Emily Olsen

Emily Olsen || Em, Emy, Emily, Jane || 16 || Ashley Olsen

Teljes név: Emily Jane Olsen
Születési idő: 1980. 07. 07.
Születési hely: UK, London
Élőhely: UK, Godric's Hollow
Átváltozási idő és hely: 1990. 07. 07. - UK, Godric's Hollow
Pálca: 13 és 3/4 hüvelyk, Bodza, Főnixtoll, kellemesen rugalmas
Foglalkozás: tanuló, kviddicsező

Ilyen vagyok....

Haja szőke, néhány sötétebb csíkkal, már majdnem a háta közepéig ér, eléggé hullámos. Mindig kibontva hordja, kivéve, ha ráparancsolnak, hogy fogja össze. Bőre halovány, helyenként szeplőkkel tarkított. Szeme smaragdzölden csillog. Orra nem nagy, sőt meglehetősen kicsi. Ajkai valaha vörösek voltak, most inkább kifakult piros. Magassága 173 cm, ami néha zavarja, mondván, hogy lehetne alacsonyabb is. A mugli ruhákat sokkal jobban szereti, mint a talárt. Nem szeret elegánsan öltözni, kedvenc viselete a farmer nadrág egy kényelmes pólóval.
Mosolygós, életvidám, ilyen mindig vigyor csajszi....volt. Mostmár inkább szürke, csendes, alig beszélő. Sokan a hangját sem ismerik. Az órákon a leghátsó sorban ül, csöndben, leszegett fejjel dolgozik. Csak akkor beszél, ha kérdezik, és csak ha muszáj. Ha megszólal, nagyon halkan beszél. Nem sokat tanul, inkább csak a házit írja meg, mégis mindene K. Régen szerette a társaságot, a nyüzsgést, mostmár inkább magányos, zárkózott. Az idő során rengeteg gúnynevet aggattak rá, mint pl. A Senki, A néma, stréber, csaló, hogy csak kis részüket említsem. Hobbijai közé tartozik az olvasás (rengeteget olvas), az írás (imád írni), a rajzolás (gyönyörűen rajzol) és a kviddics. Noha az egy csapatsport, mégis nagyon jó benne. Se a meccsen, se az edzéseken nem beszél. Végighallgatja a csapatkapitányt, és megcsinálja. Maximum néha motyog el egy-egy 'Sok szerencsét'-et...

Az én történetem....

1980. Július 7-én születtem ikertestvéremmel, Hedwiggel Londonban. Két éves koromban költöztünk Godric's Hollowba. Nagyon szép kis falu, én szeretem. Bár történtek itt furcsaságok. Egyszer például anyával elmentünk a térre, úgy hat éves koromban. Elsétáltunk egy furcsa szobor mellett, ami erre átváltozott egy családdá. Megmutattam anyunak, de ő csak azt mondta, hogy túl élénk a fantáziám, csak képzelődöm. Nyolc éves koromban pedig Hedwiggel bújócskáztunk, ő volt a hunyó. Megálltam a falu szélén, egy romos háznál. Nekidőltem a kerítésnek, mire kibújt a földből egy tábla. Szóltam a nővéremnek (vagy a húgomnak?), de ő semmit se látott...
Eközben velem is történtek furcsa dolgok, amiket nem tudtunk mire vélni. A falu mellett volt egy erdő. Mindig is nagyon szerettem volna bemenni, de a szüleim nem engedték. Egyszer aztán, a tizedik születésnapomon apukám bevitt az erdőbe. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett. Besötétedett, és valahogy elkeveredtem aputól. Már nagyon késő lehetett, csak úgy világított a telihold... Nagyon megrémültem, amikor megzördült a talaj. Hirtelen megpillantottam valamilyen nagytestű állatot. Talán farkas? Hirtelen nekemugrott. Az ijedtségtől földbe gyökerezett a lábam, moccanni sem tudtam. A farkas megharapott, majd elfutott. Nagyon nagy volt a seb. Felkeltem a földről és csak futottam, amíg neki nem ütköztem apunak. Ő felvett a földről és képszakadás...
Egy hét múlva tértem magamhoz. A karom már majdnem meggyógyult. Azt hittem, hogy minden rendbe jön. Hát tévedtem... Szörnyű kínokat kellett kiállnom minden átváltozáskor. A szüleim nem tudtak mit kezdeni velem. Volt hátul egy kis ház, minden teliholdkor oda bezártak. Nagy nehezen átvészeltem az évet. Tizenegy éves koromban furcsa meglepetés ért, egy levél képében. Boszorkány vagyok. Se az anyukám, se az apukám, de még az ikertesóm se. Csak én. Bevásároltunk az Abszol úton. Másnap eljött Dumbledore, és megbeszéltük a Roxfortot. Kiderült, hogy vérfarkas lettem. Azt mondta, hogy valamilyen 'furafűz' alatt leszek minden teliholdkor. Mondom, rendben. Más választásom úgysem volt...
Azóta sincsenek barátaim, egyedül vagyok, csak az iskolának élek. Na meg a kórnak...