Kalestina & Leonard - Ahogy kezdődött

Leonard & Kalestina

Találkozás Leon-nal

Kezdek ideges lenni, kifejezetten ideges vagyok, sosem voltam ennyire. Pedig minden áldott este emberek százai előtt lépek fel, de most.. Ez más, teljesen. Amikor megírtam azt a levelet, még semmi bajom sem volt, teljesen nyugodt voltam. Ugyanolyan higgadt, mint mindig. De amikor elhívott vacsorára, akkor megfordult bennem a világ. Jobban izgultam, mint anno az animágia vizsgámon. Pedig akkor majdnem kórházban kötöttem ki.
Korán keltem reggel. Hamarabb, mint Héra, ami nagyon furcsa. Általában ő kelt engem, biztos azért keltem én hamarabb, mert izgulok. Ma csak beraktam neki a reggelijét, meg se vártam, hogy egyen. Én persze nem ettem semmit, nem is bírtam. Annyira izgultam, hogy vagy fél órát álltam a szekrény előtt, hogy ruhát válasszak. Valahogy egyiket se éreztem megfelelőnek. Végül csak kivettem egyet. Pontosan olyan volt mint én, gonosz, de elegáns. Egy egyszerű fekete egybe szoknya, természetesen mély dekoltázsal. Tökéletes és lerí róla a stílusom.
Miután felöltöztem elindultam az étterembe. Pontos voltam, mint mindig, én sosem késem el. Csak ritka alkalmakkor. S amint beléptem arcomra a rideg fellépőtekintetem eröltettem. Szemem nyugodtan futattam végig a tömegen. Az egyik asztalnál pedig megláttam őt. Leonard Zorner, a kirendelt párom, elakadt a lélegzetem. Egy pillanatig még gondolkodni sem tudtam. Merlinre még sose mozdult meg bennem ennyire ez a furcsa érzés. Kihúztam magam és kecsesen léptem oda az asztalához.
- Üdvözletem! Remélem nem késtem el. Az rossz első benyomás lenne. Leonard Zorner, igaz? - Kérdeztem gonosz mosollyal válaszolva arra a magabiztos, szinte gúnyos mosolyra, amit a férfi intézett felém. Hogy őszinte legyek kicsit sem zavart, sőt szeretem az olyan fiúkat, akiknek van értékrendjük. Majd se szó, se beszéd leültem vele szemben.
Igyekeztem önmagam lenni, abban pedig benne van a pofátlanságom is. Én mindig ilyen vagyok, senkit sem tartok nagyobbra magamnál. A senki alatt pedig tényleg senkit értek, még a Nagy Urat sem. Persze a tisztelet, meg a nagyra tartás nem ugyanaz. Könyökömet feltettem az asztalra, majd elkezdtem nézni Leonard-ot. Jó képű azt meg kell hagyni, valami ilyesmit képzeltem el magamnak. Lehet, hogy tetszeni fog ez a rendeletesdi? Megeshet, ha még olyan is lesz, mint amilyet szeretnék. Egy pillantásból tudtam, hogy halálfaló. Ez pedig nagyon megnyugtatott, legalább hazudnom nem kell, csak ha éppen rosszalkodni akarok. Azt hiszem az én dolgom lesz nyitni, így bele is kezdtem a beszélgetésbe. Hangomon pedig egy cseppet sem érződött, hogy annyira izgulok, hogy görcsben van a gyomrom.
- Szerintem jobb, ha tiszta lappal kezdünk. Kalestina Tellanora, illúzionista ír földről! Mellesleg animágus és halálfaló. De ez utóbbi kettő bizalmas dolog. Csak szakmabelinek szoktam elmondani. Azonban önről lerí, hogy közénk való. - Nyújtottam kezemet a férfi felé. S éreztem, hogy kezdek megnyugodni. Egyre spontánabban jönnek a dolgok. A végén úgy fogom kezelni, mint bármelyik másik futó kapcsolatomat. Na jó annyira nem fogon félválról venni. Azért meg szeretném ismerni és nem csak egy egyéjszakás kalanddal akarom ezt elintézni.
Mélyen a szemeibe néztem. Még sosem éreztem ilyet. Jobban tetszett a szeme csillogása, mint az éjszakák az erdőben, ahol én vagyok a királynő. A végén még megváltozok miatt... Nem, azért annyira nem megyek messzire. Csak legfeljebb visszafogottabb leszek. Viszont abban biztos vagyok, hogy ha jól sül el a mostani beszélgetés. Akkor még ma megfogom ismertetni, azzal a Kalestina-val, aki az éjszaka királynője.

Vendég

Amikor,leült velem szemben meg se tudtam szólalni.Annyira, elkápráztatott a jelensége, személyisége hogy komolyan...egy,árva hangot se tudtam kinyögni.Valóban,megvoltam lepve..szinte,ez..csodálatos.Majd,a nevére figyeltem és annyi esett le,hogy Kalestinának hívják.Valahogy, sejtettem.Igaz, én is közéjük tartozok, de egy másik csoportba és valószínű,hogy még azért nem láttam ezt,a lányt.Majd,nagy levegő után megszólaltam.
Igen..én vagyok Leonard Zorner..te,pedig Kalestina ugye?Egy, cseppet sem késtél.Tudom,hogy az vagy ami én.A tanácsban már láttuk egymást- Gúnyos,mosolyt vetettem,a lány felé.Elkondolkoztam, azon higy vajon most mit csinàlhatnák?Persze,jobban megszeretném őt ismerni.Már,a tekintetével elvarázsolt engem,mert gyönyörü.Ahogy,ebben az estélyi ruhàba jött..igaz,én is valami fresss ruhába jöttem,volna nem pedig halálfalósan.Nem,érdekelt én most nem,vagyok szolgálatban a Nagyúrnál de, azért már a szívemhez nőtt ez,a ruha.Majd.megkérdeztem tőle gúnyosan hogy nem inna-e valamit.
Iszol,valamit? az,estét én állom.- Mondtam,gúnyosan a lány válaszára várva.Remélem, ebből az estéből nem lesz rossz vége.Sőt, mi több nagyon is élvezem a Kalestinával való együtt létet.Talàn, lehet hogy bele is szerettem de, kitudja..majd,lesz köztünk valami.Legalább,is nagyon remélem.Szinte,most az egész testem bizsereg persze,nem nyúlt hozzám,meg semmi egyéb.csak,nagyon furcsa nekem,is ez az érzés.Mintha,sose éreztem volna mEg ilyet.Ez,egyre csábító és vadító.

Leonard & Kalestina

Találkozás Leon-nal

Legszívesebben csak néztem volna. Nagyon tetszik nekem, jobban, mint eddig bármelyik fiú,akit láttam. Ráadásul valami olyat mozgat meg bennem, amiről nem hittem, hogy lehetséges. Ilyen lehet, ha valaki szerelmes? Áh nem, arra én képtelen vagyok. Lehetetlen, csak jobban vágyom rá, mint a legtöbbekere. Ennyi az egész. Ez nem jelent semmit az ég világon.
- Igen Kalestina vagyok! Megnyugodtam, hogy nem késtem. Szeretek pontos lenni. Most, hogy mondod tényleg láttalak már. Csak nem figyeltem fel rád. Bizonyára másik csapatban vagy, azért nem dolgoztunk még együtt. - Cseppet sem zavart az a gúnyos mosolya. Ha azt akarta elérni, hogy idegesítsen nem ment neki.
Sőt csak sokkal vonzóbbá teszi a számomra. Kezdek azon gondolkodni, hogy mit akarok vele csinálni. Huhh, megjelent a mocskos fantáziám. Ez kicsit sem jó jel, vissza kellene fognom magam. A végén neki fogok esni, azzal biztos az összes esélyemnek nulla lenne. De nem bírok itt ülni és csak nézni, mert minden gondolatom kitörli a fejemből.
A kábult állapotomból csak a gúnyos hangja keltett fel. Elmosolyodtam, de ez inkább egy lenéző mosoly volt. Itt az ideje, hogy az én terepemre lépjünk. Cseppet sincs kedvem egy ilyen helyen tölteni az éjszakát. Már csak az a kérdés, hogyan jussunk ki innen. Én ostoba, hát nő vagyok vagy nem? Használom az adottságaim, ő is csak egy férfi.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem nem nagy kedvem van az időmet ilyenek közt tölteni. - Mondtam a varázslók felé intve. Ekkor hirtelen felálltam, odaléptem mellé, a füléhez hajoltam. Majd halkan belesúgtam. - Nem kell semmit állnod. Inkább menjünk el egy olyan helyre, ahol nincs ennyi kíváncsi szem. Gyere, majd mutatom én az utat. Végül is ekkora tömeg előtt nem lehet nyíltan beszélgetni.
Felegyenesedtem és a szemébe néztem. Teljsen elvarázsolt, meg akarom ismerni, rendesen. Az pedig sokkal kellemesebb, egy olyan helyen, ahol még véletlen se figyelhetnek ki minket. Márpedig én egyetlen egy ilyen helyet ismerek Londonban és oda fogunk menni. Szerintem neki is sokkal jobban fog tetszeni.
Egyszerűen örjítő a látványa, én pedig nehezen ellenállok az ilyennek. Minden tett nélkül hozza ki belőlem azokat az érzéseket, amiket mások csak úgy tudnak, ha kielégítik a vágyaimat. Merlin kérlek mond, hogy nem szerettem belé! Bár ki tudja lehet nem is olyan rossz ez az érzés. Majd meg tudom mit hoz még az este. Remélem jó dolgokat, biztosan élvezni fogom.
Kiléptem az étteremből, s fújtam egyet. Végre nem érzem, hogy mindenki engem figyel. Vállam felett visszanéztem a mögöttem kilépő Leon-ra. Megvártam míg mellém ért, majd elindultam egyenesen haza indultam. A legjobb hely, ott azt fogunk csinálni, amit akarunk. Amikor kinyitottam az ajtót bementünk majd a tőlem megszokott nyugodt hangon megszólaltam.
- Üdvözöllek az otthonomban. Menj csak be a nappaliba, én hozok valami harapnivalót. Mielőtt elfelejtem, ha találkozol Hérával előre szólok nem szereti az idegeneket. De megnyugszik, ha nem közeledsz hozzá gorombán. - Azzal eltűntem a konyhában, hogy előkészüljek.

Vendég

Mondta,hogy menjünk el,innen igazából nekem se tetszett nagyon,ez a hely.Mikor,beérkeztünk akkor,leültem.Igazából,nem bírtam magammal.Nagyon,felizgatott Kalestina.Sőt,mi több halk,léptekkel lementem hozzá,majd odasettenkedtem,hozzá halkan és megérintettem.Csodaszép,bőre van.Csókolgattam,megfordítottam,az arcát majd megcsókoltam.Ekkor,gyorsan eltávolodtam tőle.
Ne,haragudj csak..nem bírok betelni magammal.Lélegzet,elállító vagy- Szemeibe,néztem és ezt,mondtam neki.Annyira,belészerettem de,remélem nem..nem..nem...Egy,csajozós fazon,vagyok nem találhatom meg még sem az igazit,pont most.Felültem,a konyhapultra ahol,kaját csinált majd,félig gigomboltam az igem.Egyszerűen,rohadt melegem van ebbe,a szarba.Nem,is tudom miért pont,ezt kellett felvennem.Na,de mindegy.Végig,figyeltem Kalestinán,és még mindig,nagyon vonzónak találtam.Nem,szeretném neki tönkre tenni,az életét és fájdalmat okozni olyannak,akit szeretek.Nem,szeretném elveszíteni.

