Eric Dragneel és Lisa Turpin

Kicsit érdeklődve nézek a lányra a kérdése miatt, majd bólintok egyet. Eleinte nem értem, hogy mi olyan meglepő azon, hogy kettesben szeretnék vele menni, de miután jobban beavat abba, amit ő gondol, teljesen megvilágosodok.
- Nők... - szólalok meg, miközben megcsóválom a fejem. Kissé elégedetlen vagyok.
- Attól még, hogy kettesben szeretnék lenni veled, nem azt jelenti, hogy már azonnal ágyba akarok bújni veled. Na nem mintha nem szeretnék... de még korainak találom. Leginkább csókolózásra gondoltam az imént! - mondom kevéske sértődöttséggel a hangomban.
- Nos, akkor menjünk a domboldalhoz! Nem szeretném, ha rossz dolgokat mondanának rólad. Bár ha hülyeséget hallok meg mástól, azt úgyis helyre rakom. - mosolygok rá, majd megyek fizetni.
Amint fizettem, megfogom a kezét és kézen fogva indulok el vele a dombhoz.

Nem húzódom el, amikor megérzem a tenyerét a fenekemen, pedig talán az lenne a helyes, de a lábam újra földbe gyökerezett. A száját figyelve megnyaltam a sajátomat. Ahogy kiejti, hogy "mást is csinálhatnánk", a szívem eszeveszett kalapálásba kezdett. Ugye most nem arra gondol, hogy...? Ennyi idő után le akar feküdni velem? Amellett, hogy szinte az összes létező izmom görcsbe rándult, félelem vett rajtam erőt. Nem vagyok biztos benne, hogy azt máris akarnám, sőt. Talán a bűvös bizsere megváltoztatja a gondolataimat?- méregettem gyanúsan az Eric kezében tartott édességet.
- Egyedül? - néztem fel rá nagy szemekkel. Igaz, hogy a múltkor megállapodtunk, hogy most járunk, de hihetetlennek tűnt a feltételezés, hogy ő tényleg csak az enyém. A suliban biztos bomlanak utána a lányok, amilyen jól kinéz. Ráadásul ő is mondta, hogy szokta kukkolni őket...
- Egy privát szobát?- pirulok a fejem búbjáig újra. - Eric, én nem vagyok olyan lány, aki csak úgy "szobára megy".
Ennél konkrétabban nem is vághatnám az arcába, hogy szűz vagyok, csak ha pontosan ugyanezeket a szavakat használnám.
- Különben is, az biztos feltűnne sok embernek... Nem akarom, hogy a suliban a hátam mögött negatívan beszéljenek rólam. - gondoltam tovább, hogy mi is történhetne.
- Mit szólnál inkább falu melletti domboldalhoz? - vetem fel az első ötletemet. - Onnan rálátunk az egészre, viszont ránk senki nem kíváncsi.

Nagyon jó vele lenni. Miután szembe fordul velem, magamhoz ölelem, így most már sokkal szorosabban érünk egymáshoz. Az egyik kezembe átveszem a csomagokat, majd a másik lassacskán a fenekére csúszik.
- Hűha, erre most nem igazán tudok válaszolni. Leginkább valami nyugodt helyen... kettesben. Ahol senki sem zavar meg minket és akár még mást is csinálhatnánk.
Míg gondolkozok, hogy hova is mehetnénk, addig válaszol a kérdésemre. Zavaromban fülig pirulok, majd elmosolyodok.
- A tiéd vagyok! - válaszolok.
Ezt követően beugrik, hova is mehetnénk. Több hely is van, ahova mehetnénk, ebből kettő kocsma jellegű, viszont az egyik egy kis kávézó. Azt hiszem a szerelmesek nagyon kedvelik...
- Mit szólnál mondjuk a Puddifoot kávézóhoz. Az emeleten kiveszek egy privát szobát, hogy ott lehessünk kettesben. Senki sem zavarna meg minket! - adom elő az ötletemet izgatottan.

