Chantall & Christian

- Hát.. – kezdeném, de ahogy belegondolok a pirulásom okába, nem is igazán tudok rájönni. Zavarban vagyok a fiú közelségétől, ez tény, hiszen fontos a véleménye, és hogy mit is gondol rólam. Izgulok, persze, de ki ne izgulna, mikor épp randin van azzal a fiúval, akit csak nem rég ismert meg, de már most teljesen oda van érte, és szeret a közelében lenni. Félni nem hiszem, hogy félnék, elvégre a legnagyobb gond, ami történhet itt, hogy megfázom a hideg italtól. Persze, benne van a pakliban, hogy esetleg leégetem magam valamivel, ettől természetesen „félek”.
- Talán egy kicsit izgulok… - nézek fel a szemébe mosolyogva, és gyengéden végigsimítok a hüvelykujján. – Nem minden nap találkozom veled – nevetek fel halkan, és felemelve a fiú kezét egy apró puszit lehelet az ujjaira. – De azt hiszem, ez természetes..

Mosolyogva figyelem a lány kezét a sajátomon és ahogy összefűzi ujjainkat, és a hüvelykujjammal simogatni kezdem a lány kézfejét.
- Szerintem már mindent elmondtam, ami fontos lehet, hogy tudjad kedves Chantall - nézek mosolyogva a lány szemébe.
Megint pirulást veszek észre a lány arcán és már rég óta szeretném megkérdezni tőle, mik ezek a folyamatos főtt rákká változások az arcán.
- Már megakartam kérdezni, hogy miért pirulsz el folyton? Ennyire izgulsz, vagy félsz valamitől? - nézek kíváncsian rá és tekintetemmel kezdem keresni a lány szemeit.

Mosollyal az arcomon hallgatom, ahogy beszél a fiú, és oldalra biccentett fejjel köszönöm meg a pincérnek az italt, mikor lerakja elém. Már épp emelném fel a poharat, hogy igyak, mikor közeledik felém a fiú. Egy pillanatra megfeszül a kezem a pohár körül, és enyhe pírral az arcomon nézek a szemébe, ahogy egyre közelít felém. Elpirulva nézek a szemébe, majd mikor megpuszilja az ajkaim, kissé megfeszülve nézek a szemébe. Pár pillanatig csendben pislogok magam elé, és figyelem a fiút, majd elmosolyodva nézek a szemébe, és az asztal fölé téve a kezem odacsúsztatom az övéhez, és lágyan megfogom neki. Pár másodpercig csak fogom a kezét, majd lassan összefűzöm az ujjainkat, és elmosolyodva nézek fel a szemébe, miközben a szabad kezemmel az italomba kortyolok. Egy pillanatra sem veszem le a tekintetemet a fiú szeméről, és mosolyogva teszem le a poharat.
- Még valami, amit nem árt, ha tudok rólad? – mosolygom, és oldalra biccentett fejjel nézem a ragyogó kék szemeit.

A lány mosolyából kiveszem, hogy ismét sikerült eltalálnom a kedvencét, hiába mindig megérzem mit kell ilyenkor rendelni. Gondolkodni kezdek, mikor megkérdezi a lány, hogy milyen fura szokásaim vannak, ha éppen ideges vagyok.
- Járkálni szoktam fel-alá ha gondolkodom vagy éppen ideges vagyok, talán más annyira nincs is - nevetek.
Nézem, ahogy a lány törölgeti a száját a szalvétával, és meghozzák az italokat is. Mikor a lány leteszi a szalvétát, odahajolok hozzá és egy puszit adok az ajkaira, majd mosolyogva elkezdem inni az italom.

Elmosolyodom, ahogy a fiú ismét beletrafál, hogy mi a kedvenc italom, és abbahagyom az ajkaim harapdálását, ám már így is felserkent belőle a vérem, és egy apró pöttyben szivárogni kezd. Elvörösödöm ahogy megérzem, és lenyalom róla a vért, de szinte azonnal megjelenik ismét az apró pötty.
- Bocsi, ez… egy rossz szokás – nevetek fel zavartan. – Nem tudok leszokni róla sajnos – sóhajtok fel halkan. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy jó szokás, és engem is gyakran szokott ez zavarni, hiszen ilyenkor nem az én ajkam a legszebb, de sajnos tényleg nem tudok mit tenni ellene.
- Neked van valami ilyen szokásod? – nézek rá kíváncsian, miközben elveszek egy szalvétát a tartóból, és megtörölgetem az ajkaimat, hogy eltüntessem róla a vérem.

