Mr. King & Miss Sherrard & Miss Waldorf

Amit a róka mondott teljesen kiakasztott! Most keltem a védelmére ő meg erre ő meg ezt mondja.
- Miért hiszi azt ebben a lángba borult iskolában, hogyha beszélek egy lánnyal az le akar velem feküdni vagy én vele! Nem lehetne végre csak beszélgetni?- Elég dühös lettem és nem kontrolláltam magam, emiatt a hajam tincsenként különböző színekben kezdett el játszani, ami fel sem tűnik nekem. Dühös pár másodpercig görcsösen fogom a karfáját a fotelnek, majd pár lélegzetvétel után, amikor elszállt a dühöm jó nagy része megnyugszom, és visszafordulok Margarethez.
- Addig amíg a komfort zónádban tarthatod meg az ígéretedet addig egyszerű azt mondani, hogy mindig megtartod. Ígérd meg hogy nem halsz meg egy csata előtt majd kerülj olyan helyzetbe hogy a saját életed árán megmentheted a szerelmedet. Ígéretet tettél másnak. Nos akkor hagynád veszni a szerelmedet, vagy megmentenéd?- Kéjes vigyorral a fejemen hátradőlök. Na erre mit mondasz? Nem egy egyszerű kérdés és kívül esik a komfortzónáján. Érdekes lesz.

- Nos, kedves Josh, erre igen egyszerű a válasz. Nem hiszem saját magamnál érdekesebb személyt lelek ezen a földön. Belőlem még egy nincs és csak az a férfi hozhat ki a sorsomból, aki eléggé tüzes és vad, hogy megfeleljen a kívánságaimnak. Hagynám veszni.
Gonosz vigyorom mögé egy hangyányi keseredettség is társult, habár arcomat elfordítottam a tűz felől, hogy a sötétség kevésbé láttassa a tengernyi mély sebet.
Nyeltem egyet, majd mikor visszanyertem lelki egyensúlyom, felálltam és megigazítottam a szoknyám.
Féltem, hogy a beszélgetés veszélyesebb vizekre terelődik, így indulnom kellett. Margaret még soha senki elől nem szökött meg, azonban úgy láttam, hogy Josh King nem mindennapi mardekáros. Inkább különleges.

Bármit válaszol , már mind a kettőre meg volt a még rosszabb helyzetbe hozó válaszom.
- Komolyan hagynád veszni a szerelmedet egy Halálfaló keze által? Szemrebbenés nélkül néznéd végig hogy életed nagy szerelmének a szeméből kihuny a fény? Menekülnél amikor hallod hogy egy őt ért Crucio átoktól ordít? Függetleníteni tudod az elmédet a sikolyától? Tudva tudván, hogy megmenthetted volna? De inkább gőgösen a saját életedet mentetted?- Tudtam, hogy ez valószínűleg egy olyan pont amire már nem nagyon fog tudni gőgösen válaszolni. Sarokba szorult. Támadni fog vagy ő is összetörik mint a róka. Nem bántanám őt se csak érdekel, hogy mit bír az egója által felhúzott fal. Mivel ő lobbanékonyabbnak tűnik feleszem a mondat közepénél a pálcámat és az ujjbegyemmel elkezdem egyensúlyoztatni. Sosem tudhatod, hogy ki mikor robban.

- Egyre jobban érdekel mi bújik meg a büszke álarcod mögött. Tényleg mardekáros vagy, King? Aranyvérről és becsületességről prédikálsz, miközben az igaz szerelmet véded? Ki a te igaz szerelmed, hm? Maggie-nek bármit elmondhatsz! Gyere és oszd meg velem a mocskos kis titkaidat, vörös oroszlán!
A hozzáállása végképp felháborított. Ahogyan nyáltól fröcsögve előadta a monológot a szerelem örökkévalóságáról egyenesen taszított. Alig vártam, hogy kilépjek a friss levegőre. Nem érdekelt kivel találkozok össze, még Piton sem zavart volna.
Lehet, hogy csak egy besúgó?
A kérdés mindvégig ott motoszkált a fejemben.
Mi van ha csak kémkedni jött? Vagy tőrbe csalni? El tudom képzelni róla, hogy egy információgyűjtő kis pióca, aki faggatással akarja megnyerni magának a közönséget.