Vigyorgok. Dupla élvezet, sőt, ha azt is belekalkulálom, hogy mindezt Ericcel fogom elfogyasztani, akkor tripla!
- Te aztán tényleg mindenre gondolsz!- húzódok kicsit el tőle, hogy szembekerüljek vele. Mert igazán jó volt így állni, de mégsem tarthat örökké és kellemesebb helyet is el tudok képzelni, mint a roxfortosokkal nyüzsgő bolt közepe.
- És hol szeretnéd élvezni a rendes ízeket?- nézek rá kihívóan, direkt a saját szavait használva. Ötletem sincs, hogy Roxmortsban hova vonulhatnánk félre. Mondjuk még nincs rossz idő, akár ki is ülhetünk az egyik domboldalra.
- Mivel mindent nem mondhatok - nézek körben a boltban, de a tekintetem végül megint rajta állapodik meg-, ezért csak téged.
Te jó ég, a bűvös bizsere csomagoláson keresztül is hat? Nagyon beindított, tényleg jól jönne már a friss levegő.

Végre meg tudok róla ezt-azt. Az nem is olyan rossz dolog, hogy éjjeli bagoly, akkor legalább este tudnánk csinálni pár dolgot. Az viszont nagyon jó lenne, ha ugyanabba a klubba tartoznánk. Akkor a klubszobában is együtt lehetnénk. Így meg...
A közeledésemet szerencsére nem veszi rossz néven, így hát jobban hozzá dörgölöm magam. Kissé meglep amikor vissza teszi a tejkaramellát, szavaira ezúttal én pirulok el. Szemem a Bizseréről a Tejkaramellára esik.
- Nos, akkor ezt próbáljuk ki, de veszek még mellé egy csomag tejkaramellát. Így ha ez az izé nem válna be, akkor még élvezhetjük a rendes ízeket! - mondom a lánynak, majd elveszek egy tejkaramellát is.
- Esetleg szeretnél még valamit? - kérdezem.

És csak folytatja! Próbálok erőt venni a zavaromból, kikecmeregni belőle, de nem érek el nagy sikereket. Csak nyelek egyet, mielőtt megszólalnék.
- Arra még bőven lesz időd... - mondom még mindig csendesen. - De ha csak azt szeretnéd látni, akkor szívesen várlak bármelyik mágiatörténet órára!- mosolygok el most már egy kicsit visszazökkenve a tudatomba. - Éjjeli bagoly vagyok, este van jobb dolgom, mint aludni.- kacsintottam rá.
Na most lehet, hogy ezt is félreérti. Igazából nem állítom, hogy nem volt bennem az a hátsó szándék, de alapjában véve a csillagjaimról beszéltem. Meg az éjszakai túráimról a suliban, amiért már büntetőmunkát is kaptam.
- Milyen kár, hogy még nem vagyok 17. - védtem meg azonnal magam. Mondjuk most már felpiszkálta a kíváncsiságomat, hogy mit tudhat ez a fajta édesség. Nem hiszem, hogy a mugliknál van hasonló. - Igazából téged láttalak meg először...
Megérzem a hátam mögött és a gyomrom hirtelen összeugrik a közelsége miatt. Nem fordulok meg, hagyom, hogy közelebb húzzon magához, de érintésétől libabőrös leszek.
- Imádom!- mondtam búgó hangon, kicsit lelkesebben, mintha valóban a tejkaramelláról lett volna szó.
Szorosabbra húztam magamon a kezét, majd kiszedtem belőle a karamellát és visszaraktam. - De nem árt új dolgokat is kipróbálni.- kukucskáltam felfelé.

Amikor Lis elpirul, azonnal elmosolyodok. Nagyon tetszik, amikor zavarba jön. Most inkább nem adok ennek hangot, mert akkor szegény sokkal jobban elvörösödne.
- Na igen, ezek a fránya klubbok is bekavarnak abban, hogy hősködhessek... Pedig már úgy magam elé képzeltem, hogy figyellek miközben alszol. - mosolyodok el.
Ezután sikeresen választ az édességek közül. Amikor megnézem mi az, még én is elpirulok egy picit. Miután visszateszi a kis csomagot, azonnal érte nyúlok.
- Azt mondtad, hogy az első dolog amit meglátsz, azt kéred... - jegyzem meg huncut mosollyal az arcomon.
Majd hirtelen egy újabb csomaghoz nyúl. Gondolom csak költői kérdésként tette fel, hogy mi lehet az, ezért nem is válaszolok. A háta mögé lépek és közel húzódok hozzá. A testünk így teljesen összeér. Kissé félve bár, de átölelem a derekánál fogva, majd a kezeimmel ráfogok a tejkaramella csomagolására. Az egyik kezemben még így is ott van a Bűvös Bizsere...
- Különösen szereted a tejkaramellát? - kérdezem érdeklődve.

