Leonard Zorner

Külső: minden nap, mikor tükörbe nézek szemben találom magam egy jóképű, izmos szépfiúval. Tudom kicsit öntelt volt, de hát mit tegyek, ha én már csak ilyen vagyok. Kb. 178-180 cm magas lehetek. Régen méretkeztem! Barna hajjal és szemekkel rendelkezem. A legjellegzetesebb dolog, ami látható rajtam a szakállam, amit soha nem fogok levágni teljesen. Amolyan szexepil. Általában öltönyt viselek, de előfordul rajtam időnként szabadidő alsó is.
Jellem: Hm...nehéz ügy. Tulajdonképpen sosem voltam jó saját magam jellemzésében. Ezt mindig a körülöttem lévő emberekre bíztam. De, ha nagyon muszáj! Lássuk csak. Világ életemben nagy nőcsábász voltam. Imádom a nőket és általában már a tekintetemtől elájulnak. Kétszínű? Álnok? Teljesen jellemző! Sőt! Lelketlen! Egyedül Kalt tudom magam mellett elviselni. Nagyon hangulatember vagyok. A hangulatom pedig olyan, mint az időjárás. Változó.

Nos, hol is kezdhetném el? Nem sok mindent tudok mondani a gyerekkoromról. Majdnem átlagos gyerek voltam. Csak egy kicsit voltam más. Varázslónak születtem. Apám a neves aranyvérű Zorner család sarja. Mindig is a jó oldalon álltak. Kevésbé problémáztak azon, hogy egy szem fiacskájuk egy muglit vett feleségül. Azt hiszem, itt be is fejezném a dolgot. Hogy miért? Ők utálnak, engem én utálom őket! Sőt! Számomra meghaltak! Mi történt közöttünk? A későbbiek folyamán elmondom!
Egy öcsém van, akivel megkaptuk a varázslóknak kijáró taníttatást egészen addig, míg be nem töltöttük a tizenegyedik életévünket. Amint bekerültem a Roxfortba a Mardekár lett a házam. Mit ne mondjak…a legjobb éveim voltak azok az idők, amit az iskolában töltöttem. A legérdekesebb dolog pedig, hogy a családom összes többi tagja a Hollóhátba járt. Kivéve a legifjabb Zornert. Ő a Griffendélbe került.
A suli elvégzése után néhány évet kutakodással töltöttem. Érdekelt a fekete mágia, a sötét erők, maga a gonosz. Az őseim szerették volna, ha én is jóságpárti leszek! Ám engem jobban érdekelt a sötét varázslat főleg miután annyit beszéltek a nagyúrról. Míg egy napon össze nem hozott vele a sors. Akkor döntöttem el, hogy én igen is nem csatlakozom a jókhoz! A szüleim kitagadtak. Soha többé nem akartak látni! A családom emiatt ki is tagadott. Még az öcsémet sem láthattam azóta. Tiltották tőlem. Nem akarták, hogy velem legyen.
Kalandozásaim során ismertem meg egy gyönyörű nőt, akivel viszonyt folytattunk. A nőt, akit szerettem. A gyermekemet hordta a szíve alatt. De megölték. Hatalmas űr és fájdalom! Megszűntem létezni! Úgy éreztem meghaltam.
Ekkor egy időre eltűntem a világ szeme elől. Magamban érleltem a dolgot. Egyelőre nem volt szabad gyilkolnom bármennyire is akartam. Nem! Először össze kellett szednem magam! Még szerencse, hogy a szüleimnek volt egy kis házuk a hegyekben. De csak volt! Sikerült a földel egyenlővé tenni a helyet.
A szüleim teljesen kiborultak. De ez nem érdekelt. Csak a gyilkolási vágyamat akartam megszüntetni. Igen abban a pillanatban teljesen ki voltam készülve. Soha többé nem akartam komoly kapcsolatot magam mellé!
Ám közbeszólt az új miniszter és az idióta rendelete. Hogy mit gondolok a rendeletről? Nevetséges! Minek kell beleszólni mások életébe? Nevetséges! Bár szerencsém volt Kalestinával, bár az elején nem gondoltam volna, hogy bármi jó is kisülhetne ebből a kapcsolatból! De szerencsére nem így lett! Jól kifogtuk egymást! Azóta is teljesen bele vagyok habarodva ebbe a nőbe! Azt hiszem, erre mondják azt, hogy zsák a foltját.
Egy kicsit bonyolult a kapcsolatunk. Van, hogy egyszerűen nem tudok tőle elszakadni, s olyan hevességgel szeretjük egymást, mint senki más. Máskor pedig meg tudnám őt ölni. Azonban sosem teszem meg. Túlságosan fájdalmas lenne. Akkor egy kis ideig külön válunk. Ő a maga útján én pedig a sajátomat járom azokban az időkben.
Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy olyanok vagyunk, mint a bumeráng. Folyton visszatérünk egymáshoz. Nem tudnám bántani. Ismerem már őt és így fogadtam el, ahogy van!

KÓD: varázsló 4
KIRENDELT PÁR: Kalestina Tellanora
PLAY BY: Sergio Mur