Ms. Warren & Lana

Vendég

Rossz alvóv vagyok. Ezt kevesen tudják, de így van. Nem küzdök rémálmokkal, nem erről van szó, egyszerűen nem tudok túl sokat és túl jól aludni. Gyakran csak négy órát töltök pihenéssel, és egész nap pörgök. Nem tudom, hogy működik ez nálam, de nem bánom. Na jó, néha. Éjszaka eléggé unalmas az ágyban feküdni, a plafont, vagy a baldachinos ágy zöld függönyét bámulni. Egy idő után az olvasás a klubhelyiségben is unalmassá válik. Ilyenkor jönne az, hogy felöltöm farkas alakomat és járok egyet a Rengetegben. Jönne, ha ez sikerülne végre. De egyelőre Helena nem engedi, hogy megpróbálkozzam a dologgal. Pedig szerintem már sikerülne.
Így kerülök most a harmadik emeletre. Abban reménykedek, ha szépen, komótosan bejárom a kastélyt, pincétől a padlásig, majd vissza, attól majd álmosabb leszek. Ez persze nem garantált. Minden esetre egy próbát megér. És nem mellesleg ez eléggé izgalmas hadművelet. Pláne, amikor Sinistra az ügyeletes tanár. Kész kihívás az a nő! De ma nem. Néha megnézem, még a hét elején a beosztást, így tudom, hogy az új tanár van soron. Warren. Nem tudok róla semmit, így teljes lelki nyugalommal sétálok be a trófeaterembe, hogy aztán a másik ajtón majd kisétáljak rajta, és az éjszaka sötétjébe vesszek, mint egy szellem.
A vitrinekben sorakozó, a pálcám fényére meg-megcsillanó díjakat, serlegeket, kitűzőket, kupákat, táblákat és érmeket nézegetem. Épp pulcsim zsebébe rejteném bal kezem, mikor a kezembe akad valami. Előveszem, s szemmagasságba emelem. Egy fekete, alkoholos filctoll. Gonosz vigyorra görbül ajkam.
Igazából sosem rongálok. Nem teszek tönkre semmit, szánt szándékkal biztosan nem. Nem dobok el még csak egy csikket, vagy használt papírzsebkendőt sem. Ezek a saját kis szabályaim. Lehetek bármilyen rossz ember, bármilyen szabályszegő, nekem ez fontos és szeretem betartani. És ez kifejezetten igaz a Roxfortra. De most a kisördög nyert, így lehúzom a filc kupakját, pálcámat a balomba fogom, a tollat a jobbomba, és az egyik vitrinre írok, hatalmas, figyelemfelkeltő betűkkel: 'Ms. Warren figyelmetlen volt az ügyeletben' és a dátumot. Mielőtt a kupakot visszatenném, odafirkantok még egy kacér, incselkedő 'xoxo'-t is.
Nem érzem magam jobban a tettemtől, de be kell valljam: eléggé vicces vagyok. Kíváncsi lennék a tanárnő ábrázatára, amikor észreveszi, vagy amikor elmondják neki, mit találtak a teremben.
Ekkor nyílik az ajtó...

Lana & Lorraine

Folyosóügyelet éjjel... Bosszankodnom kellene, mint ahogy minden más tanár csinálja, de nem teszem. Nagyon kevés diák mászkál éjjelente a folyosókon, így dologom aligha akad; viszont végre kissé magamban lehetek, és élvezhetem a magányt járkálás közben. No, meg nem kell a plafont bámulnom. Ahányszor elalszok; már lassan öt éve, hogy mindig ugyanazt álmodom...

