Eric & Lisa

Teljesen elvörösödöm, mert kiderül, hogy ő nem arra gondolt, mint én. Ez csakis a bűvös bizsere miatt lehet.
- Ne haragudj, hogy ezt feltételeztem...- mentegetőzöm. Így tulajdonképpen már nem is lenne nagy baj, hogyha nem félnék a hátam mögötti pletykálódásról. Főleg a Mardekárosok miatt. Nem akarok nekik okot adni arra, hogy velem foglalkozzanak és megkeserítsék a pillanatnyilag boldog életemet.
Ahogy kiejti a száján, hogy a csókolózásra gondolt, nyomok egy gyors puszit a szájára lábujjhegyen.
- Köszönöm!- mondom mind arra, hogy hallgat rám, hogy ajándékokkal halmoz el és hogy még verekedne is értem. Megfordulok, hogy a cukorkát a zsákomba pakolhassa.
A kezébe kapaszkodva megyek mellette. Már ez is olyan furcsa önmagában! Mi most egy pár vagyunk és mindegyik pillanatban puszikkal halmoznám el
- Itt jó lesz.- állok meg egy füves résznél pihegve, a fölfelé menettől. Lehuppanok, mit sem törődve azzal, hogy a szoknyám kicsit felhúzódik és leveszem a hátizsákom.
- Akkor megkóstoljuk a cukrokat?- húzom le magam mellé és még egy puszit nyomok a szájára.

Kicsit úgy teszek, mint aki megsértődött a korábbi feltevés miatt. Amikor mentegetőzni próbálok nem reagálok rá semmit, egyszerűen csak teszem a dolgomat. A puszira viszont már elmosolyodok és láthatja, hogy már nem haragszok.
Amint megfordul, elpakolom az édességeket, majd megfogom a kezét és már megyünk is tovább. El tart pár percig, míg kiérünk Roxmorts-ból, de azt hiszem egy ilyen randi miatt megéri még várni. Végül megérkezünk a helyre, amit Lis választ.
- Okés. - válaszolok mosolyogva, majd figyelem, ahogy helyet foglal. Mindenképp szeretnék utána leülni, azt hiszem az illem így diktálja.
Azonnal feltűnik. hogy a szoknyája kicsit felhúzódik, de mivel nem foglalkozik vele, nem említem meg neki. Kérdésére bólintok egyet, majd hagyom, hogy lehúzzon magához.
- Mivel te választottad a Bizserét, ezért te kóstolod meg elsőnek! - szólalok meg egy hatalmas vigyorral az arcomon.
Ezután kibontom a csomagot és előveszek egy szem cukorkát. Természetesen nem hagyom, hogy csak úgy elvegye tőlem, helyette inkább a szájához tartom.
- Majd én adom az első falatot! - mondom, majd amint kitátotta a száját, belehelyezem a cukorkát.

Kicsit elbizonytalanodom, hogy nemr reagál rám sehogy. Miért ilyen nehéz kiismerni a pasikat? Az ember józan ésszel azt gondolná, hogy a maci a málnásba akar menni, de ha mégsem, akkor jobban meg lehet vele sérteni őket, mint egy lány. Eric ilyen lovagias? Akkor bizony nagy szerencsém van és a puszim miatt kiváltott halvány mosoly nem marad észrevétlen. Így kicsit már jobban érzem magam.
- Nem igazság!- kiáltok fel, a vigyorgásától felháborodva leginkább. - Te vetted, neked kellene!
Kicsit félek, hogy olyat vált ki belőlem az édesség, amit később megbánok vagy csak mellékhatás jön ki rajtam. Nem is tudom, a Weasley Varázsvicc Vállalat termékeitől például nem egy diák füstölgő fejjel járkál a suliban nap mint nap. Mi van, ha itt levetkőzöm neki önkívületi állapotban? Ha ő is bevesz egyet, akkor biztos kihasználja, de ha nem, akkor nem vagyok biztos benne.
- Nem lehetne inkább egyszerre?- veszem ki a kezéből a dobozt, hogy szerváljak előbb én is egyet, hogy ugyanúgy a szájához tarthassam. - Halljunk meg együtt, mint Rómeo és Júlia! - kapom be a cukorkát, ha ő is.
Egy két pillanatig nem érzek semmit, aztán remegés fut végig a testemen, kellemes bizsergető, úgy gondolom, hogy megkóstolom Ericét is, úgyhogy egy nyelvves csókkal megpróbálom kicserélni a két cukorkát.