Ez volt az a határ. Nem volt egy nagy kirohanás de az volt. Kezdi elveszíteni a fejét.
- Próbáld levenni a maszkomat, ha annyira érdekel, de vigyázz nem biztos, hogy olyat fogsz találni ami tetszik is.- Mosolyodtam el negédesen.
- Prédikál Hóborc bal keze! Csupán nem minden egyértelmű amire az emberek így tekintenek. És ha ezt a képükbe vágod általában kiakadnak vagy támadnak. Mindenkiből mást vált ki. A bizonytalanság olyan fegyver amit bárki birtokolhat, de csak kevesen értik igazán, hogy miben is áll az ereje. Bármennyire is zavar, hogy Mardekáros vagyok nem leszek Griffendéles. Már nem ius lehetek. Még csak a maszk felszínét láttad mégis griffendélesnek mondasz mi van, ha a maszkom alatt egy kígyó lapul?- Nem bírtam ezt a poént kihagyni és a fejemen megjelentek kígyókra jellemző vonások. Pikkelyek a nyelv a szem és hirtelen hajam se volt.

Meghökkenésem határtalan volt. Hirtelen hátra ugrottam, hiszen az elváltozott arc és a durva vonások, simulékony kígyóarcot mutattak. Először azt hittem, hogy maga a Sötét Nagyúr tért vissza hamvaiból, de aztán rádöbbentem, hogy amit látok az ritka képesség, de mindennap találkozhat vele az ember, ha jól figyel.
Egy igazi metamorf mágussal álltam szemben.
Szívem dobogása csak nem akart abbahagyni. Vegyes érzések kavarogtak bennem, de főként az furdalta a lelkiismeretem, hogy olyan gyávának mutatkoztam.
Még is csak nő vagy! - kántálta a belső hangom, de ez sem segített, végül összeszedtem magam, arcvonásaim rendeztem és önelégült arccal kitipegtem a klubhelyiségből, a nagy, fa ajtón át, miközben ezt sziszegtem, vérben forgó szemekkel:
- Tönkre teszlek!

Fenyeget. Meglátjuk, hogy mit tud tenni ellenem.
- Előbb meg kell találnod Waldorf! - Szóltam utána kihívóan majd már a hétköznapi arcommal visszafordultam a vöröshöz.
- Elnézést az előbbi kis szócsatáért amit végig kellett hallgatnod. Ohh milyen paraszt vagyok be se mutatkoztam. A nevem Spark.- Elmosolyodtam.
- Remélem nem nagyon ijesztett meg az előbbi kis.. hm.. .performanszom. Csupán helyére kellett tenni a leányzót.- letettem a pálcámat és hátradőltem. Az első csatát megnyertem, de valószínűleg lesz több is. Meglátjuk, hogy a végén ki marad talpon. Szeretem a kihívásokat. Innentől kezdve megeheti a rákfene, mert sosem tudhatja, hogy velem beszél-e vagy valaki mással. Ha tényleg keresztbe tesz nekem, akkor a paranoiiáig meg sem állok.

