Katie & Lana

Viszonylag jó idő volt, és rég voltam a tónál,tehát lementem a partra. Hoztam a mugli-fényképezőgépemet is, amit egy kis varázslattal felturbóztam, így varázsképeket is lehetett már csinálni vele. Megígértem Clarynek hogy megpróbálok képeket küldeni neki a Roxfortról és környékéről.A helyről, ahová soha sem juthat el.Ha én lennék kvibli, nem tudom hogy látni akarnám-e.Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért fájdítja a szívét, azt mondta: "Látni akarom hogy te milyen csodálatos helyen lehetsz, amíg én itt vagyok egyedül.Boldogan nézegetném a képeket.Nem arra gondolok, hogy milyen rossz nekem hogy nem lehetek ott, hanem hogy milyen jó neked, és a többieknek hogy a Roxfortban tanulhattok."
Tehát belementem.A belső részről már rengeteg kép van, amikor valaki megkérdezte mit csinálok azt mondtam hogy az emlékkönyvembe kell.És elhitték, a tanárok még meg is veregették a vállam, egy olyan "bármikor visszajöhetsz, mi szeretettel várunk" arccal.Így belegondolva tényleg hiányozni fog ez az iskola.Itt töltöttem életem legszebb 6 évét.Az első szerelem..csalódás..igazi elismerés.Életre szóló barátokat szereztem, akik még a legnehezebb időkben is mellettem voltak/vannak.Itt szerettem meg repülni,és kviddicsezni. Felfedeztem a mágia titkait.Olyanokat tanulhattam, amiért a muglik ölni is tudnának.Tényleg hiányozni fog ez az egész.
Azt reméltem egyedül leszek, de nem.Az egyik Mardekáros lány is idekint olvasott, azt hiszem Lana Wintersnek hívják.Igen, tényleg, ő a Mardekárosok hajtója.Az egyetlen viszonylag becsületes játékosuk. Nagyon ravasz, és nehéz megszerezni tőle a labdát.
Elgondolkodtam azon amit Viktornak mondtam, hogy miért is utálja mindenki a Mardekárosokat.És így belegondolva, ez a lány soha sem ártott nekem.Hát jó..
- Szia! -köszöntem oda neki, aztán hirtelen ötlettől vezérelve odanyújtottam neki a fényképezőgépemet - Lefényképeznél a tóval a háttérben?
Fogalmam sincs miért kérdeztem ezt.De Clary úgy is mindig azt írja hogy milyen kár hogy nem láthat..

Azt mondta nem nagy fényképész, ahhoz képest úgy éreztem magam mintha éppen a Próféta különszámának a címlapfotóját készítenék rólam..És amikor megnéztem a képeket..Húú, csodálatosak lettek!Ilyen jó képek még soha sem készültek rólam.Elmehetne akár profi fényképésznek is!
- Ezek nagyok jók lettek!Biztos nem vagy titkon profi fotós? - mondtam el neki a véleményemet mosolyogva.
Azt hittem egész jól sikerültek a saját beltéri fotóim, de ezekhez képest mintha egy óvodás készítette volna őket.
- Köszi hogy segítettél, örülni fognak neki.

Meglepődtem amikor azt mondta hogy véletlenül lettek ilyen jók a képek.De nem hiszem hogy véletlen.
- Szerintem inkább őstehetség vagy -mondtam, szintén vigyorogva. Valamiért feldobott Lana társasága.Olyan "éljünk a mának" típusú lánynak tűnik, amit most egyáltalán nem bánok.
Mit mondjak neki?Hazudjak?Könnyű lenne neki is azt mondani hogy az emlékkönyvembe, bár fura lenne oda egy kép magamról.De valamiért úgy érzem rögtön kitalálná hogy nem ez az igazság..
- Az árvaházi szobatársamnak, Clarynek. Tud a varázsvilágról, mivel kvibli. De nagyon hiányzom neki, ezért levelezünk, és most úgy döntöttem küldök neki egy képet hogy lássa mennyire boldog vagyok. - mondtam, bár a "boldog" szót nem sikerült túl igazira. - A Roxfortól is akarok majd küldeni, bár azok a képek a nyomába sem érnek ezeknek -mutattam a gépre.

Láttam rajta hogy örül a dicséretnek, de nem igazén érdekli a fényképezés. Végül is, az ő dolga. Vajon ha mugli lenne, ebben a szakmában dolgozna? Hát, ezt már soha sem tudhatom meg..
Először csak annyit mondott hogy "értem". És ez jól esett.  Manapság az emberek annyi szappanoperát néznek, hogy ha valaki valami szomorú dologról beszél, rögtön egy órákon át tartó siránkozást várnak el tőle, könnyekkel, sikolyokkal a távolba révedő szomorú szemekkel.. De Lana úgy látszik nem.
- Igen, bár pontosan tudja hogy mikor mit érzek. Lehetetlen átverni. Még csak gyerek, és váltig állítom hogy olyan okos mint Dumbledore professzor. Beszéltél már a dirivel kettesben?Nézett már rád úgy, mintha a lelkedbe látna? -kérdeztem tőle.
Szerintem ha nincs Dumbledore professzor..Talán még most se jöttem volna ki a szobámból, sőt, soha.
- A Halálfalók felrobbantották a házunkat.Valamiért berágtak Apura, biztos lebuktatott valakit közülük. - csak ennyit mondtam, de megint rám jött a remegés.Mindig ez van.De visszafogom. Próbálom. Nem lehet! Nem pánikolok be! Most nem.