Leonard & Kalestina

Találkozás Leon-nal

Amikor hazaértünk, megmondtam a partneremnek mit kell tennie. Leon bement a nappaliba, én pedig rögtön a konyhába mentem. Nem akartam sok mindent elővenni, de kellett egy kis idő. Már majdnem mindennel készen voltam. Arcomra a gonosz mosolyom húzódott. Minden tökéletesnek ígérkezik. Ez lesz életem legjobb éjszakája. Ebben már most biztos vagyok.
Mikor éppen elindultam volna a nappaliba valaki megfogta a vállam. Bizsergés járt át, milyen puha bőre van... Életemben nem éreztem még ilyen kellemes érintést. Ekkor csókolgatni kezdett. Azt hiszem ilyen a mennyország, ez azt jelentené, hogy meghaltam. Nem akkor a pokolra kerülnék, de akkor Leon képes megmutatni nekem a mennyeket. Megfogta az arcomat és maga felé fordította azt. Szemében csillogott a vágy, ahogy az enyémben is. Majd megcsókolt, én pedig szenvedélyesen visszacsókoltam. Ez volt életem legjobb csókja, s ebben biztos vagyok.
Leon felült a konyhapultra, majd félig kigombolta az ingjét. Vágyakozó pillantásokkal néztem végig rajta. A szavai csak fáziskésésel jutottak el az agyamig. De már nem érdekelt semmi. Megéreztem a csókja ízét, ezt nem fogom veszni hagyni. Lassan elindultam felé, kecses léptekkel. Minden lépésnél tetőtől talpig megnéztem magamnak. Majd halkan megszólaltam.
- Egy valamit meg kell jegyezned Leonard Zorner. Soha, de soha ne sajnálj egy csókot! Mellesleg teljesen megértelek, te is elvetted az eszemet. - Ekkor már előtte álltam. Lassan felé nyúltam, majd kezemet az inge alá toltam. Nagyot nyeltem, s tekintetem az arcára emeltem. Halványan elmosolyodtam. Másik kezemmel megfogtam az arcát és közel húztam a sajátomhoz.
- Mind a ketten egymást akarjuk. Te is tudod, ahogy én is. Ne fogd vissza magad. Mutasd meg mit tudsz! Bizonyítsd be, hogy nem vagyok hülye, amiért beléd szerettem! - Azzal megcsókoltam. Komolyan mondom még életemben nem éreztem ilyet. Ez a férfi megbabonáz, az arca, a stílusa, a csókjáról nem is beszélve.
Azt hiszem tényleg belészerettem. Sose gondoltam, hogy ez velem is meg fog történni. Én nem ilyen vagyok, én az a típusú nő vagyok, aki élvezi az életet. Nem hiszem, hogy megtaláltam azt a férfit, aki mellett boldog lennék mindig, minden percben. Viszont egyelőre csak az jár a fejemben, hogy vele akarok lenni, hogy tényleg szeretem őt.

Vendég

Valahogy,Kalestina is teljesen elvarázsol engem.Amikor,mondta ne szégyeljem mutassak,meg mit tudok azonnal,megcsókoltam.Szinte,jól esett a csókja.Amikor,benyúlt a pólóm alá gúnyosan elmosolyodtam.Kàr,hogy nem egy csapatban dolgozunk.Gyönyörű szép,szemeibe néztem majd ezt,mondtam neki.
Ha,tényleg megszeretnéd tudni mit,szeretnék gyere és megmutatom neked.- De,sehogy se tudtam,vele beszélni mert két lépcső közt már,mind a ketten meztelenek voltunk.Annyira, élvezem a társaságát a jelen létét hogy az hihetetlen.Fel,sem foghatom szinte már,a tekintéj elvarázsolt engem.Rámáztam,majd belesúgtam a fülébe valamit.
Mit,szólnál ahhoz,ha a nagyúrtöl elkéredzkednék hozzátok a csapatba?- Mondtam,gúnyos mosollyal az arcomon.Kezemet,végig simítottam,az arcán és elkezdtem csókolgatni mindenütt.Remélem,a kicsi szakállam nem,zavarja sőt úgy még élvezetesebb.Láttam,hogy tényleg vágyik rá és én is.Azért,csinálom hogy boldoggá tudjam tenni.Ha,majd úgy lesz szeretnék családot,alapítani vele.Ebből,nem lehet probléma.

Leonard & Kalestina

Találkozás Leon-nal

Ennyi feladom, becsavarodtam. Elvarázsolt egy férfi, teljesen beleestem. Minden gondolatom körülötte forog. Szerelmes vagyok Leonard Zorner-be és ami a legijesztőbb élvezem is. Azt hiszem szeretek szerelmes lenni. Igaz most érzem először ezt az érzést, de tetszik. Mondjuk nem annyira, mint a férfi, de tetszik.
Amikor mondtam neki, hogy ne fogja vissza magát, hanem inkább mutassa meg mit tud. Rögtön megcsókolt. Ezt nem fogom megunni. Érzem a csókon a szenvedélyt, a vágyat és a szerelmet. S ez mind, mind az én irányomba történik. Sosem élveztem még ennyire, ha valaki megcsókolt. Ezt a csókot minden nap el tudnám viselni.
Mikor kezem az inge alá tettem, megjelent arcán a gúnyos mosolya. Általaban nem kedvelem azokat az embereket, akik gúnyosan tekintenek rám, de ő más. Ha ő néz így az nem felidegesít, hanem inkább felizgat. Csak sokkal jobban nő a vágyam iránta. Már így sem tudom irányítani magam, mi lesz itt, ha teljesen elvesztem az eszemet?
Mikor megszólalt, édes hangjától szinte teljsen elkábultam. Szavai viszhangoztak a fejemben. Persze, hogy szeretném tudni mit akar velem. Vagyis tudom már most is, hiszen én is ugyanazt akarom. Még szinte nem is ismerjük egymást, de én már most tudom, hogy ő számomra az a férfi, akihez hűséges tudnék lenni. Aki mellett nem vágynék senki másra.
- Persze, hogy tudni szeretném. Ez minden vágyam! Vezess Leon, vezess és mutasd meg nekem. - Mondtam halkan és ábrándos tekintettel pillantva rá. Vágyom a társaságára, vele akarok lenni. Megbabonázott és én élvezem, hogy ennek az érzésnek lehetek a rabja.
Nem tudtunk sokat beszélgetni, de ez nem is számított semmit. Én nem beszélgetni akartam és ő sem. Így kicsit sem meglepő, hogy két lépcső közt már anyaszült meztelenül voltunk. Elvarázsolt, hogy velem van. Ahogy rámnéz, már csak a lénye is. Annyira jól esik, hogy itt van. Talán sosem esett ilyen jól egy férfi társasága, mint az ővé.
A szobában pillanatok alatt az ágyon kötöttünk ki. Elég egy pillantása és tehetetlen vagyok, olyan vágyak mozognak bennem,amikről nem is tudtam, hogy léteznek. De itt vannak, mert érzem őket, mikor hozzám ér, mikor rám néz, mikor megszólal. Ekkor hirtelen rám mászott, én csak mosolyogtam, jó volt érezni a testét magamon.
- Azt, hogy egy vakmerő idióta vagy! De megköszönném. Beléd szerettem, pedig azt hittem nem vagyok képes szeretni. - Feleltem egy gonosz mosollyal válaszolva, a gúnyra. Komolyan mondom ez lesz az egyik dolog, amit imádni fogok benne. Hogy még a gúnyos arca is elvarázsol.
Amint befejeztem kezével megsimogatta az arcomat. Azt hiszem az ájulás fog kerülgetni. Szememben égett a szenvedély iránta. Ekkor csókolgatni kezdett. Olyan volt, mint egy valóra vált álom, ahogy az ajkai hozzám értek, szinte éreztem, hogy megfagy bennem a vér és eláll a lélegzetem. Soha az életben nem élveztem még ennyire, ha valaki ezt csinálta velem. Mintha tényleg bűbájt mondott volna rám, de nem ez a helyzet. Itt csak én hoztam ki magamból ezeket az érzéseket, amik mind iránta lángolnak.
Szerinten lerítt rólam, hogy szörnyen vágyom a dologra. Persze én láttam ugyanezt rajta is. Mind a ketten azt akartuk, s mind a ketten ugyanannyira akartuk. A szenvedély már szinte tapintható köztünk. De én nem bánom, azt akarom, hogy érezze mennyire belé szerettem. Azt akarom, hogy lássa bennem, azt hogy nekem ő kell.
Most már tudom, hogy nekem Leon az igazi. Nem gondolkodtam még azon, hogy legyen gyerekem. Viszont, ha lesz, akkor Leon-tól. Nincs még egy ilyen férfi a világon. Ha eljön majd az idő és arra adom a nyakam, én vele akarok családot alapítani. Szerencsére a Minisztétium nem szóljat bele a kapcsolatunkba, hiszen ők rendeltek minket egymásnak. De nem csak ők, hanem a sors is. Sőt ha helyesen akarok fogalmazni, az ég nekem teremtette Leonard Zorner-t.

Vendég

Amit,Kalestina irànt érzek,az számomra valós.Eszembe,jutottak a régi ex barátnőim nagyon nem,szerettem őket,de amikor elkéstem,a munkahelyemről akkor,mindig kitudtam,magyarázni magam a Nagyurnál.Nagyon,okos és ravasz vagyok.De,vajon tényleg,Kalestina a hozzám való??Viszont,ahogy csókolgatom,a tűz benne,is meg van ahogy bennem.Szóval,ott kezdem ahol,abba hagytam.Csókolgatom,a testét mindig olyan,mintha egy,vajsört innék ami,édes és meleg.Látom,rajta hogy élvezi és én is.Nagyon,rafkós tudok,ám lenni.Belenéztem,a szemeibe ajkait csókolgattam,majd a nyakát.Nőiességét,kezemmel simogattam.Égett,bennem a vágy de,Kalestina nem egy,olyan lány akinek tönkre tenném,az életét.Felültem,szemeibe néztem,majd azt mondtam.
Figyelj!Nem,hinném hogy te vagy a nekem való lány!Nem,szeretnélek tönkre tenni téged.Az,az igazság még,soha sem voltam szerelmes.Imádok,játszani a nőkkel de..téged,szeretnélek boldoggà tenni és ez,nehéz nekem.- Felálltam,felöltöztem,és az ablakhoz léptem.Zuhogott,az eső érzem hogy lassan,közeledik a háború.A nagyurnak egyre,nő az ereje.Sötét,időket élünk mostanában,és most ezt a lépést nem,szeretném rögtön megtenni.Sejtelmem,se lenne ha a nagyur megtudná Kalestina gyereket várna tőlem és ebből,most nem tudnék kimenekülni.Hiába,vágyik rá ahogy én is.Tényleg,most erre az idő sem alkalmas.Bármennyire,is szeretem.Remélem,cseppet sem fogom megbántani Kalestinát.

