Diana&Lili- Titkos talizmánok

Diana & Lili

Szombat végre ma addig alhatok, amíg akarok. Na igen ez kicsit furi, hogy én vagyok itt a nagy észlény és olyan lusta tudok lenni, hogy azt mindenki megirigyli tőlem. De most komolyan a többieknek olyan rossz a felfogása, hogy már az lefáraszt!
Úgy feküdtem le tegnap, hogy ma akkor kelek fel, amikor akarok. Na persze, meg ahogy én azt elképzeltem. Mary reggel azzal keltett fel, hogy rosszul van. Azt hittem helyben leütöm. Mégis elvittem a gyengélkedőre.
Ezzel csak egy baj volt. Utána már képtelen voltam visszaaludni. Hát ilyen az én formám, ha egysze kikelek az ágyból estig nem tudok visszaaludni. Meg kell hagyni furin vagyok beállítva. De nem tehetek róla ez családi örökség.
Hamarosan nagyon elkezdtem unatkozni. Tessék máe csak ez kellett nekem. Hogy unatkozzam egy sort. Most, hogy Mary nincs itt, hogy boldogítson nagyon egyedül vagyok és fogalmam sincs mihez kezdjek magammal.
Unalmamban elmentem a könyvtárba. Szokásomhoz híven minden apró zugot megfigyeltem. Ez a hely az én fennhatóságom alatt van, ha lehet ilyet mondani. Nincs olyan könyv, aminek én ne tudnám a helyét.
Azonban az egyik eldugott zugban egy érdekes dologra lettem figyelmes. Egy új könyv! Vagyis régi, de még nem láttam. Nem is én lennék, ha nem csaptam volna le a dologra. Rögtön ki is vettem és beleolvastam.
Titkos írá volt. Persze nem nekem, úgy olvastam a sorok közt, mintha filmet néznék rajta. Elrejtett titkos amulettek az iskola alatt? Jól hangzik, vajon ezek is olyanok, mint amit Lilyvel találtunk a Szellemszálláson. Mellesleg az most is ott van a nyakamban!
Boldogan tettem bele a tákámba a könyvet, majd elhagytam a könyvtárat. Az első gondolatom az volt, hogy találnom kell valakit, akivel kutathatok egyedül nagyon uncsi lenne. Azt tudom, hogy Lily most nem ér rá, tehát mást kell keresnem.
Szerencsémre pontosan tudtam kihez forduljak. Rajtam kívül egyetlen olyan lány van a suliban, aki valamicskét konyít a titkosíráshoz és akiről tudom, hogy szívesen benne lenne egy ilyen kalandban.
Ez a lány pedig Diana Chamberlain! Egyenesen a griffendél klubbhelységhez siettem, tudom hogy most ott kell lenni. Általában a szombatokat a klubbhelység és az udvar közt szokta megosztani, legalábbis amennyire én tudom.
Nem kellett csalódnom ott találtam barátnőmet. Már égtem a vágytól, hogy elmeséljem neki a felfedezésemet. Így megfogtam a karját és se szó, se beszéd elkezdtem magam után húzni. Mázli, hogy nem ellenkezett.
- Van egy eget verő kérdésem Dia! De csak azután válaszolj, ha megnézted ezt! - Azzal előhúztam a könyvet és a kezébe raktam. - Lenne kedved velem megkeresni ezeket a talizmánokat?

