Leon& Kal- A lányunk nevelése

Vendég

Mikor, megszületett a legjobb, nevelést adtuk neki. Mikor, megtudtuk hogy a lányunk Mardekáros nagyon, megörültünk, a szerelmemmel. Persze, még mindig az eljegyzésnél tartunk esküvő?? Minek az?? Így, is boldog vagyok vele. Nagyúr, szemet vetett, a lányunkra de, nem tette be, közénk halálfalónak. Vivi erősködött, hogy nem akar az, lenni mint mi de, a szerelmem rábeszélte. Mikor, megtudtuk hogy van egy barátnője szinte, őt is családtagnak tekintjük. Boldogok, vagyunk együtt, a feleségemmel. Hiszen, már így szólítom. Kicsit, fura persze de, hamar megszokom. Anya, a szünetet nálunk tölti, hogy jobban megismerhesse, Kalestinát és a lányom. Apa, sajnos nem tudott eljönni, mert beteg lett. Nagyon, sajnáltam boldog lettem, volna ha látná, az unokáját. Anya, viszont majd kiugrott, a bőréből örömére. Nagyon, gratulált nekünk, és meg is ünnepeltünk egy vacsorával. Mikor, csengettek Lindsy volt az, és beengedtem. Kezelhetetlen, a lányom viselkedése vacsoránál, már többször rá, kellett szólni. Attól, hogy nagy lány lett, és suliba jár még nem, kell a viselkedési modorán változtatni. Erről, szokott a szerelmem gondoskodni.

Leonard & Kalestina

Családom van

Miután megszületett igyekeztünk Leon-nal a legjobb neveltetésben részesíteni a lányunkat. Persze arra is nagyon ügyeltem, hogy megkapja tőlem azt a szeretetet, amit én sosem kaptam meg az anyámtól, csak a szerelmemtől. Nem akartam, hogy a lányom ugyanazon menjen keresztül, amin nekem kellett. Ugyanis, mikor megismertem Leon-t rájöttem, hogy az addigi életem nem is volt igazi élet, s ettől meg akartam menteni a lányomat.
Mikor bekerült a Mardekárba, nagyon büszke voltam rá. Persze az se zavart volna, ha nem abba a házba kerül. Nem vagyok olyan, mint az anyám volt. Nem vagyok megrögzötten híve a hagyományoknak. De nem lepleztem az örömöm. Azért sokkal könnyebb így. Ahogy elnéztem még szereti is és az a legfontosabb, hogy jól érezze magát!
Leon-nal még mindig az eljegyzésnél tartunk. Igazából én nem akarom erőltetni a dolgot. Én így is imádom őt. Nem értem minek erről papír is. Hogy őszinte legyek az esküvőnek a gondolatától is kiráz a hideg! Nem hinném, hogy el fogunk odaáig jutni. Viszont, ha igen én akkor is boldog leszek. Hiszen ott lesz nekem a szerelmem.
Szinte tudtam már mikor megszületett, hogy nem fogja megúszni, hogy a Nagyúr kinézze magának. Mondjuk erővel nem tudta volna rávenni, hogy beálljon közénk. Viszont mivel jó kapcsolatban vagyok a lányommal sikerült rábeszélnem a dologra. De kikötöttem a nyomott arcúnak, hogy nem eshet baja, mert olyat teszek, hogy azt meg fogja bánni. Igen fenyegetni még mindig tudom.
Nagyon boldog voltam mikor megtudtam, hogy Vivi talált magának barátnőt. Bár nem az én stílusom ez a mindenkit szeretünk mánia. Mégis szinte családtagként nézek a lányra. Hogy pontosabb legyek, úgy ahogy rám néztek Malfoy-ék mindig. Néha meg is ijedek magamtól, hogy nehogy utánozzam Cissy-t. Azt nem akarom megtenni, nekem megvan a magam stílusa és nem fogok senkire se hasonlítani.
S mégis boldogan telnek a napok a férjemmel! Ezt még mindig nem tudtam megszokni! Olyan furcsa,hogy így hívom. De majd megszokom, csak idő kell hozzá és már észre se fogom venni. Persze még mindig gyakrabban nevezem Leon-nak, mint férjemnek. Valahogy nehezen áll a számra, azonban szerencsére egyre könnyebben megy a dolog.
Nemrég üzenetet kaptunk szerelmem anyjától, hogy látogatóba jön hozzánk, hogy jobban megismerjen. Nem hittem a szememnek, mikor elolvastam a levelet. Örültem neki meg minden, de nagyon ideges is voltam miatta. Nem akartam rossz benyomást tenni rá. Hiszen mégis csak a férjem anyja nem lenne jó, ha nem kedvelne engem.
Az apja sajnos nem tud eljönni, mert beteg lett. Ennek a hírnek nem örült egyikünk sem. Viszont kitaláltam, hogy majd valamikor meglátogatjuk mi. Csak nem lehet, hogy ne lássa a saját unokáját. Én azóta nem is gondoltam a családomra, mióta utoljára megemlítettem őket Leon-nak. Mondjuk még a nővérem se keresett azóta, akkor pedig felesleges foglalkoznom velük.
Mikor szerelmem anyja megjött majdnem kiugrott a bőréből. Érkezésének örömére vacsorát csináltunk Leon-nal. Mostanábn gyakran főzünk együtt. Jó kis családi program, hogy őszinte legyek. Én legalábbis szörnyen szoktam élvezni. Igyekeztem mindent tökéletesre megcsinálni.
Már éppen elkezdtünk enni, mikor csengettek. Férjem elment kinyitni az ajtót. Én meg kérdőn néztem a lányomra. Ő meg csak mosolygott. Megráztam a fejemet, viszont mikor megláttam Lindsy-t elmosolyodtam, s megterítettem neki is. Szinte tudtam, hogy Vivi meg fogja hívni őt, de nem is bántam. Legalább jól fogja magát érezni a lányom.
Viszont az ahogy viselkedett tarthatatlan volt. Leon már sokadjára szólt rá, majd kérlelő tekintettel nézett rám. Persze én gyorsan megoldottam a helyzetet. A lányom tányéra hirtelen a levegőbe emelkedett, s én azt az arcot vettem fel, amivel akkor nézek, ha rosszat csinál. Persze gyorsan bocsánatot kért így folyhatott tovább a vacsora.
Nem türöm, ha neveletlen. Attól, hogy már nagylány még tartania kell magát az alapvető illemhez. Majd, ha betölti a tizenhetet, akkor azt fogja csinálni, amit akar. Addig pedig jobb, ja visszafogja magát a kisasszony. Én soha sem kiabálok vele, de keményen meg tudom bűntetni, ha szófogadatlan. Szerencsére ilyen ritkán van!

Vendég

Leonard & Kalestina

Igen, nagyon szeretem, a családomat, és bármit, megtennék, értük. Láttam, hogy anya és a szerelmem Kalestina, nagyon jól kijönnek, egymással és olyan boldog vagyok. A lányunkat igazából nem kell, túl sokszor fegyelmezni csak, ha rossz. Szerencsére, ez ritkán fordul elő. Nagyon, szép hosszú fekete haja van, majd a szerelmemre mosolyogtam. Nagyon, jó ötlet amit mondott. Viszont, testi kapcsolattal, elhanyagoljuk egymást, nagyon és már nekem nagyon hiányzik. De, hogy csináljuk, mikor itt vannak, a gyerekek és az anyám? Az, egy kicsit ciki lenne. Nem, baj de majd ha elmennek, akkor majd este azt, fogunk csinálni amit akarunk. Nagyon, élvezem mindhárom társaságát. Ekkor, hirtelen kopogtak. Egy, nem várt játszótárs visszatért? Végül is beengedtem, majd bemutattam, a szerelmemnek és a lányomnak, a lányt. Azt, hittem szellemet látok, de honnan, tudta hol lakom? Ekkor, felküldtem, a szobába majd, Kalestinának, mondtam foglalkozzon a gyerekekkel, jövök mindjárt.
-Szerelmem, jövök mindjárt.csak, beszélek vele!-Felmentem, a szobába majd hallottam, hogy a lányom sír. Nyilván való, azt hitte hogy elfogom, hagyni Kalestinát pedig, ez nem így van. Nagyon, szeretem Kalestinát a másik, lány Lynna már, semmit sem, jelent a számomra. Megkérdeztem, mit akar itt. Mondta, hogy a nagyúr küldte hozzá, és hogy visszaakar jönni ide hozzám. 14-év...halottnak, számítottam, a volt kedvenc játszótársam. Tudhattam, volna az az alattomos, kígyó beleakar szólni, az életembe? Csúnyán, elküldtem a lányt én meg ideges vagyok. Ennyire, egy szánalmas kis kurva. Törtem, zúztam de, Kalestinát nem, akarom elengedni soha. Miért, nem tudják ezt, elfogadni hogy szerelmes vagyok? Mi, van ma az emberekkel? Az,ágyon ültem és turkáltam, a hajamba. Ha, ideges vagyok, általában ezt, szoktam csinálni.