Leonard & Kalestina

Találkozás Leon-nal

Hihetetlen számomra az, ami most történik velem. Olyan értelmet ismerek meg, amit eddig csak névlegesen ismertem. Én általában kihasználtam a partnereimet. Hát igen ez vagyok én, csak magammal foglalkozok, ha éppen egy együttlétről van szó. De Leon-nal ez máshogy van. Nem azok a gondolatok forognak a fejemben, amik szoktak. Hirtelen fontosabb lett számomra, hogy ő mit érez, mint az hogy én mit érzek.
Viszont mi van, ha mégsem ő az igazi? Ha csak beleestem egy olyan hibába, amibe nem kellett volna? Nem, én sosem hibázok. Különben is minden okkal történik, ha belészerettem az is okkal van. De én tisztán érzem, hogy ő illik hozzám a legjobban. Ugyanolyan kalandvágyónak tűnik, mint amilyen én vagyok és le merem fogadni, hogy majdnem olyan okos is, mint én. A majdnem itt nagyon hangsúlyos.
Szerencsémre nem volt időm gondolkodni ezeken, hiszen figyelmemet lekötötte, ahogy csókolgatott. Minduntalan emlékeztetnem kellet magam arra, hogy vegyek levegőt. Teljesen megfagyasztja bennem a vért. Lassan már nem is tudom, mit élvezek jobban, azt amit csinál, vagy azt ahogyan csinálja. Sok férfival voltam már együtt, de még egyik sem váltott ki belőlem ilyen érzéseket.
Nekem meg van szokva, hogy mindig uralkodok a helyzeten, hogy tisztában vagyok vele, hogy a partnerem nem jobb egy kutyánál. Viszont Leon úgy képes elterelni a figyelmemet, hogy ezeknek egyikét sem tudom megtenni. Képtelen vagyok úgy nézni rá, mint egy senkire. Nem tudom irányítani a helyzetet. Teljesen alá vagyok rendelve, annak amit akar.
Mindenesetre élveztem, nagyon is. Csak úgy, ahogy ő is. Életem egyik legjobb estéje ez a mai. Belézett a szemembe, komolyan mondom ezekben a szemekben el lehet veszni és még örülsz is neki. Majd megcsókolt, szinte beleremegtem a csókba. De az biztos, hogy a szívem megremegett. Ezután nyakamat kezdte el csókolgatni. Hogy őszinte legyek, az égvilágon semmi sem volt a fejemben. Minden gondolatom elszállt. Ez furcsa volt, ilyen velem még nem történt. Mikor majdnem eljutottunk a dologig, hirtelen megállt. Felült az ágyon, s a szemebe nézett.
Kíváncsian hallgattam végig. Közben pedig összeszedtem a gondolataimat. Megértem miért nem tette meg, ugyanazért, amiért én sem szoktam hagyni, hogy megtörténjen. Alap esetben haragudnék rá, de nem megy. Sokkal mérgesebb lennék, ha elmenne. Nem a mérges nem jó szó, inább szomorú.
Felöltözött és az ablakhoz ment. Kint zuhogott az eső, minden komor volt. Tudom min gondolkodhat. Nem hiszem, hogy van olyan a Nagy Úr szolgái közt, aki ezekben az időkben nem ezem gondolkodik. Mind érezzük, hogy urunk erősödik. A gyengék elfutnak, az erősek pedig várják a végkifejlettet. Itt bizony háború lesz, aminek nincs biztos vége. Felkaptam magamra egy ruhát, amit hirtelen találtam, majd odamentem Leon-hoz. Hátulról átkaroltam a derekát, s fejem a hátára fektettem.
- Most te figyelj rám Leon! Hogy is mondják a muglik? Jah igen! Hinni a templomban kell, én tudom, hogy te vagy a nekem való férfi. Nem tudnál tönkre tenni, megvannak a módszereim. Ez viszont most lényegtelen. Én sem voltam még sosem szerelmes, de most az vagyok. Ha őszinte akarok lenni már azzal is boldoggá teszel, ha rád nézhetek. Tudod sok férfival voltam már együtt, de még sosem volt olyan, hogy jobban érdekelt az, hogy a másik mit gondol, mint az hogy én mit akarok. Mind tudjuk, hogy háború közeleg. Leon kérlek ne hagyj magamra. A Nagyúr nevére ezt tényleg én mondtam, tizenegy éves korom óta nem mondtam ki ezt a szót. De hagyjuk. Téged szeretnélek látni, mikor reggel felkelek. Mert a végén azt fogom hinni, hogy csak álmodtam, hogy létezel.
Fogalmam sincs mi a fene ütött belém. Szinte már könyörgöm neki. Ez már tény, becsavarodtam. Ő fontosabb lett nekem, szinte egy pillanat alatt, mint a saját vágyaim. Óvatosan elengedtem a derekát, megfordítottam az arcát, mélyen a szemébe néztem. Majd megcsókoltam és elhátráltam tőle. Nem tudtam mit fog szólni a viselkedésemhez, s nem akartam hogy rosszul érintse.

Vendég

Ahogy kimondta,hogy nem akar egyedül lenni,szinte kezdtem,azt érezni h én sem.Lehet,hogy hülye vagyok de,nekem mindennél fontosabb,bárki másnál ezen,a földön.Nagyon,szeretem bármi történjék is nem fogom veszni,hagyni.Már,csak azért sem mert tudom milyen vagyok.Nekem,is voltak ex barátnőim de,azoknál semmit nem,éreztem mint most nála.Boldog,vagyok h itt van velem.Mikor,megcsókolt hátrált közelebb léptem,hozzá kezeit megfogtam,majd a szemébe néztem.
- Soha,nem foglak magadra hagyni.Mindig,veled leszek ígérem.Nem,vagyok ilyen lelkizős tíus de,ezt hozod ki valahogy belőlem.Szeretlel Kalestina.-Huu...mind,a ketten megvagyunk lepődve.Soha,senkinek nem mondtam még ki,ezt az egyetlen egy szót.Egyedül,csak neki de miért?Valóban,szeretem ès megszeretném védeni mindenkitől mert ez,a.sorsom a célom.Boldoggá szeretném tenni,a lányt.Nagyon,boldoggá.Most,ebben a percben amennyit együtt töltünk úgy érzem,monden megváltozik körülöttünk.Szerelmes lettem.

Leonard & Kalestina

Találkozás Leon-nal

Őszinte voltam mikor azt mondtam, hogy nem akarok egyedül lenni. A mai napig, szinte minden percben igyekeztem mindenkit lerázni magamról, s csak akkor társaságban lenni, ha muszáj. De most nem akarok egyedül lenni. Vele akarok lenni, egyedül csak vele. Komolyan megbolondultam, hiszen fontos lett lenkem. Ez furcsa nekem sose volt senki fontos. Most hirtelen ő az lett.
Szeretem őt, nagyon és nem akarom elveszíteni. Nem fogom hagyni, hogy kicsússzon a kezemből az a lehetőség, hogy azzal legyek, akit szeretek. Egy ilyen kellemes dolgot nem fogok veszni hagyni. Sok férfit ismerek és sok barátom volt már, de még sosem éreztem ezt. Leon egyikhez sem hasonlítható, sokkal másabb érzés vele lenni, mint bárkivel.
Annyira jó, hogy itt van velem. Életemben nem voltam még ilyen boldog, mint most hogy ő itt van. Megcsókoltam, nagyon jól esett, de nem tarthattam sokáig. El kellett engednem, pont azért engedtem el mert szeretem. Hátráltam tőle, nem akartam, hogy azt higyje csak egy kaland erejéig akarok vele lenni. Meglepetésemre közelebb lépett hozzám és megfogta a kezemet. Mélyen belenézett a szemembe.
A szívem hevesen kezdett el verni. Komolyan, mint egy kisgyerek, amikor izgul. A szavai hallatán, résnyire tátottam a számat. Szemem folyamatosan az arcát fürkészte. S mikor kimondta az utolsó két szót, könnyek gyűltek a szemeben. Nem is tudom mikor csináltam ilyet utoljára. Hirtelen megint megcsókoltam, majd mosolyogva megszólaltam.
- Én is mindig veled leszek. Tudod nekem még sohasem mondtak ilyeneket. Általában mestere vagyok az érzéseim elrejtésének, de most nem megy. Egyszerűen kikapcsoltad bennen azt a védelmet, ami bent tartja az érzéseimet. Leon, én... Én szeretlek téged Leon! - Mondtam akadozó lélegzettel.
Azt hiszem ez mind a kettőnknek hatalmas meglepetés. Ha igaz, amit mondott. Márpedig nekem annak tűnik, akkor ő is ugyanúgy először mondta valakinek, hogy szereti, mint én. Ez annyira furcsa, de olyan jó érzés. El sem hiszem, hogy ez tényleg velem történik meg, hogy komolyan én vagyok szerelmes és hogy ős is az.
De ez így van, én tényleg szeretem őt, s akármennyire is furcsán hangzik, képes lennék szembeszállni bárkivel. Képes lennék bármire, hogy lássam, ahogy mosolyog. Azt akarom, hogy boldog legyen velem. Hiszen én az vagyok vele, elég csak ránéznem és már annyira boldog vagyok, hogy szinte kedvem lenne kedvesen viselkedni.
Azt hiszem most, ebben a pillanatban, mikor így együtt vagyunk, most megváltozott körülöttünk minden. Érzem, ahogy forr a vérem. Tudom, hogy ő is ugyanezt érzi, hogy ez neki is olyan furcsa, mint nekem. Én egy tipikus gyilkos halálfaló vagyok, de most mégis olyan vagyok, mint az a kislány, aki Írországban voltam. Álmodozó, kedves és... Ne hánynom kell magamtól, de nem megy. Szeretem őt jobban, mint bárkit. Szerelmes vagyok belé és erről nem tehetek.

Vendég

Átöleltem Kalestinát s érezni akartam,a parfümje illatát.Olyan szédítő s olyan káprázatos a tekintete egyszerűen,elvarázsol.Mintha...álom lenne.Lefektettem,majd megtettük azt,a dolgot amire,már mind a ketten,régóta vágytunk.Ebben,a perceben Kalestina el is aludt de,én még nem voltam fáradt úgy,hogy inkább néztem a plafont majd,elaludtam.Kalestinát átölelve aludtam el.Éreztem,szinte ahogy a meztelen teste hozzá simul,az enyémhez.Mindend,porcikám bizseregni kezdett de jó érzés volt.Reggel,mikor felkeltem lementem reggelit csinálni a szerelmemnek.Utálom,ahogy a muglik a kezükkel,csinálják a reggelit én,úgy döntöttem varázsolok.Mikor,kész lettem felvittem,a reggelit a szobába majd felköltöttem a szerelmem.
Jó,reggelt szerelmem...meghoztam,a reggelit.-Mondtam,neki mosolyogva mikor,látszott hogy cseppett sem,volt jól,mert gyorsan a fürdőbe szaladt.Utána szaladtam,majd bekopogtam hozzá,megkérdezni jólvan-e.Nagyon aggódtam miatta,csak remélni tudom hogy nem lett-e terhes.Még,ennek az ideje nem jött el.De,ha az lenne akkor a szerelmemet és a kicsit minden áron megfogom védeni,hogy a nagyúr ne vehessen,tudomást a leendő gyermekemről.Akkor,kitudja mit fog csinálni és én bármit megtennék érte.

