A mai napom valahogy frissebben indult, mit a többi. Az ébredés sem volt olyan szörnyű, mint szokott lenni, csak a meleg takaró alól nem volt kedvem kimászni, de sajnos muszály volt... A reggeli rutin dolgok közben semmi más nem járt a fejemben csak a űz egy órakor esedékes találkozóm Cho-val. Nagyon várom már, mivel gyakorló auror ként nagyon kevés szabadidőm van, és persze Cho is el van foglalva a sok tanulás és a vizsgák miatt, ebből adódóan kevesebett is találkozunk. Nem is kell mondania milyen nehéz ez, ezt csak az tudja aki átélte. Mikor még én is az ikolapadott koptattam, nagyon sokat tanultam és fojton rágörcsöltem a vizsgákra, aztán persze mindig jól sikerült. A rengeteg éjszakázás nem csak magam miatt csináltam, hanem mert a szüleim is elvárták, és utólag már nem is bánom, mert a sok tanulás meghozta a kívánt eredményt, hisz mára már azt csinálom, amit igazán szeretek. Az aurori munka mindig is az esők között állt a kívánságlistámon, és nagyon örülök, hogy nem adtam fel a küzdelmet, hogy eljussak idáig. Cho persze próbál megóvni ettől az egésztől, persze nem sok sikerrel. Talán egyszer majd elfogadja, hogy ez nekem pont olyan fontos mint Ő maga. Különben is tudok vigyázni magamra, ha Voldemordod túléltem, akkor ez már meg sem kottyan. Betértem a Roxmorts-ban lévő Madam Puddifoot Kávézója nevű helyre, hisz ide beszéltük meg a találkozót Cho-val. Míg várakoztam kértem egy gyömbérsört... Hm... Úgy emlékeztett az iskolából való lógásokra. Bájitaltanról, ha csak tehetük meglógtunk, és olyankor ide szöktünk gyömbérsörözni, persze a lógásért aztén meg is kaptuk méltó büntetésünket, de ez akkor egy cseppet sem számitott. Hát igenm attól, hogy jó tanuló voltam, az még nem jellenti azt, hogy soha nem szegtem szabályt. Hisz a azabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Miközben a Reggeli Próféta hireibe voltam belemerülve borzongatóan hideg, de annál puhább kéz fonódott a nyakam köré... - Szia, Kislány! - álltam fel, majd átkarolva a derekát, kissé felemeltem, majd miközben csókot nyomtam az ajkaira, engedtem, hogy ismét földet érjen a talpa. - Örülök, hogy itt vagy, már azt hittem sosem lesz egy óra. - tolttam el az ujságott, miközben leültem vele szemben. -Kérsz valamit? - kérdeztem mosolyogva.
Cho Chang Hollóhát/7. évfolyam
* : Hozzászólások : 3 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Hollóhát Tartózkodási hely: : Roxfort Kirendelt pár : Cedirc Diggory Avataralany : Katie Leung ¥ :
Tárgy: Cedric & Cho Pént. 12 Dec. 2014, 23:57
Cedric
Mióta Cedric nem jár a Roxfortba hihetetlenül kevés időt tudunk eltölteni kötelezettségei, illetve tanulmányaim miatt. Még az előtt egy pár lettünk, hogy megérkezett a levél, így elég sok fejtörést okozott nekünk, hogy mi lesz, ha nem egymást kapjuk meg kirendelt párként. Fájt, hogy búcsút kellene vennem tőle, hiszen éppencsak megízleltem a szerelem csodáit máris elvárták volna, hogy lemondjak róla. Cedric azonban kirendelt páromként szerepelt a minisztériumi értesítőben, így hamar megszabadultam az újabb terhektől, amik nyomasztani kezdtek és ismét koncentrálhattam az iskolai kötelezettségeimre. Szüleim mindig a maximumot várták el tőlem, szorgalmat neveltek belém, hogy ne alkodjak meg kevesebbel a tökéletesnél. A szomorú valóság az, hogy nem vagyok hibátlan és az esetemben nem teher alatt nő a pálma, hanem sokkal inkább elpusztul. Megkönnyebbültem amikor baglyom érkezett, hogy a karácsonyi szünet előtti hétvégét, amit hagyományszerűen Roxmortsban tölthettünk Cedric is idelátogat. Barátnőim örömsikolya még az enyémet is elnyomta, hiába tudják ők is, hogy mostmár a törvény is tiltja bármiféle ügyködésüket. Eltölötttünk együtt egy felszabadult délelőttöt, de egyetlen dologra tudtam koncentrálni, hogy 13:00-ra ott kell lennem a kávézóban, mert ott fog rám várni Cedric. A találkozó előtt negyed órával leváltam barátnőim hevesen kuncogó csordájától és szinte futva szeltem át a kisvárost. Amikor beléptem Cedric már ott ült újságot olvasva gondolataiba mélyedve. Mosolyogva léptem háta mögé és gyengéden karoltam át a nyakát. -Remélem nem késtem..
by Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59
Tárgy: Re: Cedric & Cho 
