Lili & Killian - Különóra

Killian & Lili

Egy hosszú és viszonylag unalmasnak nevezhető napot tudok magam mögött. Komolyan mondom ma semmi érdekes nem sem történt, még Mary sem rágta a fülem semmiért. Pedig nem telik el nap, hogy ne tegyen így.
Mi lett ma mindenkivel? Na mindegy is. Engem úgyis csak egyetlen egy dolog foglalkoztatott egész nap. Mégpedig az, hogy én bizony ma délután párbajszakkör különórára megyek. Most mondhatnám, hogy szégyenlem magam, de minek mondjam.
Kérdezem én, ki ne ijedt volna halálra, azok után, ami velem történt anno. Apám halála után teljesen leblokkoltam az RBF-en, mikot a párbajra került a sor. Márpedig a RAVASZ-on nem lenne okos úgy leblokkolni.
Viszont azzal tisztában vagyok, hogy segítség nélkül soha a jó életbe nem fogok tudni megint rendesen párbajozni. Mondjuk már most is jobban állok, mint ötödikben, de még közel sem tökéletes. Nekem pedig tökéletes kell.
Nem lehetek auror, ha még párbajozni se tudok rendesen. Én pedig minden áron auror akarok lenni. Méltó akarok lenni a Nenil névre. Fel tudok állni, ha öszetörök, de a félelmemet legyűrni sokkal, de sokkal bonyolultabb. Nekem pedig pontosan ezt kellene tennem.
Le akarom győzni a félelmet, de egyedül nem leszek rá képes. Ismerem magam ennyire. Hiába látszom erősnek belül össze vagyok törve és nem merek harcolni. Egyszerűen félek. Nem tudom miért, vagy mitől, de tudom, hogy félek.
Ezért is kértem segítséget A párbajszakkört tartó professzortól. Hátha ő tud valamit kezdeni velem. Vagy meg tudja mondani, mit kellene javítan, hogy hogyan kellene legyőznöm a félelmeimet. Egy próbát megér, na nem?
Amint vége lett az órának fogtamagam és nekiültem a leckéknek. Fél hatra kell odaérnem a professzorhoz, addig vagy kétszer készen leszek a leckével, de legalább megtudom csinálni az asztronómia gyűjtőmunkámat is, amit már olyan régen tervezek.
Na mit mondtam. Már fél négyre készen voltam a leckémmel. Úgy hogy közben Mary megállított egy negyed órára, mert valami halaszthatatlan ügyet kellett elmesélnie. De hogy mi volt az, arra nem emlékszem.
Negyed ötre befejeztem a gyűjtőmunkát is. Eltettem szépen a táskámba. Majd mivel én mindig pontos vagyok, így elindultam a professzor szobájához. Nem siettem még bőven volt időm. Nyugodtan mentem, pedig már nagyon izgatott voltam.
Pontoban fél hatkor kopogtattam be a szobája ajtaján. Hogy őszinte legyek halvány lila gőzöm sincs miért ide kellett jönnöm és miért nem a szaktanterembe, de nem szólok bele.