Leonard & Kalestina

Családom van

Mindig szeretni fogom a családomat. Szörnyen nagyon szeretem őket. Bármit megtennék értük, ha kell az életemet is feláldoznám azért hogy ők éljenek. Fontosak számomra és ők az egyetlenek akik számítanak nekem. Mivel ők az én igazi családnom. Nem fogom őket elhagyni soha sem. Hiszen nem azért veszek össze folyton mindenkivel, aki el akar tőlik venni, hogy magamtól itt hagyjam őket.
Szerencsémre elég jól kijövök Leon anyjával. Megnyugodtam mikor rájöttem, hogy tényleg kedves még velem is. Nagyon jól el tudok vele beszélgetni. Ezerszer kedvesebb, mint amilyen az én anyukám volt. Nagyon szerencsés a szerelmem, hogy ilyen jó és kedves anyja van. Ha az apja is ilyen, akkor arany gyerekkora lehetett.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy Vivi-t nem kell gyakran nevelni. A legtöbb tinédzser mindig ellenkezik a szüleivel. Az én lányom ennél sokkal jobb. Ha pedig nem tudok vele bírni ott van nekem Leon, hogy segítsen. Igazi nő lett a lányomból, nagyon büszke vagyok rá, s szerintem a szerelmem is az. Sőt a legtöbb esetben biztos is, hogy büszke rá.
Teljes az életem. Viszont van egy apró gondom. Mostanában eléggé elhanyagoljuk egymást Leon-nal, mármit a testi kapcsolatok terén. Persze én még mindig ugyanúgy lángolok iránta, csak nincs rá időnk. Pedig nekem nagyon hiányzik már az érintése. Viszont nem lenne okos olyankor csinálni, mikor itt van két gyerek, meg a szerelmem anyja. Ha rajta kapnának az elég kínos lenne.
Szerncsére megbeszéltem Vivi-vel, hogy este menjenek el a nagyanyjával a színházba, vagy valahova. Így a ma estét kettesben tölthetem Leon-nal. Végre azt csinálhatjuk, amit akarunk. Úgy hogy senkitől sem kell tartani. Biztos vagyok benne, hogy ma este jól fogunk szórakozni.
Már összepakoltam az edényeket. Pillanatok alatt lehet mosogatni varázslattal. Nagyon jó volt a hangulat. Egészen addig, amíg nem kopogtak. Kíváncsian pillantottam az ajtó felé. Mást már nem vártunk estére. Nem értettem vajon ki jöhetett ilyenkor. Megint szerelmem nyitott ajtót, majd bemutatta nekünk a jövevényt. Mármint nekem meg Vivi-nek az anyja már ismerte.
Csak azt nem értem, hogy lehet ez a csaj itt. Leon azt mondta, hogy meghalt már régen. De akkor hogyan lehet itt? Nem értettem ezt az egészet. De nem is az, hogy hogy él, hanem hogy honna tudja, hogy szerelmem itt lakik. Ebben valami nem stimmel szerintem. Itt valami gond van, csak azt nem tudom mi.
A férjem felküldte a hölgyet a szobába, nekem pedig mondta, hogy foglalkozzak a gyerekkel. Én bólintottam, tudom hogy nem akar semmit a lánytól. Lehet, ha nem mondta volna el régen, hogy mi volt köztük zavart volna a dolog. Viszont így nem voltam ideges, Leon már akkor leszögezte, hogy neki semmit sem jelen a lány, tehát nem kell aggódnom.
- Menj csak! Jobb hogy ha megbeszélitek a dolgokat. - Mondtam szerelmemnek majd odamentem a lányomhoz. Láttam rajta, hogy nem érti a helyzetet. Nem is csodálom neki soha sem beszéltünk a lányról. Nem is kellett tudnia róla, hiszen azt hittük, hogy halott.
Ekkor Vivi hirtelen átölelt. Sírni kezdett. Szorosan magamhoz húztam a lányomat, s simogatni kezdtem a fejét. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy az apja minket szeret és nem fog elhagyni minket elhagyni ezért a kis kurváért! Na jó ezt nem így mondtam, de ez volt a lényege. Nagy sokára sikerült is megnyugtatnom.
Ekkor lerohant az idegen lány és se szó se beszéd elment. Mosolyogva fordultam a lányomhoz és megmondtam neki, hogy ezt bizony kirúgták innen. Láthatja, hogy az apja tényleg minket szeret. Mikor sikerült mindent összeszedniük elindultak a városba. Tudtam, hogy Leon anyja vigyáz a lányomra, így most már foglalkozhattam a férjemmel.
Felmentem hozzá a szobába. Az ágyon ült, a haját turkálta. Tudom ez mit jelent. Csak akkor szokta csinálni, ha ideges. Odamentem hozzá, leültem mellé és megöleltem. Belenéztem a szemébe és megsimítottam az arcát. Kicsit rossz, hogy pont egy ilyen rossz élmény után vagyunk kettesben. De ettől függetlenül nekem most az a fontos, hogy megnyugodjon.
- Mi aggaszt szivem? Akkor szoktál ilyen lenni, ha baj van. - Most legszívesebben megcsókoltam volna, de nem tudtam mit szólna hozzá, így inkább csak megint megöleltem. Nem szeretem, ha szomorú. Bár tudom milyen neki. Sokan próbáltak már közénk állni. Nem értem miért nem tudják felfogni, hogy szeretjük egymást és együtt akarunk lenni. Ha ez is azért jött, hogy közénk álljon én nem rudom mit fogok csinálni!

Vendég

Mikor, bejött hozzám, Kalestina szemembe nézett, átölelt én pedig, megcsókoltam. Szinte, annyira jól esett, a csókja és most megnyugtatta, az idegeimet komolyan. Mindig, sikerül engem lenyugtatnia csak, tudnám hogy csinálja. Engedtem, egy kis mosolyt az arcomra, majd a nagy csendet megtörtem.
-14,éve elhitette velem, hogy hallott ez a kurva. De, a nagyúrnál bujkált és ő mondta, hogy itt lakom. Látni, akart és bocsánatot, kért a tetteiért De, nem voltam neki képes megbocsájtani. Aztán, megfenyegettem, hogy menjen el és ha a családomnak, baja lesz rajta szárad.Nem, ahogyom hogy elvegyenek tőlem titeket. Fontosak, vagytok nekem- Mikor, kimondtam levettem róla, a ruhát majd, a melltartót és szeretkezésbe, kezdtünk. Hihetetlenül, jól esett de, amióta meg van Vivi-már, ritkábban, tudjuk ezt, sajnos csinálni. De, hát a gyerekkel is kell, foglalkozni. Este, meg csak akkor, tudunk ha Vivi alszik, vagy ha nincs itthon. Viszont, a szombat megint a miénk, lesz mert Vivi pizsi party tart itthon, és egyedül szeretne, lenni a barátaival. Mivel, meglepem Kalestinát ezért, egy szállodát, vettem ki a Szárnyas Vadkanban. Sokáig, tudtunk szeretkezni, annyira jól esett. Ahogy, csinálja az fantasztikus. Majd, egy levelet kaptam, a lányunktól hogy látogatónk jött. Gyorsan, felöltöztünk és meg volt, kötözve Vivi. A Nagyúr és a kurva is ott, volt vele. Nem tudom, mit akarhat de, már jó lenne, ha békén hagyná a családom. Ekkor, mondtam Kalestinának hogy kötözze, ki Vivit addig, én lefoglalom, őket ők meg, meneküljenek. Hallottam, lányom sírását de, nem akartam hogy miattam bajuk legyen.