Leonard & Kalestina

Találkozás Leon-nal

Amikor átölelt, elmosolyodtam. Olyan jó illata van. S ahogy rám néz, attól padlót fogok. Egyszerűen elvarázsol a pillantása. Olyan mintha egy álomban lennék. Aminek nem akarok véget vetni. Annyira szeretem, ahogy hozzám ér, ahogy rám néz. Sosem akarom elhagyni, azt akarom, hogy mindig velem legyen, minden pillanatban, amikor kell.
Ekkor lefektetett az ágyra, majd megtettük azt, amire mind a ketten vágytunk. Komolyan még életemben nem esett jól ennyire az a dolog. De nagyon lefárasztott sokkal jobban, mint eddig bármikor. Nem is csoda, ha pillanatokon belül elaludtam. Éreztem meztelen testét, ahogy hozzám ér. Annyira jó érzés volt, olyan kellemes és megnyugtató.
Mély és édes álomba merültem Leon-nal álmodtam. Persze a magam szadista módján. Tipikusan várható volt tőlem hogy véreset álmodok. De tetszett, mint mindig. Bár úgy tűnik, hogy a gyilkolás mellett Leon lesz az egyetlen, akit szeretni tudok. Kivéve, ha gyermekem lesz, de az még biztosan nem lesz. Már mikor felkeltem tegnap, akkor gondoskodtam róla, hogy ne legyen baj.
Nem tudom meddig aludtam, de reggel arra keltem fel, hogy az az édes hang szólít meg, akitől azt hittem csak álmodtam. Kinyitottam a szemem, elmosolyodtam, majd hirtelen felfordult a gyomrom. Kirohantam a mozsdóba, hánytam. Hallottam, ahogy Leon utánam szaladt. Majd bekopogott. Mély levegőket vettem, majd kinyitottam az ajtót és megöleltem. Aztán szikrázó szemekkel indultam meg a nappali felé.
- Héra! Már megint milyen mérget engedtél be a lakásba? Nem megmondtam neked, hogy figyelj rá oda. - Kiabáltam a kígyómra, szerintem Leon egy kicsit dikisnek nézett. De nem foglalkoztam vele, ugyanis a farkas énem észlelte, hogy az én drága háziállatom feleselt.
- Na meg állj! Azt mondtam elég volt! - Ekkor átváltoztam és kivicsorítottam a fogam a kígyóra. Az természetesen visszavonult, én pedig elégedett mosollyal változtam vissza. - Most majd megtanulod, hogy nem szabad velem ellenkezni! Elrontottad a reggelemet kisasszony! Szégyeld magadat. Folytathatjuk onnan, hogy megreggelizünk Leon! - Mondtam, s mosolyogva fordultam szerelmem felé.
Megöleltem és megcsókoltam, láttam rajta, hogy meglepődött azon, amit tettem. De nálam ez megszokott, bár itthon ritkán használok animágiát, de ez egy kivéteoes alkalom volt. Megfogtam Leon kezét és visszavezettem a szobába. Biztosan az volt az első gondolata, hogy terhes vagyok, pedig nem. Bár, szerintem a következő alkalommal hagyni fogom a dolognak, hogy megtörténnyen.

Vendég

Mikor,a szerelmem átváltozott jól állt,az neki ha mérges olyan,szexi.Talán,a kígyója azért,engedte a mérget mert engem,nem bír?Vagy,azt hiszi hogy Kalestina ex pasija vagyok?Sok,töprengés után meg is kérdeztem tőle,mikor kajáltunk.
Figyelj!Lehet,hogy azért engedte,a kígyód a mérget mert engem nem bír vagy azt hiszi,valamejik ex pasid vagyok?-Mikor,megkérdeztem hírtelen elnevettem magam.Nekem,mik nem jutnak az,eszembe.Egyszerűen mindent,kitudok logikázni.Amúgy is,a tegnapesti esetnél okosan védekeztünk de,ma már nem szeretném.Szeretném,éreztetni Kalestinával,hogy ő egy igazi nő,aki fontos valakinek a számára.Ismét,a szemeibe néztem,majd ezt mondtam neki.
Lehet,hogy késő és te..vágysz,rá..de...én,még nem szeretnék gyereket...bármennyire,szeretnék veled családotalapítani de,félek hogy akkor,a nagyur elvenne titeket és...ezt,nem engedném soha!!Tudom,hogy Malfoyéknak van de,ők kivételesek téged meg,féltelek-Na...ilyet,se láttam minden nap!!Lassan,a szemeről könny csordult Kal pedig letörölte én pedig,megfogtam a kezét ès a szemeibe,néztem.
Ezt,soha ne mondd el,senkinek sem. Szeretlek,szerelmem-Megcsókoltam,szenvedélyesen.Olyan,jól esett a csókja és a testem,arra kényszerített hogy tegyem meg a következő lépést de,sehogy sem ment.Felvettem,a halálfalós ruhámat,majd Kalestinának a kezét fogtam,hogy menjünk dolgozni.Igazából,semmi kedvem nem volt csak,vele szerettem volna,tölteni a napom.Mikor,megérkeztünk elengedtük egymás kezét.Láttam,rajta a szomorúságot és én is az vagyok,hogy külön csoportban dolgozunk.Mikor,odapillantottam,elmosolyodott,és én is.Szeretem,őt nagyon ekkor,odajött hozzá,gondolom az ex pasija én is,odamentem majd,elkezdtem verekedni,és megmondtam neki többé,ne nyúljon hozzá,még munka közbe sem.Nem,vagyok féltékeny csak,nem szeretem ha a barátnőmet piszkálják.Kal szemeibe,néztem majd ezt mondtam neki.
Minden,rendben?Jól,vagy?-Kérdeztem,tőle majd megöleletem szorosan.Puszit,adtam a homlokára,és megcsókoltam.Kit,érdekelt hogy a többiek,is ott voltak nem,szégyenlem a barátnőm.Persze,mondjuk ezt,nem kellett volna,mert pont ekkor,lépett be,a nagyur.Kicsit,megvoltam ilyedve de,visszamentem a helyemre ahova,kell.Mikor,kiosztotta,a feladatokat sajnos nem dolgozhattam,együtt a szerelmemmel pedig,nagyon is szerettem volna.Az,út során végig azon,gondolkodtam hogy remélem,miattam nem,lesz semmi baja Kalestinának.

Leonard & Kalestina

Szerelmes vagyok?

Fogalmam sincs mit gondolhat rólam, de nem is érdekel. Ha mérges vagyok akkor úgy cselekszem, ahogy a farkasom ösztönei akarják. Ha éppen meg akar valakit ölni, akkor azt én hagyom neki. Ennyi engedményt adni kell a farkasnak. A végén nekem akar majd esni, azt nem hagyhatom. Nekem élnem kell, én vagyok a legjobb, egy ilyen embert nem veszthet el a világ. Gondolataimból Leon hangja keltett ki. Elmosolyodtam, s mikor nevetett én is vele nevettem.
- Hmm... Nem is olyan buta kérdés. Ez lehet az oka! Ejnya Héra, nem illik féltékenykedni! Főleg nem a barátomra! Ne aggódj nem a te hibád, Héra kicsit magának való, mint én! - Én is elnevettem magamat. Furcsa lenne, ha a kígyóm féltékeny lenne Leon-ra. Mondjuk van rá oka, életemben nem voltam még szerelmes. Gondolom nehezen viseli, hogy ilyen vagyok. Nekem is szokatlan ez a dolog, de élvezem.
Sőt annyira élvezem, hogy az már szinte nekem is idegesít. De mindegy is, jobb ha hagyom folyni a dolgokat. Szeretném, ha tudná, hogy fontos lett a számomra. Azt akarom, hogy tudja nekem ő a legfontosabb magam után. Akkor is, ha ezt még nem mondtam ki. Ekkor mélyen a szemembe nézett majd megszólalt. Kíváncsian hallgattam végig. Egy kicsit sértett az a gondolat, hogy a Nagyúr elvenne tőle. Nem azt nem hagynám.
- Ahogy akarod Leon! Ha nem akarsz még gyereket, akkor nem lesz. Én azt szeretném, hogy boldog legyél velem. Ezért pedig bármit megteszek. Bár az a feltevés, hogy a Nagyúr elvenne minket tőled kicsit sértő. Profi illúzionista vagyok. Te se vennéd észre, ha terhes lennék, ha én nem akarnám. Viszont, ha úgy gondolod neked jobb, így akkor így lesz.
Láttam, hogy szeméből egy könnycsep csordul ki. Én óvatosan letöröltem, pontisan tudom min megy keresztül. Ez nekem is ugyanennyire nehéz és én is féltem őt. Ez biztosan annak a hatása, hogy szerelmes vagyok belé. Nincs erre más magyarázat. Mikor megszólalt megfogta a kezemet és a szemembe nézett elmosolyodtam.
- Ne aggódj nem fogom elmondani senkinek sem. Én is szeretlek téged! - Ekkor megcsókolt, én pedig szenvedélyesen visszacsókoltam. Annyira jól esett a csókja, még mindig olyan kellemes, mint mikor legelőször tette. Most is ugyanannyira elvarázsol, mint akkor, sőt sokkal jobb. Minden egyes csókkal egyre jobb és jobb lesz a csók.
Éreztem magamban, hogy legszívesebben neki esnék. Testem minden porcikája azt akarja, hogy vele legyek, de nem lehet. Feladatom van ma. Gyorsan felöltöztünk mind a ketten a halálfalós ruhánkat. Megfogta a kezemet, furcsa volt egyik barátommal se jártam kézenfogva. De tetszett. Így indultunk el dolgozni, pedig legszívesebben ma csak vele lettem volna. Viszont a munka az munka, meg kell csinálnunk.
Amikor odaértünk elengedte a kezemet. Arcomon egy pillanatra megjelent arcomon a szomorúság, de láttam Leon-on, hogy ő is ugyanúgy érzi magát, mint én. Nem örültem neki, hogy külön csoportban vagyunk. Mikor rám nézett elmosolyodtam. Mind a ketten szeretjük egymást, s legalábbis nekem jól esik ha látom.
Ekkor azonban megjelent az egyik exbarátom. Persze nyomulni akart rám. Nem tudja felfogni, hogy már rég vége annak a kapcsolatnak. Már éppen azon gondoljodtam, hogy ha nem hagyja abba, olyat teszek, amit megbánok, mikor megjelent Leon. Verekedni kezdtek, persze aggódtam szerelmem miatt, de akkor sem tudtam megállni, hogy egy gúnyos mosolyt ne eresszek el a volt barátom felé.
Amikor Leon felém fordult elmosolyodtam. Pontosan tudom, hogy nem a féltékenység miatt tette, amit. Hanem azért mert nem akarja, hogy bajom legyen. Én is ezt tettem volna, ha egy lány akart volna felé közeledni. Csak az én megoldásom fájdalmasabb és alattomosabb lett volna. Nem szeretem a kétkezi dolgokat.
- Minden rendben. Jól vagyok. Igaz megoldottam volna egyedül is, de köszönöm. - Magához ölelt, én pedig visszaöleltem. Majd egy puszit nyomott a homlokomra, erre elmosolyodtam. Nagyon tetszett ez az érzés. Ekkor azonban megcsókolt. Na most már tudom milyen, mikor minden elveszik az ember körül.
Egyáltalán nem érdekeltek a többiek. Csak Leon számított ebben a percben. Nem számított semmi más csak és kizárólag a szerelmem. Lehet, hogy nem kellett volna ezt pont most megtenni, hiszen ekkor lépett be a Nagyúr. Éreztem Leon-on, hogy fél. Én viszont nem féltem. Nekem nem számít ha a Nagyúr előtt állva csókolózok.
Eddig egyszer szólt bele a szerelmi életembe, akkor is az lett a vége, hogy ő szégyenült meg. De most nem ez a lényeg. A főnök kiosztotta a feladatainkat. Sajnos nem egy csoportban voltam a szerelmemmel, pedig nagyon szívesen dolgoztam volna vele. És nem elég, hogy nem dolgozhatok vele, de még ráadásul olyan feladatot is kaptam, amivel legfeljebb egy fél óra alatt végzek.
Nem kellett csalódnom magamban. Tényleg gyorsan készen lettünk. Elindultam, hogy segítsek kicsit Leon-éknak, akkor kicsit többet lehetünk együtt. Sajnos azonban a Nagyúrnak valami fontos megbeszélni valója akadt velem. Megmondta, hogy ne merjek komolyabb kapcsolatot létesíteni Leonard-al. Erre közöltem vele, hogy nincs köze a magán életemhez. Meg hogy eldöntheti, hogy meg akarja-e tartani a legjobb halálfalóját. Természetesen igen volt a válasz. Így elindultam a szerelmemhez. Mire odaértem már ők is végeztek.
- Na mit szólsz hozzá, ha a mai nap hátralevő részét együtt töltenénk? - Mondtam neki egy csók után, mikor már csak mi ketten voltunk. Sosem mosolyogtam még ilyen sokáig úgy, hogy az nem gonosz mosoly volt, hanem igazi kedves mosoly. Szorosan megöleltem annyira jól esett nekem most ez. S addig el sem engedtem, amíg meg nem szólalt.