Mikor először léptünk be a birtok kapuján, éreztem őket. Nem egy volt, hanem sok. Mikor a családfő ajtót nyitott nekünk, a háta mögött ott állt mind közül a legsötétebb... Később még sokszor láttam.
Öt teljes napon át voltunk ébren szinte éjjel-nappal, mire sikerült elegendő felvételt, és bizonyítékot szereznünk ahhoz, hogy a Vatikán elfogadhassa az űzést egy olyan család házán, aki nem volt hívő. A hatodik nap éjjelére megkaptuk az engedélyt. Innentől miénk volt a pálya...
Mi voltunk a vadász, a démon a nyúl: minket nem tudott megszállni, így a házban található különböző dolgokat mozgatta egyfolytában. És menekült. A kúria ősrégi volt, így mikor beszakadt alattam az emeleti padló, a pincében kötöttem ki pár másodperc alatt. Hogy meddig voltam eszméletlen, azt nem tudom. Üvöltés riasztott fel, így- amennyire törött bokám engedte- igyekeztem sietni fel a lépcsőn. Ilyenkor az ember nem gondolkozik, és a pálcáját sem találja sehol, hogy elvégezhessen egy rutinbűbájt. Hogy miként, azt már nem tudom, de felszenvedtem magam a nappaliig a pince lépcsőjén.
A szemem elé táruló látványt sosem fogom elfelejteni... A kúria gazdája intő tanácsunk ellenére visszajött utoljára házához. És a démon megszállta. Az óra elütötte a tizenkettőt, Ed pedig megkezdte az űzést...

Egy hang rángatott ki emlékezetemből, aminek nagyon megörültem. Elég volt álmaimban átélnem a dolog végét újra. Most legalább a 'jó' résznél abbaszakadt.
Figyelmemet a hang felé fordítottam. A harmadik emeleti folyosón sétáltam, és éppen mentem volna el a résnyire nyitott treófeaterem mellett, amikor onnan egy furcsa zaj hallatszott. Mintha a nedves ujját húzná végig valaki a vitrinüvegen...
Gyors mozdulattal benyitottam, és felcsaptam a villanyt. A holdfényes szobából egy erősen megvilágított hely lett, ahol egy lány ált kezében egy alkoholos filccel. A kupak még a kezében van, nem tette rá. Ekkor észreveszem az üzenetét.
Riadt arccal rám néz, én pedig a feliratra meredtem. Ennyire unszimpatikus lennék a diákság számára, hogy már rögtön az első éjjeli ügyeletem alatt ilyet tenne egy kedves arcú, szép mardekáros lány?
Szemöldököm kissé összeráncoltam, majd a lányra néztem. Arcom komor volt, de csak részben tettéért. Nagyobb részt az önmarcangolás foglalt el- Miért?- csak ennyitr kérdeztem tőle. Hangon nem parancsoló, és választ követelő volt. Inkább picit szomorú. Belenéztem a lány csillogó fekete szemeibe.

Vendég

Ms. Warren & Lana

Tryin' hard not to get into trouble, but I, I've got a war in my mind.

El tudom képzelni, hogy lesápadtam, amikor a tanárnő az imént betoppant a terembe. Vártam az üvöltözést, a pontlevonást, az igazgatóiba küldést, de... mindez elmarad. Nem mond semmit. Csak nézi a feliratot, majd arcomat fürkészi és a szemembe nézve kérdez. Egyszerű kérdés, amire nincs konkrét válaszom. Figyelemfelkeltés? Diákcsíny? Nyílt felhívás keringőre? Gonoszság? Mindegyik egy kicsit? Igen, talán. De most mit mondjak erre a kérdésre, mit feleljek? Tekintetemet nem kapom el, farkasszemet nézek vele, nem futamodok meg. Ehelyett visszateszem a kupakot a tollra és a zsebembe süllyesztem, a pálcát eloltom, de nem teszem el.
Vállat vonok. Nem hat meg a tekintete, inkább csak meglep. Nem ilyesmire számítottam és nem szokványos a reakció. Ha más tanár kapott volna el ebben a helyzetben, nem így reagáltak volna.
Piton büntetőmunkát adott volna. McGalagony pontlevonással és büntetőmunkával jutalmazott volna meg. Cheekbones egy szaxiszólóért cserébe elfelejtette volna a dolgot. Sinistra a lelket is kiátkozta volna belőlem, levont volna vagy kétszáz pontot és a hamvaimat még büntetőmunkára küldte volna. És ez a nő, Warren? A lelkemre akar hatni, vagy mi? Ne nevettessen...
Próbálok valamit kitalálni, hogy mit mondjak, de valójában nem számítottam rá, hogy elkap.
- Ilyen kedvem volt - vallom be, és talán ez a legigazabb, minden lehetséges mentség közül. Hangom száraz, érzelemmentes, kezem a zsebemben pihen.
Biztos, hogy meg fog büntetni, effelől kétségem sincs. Ostoba lenne, ha nem tenné. És nem mellesleg, újra megtenném; nem bízok a kedves emberekben - mindig van valamilyen hátsószándékuk.
- Mi lesz a büntetésem? - kérdezem, még mindig a tanárnő tekintetébe fúrva az enyémet, nemtörődöm, érzéketlen hangon.
Nyilván lesz.