Leonard & Kalestina

Családom van

Aamikor bementem hozzá láttam, hogy nagyon ideges. Nem szeretem, amikor ilyen. Beleméztem a szemébe, láttam rajta, hogy szomorú és hogy bántja az ami történt. Szorosan megöleltem, mire megcsókolt. Annyira jól esett a csókja, én is ideges voltam kicsit. S mikor megcsókolt teljesen megnyugodtam.
Valahogy mindig megnyugtat a csókja, ahogyan én is mindig meg tudom nyugtatni őt. Fogalmam sincs hogyan csináljuk ezt egymással, de mindig sikerül valahogy. Lehet azért mert ennyire szeretjük egymást. Nem tudom mi az oka, viszont örülök, hogy ez így van. Így mindig meg tudunk nyugodni, ha együtt vagyunk.
Halványan elmosolyodott, mire én is mosolyogni kezdtem. Majd a hosszú csendet ő törte meg. Figyelmesen hallgattam végig. Nem csodálom, hogy megrázta ez a dolog. Tudtom, hogy a Nagyúr nem a kedvességéről híres, de nem hittem volna, hogy ilyenre képes. Viszont nagyon rossz családdal kezdett, nem fogom hagyni, hogy elválasszanak minket.
- Teljesen megértelek szerelmem. Én se tudtam volna megbocsájtani egy ilyennek! Mindig is tudtam, hogy a Nagyúr sok ostobaságot mer tenni, de hogy ilyet. Belegondolni is rossz, hogy egyszer én is voltam ilyen. Viszont hála neked megváltozott az életem. Nem fogjuk hagyni, hogy a családunknak baja legyen. Te is fontos vagy nekünk szivem.
Ahogy befejeztem rögtön levette rólam a ruhát, majd a melltartómat is. Szeretkezni kezdtünk, komolyan már annyira hiányzott már ez az érzés. Olyan jól esett megint érezni a szerelmemet ilyen közelségből. Nagyon jól esett ez most. Kellett, hogy kicsit kikapcsolódjunk.
Amióta Vivi megvan szinte alig csináljuk. Végül is nem lehet a gyerek előtt csinálni. Így figyelni kellett rá, hogy mikor csináljuk. Csak este tudtuk, mikor már aludt, vagy esetleg mikor nem volt otthon. Hiszen foglalkozni kell vele is. Csak a lányunk nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mondjuk ettől nem kellene egymást is elhanyagolnunk.
Szerencsére a hétvége a miénk. Vivi pizsomaparty-t szervez és egyedül akar lenni a barátaival. Kikötöttem neki, hogy csak úgy megyek bele a dologba, ha levédhetem a házat, amíg nem vagyunk otthon. Ártó személy nem lesz a lakásomban. Szerencsére a kicsim kompromisszum képes, így beleegyezett a dologba.
Sokáig tudtunk szeretkezni, olyan jó volt. Hosszú idő óta most először voltunk ennyi ideig együtt. Megáll az eszem, még mindig ugyanolyan jól csinálja, mint először. Sőt most szinte jobban élvezem, mint akkor. Lehet, hogy azért mert azóta mióta vele vagyok mással nem csináltam. Nem is akartam, így akkor se csináltam volna.
Ekkor hirtelen levelünk jött Vivi-től. Nem értettem miért levelet ír mikor fel is tudott volna jönni. Mindegy gyorsan felöltöztünk szerelmemmel. Majd lesiettünk. Még hogy vendég, de ki a fene. Hát pontosan maga a fene volt. Ott állt Voldemort a kis szajha, meg a lányom megkötözve. Hogy mert ez a barom hozzányúlni a lányomhoz?
Kezdett bennem mozogni a farkas ösztön! Mikor Leon mondta, hogy oldozzam el Vivi-t, rögtön meg is tettem. Szorosan megöleltem a lányomat, nagyon sírt. Biztosan megrázta ez az eset nem is csodálom kicsi még ehhez.
Viszont, ahogy megláttam az önelégült mosolyt annak a kurvának az arcán elpattant bennem a húr. Nem érdekel, hogy a szerelmem volt barátnője bántotta a lányomat. Éreztem, ahogy a farkas ki akar törni. Hirtelen Leon-hoz fordultam, s vadul csillogó szemekkel szólaltam meg.
- Vidd biztonságos helyre Vivi-t most! Ez nem lesz neki való! Felpiszkálták az anyafarkast! - Szemem már átváltozott, csak annyit vártam, hogy eltűnjenek. Tudtam, hogy Leon vissza fog jönni ismerem. Így igyekszem kicsit húzni az időt. - Most véged van! Nyugodt ember vagyok, de bántottad a lányomat. Ezt nem hagyom szó nélkül! Te pedig nem mozdulsz! - Nesze neked csak tudom még a druida mágiát. Úgy lefagyott a főnök, hogy csak na.
Hirtelen kirobban belőlem a farkas. S a következő pillanatban már ráugrottam arra a kurvára. Nem tudtam tovább tartani magam. Most már nem érdekel, hogy ember vagy állat. Aki a családomat bántja az nem ember a szememben. Az csak egy állat, aki nem érez semmit. Nekem pedig végeznem kell vele. Ehhez értek igazán, a gyilkoláshoz.

Vendég

Miután, elvittem Vivit egy, biztonságos helyre, akkor gyorsan, odamentem szerelmemnek, segíteni. Láttam, kicsit nehezen bír, vele ezért rámondtam egy, Avada Kedavrát. Jó, halálfaló vagyok. Na, persze a lányunk pont, akkor jött mikor Kal vissza, változott emberré, és látta, az ott heverő holtestet. Nagyon, utálom én is ha, valaki a családomat meri, bántani. Ekkor, láttam a Nagyúr szörnyedt savanykás, képét. Megérdemelte, az a mocskos kurva, a családomat, ne merje bántani főleg, a lányomat. Ekkor, odajött hozzá a lányom és megöleltem. Szorosan, hozzám bújt, majd a főnök szemébe, néztem és ezt, mondtam.
-Még, is mi a fene bajod van velem? Apámmal, nem voltál ilyen régen...Mi, az ami ennyire nem tetszik neked? Talán, attól félsz hogy én leszek a legjobb, gonosz varázsló? Félhetsz, is.és ha az utamba, mersz állni akkor megöllek.-Azzal, se szó se beszéd otthagytam, őket felmentem a szobámba. Asztalba, rúgtam majd minden ilyen közös, képet azzal, a kurváról, szét szaggadtam, és beledobtam, a kukába. Engem, Kalestinán és a lányomon, kívűl más, nő nem érdekel. Nekem, mindig csak a család fontos. Feljöttek, hozzám lányom hozzám, bújt én pedig átöleltem, majd a feleségemet. Nekem, ők az egyetlen kincs számomra. Nélkülök, nem is léteznénk.

Leonard & Kalestina

Családom van

Nem csalódtam. Jól ismerem a szerelmem. Nem kellett sokat várnom, hogy visszajöjjön. Igaz tudtam, hogy nem fog sokáig magamra hagyni. Nem az nem ő lenne. Persze elvoltam én, de azért kellett a segítsége. Talán mégsem olyan jó ha pusztán az ösztönök irányítanak. Ugyanis sokáig eljátszottam a kis kurvával. Azt akartam, hogy szenvedjen. Meg akartam neki mutatni mit tett a szerelmemmel.
Ekkor azonban megjelen Leon, s egy jól irányzott Avada Kedavra-val el is intézte a csajt. Én sem csinálhattam volna jobban. Ez az én halálfalóm. Majdnem olyan profi, mint én. Viszont ugyanolyam gonosz, talán ezért szerettem belé annyira. Bár ő minden másban is jó, nem csak halálfalónak.
Természetesen Vivi abban a pillanatban érkezett meg mikor visszavettem az emberi alakom. Sose látott még hullát. Bár engem is ritkán láthat csurom véresen. Egy mozdulattal letakarítottam magam, majd odamentem hozzá és megöleltem, hogy ne lássa a testet. Minél kevesebbet látja annál jobb. Nem akarom még ilyen fiatalon kitenni ennek a látványnak.
Se én, se Leon nem szereti, ha valaki a családunkat piszkálja. Ilyenkor rosszabbak vagyunk, mint a legrosszabb rémálom. Ekkor megpillantottam a főnök elszörnyedt savanykás arcát. Magamban már szinte nevettem rajta. Teljesen megérdemelte. Viszont arcomon ez nem látszott. A harag még mindig uralkodott rajtam.
Hogy őszinte legyek nagyon nem érdekelt, hogy mit érezhetett az a kis mocsok. Megint hidegvérű gyilkos lettem. Nem számított semmi sem. Csak a lányom arca lebegett előttem mikor megtettem. De megérdemelte. Senki sem fogja bántani a családomat, főleg nem a lányomat. Az én egyetlen kislányomat.
Vivi odaszaladt az apjához, majd megölelte és szorosan hozzá bújt. Én is odamentem hozzájuk. Megsimogattam a lányom fejét. Most már megint biztonságban vagyunk. Láttam, hogy Leon nagyon mérges. Azt hiszem még életemben nem láttam őt ilyennek. Azt hittem a puszta tekintetével megöli a Nagyurat. Mondjuk egy cseppet sem sajnáltam volna.
Teljesen megértettem, azt amit mondott Voldemortnak. Én sem tudom mi baja lehet vele, meg velünk. De abban biztos vagyok, hogy azóta ilyen rossz a helyzet, hogy együtt vagyunk. Valahogy azóta olyan mintha sokkal jobban utálna minket, mint előtte. Engem mondjuk egésze eddig nem zavart egy cseppet sem. Viszont most, hogy a családomat bántotta, ezzel túl messzire ment.
Leon felrohant az emeletre. Hallottam, ahogy törnek a dolgok és valami szakadt is. Nem nagyon zavart, hogy összetörnek a dolgok. Meg tudjuk majd javítani nem kell ezen gondoljodni. Szorosan magamhoz húztam a lányomat. Majd ránéztem a Nagyúrra. Arcomon semmilyen érzelem sem látszott, csak a puszt gyűlölet.
- Most azonnal hagyd el a házunkat! Én nem leszek olyan engedékeny, mint Leon! Ha nem tűnsz el egy percen belül véged van! Rossz családdal kezdtél ki! Rosszabbak vagyunk, mint bármelyik csatlósod! Tűnj el! - Már emeltem a pálcámat, mikor Voldemort hirtelen eltűnt. S csak egy törött ablak maradt utána.
Megráztam a fejem, mondtam Vivi-nek, hogy menjen fel az apjához. Majd én is fogok menni, csak rendet teszek idelenn. A lányom felszaladt a szobába. Én pedig pár pillanat alatt rendet tettem és követtem. Benyitottam a szobába a lányom éppen Leont ölelte. Odamentem hozzájuk. Én is megöleltem a szerelmem, majd az ölembe vettem Vivi-t. Nem szokta szeretni, ha ezt csinálom, de most elviselte.
- Most már nincs semmi baj szerelmem! Elment, s ha még egyszer vissza mer jönni, akkor pórul jár. Reméljük most már senki sem fog minket bántani! - Ekkor megcsókoltam. Igaz ezt nem nagyon szoktuk a gyerek előtt csinálni, de most mind a kettőnknek kellett.
Nem fogom hagyni, hogy baja legyen annak a két kincsnek az életemben, ami a családomat jelenti. Számomra senki sem olyan fontos mint ők és senki más nem is érdekel. Nekem ők az életeim. Nem tudom mi lennék most nélkülük. Lehet, hogy éppen valamelyik fogadóban ülnék, vagy valami teljesen idegen emberrel flörtölnék. De ez nem én lennék. Nem az aki most vagyok. Megváltoztam és erre büszke vagyok. Családom van, akikért bármire képes lennék.