Vendég

Annyira,szeretem a gyönyörű szerelmem,hogy az hihetetlen.Munka,közbe most sokkal többet,teljesítettem mint,ahogy szoktam.Ez,alapból meglepett.Hála,Merlinnek hogy hamarabb végeztünk,így a szerelmem hozzám jött,egy kéréssel.Nekem,mondjuk tetszett az,ötlet úgy is ma vele szerettem,volna lenni egész nap.Csak,hát a munka közbe szólt,sajnos.Na,de szemibe néztem,és ezt feleltem neki.
-Még,szép szerelmem!!Együtt,leszünk!Úgy,is az lett volna,a terv!Ha,nem mentünk volna be ma,akkor kitudtam volna,magyarázni valami,okossal hogy miért nem,mentünk.Imádok,veled lenni!Mit,szólnál,egy gyertyafényes vacsorához csak,és kizárólag neked?-Álmomba,se mertem volna hinni ezt,hogy ilyen romantikus tudok lenni.Van,kedves oldalam amit,még a Nagyúr nem,tett tönkre bennem.Tudok,szeretni,persze eddig,is tudtam de,ilyet mint most? Azt,hiszem szerelmes lettem.Már,az első pillantásnál megvoltak bennem,a vágyak.Nem,bírtam magammal így,megcsókoltam de,csókolózásból,szeretkezés lett.Hihetetlenül,jól nyomja ez,a csaj és milyen szexisen.Tényleg,jól áll neki az is,ha mérges is!Komolyan,ő is kitudja hozni,belőlem az állatot.Annyira,imádom őt,hogy nagyon.Remélem,ebben az időszakban,sőt még a többiben,is együtt,leszek Kalestinával.Szerelmes,vagyok és ezt,nem tagadom senki előtt,sem.Megint,amikor az ágyban voltunk szemeibe néztem.Lusta,vagyok ilyenkor megcsinálni,a kaját így varázsoltam egyet,és ott termett,az ágyunkon.Szóval,ismét a szemeibe néztem.
-Szerelmem!Így,is boldog vagyok veled!Nagyon,szeretlek!-Fogtam,meg a kezét,és megcsókoltam.Megint,félre tettük,a kaját és megint azt,a dolgot csináltuk.Valahogy,nem tudtuk betelni ezzel,hiszen még is csak,ebből áll a világ.Megint,kiszaladt Kalestina,a mosdóba én,pedig utána szaladtam.
-Jól,vagy szerelmem?-Aggódóan,kérdeztem mikor,mosolyogva kijött.Már,kezdtem nagyon aggódni érte.Semmi,dolog nem jutott,az eszembe még,a gyerek sem.Ha,szeretné, majd elmondja,mert én vagyok a világ legboldogabb,varázslója.Olyan,boldog asszonnyá,fogom őt,tenni hogy életembe,nem volt ilyen boldog senkivel,sem mint velem.Imádom,nézni a szeme ragyogását,a vörös haját és a csodaszép szemét.Soha,se hittem volna,leszek-e még, ilyen boldog.De,mindent megteszek,ennek érdekében hogy boldoggá,tudjam őt tenni,most és mindenkor.Hiszen,ő életem értelme.Csak,feküdtünk,az ágyban visszatérve és csókolgatni kezdtem,testét.Annyira,jól esett,nekem most érezni milyen is,valójában a szerelem.Mert,a szerelem csodálatos érzés,és most tényleg boldog vagyok vele.Soha,sem voltam még,ilyen senkivel.Udvarias,és tapintatos,mint vele.Egyszerűen,a képzelete elkápráztat engem.Iszonyatosan,belé szerettem,és nálam is olyan testrészeket mozgatott,meg amilyet még,senki soha életembe.Élvezem,a társaságát meg,azt is hogy mindig vele,legyek és boldoggá,tudjam tenni.

Leonard & Kalestina

Szerelmes vagyok?

Annyira szerelmes vagyok, hogy az már látszik is. Általában hagyni szoktam a többieknek, hogy megcsinálják a feladatot, hiszen én tudom magamról, hogy mennyi idő kell hozzá, hogy megtegyem. Most viszont szinte csak én csináltam meg a feladatot. Gyorsan akartam végezni, de a Nagy Úr így is feltartott. Úgyhogy kicsit késtem ahhoz képest, mint mikor találkozni akartam a szerelmemmel.
Mikor odaértem felajánlottam neki, hogy a mai napot töltsük együtt. Elvégre a munka beleszolt a mai szórakozásunkba. Akkor legalább a maradék időnket töltsük kettesben és úgy, ahogy mi akarjuk. Amikor megszólalt elmosolyodtam. Nagyon tetszett az ötlete. Sose hittem, hogy egy halálfaló képes ilyen kedves és romantikus lenni. Bár, ha szerelmesek tudunk lenni, akkor a romantika se lehetetlen.
- Pont azért gondoltam, mert az lett volna a mai program. De ha mondod, hogy ki tudod magyarázni a kimaradást, akkor nem jöttünk volna be. A vacsora pedig nagyon jó ötlet szerelmem! Azért remélem nem csak vacsora lesz ma este. Én is szeretnélek kényeztetni, ne csak te csináld velem. - Mondtam, s arcomon huncut mosoly jelent meg.
Sosem gondoltam, hogy ez a kedves Kalestina elő tud kerülni még egyszer az életben. Eltemettem magamban, már akkor mikor bekerültem az iskolába. Amióta pedig a Nagy Úrnak dolgozok, még az a kicsit kedvességem is elveszett, amit akkor nem tudtam eltemetni. Most viszont minden munkám elveszett. Leon kihozta belőlem az a Kalestinát, de nem bánom. Hiszen csak vele vagyok ilyen. Addig, amíg más nem látja ezt az énem addig semmi baj sincs.
Szerintem ha bele kell gondolni én vagyok az egyetlen olyan halálfaló, akinek ha a Nagy Úr azt mondja ugorjon a kútba, akkor nem teszem meg. Talán ennek a hozzáállásnak köszönhetem, hogy nem tud mit kezdeni velem. Így pedig nem is tudja megakadályozni, hogy Leon-nal legyek. Mondhat bármit, én azzal leszek, akit szeretek.
Márpedig őt szeretem. Már abban a pillanatban szerettem, mikor megláttam. Már akkor ott volt benne a vágy iránta. Benne is ott voltak így lehet, hogy a csókolgatásból csókolózás, a csókolózásból pedig szeretkezés lett. Üdítő érzés a tudat, hogy ő is ugyanúgy vágyik rám, mint én rá. Így tudom, hogy nem csak velem van a baj. Mind a kettőnket megbabonázta a másik jelenléte.
Engem legalábbis Leon-é teljesen. Minden helyzetben olyan vonzó, hogy nem tudom megállítani magamat. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy életemben nem volt még ilyen jó partnerem. Ezt pedig minden téren értem. Úgy tudja irányítani az érzéseimet, mintha minden gondolatomat ismerné. Képes velem úgy együtt lenni, hogy még az állati énem is élvezi. Pedig az általában minden ilyenből kimarad.
Jelen pillanatban csak egyetlen egy dologra vágytam. Leon-nal lenni, most és mindörökké. Azt akartam, hogy minden helyzetben, minden pillanatban velem legyen. Szerelmes lettem belé és ezt nem fogom tagadni senki előtt. Nem fogom sosem letagadni, akárhogy kényszerítenének is rá.
Hihetelen gyorsasággal kerültünk megint az ágyba. Mélyen a szemeibe néztem, olyan szépen csillognak. Szinte elájulok a látványtól. Varázsolt vacsorát, de nekem most nem volt kedvem enni. Kinek van, mikor a szerelmével fekszik egy ágyban? Hát nekem nincs. Még mindig a szemembe nézett és megszólalt. Elmosolyodtam, sosem estek még ilyen jól azok a szavak, amiket egy férfi mondott ki.
- Én is boldog vagyok veled szerelmem! Nagyon szeretlek téged! Te mindenkinél fontosabb vagy nekem! - Mondtam mosolyogva. Mikor megfogta a kezemet és megcsókolt. Már rég nem foglalkoztam azzal, hogy visszatartsam magamban a vágyaimat, meg az érzéseimet. Neki ki merem mutatni mindet. Szenvedélyesen csókoltam vissza, annyira szeretem a csókját.
Ahogy elnézem már ő sem fogja vissza magát. Szinte rögtön félretette a kaját, s rámfeküdt. Megint azt a dolgot csináltuk. Viszont én most sokkal jobban élveztem, mint legutóbb. S meg se fordult a fejemben, hogy elfelejtettem használni a védő bűbájomat. Csak egyetlen dolog forgott a fejemben ő. Olyan szenvedéllyel vagyok az irányába, amiről nem is hittem, hogy bennem van.
Az élvezetet az szakította félbe, hogy megint felfordult a gyomrom. Kiszaladtam a mozsdóba, s csak ekkor jutott eszembe, hogy megfeledkeztem a védekezésről. Hallottam, hogy Leon utánam jött, de fontosabb volt kiderítenem, tényleg megtörtént-e a dolog. Varázsoltam egyet, s az erdeményen majdnem elsírtam magamat. Igyekeztem megnyugodni. Kinyitottam az ajtót, s láttam szerelmem aggódó arcát.
- Igen jól vagyok! Sőt még annál is jobban! - Mondtam mosolyogva, majd magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. A füléhez hajoltam, s suttogva megszólaltam. - Mit is mondtál a családalapításról? Jah, hogy nem akarsz még. Van egy rossz hírem, nem jött össze! Anya leszek! - Szorosan öleltem át. Nem tudtam mit fog hozzá szólni, de majdcsak nem öl meg.
Ami a lényeg, hogy most én vagyok a világ legboldogabb nője. Olyan boldoggá tud tenni, amilyenné még soha senki sem tett. Elvarázsol a tekintete, a hangja, az illata. Minden, ami ő. Olyan érzéseket váltott ki belőlem, amikről kiskoromban álmodoztam, amiket aztán elfelejtettem. Most pedig mind itt van, s mindet ő tette igazivá. Még soha életemben nem voltam ilyen boldog.
Azt hittem igaz szerelem csak a mesékben van! De nem, most itt van, érzem és nem akarom elengedni. Most már tudom, hogy Leon az életem értelme. Hogy nekem senki sem jelenthet többet nála. Csak feküdtünk az ágyban, mikor visszatértünk a szobába. Ekkor csókolgatni kezdte a testemet. Minden porcigám bizseregni kezdett. S akaratlanul mozdultam, hogy ajkaim megint érezhessék Leon ajkainak sejmes érintését.
Ilyen lehet az igaz szerelem, mikor minden pillanatban rajta jár az eszed, mikor minden vágyad vele kapocsolatos. Én élvezem ezt az érzést, élvezem a szerelmet. Nem akarom feladni sosem. Azt akarom, hogy örökké tartson a boldogságom vele. Azzal, aki ezt mind kihozta belőlem, aki megtörte a lelkemen a jegyet.
Halálosan belészeretettem, s tudom, hogy ő is szeret engem. Komolyan azokat az érzelmeket mozgatja meg bennem, amiket ezelőtt senki. Olyan dolgok járnak a fejemben, amik még soha. Régen mindig csak egy dologra gondoltam, ha együtt voltam valakivel. Az élvezetre, viszont vele más a helyzet. Amikor vele vagyok nem a szeretkezés jár az eszemben, hanem az, hogy nem akarom, hogy elmenjen. Úgy érzem, arra se lenne szükségem, hogy szeretkezzek vele, pusztán az kell nekem, hogy lássam és máris határtalan a boldogságom.