A vigyorgásból kuncogás lesz, miután meghallom a szavait. Próbálja rám hárítani a kóstoló szerepét, de ebbe nem megyek bele. Így hát félig megadja magát.
- Na jó, legyen akkor egyszerre! - kacsintok rá.
Közben persze már kikapta a kezemből a dobozkát. Miután elővette az én részemet, megvárom hogy a számhoz tartsa az édességet. Végül vele egy időben veszem a számba. Azonban nem kezdem el megrágni, így csak enyhe bizsergést érzek. Amikor látom, hogy rágni kezd, én is úgy teszek. A kezdeti enyhe érzés szinte azonnal fokozódni kezd.
Látom, hogy közel hajol hozzám, én pedig nem ellenkezek: egy érzéki csókban fonódunk össze. Nyelve mozogni kezd a számban, ami kissé meglep. Eddig eléggé visszafogott volt, most pedig kicsit rámenősebb. A csók közben kicseréli a cukorkáinkat a szánkban, ami eléggé meglep.
~ Hűha, ez nem volt semmi! ~
Miután ajkaink eltávolodnak egymástól mosolyogva nézek rá. Kezem lassan megérinti az arcát, majd simogatni kezdem. Egész közel bújok hozzá és magamhoz ölelem.
- Ne érts félre... de esetleg lenne kedved ledőlni? - kérdezem kissé bátortalanul. Elvégre, amikor el akartam hívni, hogy együtt legyünk, azonnal azt hitte, hogy le akarom fektetni.

Így, hogy nem egyedül kell kísérleteznem vele, már kicsit könnyebben megyek bele, hogy megkóstoljam. Lehet, hogy nem ártott volna először elolvasni a mellékhatásokat, de most már mindegy.
Úgy tapadok rá, mint egy pióca, szomjazom a csókjára, még többet akarok, de pillanatnyi levegővételért hajlandó vagyok beáldozni magam. Ujjai érintése nyomán a bőröm bizseregni kezd, felhevültem, ég az arcom, fülem és még a lábam között is nem várt bizsergés támad.
- Esetleg lenne. - vigyorgok rá, miközben hátradőlök a puha füvön. Nem érzem magam részegnek, tudatában vagyok annak, amit csinálok, illetve mégsem. Bizonyos szinten a cukorka hatása alatt állok, de ha nagyon akarom, tudom kontrollálni a testemet, most viszont mégis hagyom, hogy történjen, aminek történnie kell.
- Bízom benned. - suttogtam az ajkaiba, ahogy közelebb húztam magamhoz.

Kezdek igazán beindulni Lis-re. Valószínűleg az édesség is teszi, de amúgy is nagyon vonzó lány. Beleegyezik a ledőlésbe, ráadásul már el is terül előttem. Pár pillanatig csak nézem őt vigyorogva, majd követem. Közel hajolok hozzá, majd egy lágy csókot lehelek ajkaira, amikor azt mondja, bízik bennem.
- Köszönöm, hogy bízol bennem! - mondom, majd megérintem a pociját és simogatni kezdem.
- Mit szólnál, ha picit ismerkednénk? Érdekelne, hogy mit szeretsz csinálni, illetve hogy mit nem. Meg úgy minden érdekelne rólad, amit érdemes tudni.