Vendég

Másnap, reggel mentem dolgozni Kalestina a szerelmem pedig otthon maradt vigyázzni Vivire. Mikor, hazaértem màr késő este, volt mikor Vivi aludt. Benyitottam, a szobámba megláttam, hogy a szerelmem valaki, mással van. Gyorsan, bezártam az ajtót majd, próbáltam higgadt maradni. De, nem tudok...berontottam, kiabálni kezdtem.
Mi a francot képzelsz magadról Kalestina? Ezzel, a görénnyel fekszel össze, a mi ágyunkba? Hozzám, ne érj!- Kidobtam, a srácot Kalestina szemébe szúrós szemmel, néztem rá. Nagyon, szeretem sőt, mindennél jobban de az, hogy összefekszik egy sráccal? Az, már undorító. Belenéztem, a szemébe majd ezt, mondtam neki ordítva.
Lent, alszok a kanapén. Ne..nyúlj hozzám! Csalódtam, benned! -Boxerbe, lementem takarót a kezembe fogtam. Hajnali egyig fent, maradtam nem bírtam, lecsukni a szemem. Forgott, az agyam ideges is voltam. Ezt, érdemlem? Másik, srác? Mi jön még ezután?

Leonard & Kalestina

Családom van

Másnap Leon elment dolgozni. Én pedig otthon maradtam Vivi-vel. Nem akartuk, hogy baja legyen. Így jobbnak láttuk, ha valamelyikünk itthon marad. A választás pedig rám esett. Nem örültem neki, hogy Leon egyedül hagy minket. Szörnyen rossz előérzetem volt. Nem tudtam mitől van, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni.
Nappal teljesen jól megvoltunk. Egy teljesen átlagos napnak tűnt. Egészen addig amíg le nem fektettem Vivi-t. Visszamentem a szobámba. Úgy terveztem, hogy a ma estét a szerelmemmel fogom kettesben tölteni. Minden megvolt a fejemben. Egy tökéletes éjszaka képe. Boldog voltam.
Benyitottam a szobába. Valami nagy koppant a fejemen. S mikor legközelebb kinyitottam a szememet. Egy teljesen idegen embert láttam. Rajtam feküdt, persze gyorsan összeraktam a képet és próbáltam ellenkezni. A csodába is kijöttem a gyakorlatból. Régen egy mozdulattal elintéztem azt akit nem akartam magam mellett tudni. Most sehogy sem ment.
Nem volt sok időm próbálkozni. Leon hazaért, benyitott. Hálálkodó arccal néztem rá. Megmentett, de valami nem stimmel. Persze, hogy nem a következő pillanatban ordítani kezdett velem. Kidobta a srácot az utcára, majd tovább ordított velem. Próbáltam lenyugtatni, de nem engedte, hogy hozzá érjek.
Mikor mondta, hogy ma lent alszik, elsírtam magam. De nem tudtam mit tenni. Lement, én pedig térdre rogtam. Hosszú percekig némán sírtam. Az egyetlen jó a sírásban a fejtisztulás. Szememben gyilkos szikra gyulladt. Lassan feltápászkodtam, az ablakhoz mentem.
Kinéztem a tájra. Bosszú! Ez az egy dolog forgott a fejemben. Hirtelen kiugrottam az ablakon. Hidegen hagyott, hogy az üvegszilánkok mélyen felvágják a bőröm. Megkerestem azt a rohadékot. Teljes sötétben volt. Lassan elé álltam, pálcámat magam előtt tartottam támadó készen.
- Az is ostoba volt aki rám küldött! Életem szerelmét uszítottad ellenem. Megölhetnélek egy egyszerű Avada Kedavra-val. De nem neked más véget szánok! - Hát igen ha valakit kínozni akarok akkor a farkast kell hagyni dolgozni. Persze nem úsztam meg, nem hagyta magát a kis barátom.
Mire végeztem már a fehér farkasbundám is vörös lett és nem csak az ő vére volt rajtam. Ott hagytam ahol volt. Nem foglalkozok most nyom eltűntetéssel, hagyom hogy a megbízója megtudja mi lett a megbízottjával. Egyenesen az erdőbe rohantam. Nem figyeltem minek megyek neki, mi sérti fel a mancsaim. Felálltam egy sziklára és torkom szakadtából ordítottam.
Addig csináltam, amíg be nem rekedtem. Már nem tombolt bennem a bosszú. Csak szomorú voltam. Végtelenül szomorú, lassan cammogtam vissza a házhoz. Az utca másik oldalán már visszaváltoztam. Mondanom sem kell úgy néztem ki, mint akit most vertek halálra. Viszont ez hidegen hagyott. Teljes mértékben.
Lassan felbotorkáltam az ajtóhoz. Rátettem a kezem a kilincsre. Nem tudtam benyitni, a szerelmem csalódott bennem. Nem állhatok többé a szeme elé. Vagy mégis? Nem tudom már, így hagytam az ösztönnek, hogy cselekedjen. Benyitottam, s éppen annyira volt még erőm, hogy az ajtót becsukjam és lépjek kettőt. Erőtlenül és hulla fáradtan terültem el a szőnyegen, vagy négy üveget és egy vázát magammal rántva.

Vendég

Csak, feküdtem a kanapén de, aludni nem tudtam. Kalestinán járt, az eszem. Mikor, valaki bejött a házba, gyorsan felkeltem majd, futottam az ajtóba. Meredten, álltam Kalestina előtt. Vivi lejött, nem lett volna szabad, látnia de, a wc nálunk lent volt. Láttam, a vért rajta és hogy mindenhol, össze volt vérezve, a váza miatt amin, lerántott magáról. Odasiettem, hozzá segítettünk, neki Vivivel de, akkor Vivi el is ment, wc-re majd újra kijött. Segített, nekem ápolni Kalestinát. Szememből, csak úgy csordultak a könnyek, és vizes ruhás kötényt, tettem a szerelmem fejére, és ott tudtam gyógyítani, ahol csak értem. Mjad, megszólaltam mikor, pihent.
-Annyira, sajnálom! Nem, kellett volna veled kiabálnom. Megbántam amit, tettem veled és ahogy cselekedtem. Csak, mérges voltam de, nem gondoltam hogy ez lesz, belőle.- Mondtam, sírva. Odajött, hozzám Vivi és megölelt. Hiszen, ő is sírt az anyja, után. Majd, ő is megszólalt mikor megölelte az, alvó anyját.
-Anya...anya....Apa szeret téged, és én is! Ne, menj el tőlünk kérlek- Megfogta, a nyakát ölelte és sírt. Mind, a ketten sírtunk miatta, de semmi nem történt. A csodára, hiába vártunk akkor, se jött semmi segítség bárkitől. Ebben, a pillanatban csak magunkra lehetett számítani. Nagyon, szeretem és nem szeretném őt soha, sem elveszíteni. Akkor, a lányom nagyon haragudna rám ha tudná, a teljes igazságot. Még, sem merem neki elmondani. De, talán majd eljön az amikor, megtudja a teljes igazságot. De, most kíváncsi leszek nem, szeretném hogy elhagyjon engem.

