Leonard & Kalestina

Leon & Kalestina

Leon & Kalestina

Feketeség, gomolygó korom fekete fellegek. Sehol egy áva csillag! Égi háborút játszanak! Zuhog az eső, mennydörgés, villámlás. Folyik a víz az égből, süvölt a szél. Csapkodja a leveleket, csavarja a fák törzseit. A legtökéletesebb időpont a gyilkoláshoz.
Fekete csizma farmer nadrág, a kék ingem és bőrkabát. Ebben caplatok át az erdőn. Lassan, megfontoltan. Igyekszem minden illatot, minden szagot befogadni. Megfigyelem a környezetemet. Mindig ezt teszem vadászat előtt. Az eső és a szél friss illata kitisztította az orromat. Most már tudok a dolgomra koncentrálni.
Mindig pontos vagyok. Most is az voltam. Pontban a megbeszélt időpontban értem el a régi házat, ahol találkoznom kell az én egyetlen drága férjemmel! Szeretem ezt az utcát. Csendes, lakatlan. Érződik rajta a kezünk nyoma. Igen ezt a helyet mi tettük ilyenné. Mennyi muglit öltem én itt meg!
- Van fogalmad róla, hogy még csapzottan is szívdöglesztő vagy? Na el tudsz még ma szakadni attól az ablak üvegtől, vagy menjek egyedül gyilkolni? - Mondtam a tőlem szokásos lekezelő éllel a hangomban.
Szeretem Leont, de néha kicsit sokat foglalkozik a külsejével. Tudom, hogy egoista, de vannak határok. Azonban ő gyakran átlépi ezeket a határokat. Olyankor van az, hogy nem tudok hozzá szólni, mert akármit is mondom nem jut el az agyáig.
- Kiűztem az illatod az orromból, nehogy téged találjalak levadászni! Amúgy TE jöttél korábban. Én pontos voltam! De ha egész este itt akarunk ácsorogni, abból nem lesz gyilkolás, még vér se! - Montam halkan kuncogva.
Megint végignézett magán. Már majdnem azt hittem, hogy újra nekikezd a sajátmaga bámulásának, de szerencsére nem ez történt. Kicsit meg is nyugodtam, mikor mellém lépett és elindultunk lefelé a teljesen elhagyatott, esős utcán.
Én puszta szórakozásból vagyok itt. Leon meg jó pontokat akar a Nagyúrnál. A kis nyalizós... Miért nyalizik minden halálfaló? Na mindegy, ettől függetlenül , én szeretem Leonardot és most pedig két nagyon jó dolog lesz egyszerre. A szerelmem közelsége és a gyilkolás.
Már most tudom, hogy kivételesen jó éjszakának nézek elébe. Forr a vérem már akkor is, ha megfordul a fejemben a haldokló emberek sikolyainak muzsikája. Vagy ha elképzelem milyen kínoknak vetem majd őket alá. Persze vissza kell magam fognom. A teljes rituálém csak nem adhatom elő Leon előtt.
Ahogy az utcán gyaloglunk észreveszem, hogy szerelmem tekintete rám esett. Odasandítottam, s megpillantottam a gúnyos mosolyát. Szívem hatalmasat dobbant, vissza kellett fognom magam nehogy beszívjam az illatát, pedig nagyon vágyom rá.
~Csak sorban Leon ne az este rá vonatkozó részével törődj most!~Mondtam magamban szándékosan úgy hogy ő is hallja a fejében. Mindigis szerettem a gondolatátvitelt és nagyon is ment. Munka közben pedig nagyon praktikus is tud lenni. Most pedig, ha szigorúan vesszük dolgozunk, úgyhogy nyugodtan használhatom is akár.


Megjegyzések: Hibák: "Halfalókon kívűl, senki nem jár." Ennek semmi érteleme a szövegkörnyezetben! "Tudom, hogy ölni megyünk, és nem holmi Halálfaló tárgyalásra, de azért mèg egyszer, végig néztem magamon és Kalestina mellett, végig gyalogoltam." Hogy oroszos legyek Где? Azaz: Hol? A levegőben, az erdőben? Kal mellett végig... Nem hiszem, hogy fekszik a földön!
Tanácsom a hosszabb reagért : Na tehát oszd fel magadnak a reagot, amit kaptál kisebb részekre és minden kisebb részre írj olyan négy öt mondatot minimum! Csak, hogy értsd mire gondolok:
Sötét, viharos éjszaka van. Semmi, mást nem lehet hallani, csak az eső zúgását, és a szelet ahogy, csapdossa a fák leveleit.

Hamarabb, érkeztem mint gondoltam, nagyon zuhogott az eső, így egy romos régi ház falára döltem. Nagyon, elhagyatott volt, ez az utca. Halfalókon kívűl, senki nem jár.

Végre elkezdődött, az amire eddig vártam. Legalább, most nem a Nagyúr parancsára megyünk szolgálni, hanem csak azért, hogy jó pontot szerezzünk, és hogy dicséretet kapjunk, ami persze ritkán szokott lenni.

Tíz perce várok, a szerelmemre de, vajon eltévedt? Esetleg, elrabolták? Neeem, ennyire azért nem vagyok, egoista. Végig, néztem, magam a romos ház ablakán.

~Nagyon, csinos Mr. Zorner.~ Szólalt, meg a tükörkèpem egoista módon. Majd, egy ismerős hang ütötte, meg a fülem.

-Na, végre hogy itt vagy! Legalább tíz percet várok rád. Hol, voltál?

Tudom, hogy ölni megyünk, és nem holmi Halálfaló tárgyalásra, de azért mèg egyszer, végig néztem magamon és Kalestina mellett, végig gyalogoltam.

Azon, gondolkoztam hogy mit csináljunk, majd az ölés után. Kigondoltam egy igen kis eszelős tervet, majd gúnyosan ránéztem.

~Imádom, az okos fejedet Leonard~ismételten, szólalt meg egy hang, de ez most a fejemben. Néha, imádom Isteniteni magamat.
Minden kisebb részre írtam négy öt mondatot és egy hosszabb reag lett belőle! Nekem ez a technikám gondoltam hátha neked is segít egy kicsit!