Vendég

Mikor,elmondta nekem,hogy terhes olyan boldog vagyok.Bár,igaz kissé korainak tartottam,a családalapítást de,nem baj.Szerintem,Kalestinából kiváló anyuka lesz már,most látom rajta,belőlem pedig Apuka.Igaz,azt mondta Kalestina,hogy illuzionista így,eltudja a hasát változtatni.Így,elmosolyodtam,rajta majd ezt mondtam,a szemébe.
-Azt,mondta Illúzionista vagy,drágám igaz?Hát,az most nekem nagyon jól jönne tudod..Voldemort miatt...-Nem,félek kimondani a nevét,de már belegondolni is,szörnyű hogy akkor mit csinálna kettőjükkel.Akkor,az az én végzetem is lenne de,inkább én halok,meg helyettük,mint hogy ők.Ha,kislányom lesz akkor,úgy szeretném nevezni,hogy Calla Zorner. Végül is az apja nevét kapja a gyerek nem igaz? De,ha fiú lesz akkor,abba nyugodtan dönthet Kalestina.Mindig,vigyázni fogok rájuk,és bárkitől is megvédem,őket.Erről,az esetről megkértem a nagyurat,hagy dolgozhassak,Kalestinával,együtt de nem engedte.Jól,tudom hogy miért nem csíp engem,a nagyúr.Mert,fél hogy tönkre tenném,a szerelmemet?Mert,fél hogy elveszíti a legjobb halálfalóját?Rengeteg,kérdés kavargott,a fejembe,hogy egyszerűen nem,tudtam több,dologra hirtelen koncentrálniCsak,a családom járt a fejembe egész úton és most,olyan jól nem is teljesítettem,mint a múltkor.Szerencsére,mellettem vannak,a fiúk de sajnos ők,sem tudnak rajtam segíteni bármennyire,is szeretnének.Nem,vagyok ilyen sőt,nem is voltam ilyen akkor,most mi a fene ütött belém?Teljesen,össze vagyok zavarodva.Remélem,a barátnőmnek nem,lesz semmi baja,és a kicsinek.Akkor,ha igen azért mindenért én vagyok,a felelős,hibáztatni fogom magam,csakhogy mentsem a családom,életét.Remélem,egyszer majd a nagyúr megfog,kegyelmezni.

Leonard & Kalestina

Szerelmes vagyok?

Láttam rajta, hogy nagyom boldog volt, mikor megmondtam neki, hogy terhes vagyok. Igaz tudom, hogy még nem kellett volna megtörténnie, de ez van. Szeretem Leon-t és nem sajnálom, amit tettem. Jó apuka lesz belőle ebben biztos vagyok. Abban már nem annyira, hogy belőlem milyen anyuka lesz. Persze vigyázni fogok a kicsire meg minden, de nem tudom, hogyan fog illeni nekem az anya szerep.
Legalább azzal nem kell foglalkoznom, hogyan rejtsem el a hasamat mindenki elől. Illúzionista vagyok értek az ilyen dolgokhoz. Az égvilágon senki sem fogja észrevenni, hogy terhes vagyok. Mert én nem akarom, hogy észrevegyék. Persze itthon nem fogom használni a varázst, attól nagyon lefáradnék. Az pedig veszélyeztetné a nappali álcámat.
Mikor Leon megszólalt elmosolyodtam. Szinte tudtam, hogy ezt akarja majd kérni. Nem csodálom, akkor is megtettem volna, ha nem kéri. Nem fogom hagyni, hogy Voldemort bármit is elrontson az életemben. Szeretem Leonardot, a gyermekem apja és az anyai ösztön nem fogja, hagyni, hogy vagy a gyereknek, vagy a szerelmemnek bármi baja legyen.
- Tom miatt ne aggódj megoldom. Észre sem fogja venni, ahogy egyik halálfaló sem fogja észrevenni, hogy terhes vagyok tőled. Mondtam profi vagyok, tizenhét voltam, mikor a saját anyámmal hitettem el, hogy meghaltam. Azóta se tudja, hogy élek! Szegény, de ez van jobb neki így!
Tudom, hogy félt Voldemort haragjától, de nincs rá semmi oka. Én vagyok az egyetlen halálfaló, aki képes vele ellenketni és akit nem tud bántani. Valahogy ezeknek a varázslóknak semmi érzékük a druida mágiához, így ha azzal védekezek akkor nem tudnak vele mit kezdeni. Ezért is előnyben vagyok velük szemben. Én egész életemben abban éltem, s csak nem rég ismertem meg ezt a másik formáját a varázslásnak.
Meglepő de már most elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi legyen a neve. Persze még nem tudom, hogy lány lesz-e vagy fiú. Viszont azt tudom, hogy ha fiú lesz én Christian-ak akarom hívni. Természetesen megkérdezem majd róla Leon-t is, de nem fogok tágítani mellőle. Ha pedig lány lesz hagyom szerelmemnek a név kitalálást. Ne csak én gondolkodjak.
Hallottam, hogy Leon megkérte a Nagy Urat, hogy velem dolgozhasson, de az a szemét nem engedte. Ezen kicsit felkaptam a vizet. Mi az, hogy nem engedi? Ennyire nem kedveli vagy mi? Na de majd megmutatom én, hogyan kell ezt csinálni. Holnap már együtt fogok dolgozni a szerelmemmel. Erről gondoskodom.
Amint Leon elment a Nagy Úrtól én szinte két perc múlva ott termettem Tom előtt ugyanazzal a kéréssel, amivel az imént a szerelmem. Persze először nemet mondott. Nem érdekelt ez a hozzáállása. Most az lesz, amit én mondok. Arcomon a szokásos semmit mondó vonások jelentek meg.
Közöltem a Nagy Úrral, hogy választhat. Vagy elmegyek és soha többé nem fog látni, vagy áthelyez Leon-ékhoz. Nem volt meglepő a válasza. Természetesen belement az ügybe. Gúnyos és önelégült mosoly jelent meg az arcomon. Így léptem ki a főnöktől. Elköszöntem a társaimtól, s elindultam.
Néhány pillanat múlva már ott voltam azon a helyen, ahova ők voltak kihelyezve. Persze mindenki, aki megpillantott elnémult. A szerelmem nem látott meg, a háta mögött álltam. Odamentem hozzá, megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. A kedves mosolyomat vettem fel és csilkogott a szemem.
- Na milyen barátnőd van Leon? Mondjuk úgy, hogy a mi imádott Nagy Urunknak nem volt más választása, hogy megengedi-e nekem, hogy átjöjjek hozzátok! Esetleg bemutatsz a többieknek, vagy nekem kell megoldanom? - Kérdeztem tőle mosolyogva. Majd hirtelen megcsókoltam, nagyon hidegen hagyott, hogy mások látják, nekem kellett ez a csók.

Vendég

Amit, mondott egyszerűen nem, tudom elhinni. A saját lánya képes elhitetni az, édesanyjával? Biztos, azért mert neki, is az édesanyja nem akarta elhinni, hogy halálfaló? Sok, kérdés lakozott bennem, ezzel kapcsolatban de, aztán rámosojogtam. Most, valahogy tényleg nem jól, teljesítettem ahogy, szoktam és ez, magamon is látszik. Amikor, odajött hozzám Kalestina megdöbbentem, majd elmosolyodtam. Annyira, jó érzés h itt van, velem és mosolyogtam, a kérdésén.
Persze... Ő itt Rodolphus Lestrange, Yaxely, Magnus Scaibor fejvadász, és az a furcsa G betűs valahogy sose tudom megjegyezni csak G-nek szoktam hívni- Mosolyodtam, el majd mindegyikkel, kezet fogott. Mondjuk, az tényleg furcsa lenne, ha Bellának és Rodnak lenne gyereke, el se tudnám képzelni. Jó, hogy a francba amikor, nekünk lesz, gyerek? Aggódtam, nagyon a szerelmemért azt, hittem bántani fogja, az az őrült őket. Komolyan, nem akartam elhinni valóban ilyet érzek? Képes, vagyok szeretni? Ha, vége lesz ennek, az egésznek otthon befogom mutatni édesanyàméknak. Mindig, gondolok rájuk és emlékszem, hogy apa tanított meg mindenre. Elfordultam, majd egy könny hullott, le az arcomon. Nagyon,hiányoznak már nekem de, lehet hogy ebből az, egészet Kalestina váltotta, ki belőlem? Minden, esetre vàgyom, egy kis szünetre hogy újra élhessem, az elmúlt napokat.

Leonard & Kalestina

Szerelmes vagyok?

