Chantall & Christian

- Rendben, az igazság az, hogy én is álmos vagyok és a reggeli ébresztést majd megejtem. - megcsókolom a lányt, majd nagy nehezen válok el az ajkától és lépkedek a szoba ajtaja felé - Aludj jól, Chantall! - csukom be az ajtót, és remélem reggel valamivel meglephetem a lányt.

- Tökéletes - mosolygom rá, majd megfordulva az ölelésében egy lágy csókot adok az ajkaira, miközben végigsimítok a mellkasán. Szorosan a karjaiba simulva karolom át fél kézzel a derekát, és simulok teljesen hozzá, miközben a kezemet továbbra is a mellkasán tartom.
- Megyünk lefeküdni? Mármint.. aludni - motyogom zavartan, miután elválok az ajkaitól, és továbbra is szorosan a karjaiba simulva nézek fel a szemébe. - Kezdek fáradt lenni.. - mondom, és akaratlanul is ásítanom kell, ahogy kimondom, hogy fáradt vagyok.
- Reggel ébresztesz? Hajlamos vagyok sokáig aludni reggelente - nevetek fel halkan.

Alaposan átvizsgálom a szobát, nincs-e rajta valamilyen bűbáj, vagy egyéb trükk amit a Weasley-k szeretnek alkalmazni. A személyzet rendes volt, de sose tudni ki akar egy kicsit tréfálkozni. Csak bólintok, mikor a lány kiválasztja a szobáját és a konyhába érve nézem, ahogy körülnéz. Csendben odalépek hozzá és hátulról szorosan átölelem.
- Mit gondolsz, megfelel? - súgom a fülébe és megpuszilom az arcát.

Elmosolyodom, ahogy a fiú felém fordul a kérdésével, majd szinte azonnal válaszolok a kérdésére.
- Egy szoba külön ággyal.. - mosolygom rá, és megszorítom a kezét, ahogy lefoglalja a szobát, majd ahogy megkapjuk a kulcsokat enyhe izgalommal a gyomromban indulok meg az egyik dolgozó után, aki megmutatja merre található a szobánk.
Ahogy odaérünk halványan rámosolygom, majd miután Christian kinyitotta a szobánkat lassan belépkedek, és körbenézek a helyen. Két szobás hely, egy apró konyhával, és erkéllyel. Elengedve a fiú kezét belépkedek a hálóba, majd elmosolyodva tapasztalom, hogy egy franciaágy található benne, majd átsasszézom a másik szobához, ahol szintén egy kényelmesnek tűnő kétszemélyes ágy van. Odafordulok a fiúhoz, majd az erkélyes szobára mutatok. - Az lesz az enyém - nézek a szemébe ellenmondást nem tűrő hangon, majd egy puszit nyomva az arcára szemügyre veszem a konyhát is.

Egy kicsit leblokkolok, ugyanis elsőre nem jut eszembe semmi ami biztonságos és nyugodt hely lenne, de aztán eszembe jut amit az egyik griffendéles társam mondott, hogy a szülei nyitottak egy szállást. Mindenkinek ajánlotta, így nem hiszem, hogy rossz lenne.
- Azt hiszem tudok egy jó helyet. - kézen fogva elindulok vele és megérkezünk a szálláshoz.
Külsőleg tényleg jobb, mint amire számítottam ezért bátran megyünk be és mikor foglalnám a szobát eszembe jut valami és a lányhoz fordulok.
- Külön szoba, vagy egy szoba és külön ágy? - nézek mosolyogva a szemébe és egy pillanatra sem engedem el a kezét.

Elmosolyodom a fiú szavain, majd mikor az ajkaimra tapassza a sajátját kissé zavartan nézek fel rá, miután elhúzódott tőlem.
- Talán nem lesz gond belőle - mosolygom rá kissé zavartan, majd egy puszit nyomok az ajkaira. - De hol szeretnél aludni? - nézek a szemébe mosollyal az arcomon, és miközben simogatom a fiú kezét, érzem, hogy egyre inkább lenyugszom, és a korábbi feszültségemnek nyoma vész. Jó hatással van az idegeimre Christian.

