Kviddics pálya → Lavender & Lilyanah

Lavender & Lilyanah

Reggel eléggé korán keltem, hajnali háromkor, mert betábláztam magamnak a napot. Fél négy volt, mire sikerült kikászálódnom az ágyból, ezért sietnem kellett. Gyorsan magamra kaptam valami göncöt, majd kihalásztam az ágyam alól a Tűzvillámomat. Még tavaly karácsonyra kaptam aputól, jobban vigyázok rá, mint a szemem fényére. Halkan, hogy nehogy felébresszek valakit, leosontam a klubhelyiségbe, és ki a portrén. A Dáma nem szidott le, hisz tudta, hogy ez olyan rutin féle, ami hetente megismétlődik, és nem tehet ellene semmit. Kisiettem a tölgyfaajtón, és a harmatos füvön egyenesen a kviddicspálya felé siettem. Szerencsére senkibe sem botlottam, így már négyre a bejáratnál lehettem. Tudtam, hogy magam vagyok, így senki sem láthat meg. Leültem a fűbe, elővettem a seprű-karbantartó készletem, amit a Tűzvillám mellé kaptam, és letisztítottam a seprű nyelét. Amikor tökéletesnek ítéltem meg, összepakoltam, és a bejáratnál letettem a földre. A lábaim közé kaptam a a seprűt, és elrugaszkodtam.
Egyszerűen leírhatatlan érzés volt! Ahogy a szél a hakamba kap, ahogy hihetetlen sebességgel száguldok oda-vissza a pályán... Imádok repülni! Meg persze a kviddicset is nagyon szeretem. Annyira kár, hogy nem lehetek benne a csapatban. De ezért jó, hogy apukám egy kviddics boltban dolgozik az Abszol úton, mert mindig van megfelelő felszerelésem. Gondoltam egyet, és belevágtam egy jól begyakorolt trükkbe, a Vronszkíj-műbukásba. A seprűmet a föld felé irányítottam, és elkezdtem száguldva megtenni azt a rövidke utat. Már csak fél méter volt köztem és a talaj között, amikor felrántottam a seprűm nyelét, és vízszintesbe kanyarodtam.
Ezután megint felemelkedtem, és a cseleket kezdtem el gyakorolni: dugóhúzót, lajhárlendülést. Ezután leszálltam a pálya közepére és elővettem a zsebemből az aranycikeszt. Elengedtem, majd adtam neki két perc egérutat. Ezután felszálltam, és elkezdtem a pálya fölött keringeni. Hirtelen észrevettem valami csillanást a lelátónál, és elkezdtem felé repülni. Rekordidő alatt a markomba kaparintottam a kis aranylabdát. Ahogy kijöttem a mozdulatból, egy furcsa, oda nem illő dolgot pillantottam meg. Valaki a bejáratnál állt...