Sarah & Daphne

Végre szombat. Már teljesen ki vagyok készülve az öreg McGalagonytól, csak ezen a héten háromszor küldött büntetőmunkára. Persze a pici Pottinak, Vöröskének és annak a mocskos sárvérűnek, mindent. Legszívesebben leátkoznám a fejüket vagy addig kínoznám őket, amíg lélegeznek. Csőcselék…
És kivételesen lehetne egy szabad délutánom, erre Astorianak kell egy fehér egeret szereznem. Nem örülne, ha megtudná, hogy kedvencét baleset érte, pedig csak egy ocsmány dög volt. Na mindegy, kap egy újat. Legyen boldog.
Hamar elértem a Mágikus Menazséria nevezetű boltot, emlékszem rá, utoljára 11 évesen jártam itt. Azóta gyűlölöm ezt a helyet, nem bírom elviselni azt a bűzt, és zsúfoltságot, ami az üzletben fogadni fog. Benyitottam, majd határozott léptekkel – pár nézelődőt ellökve az utamból – a pulthoz siettem, ahol egy fiatal lány az eladóval beszélgetett. Nagy meglepetésemre a lányban egy Mardekáros háztársamat véltem felfedezni.
- Nem gondolod, hogy nem szabadna itt lenned? – néztem rá, mikor az eladó hátrament a raktárba. – Dumbledore bácsi haragudni fog, hogy csak úgy elcsatangolsz iskolaidőben. Ejnye-bejnye…- gügyögtem neki. Ha jól emlékszem rá, ő az a negyedikes kiscsaj, akinek az anyja Főnix Rendje tag. Mit keres egy ilyen köztünk?

Szia, neked. is..-Sosem akartam találkozni Daphnéval, de ezvan ez az én szerencsém..-Dumbledore professzor küldött-vigyorogtam kicsit furán-Akarsz még valamit?Esetleg egy patkányt?-gúnyolódtam-Illik hozzád..-mondtam halkabban, vissza fordultam és fizettem az eladónak.

- Látom felvágták a nyelved. - Hideg, szürkéskék szemeim gonoszan csillogtak. Játszani akarsz?
- Hát persze, hogy ő küldött. Ki más? - Arcomon egy gúnyos mosoly suhant át. - Szóval ilyen jóban vagy az Öreggel?
Furcsa lány, az apja halálfaló volt, az anyja Rend tag, ő pedig Mardekáros. Érdekes szituáció, bár ha lett volna egy kis esze, akkor tanul az apjától. Az előbbi megjegyzéseiért muszáj lesz fizetnie, bár nem szívesen bántom egy halálfaló gyerekét. Ők tiszteletet érdemelnek.
- Tudtad, hogy ismerem az apádat? - álltam el a lány útját, aki már menni készült. Pedig innen még nem menekülsz galambom.

Nem kellet volna semmit mondanom, de megvédem magam..-Hát, csak megkért..vagyis..-kiböktem-büntetőmunka..-Na ennyi tudja meg. Apám? Hogy jön ide? Kissé elszomorodtam az "apa" szóra-Nem nem tudtam-Válaszoltam még mindig szomorúan.-Honnan?- Néztem kék szememmel rá.

- Szóval büntetőmunka... - Gúnyosan elmosolyodtam a hallottakon. - És mi a feladatod? - Gonosz, ám annál érdekesebb ötletem támadt. Ez talán egyszerűbb lesz, mint gondoltam...
Kérdésem, az apjával kapcsolatban, úgy tűnt, nagy hatással volt rá. Olyan szomorú képet vágott, majdnem elsírta magát. Ez tetszett, bár egy Mardekárostól az ilyen viselkedés egyszerűen szánalmas. Az előttem álló lány az élő példa rá, hogy az aranyvér nem minden. Sőt az ő esetében édeskevés.
- Tudod Augustus bácsikámmal elég jó viszonyt ápolt. Ha nem tudnád, ő is halálfaló volt. - néztem rá fürkésző tekintettel. - Rólad is mesélt ám a bácsikámnak.

Öhm..Semmiség-mondtam igazat. Tekintetétől kirázott a hideg, nagyon-nagyon figyelmesen hallgattam amit mondott. Reméltem tud valamit apámról.-Értem-mondtam.Halálfalók, nem ezt nem szeretem..-Mit mit mondodt?-mondtam most már nagyon izgatottan. Daphne talán jó, csak nem mindig látszik.

- De mégis mi a dolgod? Segíthetek, ha szeretnéd. - küldtem felé egy őszintének tűnő mosolyt. Bármit a célért.
Láttam rajta, hogy egyre bizonytalanabb. Helyes. Nem szeretem a nagyszájú, kis alsóéveseket, akik azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ. De ő most megtanulja, hol a helye, nagyon megbánja, hogy ujjat húzott Daphne Greengrass-sel
- Hogy olyan, vagy, mint az anyád... - itt egy pillanatra szünetet tartottam - Ugyanolyan semmirekellő véráruló vagy. Szégyelli, hogy te vagy a lánya. - Ránéztem, vártam szavaim hatását, ami persze nem maradt el...