Leonard & Kalestina

Családom van

Zúgott a fülem és lüktetett a fejem. Nem voltam már ideges, csak szomorú. Nem volt már erőm gondolkodni, azt se tudtam mit csinálok, mikor az ajtónkhoz léptem. Most szó szerint az ösztöneim vezettek, mert az agyam majdnem lekapcsolt. Láttam a kilincset, láttam ahogy megfogom, de nem éreztem. Még azt is láttam, hogy belépek a lakásba.
Becsuktam az ajtót,majd elindultam beljebb, de megszédültem. Éreztem, ahogy a váza darabjai még jobban összekarmolják a karjaim, majd egy nagy kemény puffanás, ez a fejem volt, most ért földet. Aztán semmi, teljes sötétség és csend néma csend. Jól esett a csend, nem bántott senki benne.
Egy idő után viszont megint hangokat kezdtem el hallani. Nem tudtam pontosan kivenni mit mondanak, de ismerősek voltak. Kerestem, hogy honnan jön, de a nagy sötétségben semmit sem láttam. Nem tudtam hol vagyok, ekkor azonban mintha Vivi hangját hallottam volna. Erőt vettem magamon meg kell keresnem, nem hagyhatom, hogy baja legyen.
Sikítást hallottam a fejemben. Szaladtam, szinte éreztem, ahogy izzadok. Aztán megpillantottam. A Nagyúr éppen a lányomat kínozta! Futottam, nem hagyhattam a lányomat bajban. S mikor elértem kinyitottam a szemem. De nem az én szemem volt. A farkasé, kivicsorítottam a fogam és ekkor megláttam Vivi ijedt arcát.
Izmaim elernyedtek, valami hangot adtam ki, majd lehunytam a szememet. Vissza kellett változnom. Nem szabad ilyennek lennem a lányom előtt. Pár pillanat múlva, már a saját szememmel néztem rá. Könnyek gyűltek benne, s mit sem törődve a csontomig hatoló fájdalommal magamhoz húztam, szorosan megöleltem.
- Nincs semmi baj kicsim! Anya itt van! Nem kell sírnod! Tudod, hogy anya sosem hagy el téged! Nyugodj meg szépen!- Elengedtem és láttam, hogy a könnyek alatt mosolyog. Olyan volt, mint aki órák óta sír. Körbepillantottam, az utolsó emlékemben az ajtóban álltam, de akkor hogy kerültem ide? Láttam, hogy le vagyok ápolva, de minden tagom fájt.
- Apád hol van? - Kérdeztem tőle, valami mosolyt erőltetve arcomra. Az első gondolatom az volt, hogy már biztos elment valahova. Azonban legnagyobb meglepetésemre Vivi felugrott és közölte, hogy mindjárt itt lesz. Nem értettem, azt hittem anmyira haragszik rám, hogy látni sem akar. Egyedül maradtam, s számba vettem a vágásaimat. Melyiker mikor szerezhettem. Cseppet sem bántam meg, amit tettem. Az a szemétláda megérdemelte a halált, ahogy én is, hogy szenvedjek. Óvatosabbnak és ügyesebbnek kellett volna lennem. Az egész az én hibám volt, meg kellett érte bűnhődnöm.

Vendég

Néztem, a közös képünket milyen, jól elvoltunk. Sírtam, semmi mást nem tudtam tenni. Visszatettem, a képet a helyére és megnéztem, mi van a szerelmemmel. Lementem, és meghallottam, ahogy a lányommal beszélget. Odasiettem, hozzájuk megöleltem, mind a kettőjüket. Vivi furán, nézett rám talán, azért mert megtudta mi történt. Gondolhattam, volna hogy Kalestina képes lesz, neki elmondani én is megtettem, volna. Belenéztem, a szerelmem szemeibe és ezt, mondtam.
-Annyira,sajnálom. Olyan, hülye voltam ne haragudj rám kérlek. Csak...azt, hittem nem szeretnél velem lenni, vagy hogy megcsaltál, és kiakadtam. Nagyon, szeretlek és sajnálom hogy kiabáltam, veled.- Nem, vagyok az a nagy érzelgős típus de, még is a szerelmem megcsókolt. Jól, esett a csókja és a lányunk már, 15 éves. Milyen, gyorsan nőnek a varázsvilágban a mai, gyerekek. Hiszen, nem rég a karunkba tartottuk, most pedig kész anya a gyerek. Bár, a barna hajat tőlem örökölte de, sokan feketének nézik. Rendszeresen, szoktuk látogatni, a szüleimet minden nap, és nagyon szeretik, a lányunkat és Kalestinát. Engem, a szüleim mindig is egy talpraesett, gyereknek néztek, és bár nehéz volt, anya döntése hogy halálfaló lehessek, de még is ez az élet sorrendje. Befejezem, amit az édesapám elkezdett.

Leonard & Kalestina

Családom van

Le se tagadhatom a lányomat ugyanúgy beleüti az orrát mindenbe, mint én szoktam. Viszont ugyanolyan talpraesett, mint az apja. Ez az én szemem fénye, a legjobb kislány, akit kívánhat magának egy boszorka. Szófogadó és őszinte, legalább is velünk. Nekem pedig ez a lényeg. A családján kívül másban nem kell megbíznia, így őszintének sem kell lennie velük.
Vivi megkérdezte miért mentem el és hogy szereztem a sebeket. Nem akartam neki megmondani, de tudtam, hogy nem tarthatom titokban igazságot hosszú ideig. Így elmondtam neki mindent, ami este történt. Nem hitt a fülének,de én folyamatosan hangoztattam, hogy megértem az apját és neki nem szabad rá haragudnia.
Ebben a pillanatban lépett be Leon. Elmosolyodtam és majdnem sírtam, mikor megölelt minket. Hát mégis szeret. Csak nem útált meg. Megnyugodott a lelkem, a szerelmem nem gyűlöl. Bár Vivi így is furcsa szemekkel nézett rá. Engem nem zavart, csak az érdekekt, hogy itt van. Ekkor megszólalt.
Végig hallgattam igaz, de nem fogtam fel rendesen. Ösztönösen cselekedtem, s hirtelen megcsókoltam. Igaz minden porcikám fájt, de a csókja már kellett. Annyira jól esett, megnyugtatta az idegeimet. Olyan érzés volt, mintha semmi bajom sem eshetne. Mindig így érzem magam mellette, teljes biztonságban.
- Nem haragudtam rád szerelmem! Sose tudnék rád haragudni! Mindig veled akarok maradni és sosem csalnálak meg! Imádlak, te gonosz varázslók királya! Pontosan tudom miért kiabáltál és megérdemeltem. Jobban kellett volna vigyáznom, de megbűnhődtem a hibámért. Az a mocsok pedig nem látta meg többé a nap fényét. Te bocsáss meg nekem szivem! - Mondtam esdeklő hangon és megint megcsókoltam.
Nem hinném, hogy a lányomat nagyon zavarta volna. Inkább örült, hogy a szülei kibékültek. Régen se szerette, ha valami összekaptunk. Ez pedig most sem változott. Igaz mindent elmondott, hogy mit csináltak, amíg nem voltam magamnál. Azt is, hogy az apja folyton sír, hogy rá is gyakran rátört a sírhatnék. Meg hogy hogyan ápoltak engem.
Kicsit úgy éreztem, mintha valami hatalmas nagy terhet raktam volna a nyakukra. Sokkal jobb most, hogy már felkeltem. Mondjuk pár órába még beletelt, mire sikerült lábra állnom és járnom is. Hiszen a tagjaim még mindig sajogtak. Viszont egészen gyorsan gyógyultak be a mélyebnél mélyebb sebek.
Apropó gyorsaság, az évek is gyorsan telnek. Vivi már tizenöt, pedig olyan mintha tegnap lett volna, hogy először a kezembe fogtam. Vagy az mikor megkaptuk a levelet, hogy mardekáros lett. Szállnak az évek itt a varázsvilágban, s az én csöpp kislányomból már szinte felnőtt nő lett. Készen arra, hogy ő is anya legyen. Persze azzal még nyugodtan várhat kicsit.
Gyakran látogatjuk meg Leon szüleit. Szinte naponta, de minimum háromnaponta. Mondjuk én nem bánom kedvelem a szüleit. Na meg ahogy elnéztem ők se neheztelnek rá. Gondolom örülnek, hogy a fiúk boldog és az már nem számít kivel. Nekem viszont számít, hogy vele legyek. Hiszen ő az én egyetlenem, akiért mint sikerült megtudnom a végletekig, sőt még azokon túl is elmennék.