Az izmaim összerándulnak az érintésére olyan mélyen. Igaz, azt mondtam, hogy nem szeretnék még lefeküdni vele, de mélyről az ördögöcském már rég rágja a fülemet, hogy meg akarom én tenni. És most kénytelen vagyok igazat adni. Annyira felhergel, hogy gyorsabban kezdem el szedni a levegőt.
- Ezt.- puszilom meg a száját. - Meg ezt.- csókolom meg lágyan.- És ezt is. - kicsit követelőzve.- De a legjobban ezt.- megint nyelvesen, nyelvvel csókolom, magamra húzva őt, hogy ne kelljen a fejemet fent tartanom, mert kitörik a nyakam.
- De a karfiolt azt nem!- nevetem. - Szóval ne egyél karfiolt, mert aztán nem fogom veled ezt csinálni.- kezdem újra a puszival. - Meg ezt.
Valahol a tudatom mélyén tisztában vagyok vele, hogy szoknyám valószínűleg már a bugyimig felcsúszott, de a kezeim le vannak kötve, úgyhogy nem igazgatom meg.

Kezdem megkívánni Lis-t, főleg amikor a kérdésemre válaszol. Mosolyogva fogadom a puszikat, a csók pedig meglep egy picit. Amikor magához kezd húzni, engedelmesen gördülök rá és már pont viszonoznám a csókot, amikor megszólal.
- A zöldségek jelentős részét nem szeretem, szóval ezzel nem lesz gond! - jegyzem meg.
Ezután pedig újra kezdődnek a puszik, majd a csókok. Miközben csókolózok vele, megfogom az egyik kezét, míg a szabad kezemmel az arcát és a nyakát kezdem cirógatni ujjheggyel.
- Azt hiszem ezt én is szeretem! - mondom egy mosoly kíséretében.

A fiú súlya alatt még közelebbnek érzem magamhoz, mint eddig bármikor és ez még inkább arra sarkall, hogy félretegyem minden óvatosságomat. Biztonságban vagyok vele, vigyáz rám, muszáj megbíznom benne.
- Csodálatos.- vigyorgok két csók között. Legalább ezzel nem lesz gond. - Én édesszájú vagyok, de ezt gondolom már észrevetted.
Nevettem alatta. Végül is pont ez az, ami miatt idáig eljutottunk, nem tudom, hogy a cukorka bizsergető hatása nélkül ennyire rámásztam volna. Talán nem, mert féltem volna, hogy elutasít, de már csöppet sem aggódom emiatt.
Ujjaimat az övébe fonom, és libabőrös leszek az érintésétől.
- És mit szeretsz még?- nézek fel rá pajkosan.

Miután magához húzott, hozzá dörgölődök és elindul bennem "valami". Ezt akár még meg is érezheti, ahogy hozzá ér a nadrágom.
- Igen, észre vettem! - mondom mosolyogva, majd egy csókot lehelek a nyakára.
Kérdésére úgy teszek, mint aki nagyon agyal a válaszon. Természetesen tudom, hogy mit szeretek, de azért egy kis hatás szünet is jól jön néha. Végül csak megszólalok, miközben kissé huncutra húzódik a mosolyom:
- Hmm lássuk csak... Téged, zenélni, varázslópárbajt vívni, sétálni. Azt hiszem ennyi lenne.
Ezután nem várok tőle választ, egyszerűen csak belefojtom a szót egy újabb csókkal.

Hirtelen mintha nyomást éreznék a hasam tájékában a fiú felől. Amikor eszembe jut, hogy mi is lehet az, akkor megint elfut a pír, pedig most a cukorka hatása alatt ez egyszer sem történt meg! Lehet, hogy ennyi volt? Vagy ez már olyan extrém, hogy a testem minden szabályt felrúgva válaszol úgy, ahogy amúgy is tenné?
Mindenesetre szinte öntudatlanul húzom közelebb magamhoz, nem akarom, hogy a pirulásomat meghátrálásnak vegye! Olyan jó ilyen közel érezni magamhoz!
- És olyan nehéz visszafogni magam, ha egy édességet eszem, hogy az egészet fel ne faljam!- kóstolgatom a száját, miközben gondolkodik, mit válaszoljon. Már én sem tudom, hogy most igazából is az édességről beszéltem, vagy inkább róla.
Hevesen csókolom vissza, tetszik, hogy gyakorlatilag más mozdulatra képtelen lennék, így alatta fekve.
- Engem legyőztél...- suttogom az ajkaiba, miután kis levegővételhez jutok. Már egyszer mondta a varázslópárbajokat, de gondolom nem ilyesmire gondolt...

