Chantall & Vicki

Pár pillanatig meglepődötten ácsorgok egy helyben, mikor megölel a lány. Igyekszem leküzdeni meglepettségemet, és visszaölelem a lányt.
- Hogy érted, hogy ilyen cicababával? - nézek rá kíváncsi szemekkel, és nyugtatólag elkezdem a hátát lágy mozdulatokkal simogatni. - Szerintem semmi gond veled, Victoria - mosolygom a lányra, de továbbra sem engedem el, és simogatom a hátát, hátha megnyugszik. Sejtelmem sincs miért gondolhat ilyent magáról, de szeretném, ha ez kiderülne, hiszen nem szeretem, ha körülöttem bánatosak az emberek, így mindig igyekszem felvidítani őket, és ez alól nem kivétel Vicki sem.
- Biztos csak rossz napja volt annak a mardekárosnak, elmeséled, hogy mi történt? - ültetem le az ágyra, majd pár másodperc hezitálás után mellé ülök, és bátorítólag, gyengéden megfogom a kezét, hogy meséljen.

Mikor,belépett a lány eltettem,a naplómat az ágyam,takarójában, majd ránéztem.Azt,hittem elvesztettem, egy barátot.Pedig,azt hittem csak,arra kellek az embereknek,hogy segítsek nekik,aztán meg ott hagyjanak engem a szarba.De,láttam hogy a hugrabugos lány vissza jött bemutatkozott,és kezet nyújtott.Gondoltam,hogy nekem,se ártana bemutatkozni,szegény még a nevemet sem,mondtam meg neki.Aztán,abban a percben mosolyogtam,felé és megszólaltam.
Szia!A nevem Victoria Fobisher-Én,is kinyújtottam,a kezemet és kezet ráztam,majd egy mosolyt elengedtem,a szám mellett.Utána,elmondtam neki,hogy miért mentem el.Igaz,nem akartam megbántani csak,azt hittem,hogy olyan mint a többiek és rögtön,bocsánatot kértem tőle.
-Bocsi,hogy elmentem csak..azt,hittem te is olyan vagy mint a többi lány.Tudod..egy,ilyen cicababával,mint én alig barátkoznak velem,itt a többiek.És..nagyon rosszul,sikerült egy találkozásom,a mardekáros fiúval és..teljesen,ki vagyok akadva.-Jól,tudom hogy az érzéseimet,csak a naplóba szoktam leírni de, most muszáj volt,megölelnem Chantallt. Egyszerűen,nem tudtam már,magamba tartani.Mondjuk,otthon barátkoznak,velem de..itt? aligha,van egyetlen egy barátnőm,vagy barátom.Nem,szeretem ezt a kimondhatatlanul,nagyon rossz érzést.Semmi,sem jó mostanság nekem.Pasim,nincs csak fiú barátom,aki alig akar,velem szóba állni.Csak,magamra számíthatok.de,boldog leszek egyszer,valaha?Nem,tudom..csak,azt tudom mindent a sorsra bízok,meg persze saját magamban.

Miután a lány eltűnt kissé csalódottan néztem körbe, hiszen még a nevét sem tudom, annak ellenére, hogy segített rajtam. Nem akartam nevetlennek tűnni, így bocsánatot kértem Christől, és útba igazítást kérve felmentem a lányok hálójába.
Mosollyal az arcomon léptem be hozzá, majd ahogy végigfuttattam tekintetem a szobán azonnal a lány felé vettem az irányt. Ahogy a táskája is, amit kint viselt, most a nála levő dolgok is mind rózsaszínek. Már a ruházatából is gondoltam, hogy olyan lány lehet, akinek aktívan részt vesz ez a szín az életében, hiszen a legtöbb dolga, ahogy itt is látom rózsaszín. Odalépkedtem az ágyához, majd megálltam előtte, és lenéztem rá.
- Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, csak meg akartam köszönni a segítséget - mosolyogtam rá kedvesen. - Elárulod a neved, ha már segítettél? Én Chantall vagyok - nyújtom neki a kezemet.

Örömmel,szoktam segíteni azoknak,az embereknek akik kedvesek.Láttam,a lányon hogy oda van a párjáért,és olyan jó látni őket együtt.Hát,ez van..ha,valakinek segítség kell,én segítek és ezek,után ott is hagy.Na,de nem zavartam sokáig,mert bementem a hálótermembe.A rózsaszín bőröndömből,elővettem,egy rózsaszín tollalt és egy naplót.A naplón,a köveket még otthon csináltam rá,hogy egy kicsit szépítsem.Elkezdtem,írni a naplómat.Általában,az ilyen cicababák mint,én szoktam naplót vezetni,de senkinek sem mutatom meg.Ekkor,pedig írtam.
-[color=#cc0066]Kedves naplóm-Kezdtem,volna el írni amikor,Chantall belépett a szobába.Látszott,rajtam hogy egy kicsit,szomorú vagyok és megpróbáltak felvidítani. Nagyon,kedves tőlük de..azt hiszem nem fog nekik sikerülni,vagy talán még is??

