Parvati&Lavender - You're my bestie

Délután hat múlt, én meg fáradtan estem bele az egyik klubhelységben levő fotelbe. Ez a nap kimerítő volt, úgy egészében. Piton professzor ma a szokásosnál is konokabb volt, hogy mennyire utálom a képét. Nem tudom megérteni, hogy lehet valaki ennyire undok? Mit élvezhet abban, ahogy mások kárán szórakozik? Na mindegy, ezt sem fogom megtudni. Jobb, ha inkább a kikészített könyvemre öszpontosítok a tanárom furcsa szokásai helyett. Az kevesebb fejfájással jár..
Úgyhogy, megfogadva a saját tanácsomat, magam elé húztam az ütött kopott és borzalmasan unalmas asztronómia könyvemet, majd tanulmányozni kezdtem a lapjait. Csillagok, bolygók.. kit érdekel mindez, mikor ennél jóval fontosabb dolgokkal is foglalkozhatnék? Ott van például Ronald bogyó, aki már annyira várja, hogy a karjaiban tarthasson engem! Egyszerüen csak nincsen elég bátorsága elém állni és közölni velem az irántam táplált érzelmeit. Oh, szegénykém! Nem baj, én majd segítek neked megnyílni. És már azt is tudom, hogy hogyan! El is kéne kezdenek tervezgetni.. Nem, nekem most tanulnom kell. Próbáltam kiverni a fejemből az oda nem illő gondolatokat és az előttem lévő betűk jelentésére fókuszálni, kisebb nagyobb sikerrel.  

Annyira nehéz volt a leckére fókuszálni. A tudat, hogy nem állhatok fel innen, míg a fejembe nem tuszkolok néhány oldalnyi okosságot, egyszerüen megőrjített. Na de, essünk túl rajta. Olvastam, olvastam és olvastam.. míg egy energiabomba fel nem robbant a közvetlen közelemben. Ennyit a tanulásról! Na vajon, ki lehetett az a bomba? Naná, hogy Parvati! Ki más.. Általában ő nem bír a bőrében maradni. Nem félreérteni, imáádom ezt a tulajdonságát! Akaratlanul is elmosolyodom a kirohanása láttán. Vajon ezúttal mi hozta meg ennyire a kedvét? Biztos nem a beadandó dolgozatok sokasága!
- Helló..- köszönök, mire ő a nyakamba veti magát, én meg habozás nélkül viszonzom az ölelését.
- Hát.. az, aminek a te kezedben is lennie kellene - vágok vissza pimaszul, mikor a könyvekről kérdezett. Na igen, a látszat sokat számít. Az igazán mellékes, hogy igazából  csak a második oldalnál tartottam, mikor félbeszakított.
Hiába próbáltam erős maradni, nem ment. Amint rákérdett az ebédnél történtekre, akaratlanul is megjelent előttem az én Won-Wonom arca. Annyira jó érzés Őt látni, már a jelenlététől is felderül az egész napom! Azt hiszem szerelmes vagyok..  Aztán ismét a barátnőmre emeltem a tekintetem és úgy döntöttem, jobb ha nem osztom meg vele az iménti gondolataimat. Sőt, az lesz a legjobb, ha semmi nem mondok el neki az ebédből! Miért nem jött le az étkezőbe? Az ő hibája, hogy lemaradt a nagy semmiről.
- Azt soha nem fogod megtudni.. - kacsintok rá ravaszul, mintha valami hű de nagy dologról maradt volna le. Persze, semmi ilyesmire nem került sor, de amiről nem tud, az nem fáj.. vagyis jelen esetben, nagyon is felkelti a kíváncsiságát. Ám, ha értettem volna a titoktartáshoz, még össze is jött volna a tervem, dee  az soha nem ment nekem valami jól.
- Olyan jó volt ma látni Won-Wont.. - kotyogom ki, miközben álmodozva hátradölök a kanapén, könyveimet magam mögé ejtve.

A Hermione-val kapcsolatos hasonlata hallatán fintorogni kezdtem. Ez most komoly? Jobbra, nem futotta, pont Vele kellett összehasonlítanod? Azért annyira nem viszem túlzásba az okoskodást. Ő egész nap tanul, én meg csak.. amikor muszáj. Vagy még akkor sem, ez azért nem ugyanaz.
- Hé, azért ne túlozzunk jó? - Teszem csípőre a kezemet sértődötten, hogy ilyet mert mondani. Nem mintha különösebben bajom lenne Hermione-val, de azt soha nem bírtam, mikor megmondják, mit kell csinálnom és mit nem. Ő meg általában azt csinálja. Plusz, a megérzésem azt súgja, hogy az én Won-Wonomat óvnom kell tőle, mert ha versenyre kerülne sor, ő nem játszana tisztességesen.
- Miért nem voltál ebédnél? Jönnöd kellett volna.. - makacsolom meg magam, de a pletyka hallatán, nem bírtam tovább és egy megadó sóhaj hagyta el az ajkaimat. Hiába, túlságosan is ismer.. képtelen vagyok kihagyni egy ilyen lehetőséget. Imádom a pletykákat. Tudom, hogy ritkán van alapjuk, de akkor is.. Néha én magam is kitalálok egyet s mást felnagyítva egy random érintést vagy hasonlót.
Aztán a Won-Wonos megjegyzésemnek meg is lett a várt hatása. Rögtön éber lett. No, mit is mondhatnék neki.. hm, lássuk csak.
- Hát, olyasmi, sőt.. az asztalnál egy pillanatra találkozott  a tekintetünk, plusz egy apró mosolyt is kiszúrtam az arcán. - Válaszoltam vidáman a kérdésére. Tudom, nem nagy szám, de annyinak elég, hogy rájöjjek, bejövök neki. Ah, imádlak, Rony manó!
Bár, Parvati nem igazán van oda az ízlésemért - nem mondta ki, de a viselkedéséből könnyen leolvastam -, soha nem fejezi ki nem tetszését a választásommal kapcsolatban, hanem inkább azon van, hogy a segítségemre legyen, amiért imádom is őt!
- Most, hogy ezt tudod, elárulhatod végre, hogy mi is történt a mosdóban? - Tereltem a témát, vissza a mondanivalójához, mert nem hiszem, hogy díjazta volna, ha órákig Rony lenne a témánk.