Lili Nenil & Gavin Guile

- Nenil, Lili! - szólítottam a névsorban következő, és egyben - számomra - az utolsó diákomat. Pontosabban Piton diákját.
Közeledik az év vége, ami a hetedévesek számára a RAVASZ-t jelenti. No meg az éjjel-nappal való tanulást.

Mint minden évfolyamon, az egyik felét én, a másikat Piton tanítja. Pontosabban majdnem. Elméletileg a hatodéves RAVASZ az övé lenne, a hetedéves az enyém. Itt nincsen osztozkodás, itt csak egy-egy csoport lenne. Normális esetben. Kivéve a mostanit. A jelenlegi hetedévesek a Trimágus Tusa évében tették le az RBF-et, amikor mindenki varázsolni akart tanulni. Egy ilyen bajnokság lelkesít, azt mutatja, hogy bárki nyerhet, ha eleget tanul. És bizony, az akkoriak tanultak is rendesen. Ennek következtében azonban annyian vannak az SVK RAVASZ-on, mint még soha.

De nagy létszámban ilyen szintű órát nem jó tartani, mert nem lehet rendesen odafigyelni minden diákra. Így a névsor első fele Piton tanítványa, a második fele pedig az enyém. A határ O-nál van, innentől tanítok én.

Év végéhez közeledve azonban minden egyes diák kap egy lehetőséget: ha az a tanár, akihez került nem magyaráz számára érthetően, felteheti az összes kérdését a másik tanárnak.
A tanulók sorban jöttek hozzám, és eddig egy rendes kérdéssel sem találkoztam. Csak Piton-szidás volt a porondon, de nem "RBF szinten", de nem ám! Kőkemény "Aurorképző" szintet ütöttek meg néhányan.
Eddig jól mulatok.

Végre behívom az utolsó diákot, aki a szólítást követően hamar be is lép a terembe.
- Üdv, Lili! Személyesen még nem találkoztunk, Gavin Guile vagyok, az SVK tanársegéd - köszönök neki pont úgy, ahogyan a többi csinos lánynak. Ő még egy mosolyt is kap, nem elég neki az alapfunkciós nézés. Mármint lehet elég lenne, de... Eddig ő a legszebb.
Nem mintha ez számítana, de ha már tanítanom kell, hadd élvezzem egy kicsit.

- Nos, vannak kérdéseid? - teszem fel a sablonkérdést, és leszállok az asztalról, ahol egész ezidáig ültem. Egy lépést teszek gyakorlótér felé, és a pálcámmal odébb pöccintek egy széket, amelynek túlzottan belógott a lába.
Imádok varázslattal bútort pakolni!
Megállok a tér egy végében, és barna szemeimet a túloldalt álló lány szemeibe fúrom. Mennék már nagyon Roxmortba egy mézsörre, de titkon mindennél jobban reménykedem, hogy lesz egy ember, aki mer kérdezni rendesen.
Tudom, hogy mindenkinek van kérdése. Tudom, hogy hirtelen rengeteg az új információ, és hogy nehéz. És azt is tudom, hogy senki nem mer ilyenkor kérdezni. Én is voltam diák. Nálunk senki sem kérdezett (normális esetben egy másik szakos tanárral megy a dolog), még én sem. Bár én természetesen azért nem, mert nem volt mit. Már hatodév után is letehettem volna a RAVASZ-t. Gildroy Lockhart nem segített túl sokat azon, hogy okosabbak legyünk.

Tehát, kedves Lili! Légy te a kivétel, és merj kérdezni! - gondolom, és igyekszem mindezt egy mosolyba belesűríteni.