Margaret & Helena

Visszasiettem a klubhelyiségbe töprengeni.
Még is, mire volt ez jó? Rendben van, azt elismerem, hogy Piton elég jó volt, de azon kívül ez a lány azt hitte, hogy valami nagy dolgot fog véghez vinni! Mégis kinek képzeli magát? Kis griffendéles szuka, akinek se apja se anyja! Kis sárvérű lotyó!
De várj csak szépen, Helena, majd megmutatom, hogyan működnek Marggiecica játékai. Nem fogsz menekülni! És miért nem? Mert én vagyok Margaret Waldorf.

x

- Büntető munka!?- hangom nagyon vészjóslóan csengett. Majd még mit nem! Lecsörtettem Piton irodájába ott hagyva Margaretet.
Törölnöm kellett a tanár emlékeit, majd miután ezzel végeztem, gyorsan elővettem a zsebemből egy kis fiolát. Ebben altató szirup volt. Öntöttem egy kicsit belőle a tanár szájába, mire az már nem csak természetesen aludt. Reggel azt fogja hinni, hogy jól leitta magát. Rám emlékezni se fog. Maximum Margaretre. Az ő magánakciója felejthetetlen számára.
Elindultam vissza, Margarethez. Kíváncsi voltam, hogy megvár-e. Reméltem, hogy nem. Most már nincs kedvem megátkozni, de hogy ha így folytatja, hamarosan sort kerítek rá, az biztos!

Mikor jól helyre RAKTAM a professzor urat visszasiettem a tanári elé, de most már tényleg biztonságban éreztem magam. Ebben a suliban csak Pitontól lehet igazán tartani... a többi tanár sima ügy.
Helena már dühös képpel várt rám, én pedig próbáltam ártatlan arcot vágni. Két kezem a mellem elé raktam és úgy közöltem:
- Megoldottam a problémát, mert nekem, veled ellentétben minden sikerül. Na, mit akarsz? Egyébként büntető munkázni fogsz, de most alszik.
Megvontam a vállam. Érthetetlen miért vonzódom ennyire, ehhez az ízig - vérig rothadt pasihoz, de hát...ez van.

Meglepődtem. Ez nem volt benne a tervben. Valaki megigézte Pitont, de biztos voltam benne, hogy nem én tettem. Akár ezt hitte Margaret, akár nem. Egyre inkább kezdtem rájönni, hogy a csajnak enyhén szólva apakomplexusa van. Úgy dörgölőzött Pitonhoz, mint egy macska! Erre a professzor kijelentette, hogy 50 pont a griffendéltől. Hogy micsoda!? Itt nagyon bedühödtem. Már éppen vettem volna elő a pálcámat, hogy mindkettejükre Imperio-t szórjak, mikor Margaret azt mondta várjak. Majd hozzá tette: kezdő. Kevés szó jellemez engem, de ez nem. Egyszer még megátkozom ezt a csajt, az tuti! Hét éve mászkálok éjjelenként a folyosókon, és követek el különböző szabálysértéseket. Azonban eddig soha, egyszer sem volt szükségem a B tervre. Sosem kaptak el. És, ha Margaret nincs, akkor most se történt volna semmi. Nagyon reméltem, hogy helyre tudja hozni a dolgokat, különben hosszú este elébe nézek. Nem lesz egyszerű megbűvölnöm a pontokat tartalmazó homokórákat. Nem veszíthetek ötven pontot!
Miközben ezt végigfuttattam az agyamban, Margaret megint Pitonnal dörgölőzött. Én erre majdnem leokádtam az egyik lovagi páncélt...

Ám mielőtt elindulhattunk volna a professzor visszafordult és előbbi kábult tekintetének nyoma sem volt. Újra a fekete szemek vizslattak minket tetőtől talpig.
- Várjanak csak... - kezdte én pedig odasúgtam a mellettem tébláboló Helenának:
- Mond te eszednél vagy? Megbabonázni Pitont? Miért nekem kell mindent a helyére tennem?
Megforgattam a szemem majd közelebb léptem a professzor úrhoz, úgy, hogy a karom az ő karjához érjen. Bájosan kezdtem el mosolyogni és reméltem, hogy meglátja bennem az esetlen kis diáklányt. A pilláim rebegtettem, amikor gúnyosan megszólalt:
- A háloszobámba...grrr...hálószobájába!! AZONNAL! - rózsaszín arccal korrigálta a hibát, de utólag még odaszúrt valamit a griffendélesnek:
- Ötven pont a griffendéltől Miss Goldlion! Most pedig takarodjon innen!
A tanár a lépcsők felé mutatott, de én sikeresen odasúgtam a lánynak:
- Itt várj... kezdő. - azzal kacsintottam és hozzádörgölődztem a pince felé tartó Pitonhoz.