Lili & Diana

IDE IROM A SZOVEGET

Diana & Lili

Szombati nagy hercehurca. Ki a fene gondolná, hogy azzal kell kezdeni a napot, hogy a gyengélkedőre megyek. Mármint csak kísérőként. Szerencsére nem nekem kellett oda menni. Én személy szerint aludtam volna inkább.
Miután ezzel véheztem fogtam magamat, s mivel visszaaludni már lehetetlen volt meglátogattam az én szentélyemet. A könyvtárat. Minden zugát bejártam és egy eldugott helyen találtamegy különös könyvet.
Izgatottan olvastam bele, s mikor felfogtam, hogy mit találtam, rögtön előjött a kalandvágyam. Persze nem is én lennék, ha nem így történt volna. Nagy lelkesedésemben felkerestem az egyik legjobb barátnőmet Dianat.
Lehet, hogy a legjobb barátnőm, de be kell vallanom néha nagyon idegesítő a stílusa. Ezt pedig neki is megmondtam már nem egyszer. Ha igaz barát el tud engem fogadni. A kóros őszinteségemmel és a túlképzett eszemmel. Ezt még egy olyan egoistának is fel kell ismernie, mint ő.
Legnagyobb örömömre nem is kellett sokat unszolnom, hogy velem tartson a kis kalandban. Tipikus mindig is szeretett galibát csinálni. Legalábbis azóta mióta én ismerem. Ami olyan közel hét évet ölel fel.
Annyira izgatott lett, hogy csak éppen, hogy belelapozott a könyvbe, majd visszaadta. Aztán mielőtt bármit mondhattam volna karon ragadott és kivonszolt az udvarra. Mondjuk nem volt nehéz dolga, mert nem ellenkezdtem.
- Persze, hogy léteznek! Mi is létezünk nem? Na de dologra! Irány a Bagolyház! - Feleltem hevesen, majd kezembe kaptam a könyvet és egyenesen a megfelelő irányba vettem az utam.
Mikor odaértem kinyitottam a könyvet és beleolvastam. Pontosan leléptem a megfelelő távolságot, majd a fallal szemben fordultam és lassan felemeltem a pálcámat. Két koppintás és egy Alohomora és voila.
Vagy mégsem? Csak egy kis négyzet rajzolódik ki a falon, benne kacskaringós vonalakkal. Ajj-ajj ez olyan, mint a ruha minta! Az nem az én asztalom, én észlény vagyok, nem cicababa! Persze meg tudnám oldani, de ha már van más megoldás miért ne alkalmazzam.
- Azt hiszem ez a te asztalod Dia! Mutasd meg mit tudsz! - Azzal elléptem a faltól, helyet hagyva barátnőmnek. Figyelmemet újra a könyvnek szenteltem. S igyekeztem kobogozni a titkosírásokat.


Megjegyzések: Első és legfontosabb! Soha, de SOHA ne írj smilet a reagba, mert ha legközelebb meglátom nem kapsz választ! A többi: "Mind1, nem is az a lényeg a lényeg, az hogy éppen, a házi feladatomat kezdtem volna csinálni, amikor egy könyvnél leragadtam." Elfárad az ujjad abban a plusz három betűben? "Szóval, a könyvnél tartottam. Leragadtam, és már majdnem kiolvastam, mikor a barátnőm Lili izgatottan." Logikai buktató. A leckéből hogyan jutsz el a könyvig, abban mi fog meg és mégis mit csináltam izgatottan? "Mindig, mosolyogtam Lilire és én, is izgatottan megnéztem a könyvet." Ennek van értelme, mert ha igen világosíts fel! Mert ebben a szövegkörnyezetben szerintem nincs! "Benne, vagyok Lili  Amúgy, is unatkoztam meg Pitonnak, készültem, megírni a leckét. Meg, leragadtam egy könyvnél." Paradoxon, paradoxon és még egyszeg paradoxon! Hogy unatkozol, ha egyszet megfogott egy könyv és van lecke, amit csinálj? "A barátaimmal, is régen barátkoztam mióta, idejöttem a Roxfortba, de nem is tudták, hogy mi vagyok." Hogy az én kedves matek tanárom idézzem: Mi vaaan? Amúgy mellesleg zárójelben megjegyzem, hogy a kódba nem hiába van beleíra csupa nagybetűvel, hogy IDE IROM A SZOVEGET! Az azért van, hogy oda írd a szöveget, ha nem esett volna le!