Lorraine & Sirius - I have a very stupid heart

Vendég

Lorraine & Sirius

'Love? No, I prefer vodka.'

Rohadt kurva - gondolom, miközben megiszok még egy pohárral a híres Lángnyelv Whisky-ből. Merlinre, miért pont abba a nőbe szerettem bele, miért ilyen hamar, miért most? Miért őrjített meg, szerettette meg magát velem, csalt meg, hagyott el? Miért? Miért pont ő? Miért én? Ez csak egy vicc. Az egész egy rohadt, szánalmas vicc. Nem. Én vagyok a szánalmas.
Öt napja engedtek ki a Mungóból, Aurora egy hete mondta el a dolgot, ami azzal a ripacs, sznob, öntelt, kényes, nyálas ficsúrral, Cheekbones-szal történt. Merlinre, de behúznék annak a rohadéknak egyet. Meg még egyet. Nem kell ide varázslat! Puszta erő is elég lenne, hogy fölé kerekedjek, és kiverjem belőle a szuszt is. Gondolom, Aurora nem bánta meg. Nem hát, és ezt ő is megmondta! Kegyesen hazudozott nekem, vagy egy hétig, bejárt minden nap, hosszabb-rövidebb időre, hogy felrángasson a porból, hogy aztán visszalökhessen a sárba. Gyűlölöm ezért, és mégis, még mindig szeretem, és bármit, bármit megtennék érte, hogy visszaszerezzem őt. De, azt hiszem, ez a hajó már elúszott. És csak egy bolond úszna utána. Világ életemben egy bolond voltam.
Míg ezen gondolatok cikáznak fejemben, még vagy öt pohárral megiszok az italból, lassan nem akarnak kiszolgálni, de, mikor előveszem a pálcámat, meggondolja magát a csapos, és tölt még, és még, és még.
Részeg vagyok. De még ez sem feledteti velem Aurora szép arcát, a testét, amint kecses ívbe feszül a takaró alatt, testemnek feszülve. Haja lágy, sötét zuhatagként omlott fehér vállára, szeme kékjével olyan volt, mint egy jéghideg bárónő. Sosem felejtem el, ahogy rám nézett, ahogy elkapta a tekintetemet, ahogy megnyerte a szívemet. Valósággal elvette, magához rántotta, ujjai közé szorította és el sem eresztette. Vagy én hittem ezt? Én kínáltam neki tálcán a szívemet? Ő pedig felfalta. Gyönyörű bestia.
Felállok a székről. Mozgásom kissé vontatott, nem tudok egyenesen menni, így támolyogva, de eljutok egy másik asztalhoz, egy nő ül ott, egyedül. Gondolom, nem vágyik a társaságomra. De nő. És egyedül van. Én meg férfi vagyok. És olyan magányos vagyok, olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam. Azt hiszem, nem kell magyaráznom.
- Még egy kört, én fizetem a szép hölgyét is! - vakkantom oda a csaposnak, aki megingatja a fejét, de tölti a következő adagokat. - Ne értsen félre - pillantok most a velem szemben ülőre -, nem akarom leitatni. Azt hiszem, már elég részeg vagyok, kettőnk helyett is - a kezéért nyúlok, kézfejét a kezembe veszem. - Sirius Black, szolgálatára - csókolok kezet neki, mint valamiféle úriember. Az vagyok, csak épp most nem tűnök annak. Úgy árad belőlem az alkohol szag, mint egy szeszkazánból. - Önben kit tisztelhetek, Kedves? - pillantok fel a kékesen csillogó szempárba. Ajkam mosolyra húzódik, tekintetem bódultan fürkészi a nő íriszeit.

MUSIC: Rockstar | NOTE: Drunken mind speaks a sober heart. | WORDS: 432

Tárgy: SERIoUSly, I'm a big loser and winner Szomb. 15 Feb. 2014, 12:34

Órákat töltöttem a folyosón Eddel. A búcsú hamar jött, és fájt. Örülök, és szomorú vagyok. Vesztettem, és nyertem egyszerre. Ez már túl sok!

Útban lefelé a hetedikről beugrok szobámba szövetkabátomért, így indulok el a Három Seprűbe. Nagyon ritka, ha én iszom, de olyankor rendesen szomjas vagyok. Néha már nekem sem megy a mértékletesség, semmilyen szinten sem.