Láttam hogy Leon meghökkent, mikor említettem, hogy elhitettem az anyámmal, hogy meghaltam. Pedig azt meg se említettem, hogy az egész családommal. Egyedül a nővérem tudja, hogy élek. Viszont ő meg nem foglalkozik vele. Így olyan, mintha nem is lennék. Nekem már tizenhét éves korom óta nincs családom. Persze azt mondják a halálfalók mind egy nagy család. De számomra csak munkatársak. Semmi többek, kivéve Leon-t. Ő többet jelent nekem egyszerű munkatársnál vagy férfinál. Sokkal többet.
Azt hittem keményebb dió lesz a beszélgetés a Nagyúrral. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan bele fog menni. De fő az önbizalom, az van amit én akarok. Bántani pedig két okból nem bánt. Legalább is szerintem kettő, de ebből egy biztos. Az egyik az, hogy nem tud mit kezdeni a druidamágiámmal. A másik meg, hogy csak én vagyok a legjobb halálfalója, nem fogja bántani a legjobbat.
Mikor odaértem Leon-ékhoz láttam szerelmemen a meglepettséget. Biztosan nem hitte, hogy meg tudom győzni a Nagyurat. Máris sokkal jobban éreztem magamat. Jó itt lenni vele, sokkal kellemesebb, mint azon izgulni, hogy ne legyen baja. Elmosolyodott a kérdésemen, majd mindenkinek bemutatott.
Az egyetlen kifogásolni való tényező ebben a csapatban Rodolphus. Persze nem ismerem jól, de a hideg ráz tőle, ha látom. Valahogy a feleségét sokkal jobban kedvelem. Mondjuk nem csoda Bella majdnem az első volt, akit megismertem a halálfalók közül itt Angliában. Szerencsémre Leon jelenléte teljesen elfeledtette velem azt a tényt, hogy a falra mászok Rodolphus-tól.
Én sosem félek, számomra a félelem egy szánalmas dolog. Viszont most valahogy megváltozott bennem valami. Nem félek, ez azért hihetetlen változás lenne, hanem féltek. Féltem a szerelmem. Tudom, ha a Nagyúr tudomást szerez a gyermekemről. Leon biztos meg akar majd minket védeni, viszont akkor neki lesz rosszabb. Sőt lehet, hogy meg is halhat. Azt nem engedném, megtaláltam életem szerelmét, nem fogom hagyni, hogy Voldemort megölje.
Furcsa érzés, hogy képes vagyok szeretni. Hogy tényleg ilyet is tudok, hogy tud valaki fontos lenni nekem. Persze tudom, hogy vannak halálfaló párok. De nem hittem, hogy én is olyan leszek. Mindig úgy gondoltam, hogy ők sokkal gyengébbek, pont a párjuk miatt. Viszont most már tudom, hogy éppen ellenkezőleg. Sokkal erősebbek, mert van kiért harcolniuk. Most már nekem is van kiért harcolnom. Leon-ért és a gyermekemért.
Természetesen sokkal nyugodtabb lenne a helyzet, ha nem kellene dolgoznunk. Ha otthon lehetnék a szerelmemmel. Mint egy igazi család, élveznénk az életet. Huhh, tényleg megváltoztat a szerelem. Én nem godolkodtam még sosem igazi családon. Sose vágytam rá, hogy valakivel huzamosabb ideig együtt legyek, hogy ne hagyjon magamra. De kellemes ez az érzés, nagyon kellemes.
A fiúk gyorsan ismertették a feladatot. Elmosolyodtam, a Nagyúr kezd kijönni a gyakrolatból. Ez sem valami nagyon nehéz dolog. Alig két perc alatt lehadartam, hogy én hogyan csinálnám, majd hagytam, hogy megbeszéljék a dolgot. Ekkor láttam, hogy Leon elfordult. Odamentem hozzá, a szemébe néztem, megtöröltem az arcát.
- Rejtsd el! Ne engedd, hogy lássák! Nehéz, de menni fog, higyj nekem. Ha akarod otthon beszélhetünk róla. Úgyis van egy két dolog, amit tudod kell még rólam. Na meg persze én is kíváncsi vagyok. De előbb a munka. Legyünk túl rajta. - Tipikus, ezek se jobbak, mint a régi társaim. Nem baj megszoktam már, hogy süket fülekre találnak a tippjeim. Jól van, ha ezt akarják. Akkor így csináljuk.
Én szinte alig csináltam valamit. Persze mindig ott voltam mikor kellettem, de nem fogok gürizni feleslegesen. Főleg, hogy én már régen készen lennék, ha egyedül csináltam volna a dolgot. Láttam, hogy Leon teljesítménye is nagyot ugrott, most hogy itt vagyok. Nekem meg a kedélyállapotom lett sokkal jobb. Na meg persze egy fokkal aktívabb vagyok az átlagosnál.

Vendég

Nagyon, szeretem Kalestinát jobban, mint bárki mást. Persze, mindig csak magamat csodáltam, de most nem. Másnak, is fogok hagyni területet, az állom világban. Igaz, már régtől keresem, a hozzám hasonló páromat de, hogy éppen Kalestina? Az, egy istennő még, az ágyban is. Na, jó ezt a többieknek, nem részleteztem, hanem inkább megtartom, magamnak. Pont, a szüleimre gondoltam, amikor megölelt Kalestina. Olyan, megnyugtató érzés, volt ez számomra, mintha egy vajsört ittam, volna. Ez, a csaj a nekem való, és mindig imádni fogom, a nevetését és a pillantását. Mondjuk, anyukámra emlékeztet, mert tőle is megkapom ugyan, azt a sok szeretetet. Mikor, mondta elmosolyodtam. Annyira, őszinte embernek, látszik felém és ha, ő nyit hozzám, akkor én is hozzá. De, azt mindenképpen, elszeretném érni, hogy boldog legyen mellettem, és velem. Szeretetben, szegénységben de, anyu azt mondaná most, hogy a szeretet a leggazdagabb, kincs a világon, és nagyon igaza van. Totálisan, sőt elismerően beleszerettem. Mindig, azt szeretném hogy velem, legyen maradjon amíg élünk. Hála, merlinnek munka után haza, mentünk kézen, fogva a többiektől úgy, szintén elköszöntem. Nagy, csendet pedig, én törtem meg.
-Azért, sírtam mert..pont, eszembe jutottak, a szüleim és az, édesanyám. Tudod, ők voltak az egyetlen emberek, az életembe akiket nagyon szeretek, és most itt vagy te. Mondjuk, nem lettem volna, halálfaló és az apukám, példáját követem. Befejezem, amit ő elkezdett.-Mondtam, mire megszólalhatott volna, megcsókoltam. Annyira, imádom ezt, a nőt szinte már, a szívembe zártam. Igaz, amióta Voldemortnak dolgozom azt, hittem képtelen vagyok, és leszek szeretni. Talán, anya ezért nem engedte nekem, hogy a Nagyúrhoz menjek? Pedig, még mikor 13 volt, apa mindent elmondott. Eszembe jutottak, a szavai és minden. Nem, szerettem volna megint sírni de, ez van. Vissza, fogtam magam és nem sírtam. Nagyon, szeretem a szerelmem, és közös jövőt szeretnék, vele és ebbe, senki sem, szólhat bele.

Leonard & Kalestina

Szerelmes vagyok?

Amióta bekerültem az iskolába mindig csak magammal foglalkoztam. Sose számított mások mit mondanak, mit gondolnak. Én voltam a legjobb és ezt tudtam. Mit ne mondjak egóm az van! Viszont most, hogy megismertem Leon-t megváltozott bennem valami. Már nem csak én vagyok a fontos. Itt van nekem ő, s folyton rajta jár az eszem, már nem csak a saját dolgaimmal foglalkozok, hanem az övéivel is!
Világ életemben, főleg azóta a bizonyos lelki törésem óta, úgy gondoltam, hogy sokkal jobb nekem egyedül. Kezdetben azzal magyaráztam, hogy nem akarok másokat bántani és csalódást okozni nekik. Aztán viszont rájöttem, hogy annyi az egész, hogy a társasági élet nem nekem való. Mivel többet ártok, mint használok. Ez vezetett el oda, ahol most vagyok, ez tett azzá, ami vagyok. S most megtaláltam azt a férfit, aki a legjobban illil hozzám. Akiről kislánként ábrámdoztam, akit aztán elrejtettem magamban, mondván, hogy úgysem kapom meg. Most mégis itt van, látom magam előtt és az enyém lett, én pedig az övé lettem.
Pontosan olyan, mint amilyennek megálmodtam, mikor gyerek voltam. Sőt annál sokkal jobb. Azt pedig meg sem említem, hogy milyen vele a szeretkezés. Soha életemben nem volt még ilyen jó partnerem az ágyban. Szóval teljesen elvarázsolt, ő számomra maga a tökély! Tudom, hogy jobbat nem is kaphatnék az élettől nála. Másmilyen, mint azok akiket eddig ismertem. Olyan érzelmeket mozgatott meg bennem, amikről álmodni se mertem.
Mikor láttam Leon-on, hogy valami elszomorította odamentem hozzá és megöleltem. Nem tudom miért pont ezt csináltam, ösztönösen cselekedtem. Éreztem, hogy erre van szüksége, s én megadtam neki. Valahogy mindig megnyugszom és felvidulok, mikor megölelem. Nekem sosem volt részem ilyen szeretetben, most pedig hogy megtaláltam nem akarom elveszteni. Ő az első gyermekkorom óta, akit képes vagyok szeretni.
A pillantása, a mosolya, a hangja mindig el fog varázsolni. Mindig imádni fogom őt, hiszen tudom,hogy sokat jelent nekem. Kicsit furcsa érzés, hogy szeret. Én sosem éreztem, hogy szeretnének. Még a saját szüleimen sem éreztem. Leon azonban érezteti velem. Nem csak a csókjait akar, nem csak azt hogy hozzám érjen, én őt akarom. Úgy ahogy van, az egész jelenségét. Mindent, ami ő, s csakis ő.
Magamat is meglepem a viselkedésemmel. Nem szoktam őszinte és kedves lenni. Azonban Leon felé merek nyitni. Fogalmam sincs miért, de megbízom benne. Sőt, ami a legfurcsább az sem érdekelne, ha más lánnyal lenne. Nekem csak az kellene, hogy lássam őt. Komolyan mondom megőrültem. Belelőrültem Leon-ba, de annyira hogy már csak ő számít, még az életem is mellékes. Menthetetlenül becsavarodtam!
Persze ha ezt nem veszem figyelembe, akkor is örökké vele akarok maradni. Minden helyzetben, bajban és örömben. Mellette akarok lenni minden percben, s nézni, ahogy rám mosolyog. A gyermekem apja, életem szerelme. Számomra a legfontosabb ember a világon. Aki iránt képes vagyok szerelmet érezni, aki képes volt fenekestül felforgatni a világomat. Vele akarok lenni amíg csak élek.
Hála Merlinnek hamar haza tudtunk menni. Mind a ketten elköszöntünk a többiektől. Aztán kézenfogva sétáltunk haza. Otthon jó ideig nem szóltunk semmit. Mindent elpakoltam, sőt enni is készítettem. Már éppen a csend megtörésén gondolkodtam, mikor megszólalt a szerelmem. Szemeibe nézve hallgattam. Hirtelen az futott át az agyamon, hogy milyen szerencsés. Persze sajnáltam is,biztosan nehéz lehet most neki.
Ám mielőtt válaszolhattam volna megcsókolt. Imádom ezt a férfit. Sikerült magát belopnia a szívembe. Márpedig ez azt jelenti, hogy onnan nem fog egyhamar szabadulni. Ő nem olyan, mint a családom volt. Sokkal kedvesebb velem, nem csak a rosszat látja bennem. Én pedig ezt igyekszem a tőlem telhető legjobban viszonozni az irányába. A csók után én is megszólaltam.
- Biztosan büszke rád! Szerencsés vagy, téged szeretnek a szüleid! Tudod én sosem éreztem, hogy szeretnek. Mindig szégyenfolt voltam az életükben. A szüleim a jóság mintapéldái voltak. Nem tudták elfogadni, hogy a lányuk más. Mindig azt éreztem, hogy jobban örülnének neki, ha inkább meghalnék. Innen jött az ötlet. Mikor olyan nagy lettem, hogy eljöhettem Írországból elhitettem a családommal, hogy meghaltam. Úgy gondoltam, ha már elmegyek legalább legyenek boldogok. - Könnyek szöktek a szemembe. Ezek voltak azok az emlékek, amiket el akartam felejteni. Viszont Leon-nak joga van tudni róla.
Igyekeztem hamar megnyugodni. Azonban nem nagyon ment. Hosszú évek óta most először gondoltam erre vissza. Gondolkodás nélkül cselekedtem. Megöleltem szerelmem és úgy sírtam. Minden porcikámmal meg akartam állítani a könnyeim, de csak hosszas viaskodás után sikerült.
- Sajnálom nem szoktam ilyen lenni. Csak... Csak őszintének kellett lennem. Szeretlek téged, nem akarok hazudni neked Leon! A gyerekkorom óta te vagy az első, akit képes vagyok szeretni. Nem akarlak elveszteni téged! - Mondtam halvány mosolyt erőltetve arcomra. Nem akartam sírni, így visszafogtam magamat.
Olyan furcsa ez nekem. Azt hittem már soha többé nem lehetek ilyen. Azt hittem minden esélyem elvesztettem. Hogy minden jó meghalt bennem, hogy már csak egy gonosz, öntelt nő vagyok. Akinek csak a maga sorsa a fontos. Most pedig nézzenek oda, jött ez a férfi és minden megváltozott bennem. Megint kedves vagyok, már nem csak én számítok.
Én egy olyan jövőt akarok, amiben együtt vagyok vele. Ezért pedig foggal körömmel, szó szerint foggal és körömmel fogok harcolni, ha arra jut a sor. Nem akarom veszni hagyni az életem vele. Mikor olyan boldoggá tud tenni, amilyenné az ég világon eddig senki sem tudott. Vele akarok lenni és csak vele. Most és mindörökké és ebben senki sem gátolhat meg.