Teljes jóhiszeműséggel és kedvességgel mondtam, hogy a maci majd vigyáz az álmomra, de a válaszától megint elpirultam. Nem ismerem régóta, de mindig sikerül elérnie, hogy vörös legyek.
- Nem hiszem, hogy fiúk feljöhetnek a hálótermünkbe...- motyogtam zavarodottan. Mintha egyszer már valaki megpróbálkozott volna vele, de nem sikerült felmásznia a lépcsőn. - Klubhelyiségről nem is beszélve.
Sóhajtottam egyet, mert őszintén, szívesen tölteném az időmet Ericcel, de így, hogy különböző házakba járunk, nehéz. Folyton a Hollósokkal lógom, hisz már hatodik éve velük vagyok összezárva, és nyilván neki is megvannak a maga barátai.
Megragadom az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, majd amikor meglátom, mi az, pironkodva az ajkamba harapok és szépen óvatosan visszateszem.
,, Bűvös Bizsere, felnőtteknek"- hirdette a csomagolás és rajta egy kis 17-es karika a sarokban.
- Talán mégis csak neked kellene választani. Én jó érzékkel nyúlok bele ezekbe... - bújkált mosoly a szám sarkában, de még mindig iszonyú zavarban voltam. Hirtelen milyen meleg lett az üzlet! Főleg, ha arra gondolok, hogy hol is bizseregne... Ha nem jutok friss levegőre, akkor a cukorszag fog megfullasztani. - Tejkaramella? - kapok le gyorsan egy csomagot valahonnan.

Mosolyogva fogadom a válaszát. Nagyon aranyos lány Lisa és azt hiszem örülnék ha ő lenne a feleségem. Igaz, hogy még nem ismerjük egymást, de az eddigi alapján nagyon nem bánnám a dolgot.
- Remélem is hogy vigyázni fogja az álmaidat! - mondom, majd huncut vigyor jelenik meg arcomon.
- Viszont ha nem járna sikerrel, akkor néha meglátogathatlak este... csak hogy elzavarjam a rémálmokat!
A csókot követően nagyon aranyosan viselkedik, ahogy kinyújtja rám a nyelvét. Amikor azt mondja, hogy majd rábök egyre, kinyújtom a karomat, jelezve, szabad a pálya.
- Nos, mit fogunk enni először? - kérdezem vigyorogva a lánytól.
Már nagyon erőlködök, hogy ne nevessem el magam. Illetve kissé nehezemre esik visszafogni magam. Legszívesebben magamhoz ölelném, majd leteperném.

Örülök, hogy tetszik neki rajtam az ajándéka, ezt kifejezve mosolygok is boldogan.
- Majd az éjjeliszekrényemre rakom, hogy vigyázzon rám, amikor alszom. - ígérem meg neki.
A visszakapott csók felbátorít. Arra sarkal, hogy ezt máskor is megtegyem. De azért az eszemben van, hogy kevésbé zsúfolt helyen is megtehetem. Sőt, ott nem zavar semmilyen külső inger. Nem szivárog az orrunkba ez a bódítóan édes illat és nem bámul ránk meredten a fél suli.
- Tényleg nem vagy nagy segítség!- nyújtom ki rá a nyelvem, aztán elbújok egy oszlop mögött és a másik oldalán kukucskálok ki.
- Akkor becsukom a szemem és találomra rábökök valamire!- határoztam el magam. És így is tettem, behunytam őket, háromszor megpördültem a tengelyem körül és magam elé böktem a levegőben.

Úgy tűnik meglepődik az ajándékomon. Ezek szerint nem várta, hogy az édességeken kívül bármit is fog kapni. Hehe, jó meglepi. Amint elveszi a táskát, azonnal fel is próbálja. Ahogy körbe fordul alaposan megbámulom őt, nem csak a táskát.
- Aranyos. - válaszolok a kérdésére.
Ezután pedig egy csókot kapok válaszként. Eléggé meglep vele, de amint feleszmélek, viszonozom az ajándékomat. Végül elindul a sorok között, hogy válasszon valamit, én pedig követem. Kérdésére elgondolkozok.
- Hát, az az igazság hogy eléggé édes szájú vagyok. Nem tudnám megmondani mi a kedvencem, szinte mindet szeretem... - válaszolok a kérdésére. - Szóval válassz nyugodtan, nem igazán tudok majd segíteni benne.