Lana & Lorraine

A lány válszára még jobban elborzadok. Vagy hazudik, és nagyon utál, vagy valami nincs rendben vele teljesen. Kedvtelésből az ember nem tesz ilyet.
Pálcáját nem rakja, el, de engem ez nem zavar különösebben. Ugyan az emberek többsége nem nézi ki belőlem, de eléggé gyorsan tudok reagálni egy-egy odavaló párbajátokkal... A démonok sem vártak.
Ha így áll hozzá, én is így fogok. Nem fogom magamra venni a dolgot. Szerintem megtenné mással is, nem csak velem.
Kérdése igazolja gyanúmat.
- Mi lesz a büntetésed?- kérdezek vissza, majd tényleg elgondolkodok egy mosoly kíséretében- Mit szeretnél? Elmenni a Rengetegbe? Leírni valamit százszor a saját véreddel? Békapetés hordókban turkálni? A gyengélkedőn ágytálat sikálni varázslat nélkül? A lehetőség adott- néztem még mindig rá, várva a válaszát. Mikor már nyitotta volna a száját, folytattam- Ha jól érzem most megkíméllek attól, hogy tényleg meg kelljen valamelyiket csinálnod. Remélem csak választani akartál, és nem mondtál volna semmi mást. Én egyiknek sem látnám értelmét. Sok büntetés létezik, és csak párat soroltam fel azok közül neked, amiket eléggé ellenzek. A pontlevonásnak talán van értelme, de most ettől eltekintek. A büntetésed két részből fog állni. Az első az, hogy ezt innen azonnal eltünteted. A második pedig, hogy most ebben a pillanatban megesküszöl, hogy ilyet többé nem teszel. Ezt tudom, hogy mennyire gyerekesnek tartod, de nem érdekel. Száradjon a te lelkeden a dolog, ha nem tartod meg, illetve gondolj arra, hogy miközben kimondod az esküdet elég egy könnyű ige, és következménye lesz annak, ha nem tartod be- valószínűleg elértem, hogy a lány megutáljon egy életre- de nem érdekelt. Ha egy fokkal is jobb ember lett ettől, nem érdekelt.

Vendég

Ms. Warren & Lana

Tryin' hard not to get into trouble, but I, I've got a war in my mind.

