Sirius & Lorraine

Kezdtem magam kissé bezártnak érezni a kastényban: ki akartam szabadulni a falak közül, és elmenni valami csendes helyre, ahol nyugodtan a gondolataimba merülhetek. Először az udvaron próbálkoztam, azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy a szünetek rövidek, az különböző helyek pedig diákoktól visszhangosak mindehol.
Így első szabad délutánom alkalmával úgy döntöttem felkeresem Roxmortsot. Nagyon régen jártam a városban, de nagyjából emlékeztem a nevezetességekre. Egy gyönyörű napot töltöttem el itt anno Eddel... Gyorsan máson kezdtem el gondolkozni, és így mentem végig a főút nagy részén. Ám mikor ránéztem a Három Seprű címerére nem tudtam megfékezni a feltörő emléket.

- Na, kitalálod, hova hoztalak?- kérdeztem Ed szememet befogva tenyerével. Épp ekkor hopponáltunk ide. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. éreztem a friss, vidéki levegőt; ezért első, szörnyű gondolatom az volt, hogy hazavitt. Mikor azonban meghallottam a távoli zsivajt megnyugodtam, és rájöttem: Ed ilyet sosem tenne velem.
- Fogalmam sincs- mosolyodtam el, azonban túl későn.
A férfi levette kezét a szememről, és elém állt. Arcomba nézett aggodó arckifejezéssel.
Nem kérdezte meg, mit láttam, mit gondoltam. Eleinte párszor megtette, de az már nagyon régen volt. Tudta, hogy nem tudnék róla rendesen beszélni.
Íg ycsak rám mosolygott, átkarolt, és bevezetett a Három Seprűbe, ahol egy csodás délutánt töltöttünk el, együtt...

Miközben elmerengtem ugyanúgy sétáltam tovább. Mikor magamhoz tértem gyorsan megszaporáztam lépteim, és igyekeztem visszanyelni könnyeim. Az első olyan hely, ahol csend volt, és nyugalom, a bagolyposta volt. Beszaladtam ide, és körülnéztem. Rengeteg különböző méretű madát volt itt külön színkóddal ellátva.
Miután gondolataimat rendeztem; éppen egy aranyos kis baglyot simogattam, amikor nyílt az ajtó, és egy férfi lépett be.