Vendég

Ahogy, ránéztem Kalestinára rögtön, megláttam benne, a jót meg, azt is tudom mit, érez. Nem, rég nekem volt egy gyerekkori játszótársam, s őt akartam, elvenni. Csak, sajnos kilépett, az életemből mert másba szeretett bele. Ezek, után mit vár tőlem anya? Aztán, másnap jött nekem sírva de, nemet mondtam neki. Majd, kaptam azt a szomorú hírt hogy meghallt. Sokat, sírtam szenvedtem de, amióta Voldemort, csapatába vagyok, megtudtam mi a gyűlölet de, most újra tudok szeretni. Kalestinát nem engdeme ki, a kezemből. Ránéztem, belenéztem a szemeibe majd hosszú, csendet megtörtem. Hamár, őszintének kell lennünk, egymáshoz nem?
Mondanom kell valamit...Te, is őszinte vagy velem én is...Mikor, még nem ismertük egymást az egyik, gyerekkori barátomat akartam feleségül venni. Aztán, kilépett az életemből mert beleszeretett másba. Másnap, majd újra visszajött sírva de nemet mondtam neki majd kaptam a hírt hogy meghallt. Sokat, sirtam meg szenvedtem miatta amig meg nem ismertem, a nagyurat. Azóta, tudom mi a gyűlölet. Előszö, féltem veled kapcsolatot létesíteni de, számomra többett jelentel nekem. Nem, fogom hagyni hogy újra átéljem. Szeretlek, téged nekem most már csak te vagy.- Mikor, ezt kimondtam megcsókoltam. Annyira szeretem, és vigyázzni fogok rájuk amíg élek. Soha, senkinek sem fogom engedni hogy elvegyék tőlem, a legdrágább kincsemet. Nagyon, szerelmes lettem ilyet..talán, a volt szerelmem iránt éreztem. Minden percemet, csak vele szeretnék lenni és a kicsivel. Most, és mindenkor.

Leonard & Kalestina

Szerelmes vagyok?

Mióta a Nagyúrnak dolgozom, úgy gondoltam, hogy egy halálfaló nem lehet igazán szerelmes. Persze láttam én párokat. Ott vannak Dolohov-ék, Malfoy-ék, Lestrage-ék, de valahogy nem lehet rajtuk látni, hogy igazán szeretnék egymást. Azt gondoltam mindig, hogy ezek a kapcsolatok nem igaziak. Persze lehet, hogy a háttérben azok, de az már nem rám tartozik.
Talán ezért olyan furcsa nekem, a kapcsolatom Leon-nal. Számomra hihetetlen, hogy két halálfaló képes szeretni egymást, úgy teljes szívből. Viszont el kell hinnem, mert én a magam részéről komolyan így érzek. Szeretem őt jobban, mint bárkit és teljes szívemből. Igaz sosem voltam még szerelmes, de valahogy tudom, hogy ez az érzés az.
Ha most anya látna nem hinne a szemének. Az ő gonoszkodó, alattomos lánya szeret egy férfit. Abba bele se mernék gondolni, hogy nézne ha azt is megtudná, hogy gyermekem lesz. Jobb nem is gondolni erre. Úgysem fogja megtudni. Hiszen azt se tudja, hogy élek. Azt hiszi már rég a pokol tüzén égek.
Pedig mekkorát téved ezzel. Ugyanis most a mennyekben járok. Azzal az emberrel, akit a világon a legjobban szeretek. Aki nem csak a gyilkost látja bennem. Én általában mindenkiben a rosszat látom meg előbb. A nővérem erre mindig azt mondta, hogy azért mert vonz a bűn. Aztán mi van ha igen? Jól megvagyok én így is. Viszont mikor először megláttam Leon-t nem tudtam benne rögtön észrevenni a rosszat. S most is sokkal jobban látom a jót. Bár lehet, hogy csak elfogult vagyok mert szeretem és ő is engem.
Boldog vagyok, újra megtaláltam azt a boldogságot, ami nem a gyilkolásból fakad, amit nem én idézek elő, hanem van. Mikor megismertem a Nagy urat azt hittem a sorsom meg van pecsételve. Sose fogok többet szeretni, vagy bármilyen érzelmet mutatni, a gyűlőleten, kegyetlenségen és a kárörömön kívül. Aztán jött Leon és megtörte a jeget a szívemen.
Nem akarom őt elengedni magamtól. Addig akarok vele lenni, ameddig csak lehet. S mindentegteszek ezért cserébe. Talán végre lehet igazi saját családom. Persze mindig kicsit különc leszek, hiszen a gonoszság bennem van, de ez nem fog gondot okozni, hiszen ugyanúgy ott van Leon-ban is. Azt se csodálnám, ha majd a kicsiben is ott lenne. Viszont abban biztos vagyok, hogy szeretetben akarok élni Leon-nal, legyen ennek bármilyen ára.
Mikor a szerelmem belenézett a szemembe elmosolyodtam. Olyan jó látni, azt a csillogást a szemében. Majd hosszú csend után megint megszólalt. Némán hallgattam végig. Nem hittem a fülemnek, az a csaj tiszta dilis lehetett, ha otthagyta Leon-t. Egy ilyen tökéletes férfit, csak úgy elhagyott? Ennek semmi értelme. Ha nem sajnálnám Leon-t, azért amit át kellett élnie. Azt mondanám a kisasszony megérdemelte a halálát. Azonban most nem tudok azzal foglalkozni, hogy mi lehetett a lánnyal. Sokkal fontosabb nekem a szerelmem, annyira sajnálom az miatt, hogy szenvednie kellett, hogy hirtelen még a szomorúság is megjelent az arcomon.
Az utolsó mondatán elmosolyodtam. Ezt én is így érzem, pontosan ugyanígy. Igaz nekem sose volt még szerelmem ő előtte, de kapcsolatom az volt bőven. Viszont még egy se hozott ki belőlem ilyet. Éppen ezen gondolkodtam el, mikor megcsókolt. Hát igen ilyenkor képszakadás van és csak azzal tudok foglalkozni, hogy minél hosszabban csókoljam.
Egyszerűen imádom ezt a férfit. Soha sem fogom elengedni magam mellől. Legalább is nem önszántamból. Az egyetlen eset, amiben harc nélkül engedném el, az az ha ő maga akar itt hagyni. Azonban van egy olyan érzésem, hogy ez egyhamar nem fog bekövetkezni. Ezt pedig egy cseppet sem sajnálom. A csók után rámosolyogtam. Átkaroltam a nyakát és úgy válaszoltam.
- Nem lehetett valami okos az a lány, ha elhagyott téged. Fogalma sem volt, hogy mit dob el magától vele. Bár, hogy őszinte legyek hálás lehetek neki. Ha nem hagy ott, én sosem ismerlek meg! Megértem, hogy miért féltél a kapcsolatteremtéstől. Viszont nem kell aggódnod, én soha sem foglak elhagyni. Nem fogom hagyni, hogy mégegszer átéld azt miattam. Nekem tényeleg egyedül csak te vagy ezen a világon. Imádlak szerelmem. - Ahogy ezt kimondtam én is megcsókoltam őt.
- Amúgy kapcsolatok terén rólam jobb, ha nem is beszélünk. Hogy magyarázzam, hogy ne legyen olyan nagy megrázkódtatás? Talán úgy, hogy sok férfival voltam együtt, de nem mind élte meg a másnapot. Még mielőtt megkérdeznéd. Nem még sosem voltam terhes. Ez az első alkalom! Bár te vagy az első, akivel egynél többször háltam együtt, na meg a legjobb is! - Mosolyogtam rá, ha már őszinték vagyunk, akkor mindent elmondok. Ennél több titkom úgy sincsen előtte. Legfeljebb a "Soha lista"! De arra később is ki lehet térni. Amúgy pedig, most hogy ő itt van nekem. Ez is teljesen érvényét veszti.
Annyira szeretem Leon-t, ő számomra a legdrágább kincs a világon. A másik legdrágább kincsem pedig a gyermekem lesz. Nem hagyom és nem is fogom hagyni senkinek, hogy bántsák őket, vagy elvegyék őket tőlem. Velük akarok lenni mindig és mindenkor. Szerelmes vagyok és nem fogom hagyni, hogy ebbe bárki is beleüsse az orrát, mert boldog akarok lenni a szerelmemmel.

» Leonard & Kalestina
» Leonard & Kalestina
» Kalestina & Leonard - Killer couple
» Aktivitás ellenőrzés /2014. 09. 08.- 09. 15./
» Leonard & Melissa