Belépek a kocsmába, ahol hajnali fél háromkor igen kevés, ám annál részegebb ember tartózkodik csak. Csak épp' odaintek két helybéli ismerősömnek. Keresek egy üres, és magányos asztalt, majd várok.

A kocsmáros igen lassan ér csak hozzám, a kedves Sirius Black ugyanis majdnem a piában fetreng a pulton. Személyesen még nem sikerült találkoznom vele, ami különös, hiszen mindketten Rendtagok vagyunk. Bár... Ha mindig ilyen, lehet jobb is.

Ha ilyen lenne, Dumbledore nem engedné, hogy tag legyen!

Akkor csak csalódott lehet. Vagy nagyon boldog. Azon a szinten, ahol ő jár, ezt már nagyon nehéz megmondani.

A harmadik körnél járok, mikor Black botladozva feláll, és az ajtó felé indul. Félúton azonban (tudatosan?) irányt vált, és az asztalomhoz lépeget.

Na, már csak te hiányoztál!

A Whiskey feledteti velem, vagyis csak próbálja, hogy az elmúlt hat órában miken mentem át. Nem akarok látni egy férfit sem, aki eszembe juttatja ezeket.

- Lorraine Warren - mondom talán túl fagyosan, és sejtelmesen a nevemet - És nem hinném, hogy elég részeg még - kuncogok.
Ezt én mondtam? Te jó ég! Sosem bírtam jól az italt.

Nagyon úgy néz ki, hogy az elkövetkezendő pár órában halálrészegre iszom magam ezzel a szeszkazánnal, de kivételesen boldogít a semmittevés tudata. Lehúzom a hetediket.

Vendég

Lorraine & Sirius

'Love? No, I prefer vodka.'

Elmosolyodok, hogy engedi a kézcsókot, és bemutatkozik. Érdes kezemet kicsúsztatom az övé alól, hogy a poharam után nyúlhassak. Nem iszok bele, csak fogom, mert jól esik.
- Áá... Lorraine, Lorraine, Lorraine... hallottam már kegyedről - szélesedik el mosolyom - Démonvadász, mi? - nevetek halkan, miközben nézem, ahogy a gyertyafény bronzos aurát von a nő köré, haja aranyosan csillog a tompa fényben, szeme pedig kedvesen csillan.
Válaszára szemöldököm felszalad a homlokomon. Nocsak - gondolom -, ezt nem néztem volna ki a kedves hölgyből. Nem, még részegen sem.
- Van egy olyan érzésem, hogy le akar itatni. Késő - mosolyodok el. Arcom ég a szesztől és a benti melegtől, de nem vagyok kipirulva.
- Egyébként egy ilyen szép hely, mint ön, mit keres egy olyan hölgyben, mint ez? - kérdezem, aztán a poharat ajkamhoz emelve az italba kortyolok. Felidézem, amit mondtam. Hülyeségeket beszélek. Az alkohol ilyen hatással van rám, ezért is nem iszok, csak kis mennyiségben, bort. A bor pedig egészséges. A vodka, vagy a whisky kevésbé. - Úgy értem, egy olyan hölgy, mint maga, egy ilyen helyen... - javítom ki önmagamat. - Nézze el nekem, mostanában nem vagyok a legjobb formámban - vonok vállat, a poharamat és a tartalmát nézve. Mintha sokkal szebb, vagy érdekesebb lenne, mint a nő, az asztal túloldalán. A baj csak az, hogy nyitott szemmel őt látom, de amint pislogok, a sötétben feltűnik Aurora. Nem ereszt az emléke, nem tudok vele mit kezdeni. Itt van, itt motoszkál, a szívemben, az agyamban, a lelkemben. Gyűlölöm ezért.
- Merlin szakállára esküszöm - kortyolok bele az italomba -, józanon kedvelne. Így... olyan vagyok, mint egy két lábon járó szerencsétlenség. Tudja, az is vagyok, pár napja még józanon is, nem ám most, ilyen állapotban - önsajnálat ötös. Üljön le, Mr. Black! - visszhangzik a fejemben egy ismeretlen tanár, sosem hallott, képzeletbeli hangja.
- Még egy kört - szólok a csaposnak, majd tekintetemet visszafordítom a nőre. Tekintetemet járatom rajta, már, amennyit látok belőle. - Maga gyönyörű, Lorraine Warren - vallom be neki azt, amit amúgy nyilván nem tennék. Legalábbis nem így, nem ilyen módon, ilyen közönségesen.
Aztán hozzák az italokat, mire megfogom az egyik poharat és a magasba lendítem, mire egy kis része kilöttyen belőle:
- Emelem poharam önre, Lorraine, a szép arcára és a szerencsémre, ami egyben a szerencsétlenségem is, hogy találkoztam önnel, életem eme sötét órájában! És emelem poharamat arra a szajhára, aki miatt itt kötöttem ki! Ámen - majd húzóra megiszom a pohár tartalmát, és még le sem nyelem, már intek a csaposnak, aki érti a jelzésemet, miközben figyelem Lorraine-t. Tényleg szép.