Ahogy mindketten leülünk a lányt kezdem el figyelni hosszadalmas pillanatokon keresztül. Észrevettem már, hogy sokszor harapja az ajkát biztos ideges és izgatott, hogy mi fog történni. Miután már azt látom, hogy totálisan szétharapta már magát megfogom a kezét és mélyen a szemébe nézek.
- Ne legyél ilyen ideges, ha ez megnyugtat én sem vagyok profi a randik terén emiatt ne rágd szét a szép ajkaidat.
Bár kicsit én is izgatott vagyok, próbálok nyugodt maradni és jelét sem mutatni annak, hogy bennem is van egy kis izgalom. Rendelek italt magamnak és a lánynak is, talán itt is eltalálom a kedvencét.

Szélesen elmosolyodom, mikor meghallom, hogy nincs gond azzal, hogy késtem, és szinte már repkedve a boldogságtól nézek a fiú szemébe. Csak egy aprót biccentek, ahogy előre enged a kávézónál, és hatalmas mosollyal az arcomon lépek be a helyiségbe. Ahogy belépek máris megcsapja az orromat a fiú kellemes illata. Még nem jártam itt, így csak hallomásból tudom, hogy a helyen az amortentia bájital illatozik. Meg sem lepődöm, ahogy a fiú illatát érzem, hiszen már tudatában vagyok, hogy teljesen belehabarodtam. Mosollyal az arcomon karolok a fiúba, ahogy ő is bejön a kávézó, és egy üres asztal felé kezdem húzni, majd helyet foglalok, ahogy kihúzza nekem a széket. Mosolyogva nézem, ahogy ő is leül, majd kissé zavartan figyelem, hogy most mi következik.
Izgatott vagyok, mint ilyenkor bárki más, és ezt nem is tudnám tagadni, hiszen érzem, hogy az arcomra is kiült már ez a fajta izgalom. Sajnos, mikor valami miatt ideges vagyok, többnyire az ajkamat harapdálom, mint ahogy most is. Tudom, hogy nem a legjobb módszer, hiszen nem lesz tőle valami szép az ajkam, de szerencsére ezt már tudom orvosolni krémekkel.

Éppen öltözöm a szobámban, miközben a randevúra gondolok, amire elhívtam Chantallt. Hivatalosan ez az első randink, és nem szeretném hogy rosszul süljön el a dolog. Kicsit izgatott vagyok, nem értem magam miért, hiszen sose szoktam izgulni ilyen téren meg pláne nem. Elköszönök a haveroktól és azonnal a kávézóhoz sietek, ahol nem látom a lányt pedig mindig én szoktam késni a megbeszélt találkozókról. Amíg várom a lányt körülnézek a környéken, az itt-ott felbukkanó embereket bámulom, és az órámra pillantok. Csak tíz perc telt a megbeszélt idő óta, mikor észreveszem a lányt ahogy közeledik felém mosoly tör ki az arcomon és figyelem őt.
- Ne kérj bocsánatot, általában én vagyok az aki mindig késik így tudom milyen ha nem érnek ide időben. Ne aggódj, nem haragszom - mosolyogva figyelem a lányt. - Csak ön után, kisasszony - mosolyogva előre engedem őt.

Már egy ideje csendben készülődöm a randimra Chrissel. Egész délelőtt izgatottan vártam a délutánt, még az órákon sem tudtam kellően koncentrálni. De ki tudna olyankor arra koncentrálni, amit Piton mond, amikor a számára legvonzóbb pasival lesz randevúja? Senki.
Izgatottan rendezgetem a hajamat, mikor a hálóba belép a szobatársam. A tükörből látom, hogy felvont szemöldökkel néz rám, amit nem tudok mire vélni. Hisz tudja, hogy hova megyek, érthetetlen miért csodálkozik azon, hogy készülődöm.
- Nem fogsz elkésni? - szegezi nekem a kérdést, mire az órára pillantva kerekedik el a szemem. Már elkéstem, így csak futólag rendezem a helyére a hajamat, és egy "majd jövök!" felkiáltással már magamhoz is kapom a táskámat, és szaladok le Roxmortsba.
Idő közben elszáguldok egy-két méltatlankodó ember mellett, ám jelen helyzetben ez teljesen hidegen hagy, hiszen Chris már vár rám. Szél sebesen száguldom ki a kastély határát jelző kapun, majd szaladok be a faluba, és már Madam Puddifoot kávézója felé is veszem az irányt. Mikor már látom a helyet lassítok lépteimen, hogy kifújjam magam, és lassú léptekkel megyek oda a bejáratnál ácsorgó fiúhoz.
- Ne haragudj, hogy késtem, kicsit elnéztem az időt - nézek rá bocsánat kérően, és villantok rá egy mosolyt.