- Nem konkrétan egy ágyban alvásra gondoltam, csak gondoltam ha már egész nap együtt voltunk akkor így is zárhatnánk a napot. - mosolyogva pillantok le a kezünkre és megszorítom az övét.
Talán még ez is korai lenne, amit felajánlottam, de most vele szeretnék lenni és nem a többi diákkal. Látom rajta, hogy zavartan gondolkodik a válaszon és az ajkát harapdálja.
- Azt ne bántsd, még kell nekem. - vigyorogva nyomok egy csókot az ajkára és átölelem a lányt.

Egy pillanatra elgondolkodom, majd beharapva az ajkam nézek fel a fiú szemébe. Kissé korainak tartom, hogy együtt aludjunk, hiszen alig pár hete ismerjük egymást, így kissé szorongva szólalok meg.
- Talán túl korai lenne az, hogy együtt aludjunk - kezdem idegesen harapdálni a számat, és lesütve a szememet megszorítom a kezét, amelyikkel fogjuk egymást, és zavaromban az ujjait kezdem zaklatni.

Lehunyom a szemem és amennyire csak tudom próbálom magam visszafogni, mikor újra elkap a heves szívverés és a légszomj amit a lány finom ajkai váltanak ki belőlem. Egy darabig nézem, ahogy eszegeti a csokit és simogatom a szabad kezét. Gondolkodom, most merre tovább ettünk, ittunk most talán pihennünk kellene egy kicsit.
- Ne töltsük az éjszakát valahol a kastélyon kívül? - teszem fel mosolyogva a kérdést - Persze, ha ez neked megfelelne. -motyogom zavartan a végét.
Nem akarom, hogy tolakodónak tűnjek, de máshol körbe vettek volna a többiek és én most csak vele szeretnék lenni.

Egy darabig csendben eszegetem az édességet, majd ahogy figyelem közben a fiút egy huncut mosoly jelenik meg az arcomon. Pár másodpercig hezitálva nézek a fiúra, majd letörök egy kockát, a számba teszem, és ahogy elolvadt a csoki odahajolok a fiúhoz, majd egy lágy, édes csókban részesítem, miközben a szabad kezemet a nyakára simítom, és lágy mozdulatokkal cirógatom a selymes bőrt. Csókunk, mint eddig bármelyik lágy, és teljesen beleszédülve simulok oda hozzá.
Mikor már vészesen fogy a levegőnk lassan elhúzódom tőle, majd elmosolyodva adok egy apró puszit a kivörösödött ajkaira, és végigcirógatva a nyakán elhúzom tőle a kezemet, és némán tovább eszegetem a csokimat.

- Megeszem, de nem vagyok nagy rajongója. - felelem gyorsan és megvonom a vállam, és mikor a lány nyúlna a következő kockáért gyorsan letörök egyet és a lány szájába adom. Mosolyogva nézem ahogy eszi a csokit, majd jómagam is megkóstolok egyet, de inkább úgy döntök, hogy nem eszem meg előle az egészet, így csak csendben nézegetem ahogy eszik és akaratlanul is az arcomra villan egy mosoly.

Hatalmasakat pislogok a fiúra, mikor egy halom csokival tér vissza, majd ahogy a kezembe adja az egyik táblát elmosolyodik.
- Köszi.. - nézek fel a szemébe, majd mikor megpuszil mosolyogva puszilom vissza, és fogom meg a szabad kezét, majd vezetem ki a boltból. - Együk meg kint, ott kevesebben vannak, nem kedvelem túlzottan a nagy tömegeket - fintorgok egy sort, majd azonnal egy üres padhoz irányítom a fiút, és le is ülök vele rá. - Te is szereted ezt a csokit? - nézek a szemébe kíváncsian, miközben gyors, rutinos mozdulatokkal bontom ki a csokoládét a papírjából, és már töröm is le az első kockát, majd a számba rakva jólesően felsóhajtok, ahogy olvadni kezd az édesség.

Mikor a lány elmondja, hogy levendulás csokit szeretne azonnal az eladóhoz sietek és amennyit csak bírok megveszek. Én is szeretem a levendulás csokoládét, de én nem szoktam gyakran enni és Chantallal ellentétben, ha tehetném én nem azt enném minden nap. Viszont neki akarok ezzel kedveskedni, és nem tehetem meg, hogy nem eszek vele együtt a csokiból. Visszaérek a csokikkal és az egyik táblát a lány kezébe adom.
- Tessék, itt szeretnéd megenni vagy valahol máshol? - mosolyogva nézek a szemébe és egy lágy puszit nyomok az arcára.