Ajánlataira felvontam az egyik szemöldökömet. Hát, ha már választani kell... - gondolom magamban és épp válaszolnék, hogy elmehetek a Rengetegbe, ha arról van szó, hogy muszáj választani, mikor végül folytatja.
Karbafont kézekkel hallgatom. Jajj, ne... tényleg a nemlétező lelkemre akar hatni! - forgatom körbe a szememet. Nem szívesen, de lesikálom, ha kell, de hogy esküdözni nem fogok, az hétszentség. Komolyan ennyire naiv, ennyire bízik az emberi jóságban?! Hát, belém egy csepp sem szorult, szóval rossz ajtón kopogtat a tanárnő. Ezt a tudtára is adom:
- Rendben, letakarítom - vonok vállat, végig a nő szemébe nézve -, de esküdözni nem fogok - teszem hozzá, egyik sötét tincsemet tekergetve. Bár, a takarítást sem vállalom szívesen, de eldöntöm, hogy még az éjszaka folymán visszajövök - sokkal-sokkal óvatosabban - és új feliratot készítek a vitrinre. Persze, akkor már tudni fogja, hogy én vagyok a tettes, de nyugodtan leverheti rajtam az óráján. Úgy sem fog tudni olyat kérdezni, amit ne tudnék. Igen, ilyen jó vagyok...
Be kell valljam: Warren nagyon idegesít. Már csak a jelenléte is. Tekintetemet konokul az övébe fúrom és várom a válaszát.
Hirtelen ötlettől vezérelve épp le akarom szedni a feliratot egy varázslattal. Nem sikálgatok ostoba és macerás mugli-eszközökkel, ha nem muszáj.

Lana & Lorraine

Elgondolkodtam. Ha ráhagyom az eskü dolgot, akkor nem érek el semmit. Nem tehetem. Erőszakosnak kell lennem. Ha csak rá gondoltam a szóra 'erőszakos' rosszul éreztem magam. Én nem ilyen vagyok, de néha muszáj így cselekednem. Ez egy ilyen néha volt.
- Nem- jelentettem ki határozottan- Meg kell fogadnod, hogy többé nem firkálsz. Nincs választási lehetőséged- mosolyogtam hozzá. Nyugodtan tartson csak mosolygós gyilkosnak- nem érdekel. Talán évek múlva rájön, és jobb ember lesz...
Mikro felemelte a pálcáját, hogy eltüntesse a feliratot nem akadályoztam meg. Hagytam, hadd varázsoljon. Kézzel az alkoholos filcet sokáig tart levakarni, bűbájjal csak pár másodperc. Pontosabban a megfelelő bűbájjal.
A lány ismerte ezt, így a felirat egy pillantás alatt eltűnt. Ránéztem- Most pedig jön az esküd. El tudsz mondani magadtól két, a helyzetnek megfelelő mondatot, vagy nekem kell a szádba adnom a szavakat?- kérdeztem. Ha nekem kell, hát megteszem; de nem engedek a dologból.
- Egyébként mit keresel ilyenkor a kastélyban?- kérdeztem megróvás nélkül. A kérdés bugyuta volt, de szíve-joga hülyének, vagy flúgosnak tartani engem. Már úgyis megszoktam...

Vendég

Ms. Warren & Lana

Tryin' hard not to get into trouble, but I, I've got a war in my mind.

A tanárnő nem tágít, esketni akar és nem fogadja el a nemleges választ. Én viszont túl büszke és makacs vagyok ilyesmihez. Az egész ostobaság. A fogadalom hülyeség. Sosem fogadtam meg semmit, még újévkor sem. Mert tudtam, hogy úgysem fogom betartani. Hiszen... a szükség törvényt bont. Sosem tudhatja az ember, mire kell vetemednie egy ügyért, egy eszményért cserébe. Így nem teszek fogadalmakat.
Kérdésére elmosolyodom.
- Legyen szíves, fogalmazza meg az esküt, tanárnő - süllyesztem zsebembe balomat és várom, hogy Warren így tegyen. Majd újabb kérdést tesz fel. Gondolom kurvára nem érdekli és csak poénból kérdezte. Szerintem nem volt vicces. Ha meg komolyan kérdezte, hát... én válaszolok.
- Nem tudok aludni - vonok vállat, a tanárnő szemébe nézve, arcát fürkészve. Nem értem a nőt. Furcsa. Megmagyarázhatatlan a légkör, ami körülveszi. Nincsenek előítéleteim, objektív vagyok, szóval nem ítélkezem és abból festem le lelki szemeim előtt Warrent, amilyennek megismerem. Eddig egyetlen jelzőt tudok ráaggatni. Az pedig a furcsa. Kissé talán érzékeny - még, ha 'komoly' büntetésekkel is dobálózik. Nem véletlenül adta azt a feladatot, amit adott.