Margaret éppen megkérdezte, mit akarok tenni, amikor kivágódott az ajtó, és Piton professzor elvetemült tekintetével találtuk szembe magunkat.
- Mit keresnek itt ilyenkor!?- rivallt ránk- Ezt egyikőjüktől sem vártam! Magyarázatot követelek!- a Professzor eléggé mérges volt, de én már hallottam jobban is kiabálni őt. Margaret a saját házához tartozott, engem pedig, Griffendéles létemre elviselt. Ez már nagy szó volt tőle.
Gyorsan megszólaltam, és elmondtam a mesémet, mielőtt Margaret lebuktatott volna miket. Ugyan elő kellett vennem a B tervet, de szerencsére volt ez is. Minden részletet előre kiterveltem, így szinte teljesen biztos voltam a dolgomban. Ha minden jól megy, most iszonyatos balhét csapok. Egy dolog miatt voltam csak szomorú, nem sikerült a perverz 'tréfáimat' elhelyezni időben. De sebaj, ezek nélkül is nagy lesz a dolog.
- Professzor úr!- kezdtem bele illedelmesen- A helyzet az, hogy én és Margaret éppen igyekszünk megvédeni a tanárok tiszteletét- Piton nagyon csúnyán nézett, Margaret pedig próbált úgy tenni, mintha nem először hallaná ezt a sztorit. Szerintem tudta, hogy vagy kidumálom magunkat, vagy végünk- Két hetedikes Griffendéles fiú ma éjjel arra készül, hogy a tanári szobát fogadásból kidekorálja a professzorokat becsmérlő üzenetekkel.
- És mégis miért tennének ilyet?- Piton gúnnyal kérdezte ezt, nem hitt nekem.
- Azért Tanár úr, mert rendkívül sok galleon forog kockán. Mostanság elterjedt egy játék a Griffendél, Hugrabug és Hollóhát diákjai között. Ennek az a lényege, hogy egymásnak kell kitalálni feladatokat, és fogadást kell kötni arra, hogy az illető teljesíti-e- ez már kezdte felkelteni a nagy denevér figyelmét- Margarettel véletlen hallottunk arról, hogy ma két Griffendéles fiú ide készül egy csomó gonosz papírral a kezében. Hajnali egy órára beszélték meg a találkozót. Nemsokára itt lesznek. Mi a szekrény mögé szerettünk volna elbújni, majd jópár rontást rájuk küldeni, hagy kapja el őket reggel Friccs- ez igaz is volt, az A terv szerint így lett volna vége a dolognak- Így akartuk lebuktatni őket, és  a játékot- fejeztem be fejemet lehajtva, mintha sajnálnám, hogy este a folyosón kóborolok. Piton hitte is, meg nem is a mesémet. Pedig nem csak mese volt. Kb. 3 napja varázsige segítségével elültettem a 'játék' alapötletét egy évfolyamtársam fejében. Aztán, egy újabb kis bűbáj segítségével, elértem, hogy tényleg idejöjjön két Griffendéles ma éjjel 1-re. Én kicsit segítettem volna nekik, plusszba bemocskoltam volna a tanárit, feltéve, ha nem kapnak el. Így azonban kénytelen voltam a megmentőt játszani.
Piton éppen szólásra nyitotta volna a száját, amikor léptek hangzottak fel egy közeli folyosóról. Ekkor hitte el a Professzor, hogy tényleg igazat mondtam.
- Lányok! Köszönöm a segítségeteket. Öt-öt pont a Griffendélnek, és a Mardekárnak. De most tűnjenek el, de rögtön! Én pedig elkapom őket...- Piton mosolya sok jót nem ígért. Kinyitott nekünk egy titkos átjárót, ami a második emeletre vezetett. Egyedül akarta elkapni a fiút, aki miatt a fél iskola utált, és akit most megleckéztettem.
Margarettel beléptünk az átjáróba, majd megálltunk a másodikon. Itt nem volt egy lélek se, ezért vártam a lány suttogva elhadart szapulását. Reméltem, hogy nem haragszik meg rám. Ha majd lesz időm, elmondok neki mindent.