Megvárom, hogy rájöjjön, hogy én vagyok, ami nyilvánvaló. Már el is kuncogom közben magam, de amikor felém fordul, kezében egy szőrmóknak tűnő valamivel, rajtam van a meglepetés sora.
- Nahát, köszönöm!- mosolyogva veszem át az állatkás kis táskát és úgy figyelem a szavait, hogy közben belebújok és nyomok egy puszit Eric arcára. - Hogy áll? - pördülök körbe.
Nekem is hoznom kellett volna valamit?- bizonytalanodom el magamban, végül rövid teketóriázás után magamhoz húzom és lábujjhegyen adok neki egy hosszú, szenvedélyes nyelves csókot. Nem törődöm vele, hogy ki lát és ki nem. Ez az én ajándékom.
A bókjába belepirulok és egy apró "köszönömöt" rebegek el, a kérdésére viszont vizslatni kezdem a polcok kínálatát.
- Neked van kedvenced? - indulok el lassan, a sorok közt. Szinte alig telek be a kínálat látványával. Mindet akarom! De azért ezt mégsem mondhatom, még a végén azt hiszi, hogy ilyen beles vagyok.
Az illat önmagában bódító, már-már fojtogat az édességszag. Vagy csak ő miatta borította be az agyamat a tejfehér vattacukor, hogy nem tudok megint tisztán gondolkodni?

Végre eljött a randi ideje. Elég sokat gondolkoztam azon, hogy mégis mit vegyek fel, elvégre vagy a varázsvilághoz alkalmazkodok jobban, vagy a muglihoz. Végül úgy döntöttem, hogy kényelmes ruhákat választok: sport cipő, farmer nadrág és ing.

Az öltözködés után végre elindulok a Mézesfalásba. Direkt vettem egy kis plüsst, amit Lis ajándékának szántam. Rózsát is szerettem volna szerezni, de valahogy nem jött most össze, viszont máskor mindenképp kap. Szerencsére hamarabb érkezek meg, így van időm bámészkodni. Ezt természetesen úgy teszem, hogy ne láthassa, ajándékot is hoztam. Végül valaki mögém lopakodik és eltakarja a szememet. Azonnal elmosolyodok.
- Hmm lássuk csak... Lisa Turpin? - válaszolok a kérdésre, majd megfordulok és azonnal átnyújtom az ajándékomat.


- Ez egy ilyen plüss táska, vagy legalábbis valami hasonló. Gondoltam ebbe akár édességet is pakolhatnál későbbre. Így vihetnél a szobádba egy kis tartalékot. - mondom mosolyogva.
Ezt követően alaposan szemügyre veszem, majd elmosolyodok. Nagyon jól néz ki a ruhájában. Teljesen lenyűgöz...
- Ejha, jól nézel ki! - jegyzem meg. - Ééés akkor most hogyan tovább? Milyen édességekre hívhatlak meg?

Amikor elmeséltem Padmának, mi történt, el se akarta hinni. Egyszerre megváltozott a közérzetem, alig vártam a randit és boldogabb lettem, de ugyanakkor egyre több dolog miatt kezdtem el aggódni. Főleg ahogy közeledett a hétvége és el kellett döntenem, mibe menjek. Meg igazából amiatt is gyomorgörcsöm támadt, hogy hogyan kellene viselkednem. Ha elbénázok valamit, akkor mi lesz. Hisz még sosem volt randim...
Mivel még a hétvégén nem volt rossz időm, egy kicsit csinosabb egybe ruha jó választásnak tűnt, de nem akartam se túlöltözni, se alul.
Időben elindultam és megpróbáltam elűzni az izgulást, de csak nem ment. Padma elkísért a boltig, de ott magamra hagyott. Nagy levegőt véve léptem be és rögtön megláttam, háttal nekem az egyik polc mellett Ericet.
Odalopakodtam és befogtam a szemét, már amennyire ez lehetséges az én apró termetemmel.
- Tippelj, ki vagyok!- kértem elváltoztatott, mélyebb hangon.