- Hát, Clarissa pontosan ilyen. Ráadásul Ő egy sovány,sápadt és szőke kislány, pont mint egy angyal. Lehetetlen hazudni neki, és ha nem is mondasz neki semmit, az is olyan mintha mindent elmondtál volna.. -mondtam mosolyogva. Amikor az idősebbek kiközösítettek amiért Claryvel lógok, megpróbáltam ezt eltitkolni.Persze nem sikerült..
-Kösz, jelenleg nincs szükségem összeborulós zokogásra senki vállán. Tudom hogy mi történt és miért.És hogy ennek milyen következménye lesz. -mondtam az elejét gúnyosan, aztán egyre határozottabban - Már csak azt kéne kideríteni, hogy pontosan kik is voltak. De talán jobb is ha nem tudom meg, mert .. - inkább nem fejeztem be a mondatot.
Aztán rájöttem, hogy milyen bunkó voltam, pedig Ő nagyon kedves velem.
- Bocs..Csak nem bírom amikor az emberek "meg akarnak hallgatni". Mit érne? Elmondom a problémáimat, te szomorúan mosolyogsz és sajnálsz. Nekem pedig nincs szükségem senki sajnálatára. - mondtam komolyan.
Ez egy bocsánatkérés akart lenni?Hát nem lett túl jó, de most már mindegy..

Nem hinném hogy a szívére vette volna a bunkóságom, hisz ahogy mondta, tényleg nem érzelgős ember hírében áll. De attól nekem még akkor is bűntudatom van. Szeretek kedves lenni az emberekkel. Bár e miatt már sokszor megszívtam.
Ahogy észrevettem, nem éppen egy bőbeszédű lány. Hát én viszont az vagyok, beszélek én helyette is. Bár úgy látom neki is vannak gondjai, amikről szívesen beszélne. Persze szerintem nem fog, nem olyannak tűnik. De azért felajánlom neki, még ha visszautasít is. Igazából nekem is jólesik hogy segíteni akart.
- Azt látom hogy megérted..- néztem rá elgondolkozva, aztán elhatároztam magam- Figyelj, ha segítségre van szükséged, vagy dumálni akarsz valakivel, rám számíthatsz. - mondtam olyan lazán, de mégis kedvesen ahogy csak tudtam.

Hmm.. gondoltam hogy ez lesz a válasza. De egyszer még beszélni fogunk ilyenekről, úgy érzem. De nem most. Ami nem is baj.. Jó lenne ha csinálnánk valami izgalmasat, őrültet. Nem mintha én az a fajta "rosszlány" lennék, de az legalább lefoglal, addig se gondolkozom. Ami előnyös, mert ha elkezdek gondolkodni, akkor mindig pánikba esek. És azért mégsem olvashatok ÁLLANDÓAN, hiába terelik el a figyelmemet a könyvek is.
Lana viszont igen csak "rosszlány" hírében áll. De én attól még azt hiszem kedvelem. Megvan a stílusa, az biztos, de nem lehet mindenki Miss Mindenkinek Megakarok Felelni.- Bár én sem érzem magam annak. Inkább vagyok "jókislány" , de azért egy-két-sok balhé még belefér. Most elkezdtem lázadni, vagy csak ennyire unatkozok?! -
- Nem rossz ötlet. De sokat sétáltam már a tó körül. Bár Roxmortsban is, de ott azért ritkábban. -mondtam vigyorogva. Még régebben, talán harmadikban sokat dumáltam Félig Fejnélküli Nickkel. Általában csak vacsora után, és így sokszor takarodó után kellett visszaszöknöm. Mivel nem akarta hogy lebukjak,hiszen kedvelt (plussz nem sok ember áll vele szóba) megmutatott egy titkos járatot, amit szerintem még Fredék sem ismernek. A járat 3 felé megy:  a Griffendél toronyba, a Mardekárosok pincéjébe és Roxmortsba. Felfelé egy kicsit mászni is kell, de kibírható.

Egy ideig gondolkozott a lehetőségen, de aztán persze beleegyezett. Nem is vártam mást.
- Igen, Roxmorts! Valóban nehéz, de nem lehetetlen! - vigyorogtam - ]Sötétedéskor kéne indulni, hogy ha esetleg valaki ismerőst látunk odakint, könnyen elmenekülhessünk. - kezdtem el a tervezést. - Ismerek egy titkos alagutat. Badar Barnabás fura faliszőnyege mögött van a bejárat. De nekem ma még dolgom van, úgyhogy találkozzunk valamikor a Szükség Szobájában. Így jó? -kérdeztem.
Hmm. Csajok az éjszakában. Csak ne bukjunk le. Bár ha igen, akkor se érint meg engem túlságosan.