Vendég

Annyira, imádom a családom szinte le sem tagadhatom őket. A nagyúr végre elpusztult és most, valahogy hálás vagyok Potternek. Mondjuk, mind végig, őt kellett elpusztítani, vagy esetleg keresni de, most én igazán hálás vagyok érte. Családommal, elmentünk hozzájuk és neki is már 3 gyereke van. Igazán, szép nagy család de, először igaz hogy Kalestina ellenezte, de levált rólunk, a halálfaló jegy. Így a lányom is hálásan, megölelte. Már, épp itt lett volna, az ideje hogy elpusztuljon. Végre, boldog vagyok a családommal és csak, ez számít. Mosolyogva, néztünk Vivire mind, a ketten és egy, csodás vidékre költöztünk. Jó, volt egy kis levegő változás és szabadon, lehet élni. Tudni, hogy mi mid egy, nagy boldog család vagyunk. Igaz, a lányunk jóba lett, Albus Perselus Potterrel de, nem bántuk meg, így gyakran haza, utazgatott. Másnap, kaptam egy igen szomorú, levelet hogy az édesapám meghalt. Persze, megértem ez a sok év dolgozás, a nagyúrnál aztán, ez a mostani betegsége. Hosszá bújtam a szerelmemhez, és sírtam. Hisz, az apukám volt, a mindenem, segítettem neki, amiben csak tudtam, és fordul a lelkiismeretem, hogy nem lehettem ott vele, amikor kellett volna. Elmentünk, a temetésére, és én akkor is Kalestina vállán voltam, és sírtam. A lányunk is pont, jókor jött meg, és átölelt minket. Majd, mondtam, az édesanyámnak költözzön, oda hozzánk. Nem, akartam hogy vele, is ugyan ez legyen. De, legalább apa tudta kire, lehet büszke.
-Annyira, szeretem az édesapámat szívem. Miért, pont vele kellett megtörténnie? -A temetés, után megkértem Kalestinát és Vivit, hogy maradjanak otthon, mikor lementem a temetőbe. Rátettem, a virágot és sírtam. Nehezen, tudtam felfogni, hiszen olyan jól, bírta magát tartani de, még is. Muszáj, valahogy beletörődnöm de, ez van. Este, fél tizenegyig, maradtam kint, a temetőbe, sírni még, rá is borultam. Ezért, nem akartam hogy jöjjenek, velem a lányok. Nem, akartam hogy a volt, halálfalót így, lássák sírni. Kitört, belőlem a zokogás, és mikor lenyugodtam, haza indultam. Vissza, emlékszem, a múltra milyen, volt még kicsinek lenni. Mikor, megkaptam a levelet hogy örültek, neki a szüleim. Amikor, meglátogattuk, akkor is hogy örült, Vivinek mindig eljátszott vele. Megint, potyogtak a könnyeim. Mikor, hazaértem letöröltem őket és a szerelmem nyakába, ugrottam, és megcsókoltam.

Leonard & Kalestina

Családom van

Tudom, hogy nem létezik fontosabb dolog a családnál. Én pedig így is fogom fel az életem. Igaz a régi családommal még most sem tartom a kapcsolatot. Nem gondoltam meg magam, jobb nekik, ha nem vagyok. Viszont az én kis családom számomra mindennél többet jelent. Akármi is lenne én nem tagadnám le őket. Mondjuk a lányom nem is tudnám, hiszen nagyon hasonlít a rám, ha a viselkedéséről van szó.
Szabadság el se hiszem, hogy ekkora megkönnyebbülés a tudat, hogy a Nagyúrnak vége. Igaz ezzel megszűnt a gyilkolásra való felhatalmazásom, de a békéért megéri. Sose tudtam mit üldözteti azt a szegény gyereket, de most hálás vagyok azért, hogy sikerült neki végeznie vele. S szerintem ezzel a szerelmem is ugyaígy van.
Leon kitalálta, hogy menjünk el Potter-ékhez. Hát lehet, hogy hálás vagyok, de azért nem hiszem, hogy nagyon örülne, ha a házába egy volt halálfaló család toppanna be. Azonban sikerült meggyőznie így elmentünk hozzájuk. Én pedig igyekeztem minél közelebb maradni szerelmemhez. Akkor sem éreztem biztonságosnak ezt az ötletet.
Nem hittem a szememnek már három gyereke van? Nem tudom én elbírnék-e viselni még egy szülést. Jobb nem is belegondolni. Mindenesetre megszabadultunk a jeltől és ezért hálásak lehetünk Potter-nek. A lányom meg is ölelte. Azért én nem vagyok képes ekkora érzelemkifejtésre, legfeljebb csak Leon meg Vivi felé.
De az a legfontosabb, hogy végre boldogok vagyunk és semmi sem zavarhatja a boldogságunkat. Sokat mosolygunk a lányunkkal. Elköltöztünk egy csodás nyugodt vidékre. Kicsit furcsa volt otthagyni a munkahelyem és nem a halálfalós munkahelyemre gondoltam, de gyorsan belerázódtam ebbe az életbe.
Kellett már a levegő váltás. Úgy éreztem magam, mint mikor régen Angliába jöttem. Szabadnak és éllettel telinek. Persze egy igen hatalmas különbség azért van. Most nem forog minden gondolatom a gyilkolás körül. Sokkal inkább a családomon. Boldog vagyok velük és azt hiszem megtaláltam az igazi otthonom.
Kicsit meglepett mikor Vivi közölte, hogy jóban van a Potter gyerekével. Viszont se én, se Leon nem bánta ezt. Mivel gyakran hazajárt. Furcsa belegondolni, hogy én még láttam a Potter szüleit, most meg a saját lányom van jóban az ő gyerekével. Mit ne mondjak változnak az idők, hihetetlen gyorsasággal.
Egyik nap bagoly érkezett. Kíváncsian figyeltem szerelmem arcát ahogy olvasta. S mikor láttam, hogy egyre komorabb a tekintete kezdtem megijedni. Nem tudtam mi lehet levélben. Mikor befejezte letette az asztalra én pedig gyorsan átfutottam. Hirtelen levegőt se kaptam. Meghalt az apja. Igaz nem csoda, de akkor is, sajnálom Leon-t is meg az öreget is.
A szerelmem hozzám bújt és sírni kezdett. Nem tudhatom mennyire fáj ez neki, hiszen én sosem éreztem ilyen köteléket a szüleim iránt. Viszont mindenben mellette állok, így most is igyekszem megvigasztalni. Még az én szememből is kicsordult pár könnycsepp. Hiszen megszerettem az évek alatt és hát a lányom nagyapja volt. Sokkal szorosabb érzelmi viszony kötött hozzá, mint a saját apámhoz.
Elmentünk a temetésre. Leon a vállamon sírt, én pedig próbáltam nyugtatgatni. Valahogy éreztem, hogy felesleges, de muszáj volt megtennem, mert szeretem őt. Most nem könnyeztem, de arcom olyan komor volt, mint mikor először öltem embert. Mégis valahogy szomorúbb volt a tekintetem.Vivi is megérkezett és átölelt minket.
Kicsit sem lepett meg, hogy szerelmem felajánlotta az anyjának, hogy költözzön hozzánk. Sőt még jónak is találtam az ötletet. Leon-nak sokkal könnyebb lesz ez így. Persze segítettem neki meggyőzni az anyját. Végül pedig csak sikerrel jártunk. Bármennyire is nem volt egyszerű a dolog.
- Tudod, hogy sajnálom szerelmem. Viszont egyszer mindenkit elér. Te és én jobban tudjuk, mint bárki más. Lehet, hogy kicsit morbidul fog hangzani, de még mindig szebb halála volt, mintha megölték volna. Büszke volt rád ebben biztos vagyok. Már egy sokkal szebb helyen van. - Igyekeztem együttérzőnek látszani. Tudom, hogy rosszul esik neki, meg sajnálom is, de megtanultam közönbösen tekinteni a halálra, így nem tudom kimutatni a sajnálatomat.
Leon megkért minket, hogy maradjunk otthon. Előlem viszont nem tudja eltitkolni a fájdalmát. Van ötletem, hogy hova megy és hogy mit fog csinálni ott. Viszont tiszteletben tartom a kérését, így nem mentem utána. Egy ideig otthon vigasztaltam Vivit, szegényem ugyanannyira össze van törve, mint az apja.
Egyszer csak megemeltem az állát és halvány mosolyal mesélni kezdtem neki. Van előnye az animágiának, az állatoknak is sok történetük van. A farkasoknak meg kész tárházuk van történetekből. Vivi mindig is szerette, ha farkasokról meséltem neki. Így most elmondtam azt a történetet, amit tartanak a halottaikról. Mire végeztem elaludt, nyakig betakartam, majd lementem a konyhába.
Teát csináltam, ahogy régen tanultam. Tudtam, hogy jól fog esni a szerelmemnek, mikor hazajön. Egy kis nyugtató tea mindig segít. Még csak kilenc óra volt, nem tudtam mit kezdeni magammal. Így kimentem a kertbe és néztem az eget. A távolból farkasvonyítást hallottam. Ők is búcsúztatnak, én egyszer voltam egy ilyen eseményen, megrázó élmény.
Valamivel tizenegy előtt bementem a házba. Tettem vettem, el akartam terelni a gondolataimat. A temetésről és a halottról. Ekkor kinyílt az ajtó, odasiettem és szerelmemet láttam rajta bejönni. Ugyanebben a pillanatban szite a nyakamba ugrott és megcsókolt. Én visszacsókoltam és szorosan megöleltem.
- Sikerült valamennyire megnyugodnod kedvesem. Vivi már rég alszik, nagyon szomorú volt. Szerencsére a farkas történeteimen mindig elalszik. Így talán könnyebben feldolgozza. Kérsz teát? Nyugtatótea, gondoltam jól fog esni, mikor hazaérsz. - Kérdeztem sajnálattól csillogó szemekkel.

