ekkor átfutott az agyamon egy gondolat: milyen jó lenne most sértések egész csokrát a lány fejéhez vágni, de nem tettem. Pedig megérdemelte volna. Legalább válaszolt volna, hisz hozzá beszéltem. Ezután felöltöztem, majd én is elindultam a főúton vissza a kastély felé, de a lány alakját már elnyelte az éj sötétje.

» Miss Waldorf & Thjalf Osberg
» Thjalf Osberg
» Mr. King & Miss Sherrard & Miss Waldorf
» Miss Waldorf & Cheekbones professzor
» Thjalf & Sherrilyn