Jarret Lerwick

Jarret Lerwick || Wick || 15 || Cameron Bright

Teljes név: Jarret Lerwick
Születési idő: 1981. november 13.
Születési hely: Írország, Dublin
Élőhely: Wales, Cardiff/Roxfort
Pálca: 13 és fél hüvelyk, mahagóni, főnixtoll
Foglalkozás: tanuló

Ilyen vagyok....

Milyen a külsőm? Hát komolyan, milyen hülye kérdés! Nézz már rám! Egyből lerí rólam, hogy cuki vagyok. Azt meg nincs kedvem elmondani, hogy barna a hajam és kék a szemem, mert rám pillantasz, és látod. Sőt, azt se kell említenem, hogy magas vagyok, hiszen eltörpülsz mellettem. Akkor meg mit akarsz hallani? Azt nem mondom meg, hogy hány kiló vagyok, mert nem tartozik rád. Én se kérdezem, hogy milyen méretű ruhákat hordasz! Azért tiszteljük már mások dolgait, légyszi. Egyébként, meg ha annyira kíváncsi vagy, akkor annyit elárulok, hogy imádom a márkás, kényelmes ruhákat. Meg a motoros dzsekiket. Anyám, múltkor olyan jó áron kaptam egy olyan dzsekit! Már csak motor kéne hozzá… Á, egy-két hónap, és talán a szüleim belemennek, hogy kapjak egyet, bár majd csak nyáron tudom használni, de az is valami. Szóval, röviden: jól nézek ki mellé menő a stílusom és akarok egy rohadt motort!
Mi? Bocs, nem hallottalak jól. Azt kérdezted milyen a belsőm? Szép, tiszta és ártatlan. Jó, nem. Nem szeretném, hogy az legyen. Egy egoista köcsög vagyok, de legalább van mire fel sznobnak lennem. És most nem a családom miatt mondom ezt, hanem azért, mert talpraesett vagyok, és nem hagyom, hogy bárki is befolyásoljon. Jobban szeretem én megmondani másoknak, hogy mit tegyenek. Okosnak tartom magam, ahhoz legalábbis elég okos vagyok, hogy tudjam nem szabad elfutni a vérfarkas elől, mert bazi hamar utolér! Inkább mássz fel egy jó magas fára. Na, jó. Az se okos ötlet… De jobb, mint a futás! Szóval, ott tartottam, hogy… Ja igen! Hogy igen mázlista vagyok, mert eddig akárhányszor kerültem életveszélyes helyzetbe, mindig sikerült kivágni magam belőle. Mi számít életveszélyesnek? Nos, a vérfarkason kívül… Ha az irtó büdös rokonaid meg akarnak ölelgetni karácsonykor, és azt se tudod hová menekülj előlük. Jó, oké. Biztos eleged van, nem poénkodok. Egyébként, mint észrevetted szeretek beszélni. Az nem érdekel, hogy van-e társaságom, vagy sem, órán vagyok-e, vagy sem. Csak az a lényeg, hogy jártathassam a számat. Ó! Azt említettem már, hogy felettébb szerény vagyok? Meg segítőkész? Mert, ha igen, akkor már nem tudok mit mondani.

Az én történetem....

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mégis mit a francot mesélhetnék magamról, hiszen csak úgy nem szoktam kiteregetni az életemet, de úgy döntöttem, megbízok benned, ezért megosztok veled néhány dolgot. Először is, Írországban születtem, így talán említenem se kell, hogy mennyire utálom a beképzelt, sznob briteket. Nem lenne olyan nagy a pofájuk, ha mi, írek vezethetnénk a sziget-együttest, de pszt! nem kell másoknak is tudnia erről. Apám auror, anyám pedig a parfümjeivel a muglik világában akar boldogulni, de nem tudom miért. Van három testvérem, közülük ketten idejárnak a Roxfortba, és mindkettő Hollóhátas lett. Shawn, a bátyám már végzős, a húgom pedig most másodikos. Nem tudom eldönteni, hogy melyik a nagyobb seggfej. Szerencse, hogy én nem az okostojások közé kerültem. Haha. Túl okos vagyok hozzájuk. Hol tartottam? Ja, tesók. Van még egy öcsém, de ő túl fiatal ahhoz, hogy iskolába járjon. Remélem, mire őt beíratják ide, én már nem leszek itt… Na, szóval. Hogy ne csak az én drágalátos – hangsúlyozom: aranyvérű – családomról essen szó, ezért kicsit sztorizgatok magamról. Imádok zenélni, főként dobolok, de neked mindegy, mert úgyse fogod hallani a játékomat. Amúgy szerintem baromi jól játszom, de ez mellékes. Walesben van néhány haverom, akikkel együtt szoktunk nyári szünetben vadulni, de a zene számomra csak egy hobbi. Ezen kívül rengeteg marhaságot elkövettem már életemben, és egyiket se bántam meg. Még azt se, amikor a hülye haverommal teliholdkor kimentünk az erdőbe. Hogy miért? Csak úgy, poénból. Mert megtehetjük. Meg azért is, mert nem hitték el, hogy kimegyek. Szeretek fogadni, minden baromságban benne vagyok. Nem tartozom a gyáva nyulak közé. Nem szeretem a kötöttségeket meg a szabályokat, eléggé balhés vagyok. Utálnak is rendesen a tanáraim. Nem volt még egy olyan tanárom se, aki ne utált volna. Ez van. Biztos csak féltékenyek rám. Mondjuk, van is miért. Gazdag vagyok, helyes vagyok, tehetséges vagyok… Kell ennél több? Na, de meguntam már a rizsálást. Mondanám, hogyha kíváncsi vagy, gyere és ismerj meg, azonban ezt nem akarom, mert igencsak megválogatom ám a haverjaimat. Szóval, ha érdekelsz, akkor két dolog miatt: vagy mert érdekes személyiség vagy, vagy pedig mert  jó csesztetni. De majd én eldöntöm, hogy milyen viszonyban leszünk, okés? Csak ne pattogj nekem, mert azt nem szeretem. Jaj, de mégis csak össze kéne foglalnom az életemet, nem? Nem mehetek el e nélkül. Tehát: mint említettem, Írországban születtem és büszke vagyok rá. A családommal nem túl felhőtlen a viszonyom, mert mindenki olyan, mintha lenyomtak volna a torkukon nem egy, hanem két karót. Nyolc éves voltam, amikor Walesbe költöztünk, és bár jó ott, azért hiányzik a jó öreg Írország. Aztán… Hát elég szeszélyes gyerek voltam. Még most se hallgatok egy családtagomra se. Otthon elég nagy a baráti köröm, itt a Roxfortban valamivel kisebb, de azért feltalálom magam. Remekül szórakoztatom a társaimat, amikor egy Hugrabugost, vagy egy Griffendélest szekálok. Tanuláááás… Hát.  Nem vagyok hülye hozzá, csak lusta. Én nem akarok a könyvek fölött görnyedve megöregedni. Inkább a kihágások éltetnek. Szeretek bajt keverni, és nagyon nem érdekel, ha ez valakinek nem tetszik. Én legalább jól szórakozom. Terveim a jövőre nézve nemigen vannak, de hát mindig is a spontaneitás híve voltam. Asszem ennyit tudok még mondani. Ha tetszik, ha nem többet nem pofázok magamról. Na, csók a családnak!