Vendég

Annyira, szeretem a családom. Megkèrdezte, hogy szeretnèk-e nyugtató teát inni, szemèbe nèztem majd ezt mondtam,neki.
[color0000ff] Igen! Köszönöm kedvesem[/color]- Megfogtam, a teá majd lementem lefeküdni. Kalestina mèg fennt maradt, majd egy váratlan látogató jött.
- Szia nővèrem...Micsoda, kellemes meglepetès.- igen a nővère az. Fent, lepihentem majd elaludtam.

Vendég

Hihetetlenül boldog, vagyok a szerelmemmel. Nem, akarom mástól semmit. Elegem, van már a szenvedèsekből a kínokból. Ha, választanom kène termèszetesen marad, a felesègem. Nagyon, szeretem ès nem, engedem el magam mellöl soha. A lányom haza, jött ès boldog. Mondta, nekünk hogy egy barátság gyűrűt kapott, Albustol, ez viszont nagyon kedves, dolog tőle. Ami, pedig a nőt illeti, engem egy cseppet sem èrdekel. Amióta, Kal beengedte a házba, csak körülöttem, forog majd megkèrdeztem tőle.
[color0000ff] Ki, ez a csaj Kal? Mit, akar tőlem? Mert, hogy èn semmit az biztos.[/color]- Nèztem,rá furcsán.

Leonard & Kalestina

Családom van

Majdnem elájultam mikor reggel megnéztem a nőt, aki Leon-t kereste. Most vagy annyira fáradt voltam, hogy nem hallottam és láttam rendesen, mikor jött. Vagy kitanulta hogyan kell úgy átvágni az embert, hogy sose jöjjön rá. Biztosan hulla fáradt lehettem mert nem ismertem fel. De vajon mit akar a szerelmemtől és hogyan tudta meg, hogy itt vagyok?
Ekkor beugrott, a húgom! Biztosan ő mondta el neki, hogy élek. Meg Leon-ról is beszélhetett neki. Akkor viszonr tudom miért van itt, de nem fog egy ujjal sem a családomhoz érni ezt garantálom. Az én családom nem tudja elviselni a félvéreket, ha rájön, hogy a szerelmem biztosan meg akarja majd ölni, vagy eltávolítani tőlem.
Nem fogom engedni, hogy megint kínokat éljünk át. Itt maradok a családommal lesz, ami lesz! Ha kell az egész volt családomat megölöm egyesével, de nem hagyom el a családom. Mindent megteszek, hogy egyben tartsam a családom. Legszívesebben álmában megfojtottam volna, de nem tettem. Most már van bennem annyi lelkiismeret, hogy hagyok neki választási lehetőséget.
Igyekeztem figyelmen kívül hagyni viszont túlságosan rá volt tapadva a szerelmemre és ő meg is kérdezte, hogy ki a nő és mit akar. Persze ő kihúzta magát, én meg fintorogtam egyet és lehajtottam a fejem, majd szinte forrongva megszólaltam.
- Leon szivem, ez a nő itt a nővérem! Valószínűleg azt óhajtja megtudni aranyvérű vagy-e és hogy volt-e komolyabb személyes kapcsolatod velem! Tudod a családom érzékeny az ilyenekre! - Erre a nővérem közölte, hogy már tudja, amit tudnia kell a szerelmemről. Majd elmondta, hogy azért jött, hogy hazavigyen mert az otthoniaknak hiányzom. Erre elvörösödtem és ordítani kezdtem, még jó hogy Vivi nincs itthon.
- Nem kellett volna elhitetnem veletek, hogy meghaltam. Inkább meg kellett volna ölnelek titeket. Egyesével, hogy tudjátok mit csináltatok velem! Nem megyek veled! Nekem az a hely már nem az otthonom, az a család már nem a családom! Nekem itt van az otthonom és ők a családom! Nem fogom elhagyni őket, nem érdekelnek a ti szokásaitok. Szeretem őket és ha nem akarod, hogy itt helyben megöljelek tűnj el és hagyj békén!
Szemembe könnyek gyűltek, én pedig elrohantam a szobámba. Becsaptam az ajtót és az ágyra ültem, majd a kezembe keztem el zokogni. Nem hiszem el, olyan nyugodt volt az életem mostanában. Miért kellett ennek most eljönnie ide és belerondítania az életembe.

Vendég

Sajnálom, szegèny szerelmemet. Hírtelen nem is tudtam, mit tenni vele. Ekkir, bementem a szobámba ès megvígasztaltam. Megfogtam, az állát szemeibe nèztem, letöröltem a könnyeket ès megcsókoltam. Tènyleg, kezdett egyenesbe jönni, az èletünkvde, mit keresnek itt? Mit, akarnak itt? Egyre, több kèrdès járt, a fejembe majd megszólaltam.
Nem, fogom hagyni hogy bármi törtènjèk. Megvèdelek, tőlük bármi legyen, is ennek az ára. Te, itt maradsz! Akár, milyen ostoba ötletbe belemegyek, tudod ezek nem, verhetnekát engem! Okosabb, vagyok náluk! Minden, rendben lesz szerelmem.- Mondtam, neki nyugtató szavakat. Nagyon, szeretem ès sose hagynám el őket, senkièrt sem. Mindig, velem lesznej akár az, èletem árán is. Megvèdem, őket! Nem, fogom hagyni hogy hazavigyèk Kalestinát. Soha, nem fogom engedni hogy a szülei megtudják èl. Azt, se fogom engedni hogy bántsák. Újra, újra megvèdem. Rossz, emberrel kezdtek. Megint, az ágyon ülve turkáltam a hajamba majd, lementem a kèt csajhoz.

Leonard & Kalestina

Családom van

Sírtam, igaz tudtam, hogy az ég világon semmit sem segít, de elegem van abból, hogy mindig mikor kezdem azt hinni minden rendben van jön valaki és teljesen felforgatja az életemet. Kezd kicsit unalmas lenni, hogy mindig mindenkinek baja van velünk. Vagy kisebb vagy nagyobb baja. Nem igaz, hogy nem tudják abbahagyni.
Ekkor bejött a szobába a szerelmem. Hiába esett jól, hogy itt van a sírást nem tudtam befejezni. Mellém ült és megemelte az állam. Letörölte a könnyeimet. Még most is bizsergés jár át, mikor a keze az arcomhoz ér. Majd megcsókolt, még mindig nehezen fogom fel hogyan képes egy csókkal visszarántani a nyulagom világába. Végülis nem is lényeges hogyan csinálja az a lényeg, hogy megy neki.
Mégis ott van a gyomromban az idegesség. Tudom milyen a családom, régen büszkén mesélték, hogy a mi családunkban csak aranyvérű varázslók vannak. Meg hogy ha valaki nem megfelelő vetett szemet a család egyik tagjára,akkor azt eltávolították. Megmondom őszintén nem szerettem ezeket a meséket, csak a gyilkolásos jeleneteket, de mit tegyek, én ilyen vagyok.
Ha igaz a feltevésem és a nővérem azért jött, mert a húgom elkotyogta neki az igazat. Akkor abban is biztos vagyok, hogy amint lehet végezni akar majd az igazi családommal. Valahogy nem jön a nyelvemre az a szó, hogy család, ha a régi rokonaimról beszélek. Nem nekem már Leon és Vivi a családom, azok pedig, akik kitagadtak elmúltak,még emlékként sem jelennek meg.
- Ha itt valakit meg kell védeni kedvesem az te vagy és Vivi! Ezek nem miattam jöttek, hanem miattatok. A rokonaim megrögzötten tarják magukat a régi eszmékhez. Az ő elgondolásuk szerint abban a vérvonalban nem lehet helye félvérnek. Akiről megtudták, azt megölték. Én féltelek titeket Leon! De nem fogom hagyni, hogy bántsanak. Bár igaz, te okosabb vagy náluk minden tekintetben. Annyira hálás vagyok érte, hogy te vagy a párom!
Szorosan megöleltem, nagyon jól esett a vigasztalása. Erőt adott nekem és nyugalmat. Valahogy azóta a bizonyos eset óta, hogy félholtra kínoztam magam még jobban szeretem és még jobban esik, ha tudom, hogy mellettem áll. Ismerem őt bármit megtenne a családjáért. Viszont ez most az én harcom, nem akarom, hogy miattam legyen baja.
Felálltam és megfogtam a kezét szemeibe néztem. Halványan elmosolyodtam, majd arcomra kúszott a gyilkos tekintetem. Elengedtem szerelmem kezét és lementem a nővéremhez. Most vagy soha, ezt itt és most el kell inéznünk. Kicsit vicces, hogy ő az idősebb, de én vagyok a magasabb. Így viszont még fenyegetőbbnek tudok látszani.
Szinte sziszegett és szikrákat szórt a szeme miközben beszélt. Én rezzenéstelen arccal hallgattam. Tudtam, annyira tudtam, hogy ez miatt jött. Látszott rajta, hogy legszívesebben megölne. Ekkor azonban meglátott egy képet amin hárman voltunk én, Leon meg Vivi még kisbabaként. Majdnem felrobbant az idegtől, nem tudta elhinni, hogy így megsértettem a nevüket.
Ha nem húzom el az arcom megpofozott volna. Ehhelyet én szorítottam meg a csuklóját. A fájdalomtól felnyögött. Lehet, hogy már nem vagyok halálfaló, de még mindig birtokában vagyok annak a tudásnak, amit ott szereztem. Mélyen nővérem szemébe néztem, tekintetemből semmit sem tudott kivenni.
- Tudtommal ki lettem tagadva! Így pedig az erkölcsi normáitok nem vonatkoznak többé rám! Viszont előre szólok, ha a szerelmemnek vagy a lányomnak egy haja szála is meggörbül nektek végetek. Sokmindent nem tudsz rólam testvér. Gondolom a húgunk nem avatott be a halálfaló létbe. Higyj nekem jobban jársz, ha elmész! Hálát adhaszt érte, hogy Leon mellett megtanultam engedékenynek lenni, különben már rég a föld alatt feküdnél!
Ebben a pillanatban jött le a szerelmem. Láttam, hogy össze van túrva a haja, szóval nem csak én lettem ideges. Persze nővérem már nyúlt volna a pálcáért, mire fogtam magam és úgy fejbe vágytam, hogy összeesett. Gonosz mosoly szökött az arcomra, ahogy a lábamnál heverő ájultat néztem.
- Én szóltam! Egy haja szála se görbülhet! Látod nem értenek a szóból! Mennyivel könnyebb lenne, ha azt se tudná, hogy létezem! Várjunk csak egy pillanatot! - Elmosolyodtam kitűnő ötletem támadt. Elkezdtem kotorni a zsebeit meg is találtam egy kártyát. A hotelé ahol megszállt. Felemeltem, majd szerelmemre néztem.
- Szinted haragudna, ha teljesen elfelejtené, hogy élek? Minden esetre ide vissza kell vinnünk. Egy percet sem marad tovább a házunkban! Segítesz, vagy esetleg van jobb ötlet is abban az okos kobakodban szivem! - Kérdeztem tőle mosolyogva, most meg tudnám oldani, hogy soha többé ne legyen vele bajunk. Egy egyszerű emléktörlés, azt se fogja tudni, hogy megszülettem. Már csak Leon-nak kell rábólintania.