- Mi a jó francot művelsz???? - kérdeztem sebesen dobogó szívvel, majd a torkomhoz kaptam, mintha azzal kontrollálni tudnám a vénáimban száguldozó vért.
Már csak ez hiányzott! Kis szuka! Mégis mit képzel? Ide, hív aztán meg lebuktat?
- Csak elterelő hadművelet volt. - mondta komoran majd megfújta a pálcája végét én pedig a szememet forgattam és ellöktem magam a hatalmas, barna szekrénytől. Miután kifújtam magam, körülnéztem. A tanári szoba, elismerésem Helena. Vajon, hogy sikerült kigondolnia ezt a tervet? Biztos órákba tellett neki. De mit akar itt? Valamit ellopni, vagy egy tanár asztala alá csempészni egy furfangos tárgyat?
- Mit akarsz itt? - kérdeztem majd csípőre tettem a kezem, de hirtelen kivágódott az ajtó és Piton professzor mérges tekintetével találtuk szembe magunkat.

Iszonyatosan mérges lettem: Margaret biztosan nem figyelt eléggé, így Hóborc követni tudta őt. A szellem kinyitotta a száját, én sikítani kezdett. Nem volt sok választásom. Ha lebukok, vagy Margaret lebuktat, annak nagyon rossz vége lesz.
Megfogadtam magamban, hogy ha legközelebb bármi bajt is megyek keverni, egyedül megyek. Jó lett volna egy társ, de a lebukást nem engedhettem meg magamnak.
Döntöttem. Pálcámat Hóborcra szegeztem, majd egy saját fejlesztésű rontást szórtam rá. A szellem szeme elkerekedett, a torkához kapott, és lezuhant. Nagyot csattant a földön, a varázslat hatóideje alatt a teste gránitból volt. Nagyon örültem, hogy hatott a varázsom.
Már hallottam a közeledő lépteket a folyosón. Nem csoszogott, tehát valószínűleg Piton, vagy akár McGalagony az. Kivételesen az előzőnek örültem volna jobban. Gyorsan rászegeztem a pálcámat a folyosón lévő egyik elhagyatott tanterem ajtajára, és kivágtam azt. Reméltem, hogy jó elterelés lesz majd. Margaretet behúztam a tanáriba, és a szekrény felé taszigáltam. Egész jól tűrte. Pár másodperc múlva halkan becsukódott a szekrényajtó, pont akkor, amikor Piton benézett a tanáriba. Csak bekukkantott, majd hallatszott ahogy elindul a nyitott ajtómon.
-Huhh...- fújtam ki a levegőt mosolyogva. Boldog voltam. Azonban mikor Margaret arcára néztem, nem tudtam, hogy mit gondol.

Egy éjféli kis séta sosem rossz, sőt általában jót tesz... ha nem találkozol Pitonnal.
A folyosón sétáltam, hogy SZÍVESSÉGet tegyek a griffendélesnek, akit ráadásul nem is ismerek. Na jó, éppen, hogy távolról. Tehát semmi kedvem nem volt hozzá, de azért megtettem, hátha a sors akar valamit tőlem.
Épp a pincében sétáltam, amikor kulcsra zárta az ajtaját és a klubhelyiség felé közeledett. Hatalmasat nyeltem és bebújtam az egyik oszlop mögé. A zsíros hajú tanár vaksi volt, de megérezte a kölnim illatfelhőjét, mert megfordult és összehúzott, fekete szemekkel pásztázta a környéket. Azonban a napi egyetlen almának hála, a hasam lapos maradt, így Piton egy kis tengődés után a maga útjára indult.
Ezután idegesen loholtam végig a folyosókon, róttam a kongó folyosókat, csak azért, hogy egy ostoba, kislánnyal találkozzam.
De mielőtt befordulhattam volna a tanári szobát jelző sarkon, Hóborc kezdett el sikítozni a fejem felett.

Egy rövid levelet írtam Margaretnek, melyben közöltem vele, hogy szombat este éjfélkor legyen a tanári szobánál. A szoba ilyenkor teljes mértékben kihalt, így teletehetjük különböző kis "finomságokkal" reggelig. Ez az én bosszúm. Természetesen arról is gondolkodunk majd, hogy a gyanú véletlenül se ránk terelődjön. Pontosítok: erről már gondoskodtam, de majd csak az akció végén mondom meg Margaretnek, hogy hogyan.
A lány pont akkor ér a megbeszélt helyre, amikor a távolban az óra elüti a tizenkettőt.
Remélem nem lesz nagyon mérges, amiért felkeltettem éjjel. De nem baj. Ha mérges is lesz, lehiggad majd ha meglátja enyhén szólva perverz "vicceimet". Némelyik nem lesz túl vicces.
Azonban ahelyett, hogy köszönnék suttogva Margaretnek halkan felsikoltok. A folyosón ugyanis Hóborc fordul be...