Farkasok Találkozója - Emily Olsen és Eric Dragneel

Vendég

Végre van egy kis szabadidőm, ami alatt azt csinálok, amit csak szeretnék. Éppen ezért sétálok Roxmort utcáin. Nagyon jól esik csak úgy sétálni és bámészkodni, még ha nincs is olyan sok látnivaló. Jól esik kicsit kimozdulni az iskolából. Azonban a sétám nem telik zavartalanul. Bár nem egy olyan dolog szól közbe, ami rossz lenne. Újra érzem azt az ismerős illatot. Az illatot, ami valószínűleg egy másik farkasból jön. Azonnal követem, hátha ezúttal a nyomára bukkanok. Az illatot követve a Három Seprűig jutok, ott viszont már minden mást is érzek, így nem tudom megmondani, merre mehetett, akár odabent is lehet. Mivel nem tudom merre lehet, teszek egy próbát a kocsmával.
Magabiztosan, nagy lendülettel lépek be a kis szórakozóhelyre és azonnal a pulthoz sietek, miközben felmérem a terepet. Az ismerős illatot nem érzem, leginkább a különböző dohányok szaga tölti meg a szaglószervemet. Viszont egy igazán gyönyörű arcocskát vélek felfedezni, ráadásul ez a lány teljesen egyedül van.
A pulthoz érve kérek egy pohár üdítőt, majd amint megkapom, a lányhoz sétálok. Mivel egyedül van, nyugodt szívvel ülök le hozzá, ráadásul amíg le nem tettem magam, egy szót sem szólok.
- Szia! Remélem nem gond, ha betársulok melléd. Azt hiszem mi még nem találkoztunk, a nevem Eric Dragneel!

Vendég

Mivel roxmortsi hétvége van, az egész napot a faluban szándékoztam tölteni. Reggel mikor felébredtem és belenéztem a tükörbe, egy fél másodpercig - persze teljesen kómásan - azt hittem, hogy egy kísértetet látok. Te jó Isten! Még a szokásosnál is sápadtabb volt a bőröm. Utána beugrott, hogy miért is: két nap és telihold. Gyorsan felöltöztem, majd lesiettem a Nagyterembe, hogy még a többiek előtt kész lehessek. Hamar leértem a faluba, de a szabadidőmből sokat elvett, hogy be kellett mennem az Aranytalárba, mivek az utolsó ép egyenruhám is elszakadt. Utána szinte azonnal a Három Seprűbe mentem, majd miután nagy nehezen rendeltem egy vajsört - háromszor kellett elismételnem, mire egyáltalán meghallotta, hogy beszélek -, majd letelepedtem egy üres asztalhoz. Elővettem a táskámból 'Az Éhezők Viadala' c. könyvet és beletemedkeztem. Tudom, ez egy vacak mugli könyv, de mugliszületésű lévén az ő szakirodalmukkal is tisztában vagyok, és ez a könyvsorozat az egyik kedvencem. Meg se tudnám mondani, hogy az első részt éppen hanyadszorra olvasom.
A könyv menetéből egy idegen hang - egy férfié - zökkentett ki.
- Öhm...persze... - motyogtam alig hallhatóan. - A nevem Emily...Emily Olsen.
Reméltem, hogy hallotta, és nem kell megismételnem. Eléggé furcsa volt, hogy odajött hozzám. Ezek szerint nem lehet hollóhátas. Ők mind különcnek tartanak. Meg persze semmiképpen se lehet mardekáros. Akkor marad a griffendéles vagy hugrabugos. Meghökkentem a közeledésén, hisz a hónapját se tudnám megmondani, hogy mikor szólt valaki idegen utóljára hozzám barátságosan. De egyáltalán nem biztos, hogy ő barátságos. Biztos ugyanolyan, mint a többiek. Idejön, köszön, kigúnyol, nevet majd otthagy. Ugyanakkor volt benne valami ismerős is, a szaga. Nem ugrott be hirtelen, hogy mi ez a szag, de biztos, hogy már éreztem valahol. Többször is. Felpillantottam, hogy megnézhessem az idegen férfit, és észrevettem, hogy bámult. Gyorsan lesütöttem a szemem, talán még el is pirultam. Mi lehet ilyen érdekes rajtam?

Vendég

Szerencsémre a lány megengedi, hogy leüljek mellé, ami azt bizonyítja, hogy még egyáltalán nem hallotta a híremet. Ez nagyon is jó jel! Amint helyet foglalok, jobban megnézem, hogy mit is csinál. Egy könyvet olvas, de nem ismerem csak hallomásból, hogy ilyen is van. Közben ő is bemutatkozik, mire egy mosollyal válaszolok először.
- Hmm, igazán szép neved van! - szólalok meg.
Majd feltűnik, mintha zavarban lenne, sőt, ebben biztos vagyok. A mosolyom ezúttal már sokkal szélesebbé válik, de ha újra rám néz, akkor láthatja, hogy ez nem gúny.
- Látom, hogy olvasol. Nem zavarlak akkor, csak csendben iszogatok majd itt melletted. Azt esetleg még megkérdezhetem, hogy miről szól a könyv? Kevés mugli alkotást ismerek, erről pedig csak annyi rémlik, hogy van, több nem.

Vendég

- Öhh hát... köszönöm - motyogtam.
Örültem, hogy a könyvemre terelődött a szó, az egy olyan dolog, amiről tudok beszélni.
- A jövőbeli Amerika romjain játszódik, Panemben, ahol diktatúra van. Az ország tizenkét körzetre van osztva, a Kapitólium a főváros. Egyes helyeken éhezés, nyomor van, máshol pedig dőzsölnek. Ha ez nem lenne elég, minden évben megrendezésre kerül az Éhezők Viadala, mintegy emlékeztetés képpen, hogy mi lesz a lázadók sorsa. A Viadalra 24 tizenkét-tizennyolc éves fiút és lányt küldenek, hogy ott életre-halálra szóló küzdelmet folytassanak egymással, ugyanis csak egy élheti túl, egy, aki megnyeri. Ha nyersz, hírnév és dicsőség vár rád. Ha vesztesz, a biztos halál torkába jutsz. Ez az Éhezők Viadala - mondtam, viszonylag normális hangerővel (az nálam még mindig halkabb az átlagnál).
Felnéztem a fiúra, és láttam, hogy mosolyog. Őszíntén meglepődtem, mert ez nem az afféle gúnyos vigyor volt, hanem egy normális mosolygás. Hogy zavaromat leplezzem, belekortyoltam az italomba.

Vendég

Kissé félénken érdeklődtem a könyv iránt, mivel nem mindenki szereti ha olvasás közben zavarják. Azonban a lány szívesen válaszol, legalábbis úgy tűnik. Csendben hallgatom a kis beszámolóját a könyvről, miközben bólogatok, hogy figyelek. Amikor elcsendesedik, akkor hümmögöt egyet, végül megszólalok:
- Szóval olyasmi, mint a Hegylakó. Ott is harcolnak egymás ellen, de a végén csak egy maradhat... Majd egyszer lehet meglesem azt a könyvet én is. Most viszont nem zavarlak tovább!
Ezt követően máris hátradőlök kényelmesen és belekortyolok az üdítőmbe. Ízletes, mint mindig. Ha a lány folytatja az olvasást, akkor csendben bámulom őt, miközben iszogatok.

» Emily Olsen
» Draco Malfoy & Emily Olsen
» Chantall & Laurie találkozója a Mézesfalásban
» Daiyu és Karen, avagy két eléggé ingerlékeny mardekáros találkozója
» Dragneel & Winters