Elmosolyodtam mikor felajánlotta a lány, hogy bekísérjen a klubhelyiségbe. Már tiltakoztam volna, hiszen Chris sem vitt még be ide, így kissé zavartan követtem őt a helyiségbe. Ahogy beértünk rögtön körbe néztem, hiszen nem minden nap láthatja az ember a griffendélesek klubhelyiségét. Az egész vörösbe van burkolva, az elrendezése pedig hasonló a mi klubhelyiségünkéhez. A miénk talán egy kicsit nagyobb, ám ezt nem is csodálom, hisz ha jól tudom nálunk mindig is többen voltak, mint a többi házban. Elmosolyodtam mikor megpillantottam Christiant, és hálásan fordultam a lány felé.
- Köszönöm szépen, hogy ide kísértél.. És még egyszer ne haragudj, hogy fellöktelek - néztem a szemébe egy hálás mosollyal az arcomon.

Néztem,a lányt nagyon kétségbe volt esve.Valószínű,hogy a baràtját kereste Christian Blodworthoot!A lány szemébe,néztem majd ezt,mondtam neki.
Christian Blodworht?De,igen láttam,bement a klubbhelysége bekisérjelek?-Mondtam,neki mosolygós arccal.Nagyon,kedves lánnynak tűnt persze, egy ilyen cicababával,mint én ki barátkozna? Csupán,másoknak annyira vagyok jó,hogy együtt legyenek velem,majd kihasználhassanak.Ez,a lány sokkal màsabb volt ahogy láttam.Christiannal,néha szoktam beszélgetni.A francba most,is változik a hajam színe,ezt nem hiszem el.Majd,a lánnyal bementem,a klubbhelységbe s megmutattam neki,h ott üllt.

- Igen, a barátommal lett volna találkozóm, de sajnos kicsit elkéstem, mert bent tartottak órán pár mardekáros miatt - sóhajtottam fel halkan. - Lehet ismered is, nagyjából egyidős lehetsz vele, Christiannak hívják - mosolyogtam rá kedvesen, miközben sűrűn pillantok a bejárat felé. Tudom, hogy illetlenség, de a világért sem akarnám már most, hogy Chris úgy gondolja, felültettem. - Esetleg.. nem láttad odabent? Lehet megunta a várakozást... - nézek a lány szemébe érdeklődve.

Ott,álltam bámészkodva és gondolatomba elmerülve,hogy azt se tudtam hol vagyok.Annyira,elgondolkoztam,hogy elfelejtettem azt is már,egy órája itt,állok.Egyszerűen,nem tudom miért vagyok itt,azt meg végképp nem értem miért állok itt.De,biztos valami oka volt,ennek hogy idejöttem.Mindegy is.Láttam,a felém közeledő lányt és véletlenül nekem,szaladt amiben mind a ketten elestünk.
A vadi új rózsaszín táskám..-Egy,kissé meglepő pillantást vetettem,a lányra miközben,segített nekem felállni.
Köszi,hogy segítettél és semmi baj.-Láttam,a lányon hogy a Griffendél klubbhelység felé néz majd udvariasan,megkérdeztem tőle h keres-e valakit.
Ne haragudj..Nézem,hogy a klubbhelység felé nézel talán,vársz valakit?-Kérdeztem,mosolyra húzva a szám és a táskám a karomon.Ezt,még igazából anyu vette nekem és azóta hordom.Fogalmam,sincs miért talán,csak azért mert rózsaszín és imádom.Látszott,a lányon is hogy végig mért engem.Talán,a taláromból jött rá hogy alattam rózsaszín szoknya és cipő díszelgett.Igen..ez,lennék én.Victoria Fobisher.

Hatalmas léptekkel száguldozok végig a folyosón, nem is figyelve, hogy hány ember méltatlankodik a sietségemre. Most lett vége az órámnak, mivel az én "drága" professzorom bent tartott minket pár rendetlenkedő mardekáros miatt. Kissé bosszankodva megyek, hiszen már lassan tíz percet kések a megbeszélt találkánkról, amit Christiannal ejtenék meg. Épp a klubhelyiségük közelében vagyok, mikor az egyik sarkon befordulva egyenesen egy lánynak ütközöm. Meglepetésemben, hogy teljesen elsodrom szegényt egy fájdalmat koppanással, ami a fejemtől érkezik huppanok a földre, majd a sajgó halántékomra téve a kezem nézek fel a lányra.
- Elnézést, nem akartalak fellökni - kelek fel a földről, és illedelmesen felsegítem a lányt is. Végigmérem, ahogy megáll előttem, és elmosolyodom, ahogy látom, hogy griffendéles az illető. Nagyjából egy idős lehet velem, így valószínűleg Christ is ismerheti. Elpillantok a válla felett, ahol már pár lépésnyire már ott is a klubhelyiségük ajtaja, ám barátomat sehol nem látom, így tekintetem visszafordítom a lány felé, és igyekszem elővenni legkedvesebb mosolyomat.