Vendég

Annyira, imádom a családom nem tudok nélkülük élni. Szóval, lementem és megláttam Kalestinának a földön heverő, nővérét. Elmosolyodtam, és kigondoltam egy eszelòs tervet. Felé, fordultam majd ezt, mondtam neki.
Nekem van egy sokkal jobb ötletem! Először kötözzük meg, aztán tépd szét majd, olvass rá egy Ex memoriamot- Való, igaz hogy nem, szoktam neki engedni de, most muszáj. De, a húga még itt van és vele is kell kezdeni valamit. Sajnos, hamar haza jött, Vivi így nem tudtuk megtenni, a tervet. Pedig, most is megakartuk tenni. Na, nem baj egyenlőre még életben hagyjuk. Majd, kezdünk vele, valamit.

Leonard & Kalestina

Családom van

Bármi legyen is az ára én nem fogom itthagyni a családomat. A szerelmemmel az élen! Ő számomra a legfontosabb és biztos vagyok benne, hogy neki mi vagyunk a legfontosabbak Vivi-vel. Nekem pedig ők a legfontosabbak, s akárhogyan is munkálkodik a húgom nem fogom neki, hagyni hogy ártson nekünk, ahogy senkinek sem hagyom!
Mire szerelmem leért a nővérem már a földön feküdt. Mert mondhatok én neki bármit nem ért a szóból. Szóltam neki, hogy ne merje hátsó szándékkal megközeledni a családomhoz. Nem hallgatott rám, így fejbevágtam és még hálás lehet nekem, hogy nem öltem meg rögtön, pedig megfordult a fejemben a gondolat.
Nem csalódtam Leon-ban mindig is okosabb terveket tudott kitalálni, mint én. Ezért is imádom, mondjuk mindenért imádom, ami ő. Viszont mikor megemlítette, hogy megtéphetem elkerekedett a szemem. Sosem szokta megengedni az ilyet! Azt mondja, hogy nem lenne okos dolog, most hogy a Nagyúr már nincs.
- Komolyan megtéphetem? Te egy lángelme vagy szivem! - Mondtam, majd megcsókoltam. Már éppen nekiláttam volna a terv megvalósításának, mikor betoppant Vivi! Meglepődtem még nem kellett volna hazajönnie. Így viszont ugrott a megtépéses terv. Az én kis angyalom nem sokat foglalkozott a nővéremmel, miután mondtam neki, hogy jobb ha nem akarja tudni és hogy később elmondok mindent.
- Ettől függetlenül az Ex memoriam marad! Ha felkel és meglátja a lányunk biztos, hogy meg akarja majd ölni! Az lenne a legsimább, ha kitörölnénk az emlékeit és visszaküldenénk oda ahonnan jött! - Mondtam mikor Vivi már nem volt jelen. Felültettem a nővéremet, sose kedveltem igazán. Viszont nem akartam cselekedni Leon beleegyezése nélkül! Mondjuk a húgom még így is a képben van, de majdcsak megoldjuk együtt a gondjainkat.

Vendég

Nagyon, imádom a szerelmem de láttam, Vivin hogy majdnem sír. Felmentem hozzá, jött a szerelmem is és bementünk, a szobába amikor egy plüss macit tartott a kezébe és szinte, majd nem pityergett. Leültem, mellé letöröltem a könnyeit, majd ezt mondtam.
Mi, történt kislányom? Mi, az amin ennyire kiakadtál?- Kérdeztem, tőle viszont, alig akart kimondani valamit, valószínű hogy a Potter, gyerek van benne. Mondtam, neki ne barátkozzon velük, mert ez lesz a vége. De, nem...még is csak, sírt zokogott és továbbra, is barátkozott velük. Nagyon, sajnálom a kislányom soha nem volt, még ilyen letört. Majd, csak alakul köztük valami legalább is remélem. Addig, is gondolkodom a terven és boldig vagyok Kalestinával.

Leonard & Kalestina

Családom van

Amikor belépett a házba láttam a lányomon, hogy szomorú. Ismerem ezt az arcot, valami olyan baja van, amit nem akar elmondani. Ilyenkor kicsit bánom, hogy nem a gondolatolvasást tanultam ki rendesen. Viszont ettől függetlenül is tudom, hogy baja van. Az anyja vagyok érzem rajta, ha valami nincsen rendben vele. A szemein pedig tisztán látszik, hogy valami nagyon nincsen rendben.
Leon elindult utána az emeletre, én pedig követtem őt. Mind a ketten tudtuk, hogy Vivi-nek most szüksége van ránk! Mégha segíteni nem is tudunk, de legalább azt érezze, hogy mellette állunk és itt vagyunk vele. Egy gyereknek fontos, hogy tudja a szülei ott vannak, ha valami baj van és kell egy kis megnyugvás.
Mikor benyitottunk egy plüssmacit fogott és majdnem sírt. Ha nem lenne szomorú azt mondtanám, hogy aranyos. Viszont tudom, hogy nyomja valami a szívét az én kis angyalomnak. Nekem pedig anyai kötelességem, hogy segítsek neki túltenni magát a dolgon akármi is legyen az. Rám mindig számíthat és mindig itt leszek vele.
Leültünk mellé mind a ketten Leon letörölte a könnyeit és megkérdezte mi a baja. Én nem kérdeztem semmit, egyszerűen megöleltem és elkezdtem a haját simogatni. Szegény alig bírt valamit kinyögni a könnyektől. Nagyon felkavarta akármi is történt vele. Viszont jobbnak látom addig nem faggatni, amíg meg nem nyugszik kicsit.
Le merem fogadni, hogy a Potter gyerek miatt ilyen. Én mindig is tudtam, hogy nem jó barátkozni az olyanokkal, de hagytam lehetőséget Vivi-nek, hogy megismerje őket. Nem szabhatom meg kivel barátkozzon, ha a Potter gyerekével akar, akkor azzal is fog. Ismerem ha egyszer a fejébe vesz valamit, azt megcsinálja, akkor is ha rengeteget kell miatta sírnia.
Életemben nem láttam még ennyire szomorúnak a lányomat. Szinte fájt nézni, hogy rossz neki. Tudom, hogy nem illik ilyet csinálni, de azért megpróbáltam valami kis nyugtató varázslatot bevetni. Viszont az első sikertelen próbálkozás után felhagytam vele. Inkább csak vígasztalom, majd elmondja mi a baj, akkor pedig sokkal könnyebb lesz neki.
A terv még mindig nem tökéletes, viszont én hagyom, hogy Leon kiokoskodjon valamit! Mivel nem akarom megölni, így jobban teszem, ha szerelmemre hagyom a gondolkodást, mert az én terveim végei általában a halálba torkollanak. Addig viszont inkább azzal foglalkozom, hogy boldog legyek a családommal és ott legyek velük mikor kellek.

» Névrokonok-Leon& Leon
» Szvetlana & Leonard
» Leon Rickwards
» Leon & Jarret
» Kalestina & Leonard - Ahogy kezdődött