MUSIC: Rockstar | NOTE: Drunken mind speaks a sober heart. | WORDS: 421

Tárgy: ERIoUSly, I'm a big loser and winner Vas. 16 Feb. 2014, 13:31

Na, mégsem vagy olyan részeg, Black. Ha tudod, hogy mi az eredeti foglalkozásom, akkor nem vagy olyan részeg, mint amilyenek látszol. Vagy pont azért tudod. Ez jó kérdés.

Méghogy én akarnám őt leitatni?! Ez vicc! De természetesen igaz. Hiszen egyedül csak az ökör iszik. Egy ismeretlennel meg egy idióta. Eljöttem egy kocsmába. Alapból egy idióta vagyok.
Részegen semmi sem megy tökéletesen, ilyenkor nehezen fojtom el magamban a rossz, gonosz gondolatokat. Ilyenkor derül ki, hogy a jó, okos, kedves, aranyos Lorraine Warren nem létezik. Hogy az csak egy tökéletes álca. Hogy ember vagyok, a legrosszabb fajtából.
Utálok részeg lenni.

- Semmi sem késő - mondom sejtelmesen, és belekortyolok a... Hanyadikba is? Jó kérdés... Eszelősen elvigyorodom, és rohadtul jól érzem magam a bőrömben. Ilyenkor nem számít semmi. Nem bírom a piát, így kevéstől is elfelejtem minden búmat, bajomat.

De az egy dolog, hogy én nem bírom. Mert hogy Sirius Black nem bírja, az világosan látszik. Hangosan felnevetek a szóösszecserélésére, hangom normális énem számára undorítóan visszahangzik a már szinte teljesen üres helyiségben.

Hogy józanon kedvelném? Biztos vagyok benne. Minderre csak egy okom van: már részegen is kedvelem. És ez meglep. Az esetlensége, a nyíltsága, a hülye vigyora, és a nyomorúsága megfog. Szinte imádom sajnálni az embereket, és segíteni rajtuk. Rémesen javíthatatlan vagyok e téren hosszú idő óta.

Bókol, iszik, és véletlenül sem engem néz. Valami kurva miatt rimánkodik, és imádkozik. Ez a kettő valahogy nem fér össze. Egy picit sem.
A legrosszabb mindebben én vagyok. Én, és az a rohadtul irányíthatatlan képességem. Ami miatt tudom, hogy az a 'szajha' akiről Black beszél. Az egyetlen ember, akit csak egy picit is közel érzek magamhoz. Aurora Sinistra.

A férfi gondolatai zavarosak, de szerepel bennük a mugliismeret tanár, és az iránta érzett mély gyűlölet. Csúnya dolog a szerelem, ebben ezer százalékig biztos vagyok.
- "Ha egyszerre szeretsz két ember, mindig válaszd a másodikat. Ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szeretsz bele a másodikba." - idézet egy muglitól. De ezt nem kell tudnia. - Jobb, mintha hazudna még most is. Lépjen tovább! - Teszem, amit mindig: tanácsot adok. Én mondom, hogy lépjen tovább, mikor még mindig a halott férjemen jár az eszem. Aki mellesleg láthatja, hogy mennyire részeg vagyok. A démonjai jelenlétét még így is érzékelem.