Döbbentem figyeltem az eseményeket, egészen addig, amíg Margaret el nem viharzott, kissé furcsa arccal. Még sosem láttam ilyennek, bár igaz, ami igaz, nem is gyakran látom, tekintve, hogy nem is keresem a társaságát. Párszor pislogtam, majd újra rendezve arcvonásaimat, a szőke felé fordultam, ki időközben bemutatkozott. Elmosolyodtam.
- Nem csúfítottatok bele a lelkivilágomba, ne aggódj. Láttam ennél durvább vitákat is... - utaltam burkoltan arra, otthon mik szoktak lezajlani nálunk a nyáron. - Sherrilyn vagyok.
Figyeltem, ahogy leteszi a pálcáját, és kényelmesen elhelyezkedik, közben pedig nem szóltam hozzá. Az előbb történteken gondolkodtam, azon, hogy én hogyan is kerültem bele abba a helyzetbe, és hogy a francba gyengültem el, csak azért, mert egy hazugságban élek. Nem ismertem magamra. Zavartan igazítottam meg a taláromat, hogy legalább addig ne kelljen Sparkra néznem, de nem húzhattam órákig a ruhám rendben tartását. Elég idiótán nézett volna ki.
- Ideje volt, hogy valaki rendbe tegye már Margaretet - emeltem fel végül a fejem, mikor már újra magabiztosnak éreztem magam.

Látom a lányon hogy zavarban van és próbálja rendezni magát. Pár pillanat múlva sikerül neki és én addig türelmesen várok.
-Nem azért tettem, mert célom Margaret rendre utasítása. Kibuktál és rád támadt. Egy olyanra támadni aki adott pillanatban nem tud védekezni szemét dolog. Csak meg akartalak védeni. Utána velem szócsatázott és elbukott... Ennyit tud... Csak a védtelenekbe belerúgni.- Hangomban düh van. Próbálom úgy előadni, hogy értse nem tekintem gyengének, vagy védelemre szorulónak, csupán ezt éreztem helyesnek. Remélem nem érti félre. Aranyos lány és megérdemelne egy kis törődést. No nem mintha én ezt meg tudnám neki adni. Sajnos nem értek ezekhez a lelki dolgokhoz.

- Jogos - bólintottam, mert egyet értettem a nézetével, legalábbis félig. Én nagyon mást szoktam meg. - Viszont ha azt vesszük, a Mardekárban már ez a mindennapi. Bár ha a saját házadból támadsz valakire, az már tényleg aljas.
Én legalábbis így gondoltam. Előszeretettel fenyegettem a Hugrabugosokat, a Griffendéleseket, viszont Mardekárosokat sosem, legalábbis addig, amíg okot nem adtak rá, bár ezekre már volt példa. Mint most Margaret. Lehetséges, hogy csak én voltam túl elnéző a kígyókkal, de nem akartam odáig süllyedni, hogy olyanokat bántok, akik egy bizonyos szintig hasonlóak hozzám. Ha a félvérséget nem vesszük különbségnek.
Lassan felálltam, majd közelebb léptem hozzá, és óvatosan leültem mellé, félve attól, hogyan fog reagálni. Nem látszott olyannak, ki bárkinek is megengedi, hogy közelebb kerüljön hozzá, bár a végén ki tudja... A szemeibe néztem.
- Köszönöm, hogy megvédtél - elmosolyodtam, úgy igazából. - Vele - böktem az ajtó felé, ahol a lány kiviharzott. - Talán még én sem bírtam volna.

Mellém ült. Ez meglepett kicsit odébb ültem, hogy elférjen no meg azért hogy ne érintkezzen a combunk. Sosem kezeltem jól ezeket a helyzeteket. Sokszor távolságtartóbb vagyok a kelleténél.
- Ugyan ne köszönd. Nem csak miattad tettem hanem azért is mert szimplán bosszant ha valaki gőgös...- Visszamosolyogtam.
- Hidd el nekem ő is te is és én is csak emberek vagyunk, és mint minden embernek mindegyikőnknek megvannak a maga gyengeségei. Ha megtalálod akkor csak le kell csapni akár egy kígyó.- mondtam a tanácsot és remélem megérti amit akarok mondani. Néha egy kicsist bonyolultan fogalmazok, és hajlamos vagyok rébuszokban beszélni. De vagy érti valaki őket vagy nem.
- Szóval még mindig nem értem mi ez a Roxfortban. Már ezt a szex lázat értve... Lányok csókolják meg egyik pillanatról a másikra az idegen pasikat...- itt elgondolkozok és csöndbe is maradok Laurelre gondoltam és a Tiltott rengeteges esetre. Nem tudtam a csajt hova rakni. Fura is volt. Felnéztem és ekkor már Seryn ajka nyitva volt és válaszolt.

