Lavender Brown

Szőke, hosszú, göndör fürtök, világoszöld íriszek, átlagos 160 körüli magasság, kecses testalkat, nagyjából ezek lennének a védjegyeim. A stílusom kislányosan bájos, nőies. Előszeretettel viselek magamon élénkszínű ruhadarabokat, pántokat. A kedvenc színem a rózsaszín és a lila. Az öltözködési szokásaimat nagyban meghatározza az, hogy az év nagy részében a Roxfortos egyenruhám van rajtam, ám a vakációs időszakokban szeretek kitűnni a tömegből bohókás, játékos stílusommal.
Áttérve a belső tulajdonságaimra, én egy örök jókedvű, kedves, szorgalmas lánynak tartom magam, aki mindig megkapja, amit akar. Ha valamit a fejembe veszek, akkor arról le nem mondok egészen addig, míg meg nem szereztem. Így vagyok a fiúkkal is. Ritkán tetszik meg nekem valaki, de ha mégis megtörténik, egyszerüen képtelen vagyok azt elnézni, hogy a kiszemeltem más karjaiban enyelegjen. Bármeddig hajlandó lennék elmenni azért, hogy az illető belém szeressen.. Nevezzetek nyugodtan magamnak valónak, önzőnek, kitartónak egyik sem áll távol az igazságtól.
Aranyvérű származású vagyok, de én mégsem érzem azt, hogy utálnom kellene a mugli származású varázslókat és boszorkányokat. Sőt, őket inkább szerencsésnek lehetne mondani, hiszen velünk ellentétben ők nem a szüleiktől örökölték az erejüket, hanem valamilyen nagyobb hatalomnak a kiválasztottjai.
Ha rangsorolnom kellene a kedvenc tantárgyaimat, a dobogós helyekre a jóslástan, az átváltoztatástan és a bűbájtan kerülne. A többit legszívesebben ha tehetném, messziről elkerülném.

Én egy átlagos aranyvérű család egyetlen leánygyermekeként láttam meg a napvilágot, egy kisvárosban Londontól nem messze. A szüleim Adolf és Deborah Brown sosem kényszerítettek semmire, mindig odafigyeltek rám, a kívánságaimra, illetve mindazok ellenére, hogy nem tartoztunk a gazdagok közé, minden álmomat próbálták valóra váltani. Egyesek szerint túlságosan el voltam kényeztetve, de ez szerintem badarság. Amit én megkaptam, az minden más korombeli egyke lánynak is megadatott.
Rendes neveltetésben volt részem, tiszteletreméltó, szerény, példamutató lánnyá próbáltak formálni és sikerrel is jártak volna a szüleim, ha az unokanővérem fel nem nyitja a szemem. Ő volt az, aki arra ösztönzött, hogy legyek bátor, ne féljek elvenni, amire vágyom, mert ha én nem teszem meg, más megteszi helyettem. Persze anyu és apu azóta sem sejtenek semmit az unokanővérem tanácsairól. Jobb is így. A személyiségem nem esett át semmilyen hatamas változáson, azok után is megmaradtam Mr és Mrs Brown rendes, csendes, talpraesett lányának, annyi különbséggel, hogy attól a perctől kezdve, hogy Belle felnyitotta a szemem, soha nem kellett feltennem magamnak a "Mi lett volna ha..?" típusú kérdéseket.
A Roxforti levelem nem okozott túl nagy meglepetést a családtagjaim körében, hiszen az ők szavaikkal élve, ez várható volt. Ahogyan azt is biztosra vették, hogy a Teszleg Süveg a Griffendélbe fog besorolni engem. Én azonban mégsem voltam ennyira biztos a végkimenetelben. A Griffendél mellett a Hugrabug és Hollóhát is eszembe jutott, mint lehetőség.. A Hollóhátat még elfogadtam volna, hiszen világéletemben szorgalmasnak tituláltak, de ha a Hugrabugba kerülök, azt nehezen viseltem volna el.. talán anyuék még elfogadták volna, más eshetőség híján, de nekik sem esett volna jól. Nem voltam lusta, semmirekellő, általában a házimunkából is kivettem a részem, szerettem minél több dologban részt venni. Talán ezt a tenni akarásomat a szüleim neveltetésének is köszönhetem, akik nem hagytak eltunyulni, mindig kitaláltak valami tennivalót, arra az esetre, ha unatkoznék. Visszatérve a házba való besorolásomhoz, nagyon örültem, mikor a szüleimnek lett igaza és ahogy  Minerva McGalagony tanárnő felhelyezte a Teszleg Süveget a fejemre, az gondolkodás nélkül a Griffendélt kiáltotta. Azon a nevezetes napon minden úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Ahogy egy széles mosollyal az arcomon az éljenző tömeg asztala fele tartottam, tekintetemmel akaratlanul is azt a lányt kezdtem el kutatni, akit a vonaton megismertem. Parvati Patilt, aki azóta a legeslegjobb barátnőmmé vált. Örültem, hogy egy házba kerültünk, hiszen mást nem is igazán ismertem az évfolyamtársaim közül rajta kívül.
Az első Roxfortos évemet, négy másik is követte. Immár a hatodik évemet töltöm a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola határain belül és nyíltan állíthatom, hogy soha egy percet sem unatkoztam az itt tartózkodásom alatt.
Arról, hogy mit gondolok a Mágiaügyi Minisztérium legújabb Rendeletéről, azt nem lesz nehéz összefoglalnom. Semmi különöset. Lepereg rólam az egész. Az egy dolog, hogy mindenkinek küldtek egy levelet a "jövendőbelije nevével", de arról úgysem tudnának gondoskodni, hogy mindenki össze is kösse az életét az illetővel. Úgyhogy én még azért sem fogom felkeresni azt a bizonyos Anthony Goldstein-t, helyette inkább abba fektetem az energiáimat, hogy összejöjjek Ronalddal.

KÓD: a karakter kódja ( canonok esetén nem kell)
KIRENDELT PÁR: Anthony Goldstein
PLAY BY: AnnaSophia Robb