Black elmélázik, talán sokáig tart neki felfogni, amit mondtam. Az előtte heverő húszon felüli darabszámú pohárra pillantva ez nem csoda. - Né si kednevrö a kenéscnerezs! - teszem hozzá, várba, hogy megfejtse mondandómat.

Vendég

Lorraine & Sirius

'Love? No, I prefer vodka.'

Iszok vele. Iszok, amikor nem iszik. Iszok, amikor iszok. Úgy emelgetem számhoz a poharat, mintha muszáj volna, mintha ez éltetne. És lényegében talán így is van. Úgy érzem, olyan nekem most ez, mint a levegő, ha nem jobb.
- Igaza van - bólintok, és intek a csaposnak. Ahogy elnézem a pohárhalmokat, sokba fog ez nekem kerülni. De kit érdekel?! Van egy nagy halom pénzem a Gringott’s-ban, otthon, a házi széfben, a zsebemben pihenő pénztárca is dagad az érméktől... mit számít nekem, és a vagyonomnak pár tucat pohár alkohol?
A nő szavaira felfigyelek.
- Milyen bölcs... - vigyorodok el. Szerintem nem az alkohol teszi. Szerintem ő ilyen. De, hogy velem ezt az alkohol teszi, az biztos. Mert én nem vagyok ilyen. De jól esik elengedni magam, jól esik abba a hitbe ringatni magamat, hogy ettől jobb lesz, hogy majd elfelejtem azt a szajhát, hogy ez jót tesz nekem. Persze, a szívem legmélyén tudom, hogy ez csak átmeneti orvosság. Ahogy azt is tudom, hogy a nő, akit szeretek, csak egy átmeneti szeretőként tekintett rám, és nem szeretett. Soha. Annyiszor mondtam neki, a szemébe, hogy szeretem, hogy el fogom venni feleségül - amit ő is, és én is csak egy viccnek gondoltunk, de aztán rájöttem, hogy komolyak a szándékaim -, hogy elszökünk valahova, ha csak egy, vagy két hétre is... Merlinre, annyira bíztam benne, hogy jó lesz, hogy csak azért nem mondja, hogy szeret, mert gőgös, hogy azért hallgatott, amikor ezt mondtam neki, mert félti magát, félti a lelkét. Pedig én tényleg szeretem. Soha nem bántottam volna, és mindent megadtam volna neki. És ő? Ő csúful elárult, átvert, megalázott, megcsalt, hitegetett és most elhagyott. Nem vagyok angyal, én nem vagyok szent, de én tiszteltem őt, tiszteletben tartottam, hogy milyen, szeretem és becsültem. Már nem becsülöm és nem tartom tiszteletben. Nem tartom semmire. Csak egy szajha.
- Tudja, az a szajha nem szeret senkit - vonok vállat, mosolyogva -, senkit, egyedül önmagát. Csak magát szereti, és nem foglalkozik másokkal. Megtanultam. Ő ilyen. És gyűlölöm érte. De tudja, azért még bennem van az édes érzés, amivel hitegetett... bonyolult - legyintek, miközben mosolygok. - Beszéljünk másról, amíg még tudok beszélni - nevetek, aztán ő is megszólal. Valamilyen érthetetlen nyelven beszél. Sellőül? Na ne...
Ez milyen nyelven volt, kedves? - gondolom, és már kérdezném is, de előtte még egyszer értelmezem. A fejemben a betűk és a szavak megfordulnak.
- Tükörnyelv! - rikkantok - Merlinre, mondja, hogy ezt józanul is tudja és, hogy megtanít rá! Tudja, nagyon fontos a mai világban a nyelvtudás... - jó, ez félreérthető és hülyén hangzott, mégis olyan nagyon komoly fejet vágok hozzá - Egyszer megfogadtam, hogy megtanulok sellőül, azóta sem vettem a nyelvkönyvet a kezembe - töprengek hangosan.

MUSIC: Rockstar | NOTE: Drunken mind speaks a sober heart. | WORDS: 426

» Roxi & Lorraine tanci néni *-*
» Heart of Europe
» Lily & Lorraine
» Lorraine Warren & Leah Corner
» Aurora & Lorraine