Ahogy fekszünk a földön, észre veszem hogy hirtelen elpirul, Nem tudom mi lehet az oka, de inkább nem kérdezek rá. Ahogy húz maga felé, úgy csókolom meg. Hosszan, szenvedélyesen. A csókot követően a szavaira kissé furán nézek rá és legördülök róla.
- Ezt vegyem úgy, hogy meg akarsz enni? - kérdezem Lis-t.
Hallottam már kannibál varázslókról és a szavai alapján most épp annak tűnik.
- Most, hogy legyőztelek, mit csinálhatok veled? - kérdezem, miközben alaposan szemügyre veszem. Így tűnik fel, hogy a szoknyája felcsúszott és látszik a bugyija.
Villámgyorsan egy puszit nyomok az arcára, majd kezem a combjára simul, végül a lába közé hajtom a fejem és a combját kezdem csókolgatni.

A hirtelen támadt űr köztünk kimondottan zavar azonnal, ahogy eltávolodik tőlem. Rögtön felülök és utána nyúlok, hogy ne hagyjon egyedül. Biztonságban éreztem magam a karjai között és nem akarok újra egyedül maradni.
- Igen. Nem!- kiáltok fel rögtön zavarodottan. - Bocsánat!- már a füleim is vörösek, pedig most gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy miért is mentegetőzöm. Mégiscsak tudatmódosító szer is ez a bizsere? Vagy csak szimplán vagyok ennyire béna, hogy nem megy a gondolkodás?
- Mit szeretnél?- kérdezem bátortalanul. A kezdeti bizsergető érzés kezd enyhülni, főleg, hogy most nincs fizikai kontaktus köztünk és az agyam le van foglalva azzal, hogy döntésre jusson, miszerint hülye vagyok-e vagy nem, így nem tudok azon töprengeni, hogy mi mindent kezdhetne velem Eric.
Aztán olyat tesz, amire egyáltalán nem számítottam, a hasam újra görcsbe rándul és már esélyem sincs a logikus gondolkodásra. Ösztönösen összeszorítom a lábamat és hátrébb csúszok a füvön kicsit. - Hé, azt mondtad... - keresem a szavakat. - Hogy még nem... Hogy bízhatok benned...

Eléggé vicces, ahogy zavarba jön és nem tudja mit válaszoljon. Én pedig folytatom a kis tevékenységemet. Sajnos nem jövök ki belőle jól, ugyanis kicsusszan alólam, majd kissé zavarodottan kérdezősködni kezd.
- Nem is azt akartam... - szólalok meg. - Megígértem, hogy nem szeretkezünk még, ezt be is tartom. Én csak csókolgattalak. - közlöm a tényt, amit ő is tud.
Ezután óvatosan melléfekszek és a pociját kezdem simogatni. Kissé bűnbánóan nézek rá.
- Bocsi, hogy kissé rámenős voltam! - szólalok meg. - Hm... van egy ötletem! Hogy ne történjen megint ilyen, legyél te felül! - mondom, majd reménykedek, hogy az imént nem rontottam el semmit.
- Cukrot? - kérdezem, majd a számba nyomok egy újabb bizserét.

Ahogy kiejti a száján, hogy ,,szeretkezünk", még vörösebb színt ölt az arcom és a gyomrom megint ugrik egyet. Örülök, hogy nem azt mondta, hogy dugunk, vagy kefélünk, de akkor talán nem jöttem volna megint ennyire zavarba. 
- Csak...- emelkedik meg a hangom egy kicsit.- De ha... olyan helyeken csókolgatsz, ami ennyire érzékeny, akkor én... én nem tudom visszafogni magam.- vallottam be egy kicsit szégyenlősen, halkan, még mindig szaporán véve a levegőt.
Felé fordulok és egy csókot nyomok a szájára.
- Kihasználod, hogy édesszájú vagyok!- mászom fölé, de nem ülök rá, csak térdelek, karjaimmal tartom magam a feje mellett. - Nem bánom...- megint úgy csókolom, hogy a nyelvem a szájában kalandozik, de most nem kobzom el a cukrát, lehet azt ketten is szopogatni!
Egy kézen tartva magam, megfogom a kezét, ami az előbb a hasamat simogatta és feljebb irányítom, egészen az egyik mellemig, így megadva a hivatalos lehetőséget neki a tapizásra ruhán keresztül.

