Lana & Margaret

Hűvös volt kint, szóval fekete bőrdzsekiben és famerben sétáltam le a megbeszélt helyre, Margaret-hez. Egy cigivel a kezemben, gondolatokkal telt fejjel értem le a pályára. Már messziről kiszúrtam a lányt, ahogy a fűben ücsörög. Lassan odaérem hozzá:
- Szia - köszöntem halványan mosolyogva, majd én is a fűbe vetettem magam, törökülésben ültem és még elszívni készültem a dekket. Közben a lány szemébe néztem és arcát fürkészve próbáltam olvasni róla, több-kevesebb sikerrel...
- Mi újság? - kérdeztem, kissé reszelős hangon, nem felé kifújva a füstöt, majd tekintetemet a karikák felé emeltem. Kínzás volt a kviddicspályán ücsörögni, seprű nélkül, nem repülve.

Felé nyújtottam a dekket, amit egy slukk után vissza is adott. Helyes, több marad nekem... - gondoltam, közben hallgattam, amit mond. Igen, ez Margaret Waldorf, nem is számítottam másra. Elvigyorodtam.
- Igen, egy kicsit - húztam az agyát, a kiöregedésre értve, de mosolyogtam. Amikor elszívtam a cigit a kabátom zsebébe süllyesztettem a csikket. Nem furcsa hobbi volt, hogy gyűjteném őket vagy ilyesmi, egyszerűen nem szemetelek. Ennyi. Főleg a Roxfort-, vagy más varázsvilág-beli hely területén nem.
Közben a tavalyi bulikra gondoltam. Igen, akkor az volt a legfontosabb, de úgy éreztem, hogy idén nyáron kitomboltam magam egy időre. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogok szórakozni egész évben, hanem azt, hogy ez nem fog a tanulás rovására menni, hogy nem ez az első.
- Lesz mostanában valami? - tudta, hogy bulira gondolok. Tavaly, az utolsó, Roxfortban töltött nap óta nem ittam Lángnyelv Whiskeyt - csak minden mást, mugli piát.

Eddig a füvet tépkedtem és a talajt bámultam, majd felemeltem a tekintetemet Margaret-re:
- Nem - mondtam határozottan - Nem vagyok benne - nem mondtam, hogy én is ott leszek az erdő melletti táborban. Nem fújta volna le az akciót így sem, úgy sem, akkor nem mindegy? A további mondandójára nem reagáltam, bár belül már fortyogott bennem a düh.