Pár pillanatig csendben nézelődöm a helyiségben, majd mikor kiszúrom a kedvenc finomságomat felcsillanó szemekkel mutatok rá.
- Azt szeretném - nézek a szemébe mosollyal az arcomon, és egy apró puszit nyomok az arcára. - Imádom a levendulás csokit - mosolygom rá. - Ha tehetném mindig ezt enném - nevetek fel halkan, és a fiú szemébe nézek.

A lány hátát simogatva próbálok megnyugodni, hiszen majdnem elvesztettem teljesen a fejem, így először a kérdése szinte nem is jut el hozzám, csak megbabonázott állapotban nézek a szemébe, és csak egy kis idő múlva tudok válaszolni a kérdésére.
- Persze, elmehetünk. - bólintok egyet - Veszek neked valami finomságot.

Megfogom a kezét és lassan sétálunk a Mézesfalás felé, közben néha a lányra pillant és gyengéden megszorítom a kézfejét. Mosolyogva néz rám, majd felemelve a kezét egy puszit nyomok az ujjaira és bemegyünk a Mézesfalásba.
- Mit szeretnél? - fordulok lány felé nagy mosollyal az arcomon.

Elfojtok egy halk nyögést, majd lehunyva a szemem bólintok egy aprót.
- Talán nem.. - súgom halkan, majd átkarolva a fiú nyakát a vállának döntöm a homlokomat, majd próbálva leplezni, hogy mennyire megkívántam a fiút igyekszem rendezni a felgyorsult légzésemet.
- Nem megyünk be a Mézesfalásba? - szólalok meg néhány perc némaság után, és elhúzódva tőle a szemébe nézek még mindig az ölében, kényelmesen elhelyezkedve.

Kissé hátradöntöm a fejemet, hogy a lány jobban hozzáférjen a nyakamhoz és lehunyom a szemem. Próbálok nem felnyögni, mikor a lány megharapja a nyakam, de akaratlanul is kitör belőlem és kissé eltolom magamtól. Értetlenül néz a szemembe, amit próbálok egy lágy csókkal eltüntetni és mosolyogva megsimogatom a tarkóját.
- Talán ezt nem itt kellene csinálnunk, nem gondolod? - végigsimítom a kezem a lány tarkójától egészen a fenekéig.

Belemosolygom a fiú csókjába, ahogy elnémít vele, mielőtt válaszolhatnék, majd miközben hevesebben kezdem csókolni áttelepedem az ölébe, és átkarolva a nyakát a hajába fűzöm az ujjaimat. Egy apró harapást ejtek az ajkaim, miközben lágyan a hajába markolok, és teljesen hozzásimulva csókolózunk tovább. Elfojtok egy halk nyögést, ahogy összesimul a testünk, és megérzem a hevesen kalapáló szívverését, majd teljesen elvesztve az eszemet szakadok el az ajkaitól, és csókolok végig az arcélén, majd a nyakát veszem célba, és azt kezdem ostromolni lágy csókokkal, és harapásokkal, miközben a mellkasát kezdem simogatni.

Szorosan a karjaimba zárom a lányt, és úgy viszonozom a csókját. Lágyan simogatni kezdem a derekát, miközben folyamatosan csókolom őt és képtelen vagyok elszakadni az ajkaitól. Nem akartok most semmi másra gondolni csak ő rá, hogy kettesben vagyunk és jól érezzük magunkat.
- Istenien csókolsz. - suttogom mikor néhány pillanatra elválok az ajkától, majd mielőtt válaszolna ismét elnémítom egy csókkal.