Amikor a lány elvörösödik, hatalmas vigyor húzódik az arcomra, ami enyhülni látszik, amint megszólal.
- Akkor legközelebb nem foglak ott csókolgatni. Illetve, ha máskor is rosszat csinálok, akkor szólj nyugodtan! - mondom, majd figyelem, ahogy rám mászik.
Szavaira bólogatni kezdek, teljesen egyetértek vele. Várom, hogy mikor telepszik rám, de erre nem kerül sor, viszont csókokkal halmoz el. Az egyik csókot követően a szájába nyomok egy tejkaramellát, amit a nyelvesnek köszönhetően együtt kezdünk szopogatni. Amikor megérinti a kezem, kissé meglepődök, majd azonnal fokozza a jó kedvemet azzal, hogy a mellét simogathatom. Nem is habozok, ha már adott a lehetőség.
- Hmm, egész jó. Esetleg nem akarsz leülni? Így el fog fáradni a karod, biztos kényelmesebb lenne rajtam... Nem akarok tolakodó lenni, de szerintem, ha hozzám bújsz, még nem történik belőle semmi rossz! - kacsintok egyet felé, miközben a mellét simogatom.

Megnyugtat, hogy felajánlja, hogy legközelebb nem csinálja. Tényleg bízhatok benne, de nem tudja, hogy meddig mehet. Gondolom ez érthető... Én sem érzem a határt teljesen tisztán. Csak, ha már megtörtént. 
- Köszönöm!- pusziltam meg hálásan a száját, a szája szegletét, az arcát, az állát és még egyet a nyakába is pusziltam. 
- Hmhmhmmm.- nyammogom, ahogy megérzem a karamella ízt is a számban. Igazi ízkavalkád. Ha kajától lehetne orgazmust kapni...- és már megint pirulok! A saját gondolataim nem hagynak nyugodtan.
Szerintem még soha senki nem fogdosta a melleimet rajtam kívül, úgyhogy ez egészen új élmény. Egyik pillanatban elhúznám a kezét, másikban nagyon tetszik. És végső soron az utóbbi győzedelmeskedik bennem. 
- Hát rendben!- úgy teszek, ahogy kéri, hozzásimulok. Próbálom elhessegetni azt a kósza gondolatot, hogy mi lenne, ha most nem lenne rajtunk ruha. De a szoknyám így is felcsúszott már és a vékony bugyi anyagán keresztül még közelebbnek érzem magamhoz a nadrágját. - Szia!- puszilok bele a nyakába megint.

Kissé félénken simogatom tovább, mivel nem tudom mennyire mehetek el. Legszívesebben már mást is csinálnék, de nem szeretném, ha megint azt hinni, hogy "arra" hajtok.
Pár pillanatra elkalandoznak a gondolataim, majd arra leszek figyelmes, hogy újra elvörösödik. Ezen csodálkozni kezdek, a kezem pedig lecsúszik a derekára.
- Öm, valami rosszat csináltam? Megint nagyon elvörösödtél - jegyzem meg.
Kíváncsi vagyok, hogy mégis mit csinálhattam. Viszont csakhamar rám ül. Nagyon jó érzés, ahogy hozzám simul. Kissé hideg így a földön feküdni, de a testmelegének köszönhetően most már sokkal jobb.
Miután elhelyezkedett, köszön nekem, majd megpuszilja a nyakamat.
- Szia neked is! - válaszolok egy mosollyal karöltve. - Azt hiszem, már köszöntünk egymásnak.