-Nem kell kösz-Mondtam. Miért kéne segítség? Talán járni még tudok.. Gondolkodtam, nem nem kell segítség.. Daphne, Daphne biztos azt hiszed én vagyok anyuci kicsi lány.. Néztem elég szúrósan.-öhm..ér..értem-Nem nem, nem sírtam, inkább éreztem az apai.. utálatot.- Igen, képzeld én is szégyellem, hogy ő az apám- Mondtam dühösen.

- Kár, pedig sokat segíthetnék. - Teljes szívemből gyűlöltem azt a vénembert és minden vágyam volt keresztbe tenni neki. Még ha nem is kérsz belőlem kisdrágám, én segíteni fogok. Remélem valami érdekes dologgal bízott meg az öreg.
Próbált erősnek tűnni, nem akart sírni előttem, de láttam rajta, hogy szavaim tőrként fúródtak pici lelkecskéjébe.És ez még csak a kezdet. Gyűlölöm az árulókat...
- Inkább büszkének kellene lenned. - feleltem halkan. Nehezen tudtam visszafogni dühömet, legszívesebben ízekre szaggattam volna...Hogy merészel így beszélni a Nagyúr egyik hívéről?
- Ezek szerint te is Potter kutyája lettél?

Te is Dumbledore-t akarod szivatni?- Mosolyogtam gúnyosan-Akkor segíthetsz..- Úgy gondoltam jó segítség, Dumbledore legalább nem csak engem büntetne. De láttam azt az "utálom Sarah-t" tekintetet.- Köszi a javaslatot-mosolyogtam erőltetetten.- Nem lettem villámfej kutyája csak annyi hogy a Nagyúré sem- Kacsintottam rá.-Szeretnél még valamit?

-Hamar meggondoltad magad. - néztem rá kétkedve. - Remélem nem jut eszedbe átverni engem, mert azt nagyon megkeserülöd - mondtam lágyan miközben hajammal játszottam.
- Szóval, miben segíthetek? - Ez neked csak további büntetőmunkákat fog jelenteni vagy - ha igazán jól sül el a dolog - egy könnyes búcsút Roxforttól.
Szavaira már igazából nem is figyeltem, elmerültem gondolataimban, mindaddig, amíg a Nagyúr nevét nem hallottam. Akkor felkaptam a fejem és a pillanat töredéke alatt előkaptam pálcám, majd rászegeztem.
- Még egy rossz szó a Nagyúrról...- sziszegtem. Nem érdekelt az eladó sopánkodása, ha kell őt is megátkozom. - Adj okot! - Türelmem már nem tartott sokáig, itt nemsokára valami robbanni fog.

-Nem, nem akarlak becsapni-mondtam-de inkább..- Mi van ha anyám mérges lesz, vagy ha rosszabb.. Daphne nagyon furcsán nézett rám inkább elmentem volna, de nem tehettem, mert ebben a pillanatban rám szegezte a pálcáját.- Nem, nem én nem sérteni akartam a Nagyurat, csak mondtam, hogy nem állok mellette..- mondtam halkan, és hőköltem hátra.Az eladó ránk szólt "ha nem fejezitek be ide hívom Dumbledore Professzort!!" Én csak álltam, vártam hogy, átkot szór, vagy csak meg akar ijeszteni.- Daphne, mindenki minket néz..- Mondtam a feldúlt lánynak, ránéztem a közönségünkre.

- Aki nem mellette, az ellene van. -Pálcámat az állához szorítva kényszerítettem, hogy rám nézzen. Még mindig égtem a vágytól, hogy szétátkozzam vagy addig kínozzam, amíg bele nem őrül a fájdalomba, de lassan visszanyertem józan eszemet, köszönhetően pár sikoltozva kimenekülő vásárlónak. - Ezzel még nincs vége. - eresztettem le pálcám.
- Maga meg inkább hallgasson. - mordultam rá a falfehér, kezét tördelő eladóhoz. - Nem akar ujjat húzni egy köztiszteletben álló, magas rangú minisztériumi tisztviselővel, ugye? - mosolyogtam rá ártatlanul, majd lassan odaléptem hozzá és a fülébe súgtam. - Augustus Rookwood bácsikám bizonyára szívesen tenne egy üdvözlő látogatást, Önnél. Örülne? - Szavaimra először elsápadt, majd dadogott valamit az öreg Dumbiról , de várakozó tekintetemre végre alig láthatóan megrázta a fejét. Még mindig rettegett a banya, hogy a halálfalók nem felejtették el őt. Amikor a Nagyúr hatalmon volt, emlékszem a bácsikám mesélte, hogy egy kis jó modorra kellett tanítania a hölgyet.
Miután az alkalmatlankodó banyát elintéztem, még egy pillanatra visszafordultam kedves háztársamhoz, hogy egy sokat mondó pillantást küldjek felé. Remélem felfogtad...
Majd elvettem egy kis ketrecet, amiben egy fehér egér szundított, pár galleont odavetettem a pultra és elegánsan a kijárat felé vettem az utam.
- Viszontlátásra! - fordultam még vissza az ajtóból, ártatlanul mosolyogva az eladóra.