Értettem, mire gondolt, de komolyabb hozzá fűzni valóm nem volt, részben mivel nem akartam gyengének látszani. Lehet, hogy hülyeségnek tűnt, de így volt. Mindig, mindenki előtt erősnek mutattam magam, olyannak, akit senki és semmi nem érdekel, még a szüleim előtt is, most pedig jött ez a szőke, és romba dőlt minden álcám. Legalábbis előtte és azelőtt a kígyó Margaret előtt. A lehető legjobb. Azért, biztosítva arról, hogy tudom, mit akar mondani, bólintottam.
- Szerintem a Rendelet az oka. Most mindenki keresi az igaz szerelmet, talán azért, mert bízik abban, hogy azzal kijátszhatja a törvényt - tűnődtem el egy pillanatra, belegondolva abba, hogy talán én is pont ezért vagyok Thjalffal? Mondjuk ez butaság, mert szerelmet biztos nem érzek a Hollóhátas iránt. Eddig. - Vagy éppen pasik az idegen lányokat - mosolyodtam el, ahogy eszembe jutott, hogy Thjalf mit tett a legelső találkozásunkkor. Fene sem hitte volna, hogy az lesz abból, hogy összeütköztem egy fiúval. Igazság szerint, viszont érdekelt, ki csókolhatta meg Sparkot - mert abban biztos voltam, hogy magáról beszél. Megkérdezni viszont talán nem lett volna illendő.

Hát igen a rendelet sok fejben nagy zavart okozott. nem lehetetlen, hogy nagy csata lesz ennek a vége. Meglátjuk.
- Kijátszani a törvényt? Hát elég fura erre az a módszer, hogy mindenki mindenkivel kefél. Az igaz szerelem nem a testi kontaktus útján alakul, ki vagy jön létre. Meglátod megtetszik. Nem tudod megmondani miért. Esetleg olyan hatást gyakorol rád valaki, hogy megbízol benne és így alakul ki, de semmi képpen sem kezdődik szexel.- Legalábbis nekem nem tettem volna hozzá bár az talán túl sokat árult volna el rólam. Nem tudom azt se, hogy mi a szerelem de prédikálok róla. elkezdem a két mutatóujjamat összeérinteni, és láthatólag zavarban vagyok. Már megint egy lány ül mellettem... Mit kéne tennem? mit lehet ilyenkor tenni mondani? Úristen édes fiam sokat kell még tanulnod a nőkről. Sherrilyn arcát fürkésztem, és próbáltam rájönni mire gondol.

- Hát, valaki így próbálja keresni az igaz szerelmet. Nagyon sok valaki - vontam meg a vállam, mert igazából nagyon nem érdekelt a téma. Legalábbis addig, amíg én nem voltam érintett benne. Mert az való igaz, hogy én sem voltam oda a rendeletért, mégsem estem minden jöttment karjaiba, csak a kétségbeesés miatt, pedig meg lett volna rá okom. Thjalf is csak a véletlen műve. Igen. Csakis az. Nem kerestük egymást, mégis megtalált engem, de teljesen biztos vagyok benne, hogy ez még nem szerelem. Egyszerűen nem lehet az, és lehet, hogy nem is lesz soha. Újra Sparkra néztem. - Sokaknak elég érdekes a taktikája, mint láthatod.
Ha jól vettem észre, a szőke kicsit feszült volt a közelemben, így egy kegyes mosollyal - csak is azért, mert megvédett Margarettel szemben - kicsit arrébb csúsztam, több helyet hagyva neki, és reméltem, hogy az megnyugtatja. De tényleg. És felettébb kedves voltam, mert nem említettem meg, hogy mi a baja, azon kívül, hogy egy lány ül alig pár centire mellette?

