Daniel Rock

Daniel Rock || Dany || 27 || Janson Momoa

Teljes név:Daniel Rock
Születési idő: 1970.03.23
Születési hely: Egyesült Királyság, Glenfinnan(Skócia)
Élőhely: Egyesült Királyság, Roxfort
Foglalkozás: Tanár
Pálca: Tölgy, 11 hüvelyk, Hippogriff toll

Ilyen vagyok....

Külsőre eléggé zord és unszimpatikus kinézetem lehet. A durva anyagú bőr ruháim ezt az állapotot egy kicsit még jobban is tetőzik. Ami miatt megértem, hogy néha idegenkednek tőlem az emberek és messze elkerülnek, ha az utcán szembejönnek velem. Nem csak a ruha miatt, de az arc szőrzetem miatt is kissé ijesztő lehetek.
De belül már nem vagyok ilyen zord. Őszinte, humoros és szókimondó jellemem van. Mindig a magam útját járom. Ami igaz néha kicsit nehezebb és nem biztos, hogy a legjobb, de legalább az enyém. A szókimondásom miatt gyakran megbántom az embereket, de a lelkiismeretem nyugodt, hiszen mindig az igazat mondom.

Az én történetem....

Egy kis faluban születtem 1970. március. 23-án a Skót-felföldön Glenfinnanben. Anyám aranyvérű származású boszorkány volt, aki 20 éves koromban elhagyta a családot és átállt Voldemort oldalára és soha többé nem láttuk őt. Apám mugli származású varázsló, ő még ma is a Minisztériumban dolgozik a Varázsbaj Elhárítási Osztályon. Így lettem én félvérré.
Gyerekkorom nem telt túl izgalmasan. Nem volt sok barátom és inkább az állatok társaságát kerestem, mint az emberekét. Tíz éves koromban én nem egy baglyot kaptam szüleimtől, mint a velem egykorú Roxfortos diákok, hanem egy csodálatos vadász sólymot. Amelyet hosszabb-rövidebb harcok során sem tudtunk engedélyeztetni az Iskolával. Igaz, hogy nem vihettem magammal a sólymomat - Keszit -, de amikor otthon voltam és csak tehettem, mindig vele voltam...
Miután megkaptam a levelet arról, hogy felvételt nyertem a Roxfortba valamivel nyitottabb lettem az emberek felé, de az állatok után érdeklődésem és a kalandvágyam továbbra is megmaradt és talán még mindig erősebb volt. Amikor csak tehettem a birtokokat jártam, hogy misztikus lényeket pillanthassak meg. Kedvenceim a kentaurok és hippogriffek voltak. Sajnos a Tiltott Rengetegen kívül ezek az élőlények nem nagyon voltak megtalálhatók, így néha kénytelen voltam tilosban járni. Szerencsére csak egyszer buktam le, de akkor is megúsztam egy enyhébb fenyítéssel és egy ígérettevéssel, hogy többet nem mászkálok egyedül az erdőben, amíg kiskorú vagyok. Akkoriban a kalandvágyam erősebb volt a tanáraimnak tett ígéreteimnél és így néha megszegtem azokat. A tanulás nem volt az erőségem, de azért, Sötétvarázslatok Kivédéséből, Mágiatörténetből és A Legendás Lények Gondozásából eléggé jó voltam.
Az iskola után három évig jártam a világot, hogy felkutassam azokat a misztikus lényeket, amelyeket az iskolában nem volt lehetőségem megpillantani. A legérdekesebb állomásom Erdélyben volt. Felséges sárkányokkal, érdekes vérfarkasokkal és számomra visszataszító vámpírokkal találkoztam. Jó párszor keveredtem veszélyes helyzetekbe, főleg a vámpírokkal szemben. Nem voltak túl jó vendéglátók, de azért épp bőrrel megúsztam a találkozásokat.
Három év után meg kellett szakítanom a túrámat, hogy hazatérjek megkeresni anyámat, aki átállt a halálfalókhoz. Apám az elején nehezen viselte a hírt és már majdnem öngyilkos is lett, de szerencsére sikerült túltennie magát rajta.
A keresés nem járt sikerrel. Háromévnyi keresgélés után hallottam a hírt, hogy egy auror csapat rajtaütött a táborukon és ő meghalt. Az eset után úgy döntöttem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy Voldemort elleni harcban segítsek. Amíg a többiek belföldön harcoltak addig én külföldön kerestem szövetségeseket és sajnos néha ellenségeket is találtam szép számmal. A legkészségesebb szövetségeseim az Urál-hegység lábábnál élő kentaurok voltak.
Voldemort halála után úgy döntöttem, hogy a tanári pályát választom és megtanítok mindent a diákoknak, amit a Legendás Lények Gonozásáról, a Sötétvarázslatok Kivédéséről és a Mágiatörténetről tudok.