A francba! Észrevette, hogy kipirosodtam. Pedig most már igazán hozzászokhatna a bőröm a hangulatváltozásaimhoz, és a rám törő érzésekhez. 
- Nem. - húzom vissza a kezét újra a mellemre. - Sőt.- mosolygok sokat sejtően. - Nagyon szeretek ilyen közel lenni hozzád, Eric!
Teljesen őszintén mondtam neki, miközben szorosabban bújok, magamba szippantom a férfias illatát. Kicsit elbódulok tőle. Azt hiszem, ha nekem szerelmi bájitalt adnának, akkor annak Eric illata lenne!
- De nem ilyen közelről!- mosolygok bele a nyakába. 
Pár percig feküdtünk így, csendben, nyugodtan, hagytam, had élje ki magát a domborulataimon.
- Boldog vagyok.- jelentettem ki kis hallgatás után, majd ránéztem, mert remélem, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Nem is tudom minek nevezzem az együttlétünket. Talán a meghitt a jó szó rá, de ebben nem vagyok járatos. Viszont most már kezdek nagyon elbizonytalanodni. Az előbb elpirult valamiért, de az oka nem derül ki. Úgy tűnik a simogatással tényleg nincs baja, de akkor vajon mi lehet a probléma?
- Kíváncsi lennék, hogy ez a bizsere hatása, vagy tényleg belém zúgtál? - kérdezem. - Még csak most ismerkedtünk össze, de már szinte faljuk egymást. Kiszámíthatatlanok ezek az érzések... - jegyzem meg, kissé elmélázva.
Szavaira viszont mosoly terül el az arcomon. Miután a kezemet vissza helyezte a "helyére", nem kezdem el azonnal simogatni. Mosolyogva hallgatom ahogy beszél, majd a végszónál felülök és hevesen magamhoz ölelem. Ezt egy hosszú, érzéki csók követi, majd miután elengedem, válaszolok a kérdésére:
- Én is boldog vagyok! - mondom, újfent mosolyogva.
- Én is kérek cukorkát! Szeretném, ha adnál egyet, de hogy milyet adsz, azt rád bízom. - kacsintok egyet a lány felé.

Méginkább pirulok, ahogy megkérdezi, hogy belé zúgtam-e. Voltaképpen tényleg, belé zúgtam? Ilyen lenne a szerelem? Ennyi, ilyen hamar csak úgy jön és puff? Hm.
- Azt hiszem, egy kicsit mindkettő.- kacérkodom vele. - Ha nincs ez a rendelet észrevettél volna? - tűnődöm el én is. Hisz nyilvánvalóan azt se tudta, ki vagyok, amikor a kviddics pályán elkiáltotta a nevemet. Na igen, azt talán intézhette volna egy kicsit romantikusabban, de nem hiszem, hogy így tervezte, hogy egy hét múlva már egymáson fetrengünk a fűben.
Hirtelen nem rajta, hanem az ölében találom magam, lábaimmal ugyanúgy körbefonom a derekát, ahogy a szükség szobájában. Szeretem ezt a helyzetet.
- Nagyon örülök! - fontam nyaka köré a karomat. - Na várjunk csak. - behunytam a szemem és belekotortam a hátizsákba, hogy random tudjak neki adni egy cukorkát. Ahogy bekapattam vele, megcsókoltam, és meggyőződtem róla, hogy bűvös bizserét kapott. Újra belenyúltam a zacsiba és én is bekaptam egyet, most nem lopom el az övét.
- Ha így folytatjuk, el fog fogyni a zacsi... - kuncogtam, újra érezve az engem elöntő bizsergést.
- Eric, én nagyon örülök, hogy téged kaptalak...!- bújtam hozzá.

Kissé elméláztam a gondolataimon, de amikor újra a lányra nézek, ő már újra elpirulva ad választ a kérdésemre. Érdeklődve hallgatom, miközben önelégülten mosolygok.
- Nos, biztos észre vettelek volna, ha nincs a rendelet. Az viszont megint más, hogy most itt lennénk-e. Szerintem a rendelet nélkül legfeljebb csak a távolból figyeltelek volna. - válaszolok neki.
Ezután várom, hogy a következő cukrot megkapjam. Szerencsére ez hamar megtörténik, így újra fellángolnak az érzelmeim.
- Nézd a jó oldalát! - szólalok meg. Ha nem lesz már nálunk bizsere, akkor legalább nem fogok annyira próbálkozni... Most is legszívesebben letepernélek, letépném rólad a ruhát és khm. - mondom neki, majd magamhoz ölelem és lényegében leteperem.
Ahogy oldalra hemperedünk én kerekedek felül. A csuklójánál lefogom a karját, nehogy ellenkezni tudjon, majd mosolyogva hajolok hozzá közel és szenvedélyesen csókolózni kezdek vele.

