Cedric Diggory

Cedric Diggory || Ced, Diggory || 19év || Robert Pattinson

Teljes név: Cedric Diggory 
Születési idő: 1977. Október 5.
Születési hely: Anglia, Bradford
Élőhely: Anglia, London
Pálca: 12 1/4, kőrisfa, unikornis szőr maggal
Foglalkozás: Auror

Ilyen vagyok....

Külső:  Hát nagyvonalakban összefoglalom, ha már ilyen szépen kérted... 185cm magas vagyok szóval ülve csavarom be a villanykörtét. A hajam szine sötétszőke, amit nagyon is utálok, hogy miért azt magam sem tudom, de egyszerűen herótot kapok tőle, nem csak a szinétől hanem attól is, hogy az egész egyszerüen kezelehetetlen. Soha sem akar úgy állni , ahogy azt elképzeltem. Mindig legalább egy órát kell szenvednem mire valamilyen vlállalható kinézete lesz. A szemem szine zöld, na ezzel nincs semmi gondom. Szeretem a lezser stilust. A talár és a disztalár, valamint minden egyébb varázslóviselettől ideiglenes viszketési rohamot kapok, ezért ha csak tehetem mesziről kerülöm őket. 

Belső: Magam sem hittem el, hogy tudok olyan hidegvérrel lereagálni dolgokot, mint amikor találkoztam Voldemort- tal. Mások sokkot kapnak vagy vaamilyen transzba esnek de én mintha csak egy ártalmatlan gyermeket láttam volna, ennek elenére nem tartom magam bátornak sem hősnek. Szeretem a társaságot és a közöségi életett, gyakran szeretek szórakozni és emberek közé járni a varázsvilágon kivűl is. Barátságosnak tartom magam, de legalább anyira óvatosnak is. Nehezen lehet a bizalmamba férkőzni, de ha egyszer sikerül, akkor nagyon kell vigyáznod hogy el ne játszd, mert nehezen vagy sosem bocsájtok meg.

Az én történetem....

Az életem teljesen átlagos, már amenyire egy varázsvilágba születő gyermek élete lehet. Nekem a seprűn röpködő, fekete talárba búrkozó titogzatos emberek, a varázsszóra nyitodó ajtók az elvarázsolt mennyezet, mind-mind teljesen normális, mig lehet másoknak ez egyenesen rémisző lenne. Nekem a varázstalan világ az ijesztő... Soha sem tudtam elképzelni, hogy milyen lennék olyan embernek, akinek fogalma sincs, hogy létezik ez a világ. Ez a csodákkal teli hely...
Jelentéktelen életem 1977. oktober 5.-én kezdődött egy hideg, csipős éjszakán. A huszonéves Luanna Diggory egy gyertyafényes szobában hozzott világra. Azt mondjak az ember első emlékei ugy négy éves korára tehetők. Az enyém mégis kivétel. Az első emlékem édesapám arca, ahogy a kezébe vett és mintha csak csodát látna olyan csodálattal mosolygott rám. A következő már tényleg csak négy éves kromból van, ahogy anyám az elkápráztatásom érdekében levelekett reptetett az udvaron. Boldog gyerekkorom volt, soha nem volt hiányom szeretetben és gondoskodásban. Varázslatos életem volt és ezt csak fokozódott mikor megkaptam a levelet a Hogwarts-ból. Onnantól csak felfelé íveltem. Igyekeztem jól tanulni és még  Hugrabug kviddics csapatába is bekerültem mint fogó. Ezek mellett prefektus is voltam a szeretett házam a Hugrabug élén. Nem mondom azért néha élvztem a dolgot, hogy felnéznek rám és tanácsot kérnek tőlem, de azért nem hagytam, hogy a fejembe száljon a dicsőség. A hatodik év volt számomra a leg izgalmasabb mikor a serleg engem választott a Hogwarts Timágus bajnokának, persze Harry is az volt de ez engem egy cseppet sem zavart. Mindig is kedveltem őt és segitettük egymást amiben csak tudtuk. A feladatok nem voltak egyszerűek, de valahogy csak megoldotattam őket. Az utolsó próba megváltoztatta az életem. A találkozás Voldemortal csak nem az életembe került. De Harry-nek hála megmenekültünk... Soha nem hittem volna, hogy egyszer szemtől szembe taklálkozom Voldemortal. Életem nagyon fontos részévé vált a gonosz elleni harc ezért választottam az aurori állást. Igy talán tehetek én is valamit azért, hogy megtisztuljon a varázsvilág a gonoszságtól. És már nem csak ez a fontos, hanem az is hogy Chot boldoggá tegyem és beteljesítsem végzetem. Cho mára már az életem részévé vált. Nem érdekel, hogy a szülei vagy bárki más mit gondol rólunk, mert a mi kapcsolatunk már régen nem egy papirdarabról szól, ez már sokkal több annál. És senkinek nem engedem meg, hogy elszakitsa tőlem, mert ő a szívem és a lelkem egy része, eggyé vált a lényemmel és el sem tudom képzelni az életem nélküle.