Elmosolyodva figyelem a fiút, ahogy rendezi a számlát, majd mikor kimegyünk kézen fogva lágyan cirógatni kezdem a kézfejét.
- Amerre szeretnél - mosolygom rá, és figyelem az arcán elterülő mosolyát, amitől nekem is megállíthatatlan mosolyoghatnékom támad. - Menjünk sétálni - nézek fel a szemébe, mikor csak ácsorgunk egy helyben, és egy közeli park felé kezdem irányítani, miközben végig a fiút figyelem.
Magam sem értem miért, de képtelen vagyok levenni róla a tekintetem, és csak nézem a szemét, a mosolyát. Lassan lépkedünk egymás mellett, majd mikor egy üres padhoz érünk megtorpanva állok meg mellette, és ülök le a padra lehúzva magam mellé őt is, majd némi hezitálás után ismét megcsókolom. Lágyan tapadok az ajkaira, miközben a combjára téve pihentetem a kezem rajta.

Kissé megborzongok, mikor megérzem a lány ujjait a tarkómon és finom, puha ajkait a sajátomon. Közelebb húzom magamhoz nem érdekelve az, hogy sokan bámulnak, csak ő rá koncentrálok és élvezem a finom csókjait. Végül nagy nehezen elszakadok tőle, és gyorsan lerendezem a számlát is, mikor visszasétálok hozzá megfogom a kezét és kisétálunk a kávézóból.
- Most merre menjünk? - pillantok rá nagy mosollyal az arcomon és gyengéden megszorítom a kezét.

Elmosolyodom, mikor felfedezem a fiú zavartságát, és egy pillanatra huncut mosoly jelenik meg az arcomon. Megnyugtató a tudat, hogy nem csak én vagyok zavarban az ő társaságában. Miután kiürítem a poharamat a fiút kezdem figyelni, tekintetem pedig megakad az ajkain. Már csak ránézésre is olyan puháknak hatnak, és csalogatónak, hogy hozzájuk érjek.
Már épp válaszolnék a kérdésére, ám ahogy megérzem az ajkait teljesen kikapcsol az agyam ismét, és egy elfojtott halk nyögésen kívül többre nem futja tőlem. Mikor érzem távolodni az ajkait a nyakára simítom a kezemet, és nem hagyva, hogy elhúzódjon tőlem lágyan, alig érintve az ajkait megcsókolom. Gyengéden tapadok az ajkaira, miközben az ujjaimat a hajába fűzöm, és lágy mozdulatokkal cirógatom a tarkóját.

Kissé én is megbabonázva ültem és meredtem a lány két szép szemébe, és bevallom egy icipici zavar talán rajtam is átfutott, mikor gyorsan az italom kortyolgatásába "menekültem". Láttam, hogy lassan elfogy mindkettőnk poharából az ital, és a következő kör lehet estig elhúzódna.
- Ha itt végeztünk, mit szeretnél hova menjünk el? - kérdezem tőle végig a szemébe nézve és mosolyogva és mielőtt a lány válaszolna az ajkához hajolok és lágy puszit nyomok rá.

- Remélem - mosolyodom el kissé zavartan, majd felnézve rá a ragyogó kék szemeit kezdem figyelni. Kevés ember van, akinek tetszik a szemének a színe, hiszen ilyen téren mindig is "kényes" voltam. Sosem volt olyan, hogy valaki tekintete teljesen magával ragadott, ám a fiúé akár a Kaszpi-tenger, úgy csillog, ami egészen magával ragad, és csak úgy vonzza a tekintetemet.
Csak akkor eszmélek fel a fiú bámulásából, mikor már vagy egy teljes perce csak némán figyelek. Zavartan fordítom el a pillantásomat róla, és nézek le a szinte még teli poharamra, majd egy aprót kortyolok az italból. Kellemesen hat rám a hűs ital, hiszen legalább ez lehűt valamennyire, ha már a fiú közelségétől ennyire kimelegedek.

Kezdem azt hinni, hogy ez nem velem történik... Egyik pillanatról a másikra csöppent bele ez a lány az életembe, és azt hiszem ez már kicsit több, mint az a minisztériumi papír amit elküldtek nekem, hogy Chantall Cordice a kirendelt párom. Apa és anya sokszor bírálta ilyen téren a minisztériumot, de most bevallom örülök, hogy ő az akivel összehozott a "sors". Nem az a tipikus lány, aki minden fiúnak adja a jót és aztán jön a következő srác.
- Nos, eddig nem találkoztunk minden nap, vagy csak láttuk egymást, de sohasem beszéltünk. De ez ettől a naptól megváltozik, megígérem. - mosolygok a szemébe.