Amióta nem balhézhatok baromira unalmasan telnek a másodpercek. Komolyan, lassan belebetegszem abba, hogy vissza kell fognom a marhaságomat! Bár, ha hagyom, hogy teljesen beforduljak az unalomtól, akkor talán bevisznek a gyengélkedőre, rosszabb esetben a Szent Mungóba visznek, és akkor nem kell bejárnom az órákra. Milyen jó is lenne! Ma is csak háromszor aludtam el és kétszer akartam lefejelni az asztalt annyira untattak a tanárok. Mindegy. Inkább nem is fecsérelek több szót a tanításra, mert akkor kínomban tényleg befonom a hajam.
Szóval, miután véget értek az óráim, gondoltam lenézek a csónakházba, mert ott legalább nyugodtan tudok cigizni, amióta McGalagony egyszer elkapott az átváltoztatástan udvaron inkább nem kockáztatok. Ráadásul a csónakház eléggé kiesik, így itt nyugodtan tudok bagózni. Most éppen mólón üldögélek, és bámulom a tó közepén felbukkanó polipot. Egyszer az a dög elkapta a bátyámat, amikor úszkált a tóban. Azóta szimpatizálok ezzel a lénnyel, csak kár, hogy nem fojtotta vízbe az okostojást. De amúgy vicces volt. Sajnos néhány haverja a segítségére sietett, így megmenekült.
Sóhajtok egyet. Annyira szép lett volna az a nap! Rágyújtok. Legalább a nikotin megnyugtat. Beszívom a füstöt, hagyom, hogy kitöltse a tüdőmet, majd lassan kifújom. Elmerengve nézem, ahogy a füst az ég felé tekereg. De jó lenne már szabadulni innét.
Csak én, a motorom, néhány csaj és a haverjaim. Csak ennyit akarok.
Ismét szívok a cigiből, majd újból kifújom. Kezdek megnyugodni. Az egyik kezemet hátrateszem, hogy kitámasszam magam, aztán hátradöntöm a fejemet, és az eget bámulom. A cigi még mindig a számban lóg. Az égről a tóra siklik a tekintetem, a polip eltűnt onnan. Érdekes. Kíváncsi vagyok rá, hogy hol szokott lenni, amikor a víz alá merül. Egyszer jó lenne felderíteni a tó medrét. Majd, ha kellőképpen barom állapotban leszek, akkor tuti lemegyek oda. Mondjuk, ha valakivel fogadást kötök. Basszus, de régen fogadtam már! Múltkor ötven galleont nyertem egy ilyen fogadással.
Megint felsóhajtok. Békésen szívogatom a cigimet, miközben újabb és újabb hülyeségek jutnak eszembe. Főként az ilyen baromságaim. De szépek is voltak azok! Oké, most már tényleg elvonási tüneteim. Hülyülni akarok! Csesztetni másokat!
A cigimet a vízbe pöccintem, aztán leveszem a cipőimet, feltűröm a taláromat, és belelógatom a lábamat a tóba. Általában a forróság elviselhető számomra, azonban most mégis baromira jól esik ez a kis hideg. A lábammal a vizet csapkodom. Kíváncsi vagyok, hogy a cigicsikk és a víz felkavarása vajon idecsalja-e az óriáspolipot.
Jó muri lenne mondjuk meglovagolni azt. De nem! Nem képzelődhetek hülyeségekről, hiszen, ha még egy hülyeséget elkövetek, akkor szól a szüleimnek. Pedig milyen menőn festenék a polip hátán lovagolva! Milyen pofát vágnának a srácok.
A polipos terveimről egyelőre leteszek. Előveszem a varázspálcámat, és azzal kezdek szórakozik, hogy az ujjaim között pörgetem miközben az zöld szikrákat ereget.
by Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59
Tárgy: Luna & Jarret 