Elgondolkodom a szavain. Hm, valószínűleg. Talán csak kukkolt volna, úgy, hogy nem is tudnék róla. Hogy nekem feltűnt-e volna? Nos, szerintem biztos. Igazából már így is tudtam, hogy ki ő, hisz az alsóbb évesek mind ismerik a felsőbb éveseket, még ha ez fordítva nem is mindig igaz.
- Akkor nagyon örülök, hogy most közelről figyelhetsz!- puszilom meg.
Talán igaza volt Daphnénak, és tényleg a rendeletnek köszönhetem ezt. Enélkül még jó hosszú ideig várhattam volna erre a boldogságra. 
- De ugye nem érzed úgy, hogy ez kötelességed?- kérdezem meg gyorsan, mielőtt átgondolnám és lebeszélném magam, mert félek a választól. Így is nagy szemekkel, kicsit remegve néztem rá.
- Ez a jó oldala? - nézek rá ártatlanul. - Nem baj, hogy próbálkozol, igazából élvezem...- pirulok tovább.- Csak a saját határaimat feszegetem. Nem vagyok túl bátor ilyen téren...
Remélem megérti, amit próbálok neki mondani. Az édesség újra kezd hatni és megint nem bírom magamat visszafogni.
Hagyom, hogy leszorítson, de érzem, hogy a szoknyám megint felcsúszik. Lehet, hogy nem ez volt életem legjobb ruhaválasztása. Csókolom vissza, ahogy csak tudom, miközben a meztelen lábaimmal átölelem a derekát.

- Én is örülök! - mondom mosolyogva.
Nagyon élvezem, hogy vele vagyok. Nem tudom, hogy szerelem-e amit érzek, de az biztos hogy nagyon jó. Kérdésére megrázom a fejem:
- Nem, nem érzem kötelességemnek. Az az igazság, hogy csak annyit terveztem akkor, beszélek veled, picit megismerlek és kész... Nem hittem volna, hogy eljutunk idáig, azt meg pláne nem, hogy ilyen rövid idő alatt.
A következő kérdésére viszont már csak bólintok egyet mosolyogva. Nem szólalok meg, inkább csak bámulom őt. Mélyen a szemébe nézek, majd tekintetem elkalandozik az ajkain, a nyakán végül a keblein.
- Én sem lennék ennyire bátor, ha nem lenne a bizsere... - felelem.
Ezután már nem igazán mondok semmit, csak élvezem ajkai ízét.

Visszamosolygok rá, és belepuszilok a mosolyába. Tényleg nincs jobb annál, mint örömet szerezni másnak! 
- Akkor jó. - fújom ki a levegőt, amit észre se vettem, hogy bent tartok, amióta elkezdett beszélni. - Én sem gondoltam, hogy idáig jutunk. Igazából még soha senkivel nem jutottam idáig...- vallottam be kicsit szégyenlősen. 
Pedig ezt már tudja. Tudja, hogy igazából semmi tapasztalatom és nem zavarja. Nem is értem, miért vagyok ennyire ideges néha mégis. Most kicsit megnyugtattam magam és a pír is elkezdett halványodni.
Figyelem, hogy merre irányul a tekintete, és amikor le ér, akkor a mellkasomat fölemelem kicsit. Ha nem szorítaná le a kezeimet, akkor még egy gombot kigombolnék a ruhán, hogy mélyebb belátást engedjek. Ez még talán belefér.
- Valószínűleg én se. - vigyorgok rá. - Két félénk fiatal. Milyen rossz párosítás... - mormolom az ajkaiba, ahogy megint megcsókol.
Követelőzően kérem és adom a csókokat, elég sokáig. Már rég elvesztettem az időérzékem, de ahogy elkezdenek megváltozni a fények felocsúdom a révületből.
- Eric... lassan ideje lenne visszamenni a kastélyba! - bújok hozzá.