Lana & Lorraine

Továbbra is udvarias volt. Talán túlzottan is az. Egy rossz gyerek nem udvarias egy ilyen helyzetben. Végignézve a mardekáros lányon tudtam, hogy amit ő csinál, az nem a rosszaság kategóriába esik. Valami a háttérben lehet, önmagától senki sem válik ilyenné.
A nevét még mindig nem tudtam, így az eskü megfogalmazásához valamit tennem kellett. Használhattam volna legilimenciát: ha ellenáll, egy idő után úgyis én nyertem volna. Ezt azonban nem tartottam tisztességesnek. Így kérdeztem- Hogy hívnak?- nem tettem bele a 'hogyis' szócskát. Az nem én vagyok.
- Az esküd pedig...- mivel előbb megtudtam a nevét, így be tudtam helyettesíteni- Én, Lana Winters megfogadom, hogy soha többé nem firkálok éjszaka semmilyen falra. Esküszöm- fejeztem be- Pontosan így mondd ki- mosolyodtam el. Pálcámat felemeltem, és készen álltam a varázslatra.
Nem tud aludni... Tizenhét évesen ez nem normális dolog. Egyébként sem normális dolog. Az sem normális dolog, hogy fél óra alvás után sikítva ébredek, és ezért inkább nem is alszok. De a saját dolgaim sosem foglalkoztattak. Másé viszont annál inkább- Holnap menj el Madam Pomfreyhez- tanácsoltam. Nem parancs volt, de reméltem teljesíti. Teljesítenie kellett. Talán mégis parancs volt.

Vendég

Ms. Warren & Lana

Tryin' hard not to get into trouble, but I, I've got a war in my mind.

Farkasszemet nézek Warrennel, egy ideig csöndben figyeljük egymást. Fürkésző tekintetem a tanárnő arcát kémleli és próbálok olvasni róla. Szeme kék, de egyáltalán nem hűvös. Inkább, mint a tenger. Nyugodt. Persze a tenger is tombolhat, így a tanárnőnek is lehet egy másik oldala. Egy viharos. Bár nem tűnik túl félelmetesnek, mi több... olyan 'anyukás' arca van. Nem, mintha tudnám, milyen arca van egy anyának.
- Lana Winters, tanárnő - válaszolok az imént feltett kérdésére. Hangom magabiztosan cseng. Van benne némi gőg és él, de nem hangos. Majd végighallgatom. Amikor előveszi a pálcát, rápillantok. Gonosz félmosoly kúszik az arcomra. Ennyire hülyének néz? - fut át az agyamon. Nyilván valami történne velem, ha az eskü ellen cselekednék.
- Továbbra sem vagyok hajlandó esküdni - döntöm kissé oldalra a fejemet, a tanárnőre mosolyogva. Fejemet visszabillentem kérdésére, majd válaszolok és a pillanatnyi csönd után megszólal. Ismét. Egyik szemöldökömet felvonva szólok:
- Miért is? Nincs semmi bajom - vonok vállat. A nem-alváshoz már egy ideje hozzászoktam és nem visel meg, ha erre célzott. Más meg, azt hiszem, nincs. Nem fogok elmenni, ez biztos. Pont leszarom az egészet.
Nem értem Warrent. Érteni akarom? Nem tudom.

» Waldorf kisasszony & Warren professzor
» Lorraine & Edward - Love always finds a way
» '97. 04., Rome; Black, Guile, Sinistra, E. & L. Warren - Angels & Demons
» Rose & Lana
» Margaret & Lana