Ránézek a lányra és elmosolyodok. Reményt adok ennek a lánynak, mert a remény fontos.
- Még nem tudom, hogy hogyan, de megtaláljuk a módját, hogy eltörölhessük ezt a hülye rendeletet, viszont ehez egyedül kevés vagyok. Te is kellesz, szóval ha tényleg utálod akkor gyere csatlakozz, és megtaláljuk a módját, hogy eltöröljük.-
Borsot akarok törni a Minisztérium orra alá, és remélem sikerülni is fog a kicsi kis tervem! Érzem, hogy még tart tőlem ez a lány, így remélem ezzel meg tudom törni a kettőnk között lévő falat, és mélyebb témák felé tudunk evezni. Maximum elküld a francba, és ez lehet a legrosszabb ami történik.

Egy pillanatra elgondolkodtam, mert a gondolat, hogy eltöröljük a rendeletet, kifejezetten tetszett, de a fejesek ellen menni, a tuti veszélybe, már nem annyira. Joshra néztem. Tudtam, hogy komolyan gondolja a dolgot, és sejtettem, hogy ő meg is merné tenni, velem ellentétben... Így gonosz módon csak megcsóváltam a fejem.
- Csábító a gondolat, de a törvény és a Rendelet ellen menni kész öngyilkosság lenne. Inkább nehezen, de törődj bele - kicsit félrenéztem, de a tekintetem hamar visszatalált a beszélgetőpartneremhez. - Tegyél úgy, mint mindenki; csapongj ki titokban. Ess szerelmbe titokban, fogadj hűséget titokban olyannak, akit nem neked adott az az idióta Rendelet... Azzal talán boldog életed lehet majd.
Amit mondtam, azt félig meddig komolyan is gondoltam. Főleg, hogy nagyrészt én is ezt csináltam, azzal az eltéréssel, hogy én annyira nem voltam boldog tőle. De legalább még nem kellett azzal enyelegnem, azzal a mugli származásúval, akit nekem adtak ki. Mert ha majd azzal kell, komolyan mondom, felakasztom magam. A hatalmas nagy szégyent még én sem bírom elviselni.

Meglepett, hogy a lány fél ettől, mert eddig nem ezt mutatta. Ugyanakkor túl sokat tudott meg és így vagy mellettem fog állni, vagy el kell hallgattatnom.
-Komolyan? ez az élet? Mindent tegyek titokban, és kússzak másszak mint egy patkány? Nem! Inkább halok meg mint semhogy félredobva a büszkeségem egérként éljem le az életemet. Miért öngyilkosság? Ha van 2000 Auror meg 200 dementor akiket ránk küldhet a minisztérium, amit nem fog megtenni, mivel így is attól félnek, hogy kihalunk. Nem tehetne semmit ellenünk, ugyanakkor ha elegen vagyunk akkor a tömeg hangja annyira erős lesz, hogy nincs mit tenni módosítaniuk kell rajta. Ám ehhez olyanok kellenek akik küzdenek ezért a célért, és nem csak elszenvedik. Olyanok kellenek akiket ha korbáccsal vernek megkérdezik maguktól, hogy mit tehetek ellene. Drága Sherrilyn te melyikhez tartozol? Elbújsz a kis egérlukban vagy kijössz és harcolsz egy eszméért amiért érdemes!- Hosszú monológom remélem eljut a kis buksijáig, mivel ennél jobb érveim nemigen voltak, és ha ezt is visszamondja, akkor nagy bajban vagyok, mert ki kell iktatnom valahogyan a lányt. Remélem erre nem kerül sor.