Lucius & Narcissa& Kalestina

Jól,tudom hogy Kalestina nem,akarja megbánatni Cissyt.De,tudom mi az igazság és ezt ő sem,tagadhatja.Ha,igazán szeret engem akkor megért.Persze,sajnálom szegényt olyan körülmények körébe hoztam,hogy nem tehetem meg.De,még is a szemembe égett a vágy,tudtam hogy leszeretnék vele feküdni.Ha,kell Cissy soha,nem tudja meg mi történt közöttünk és ezért,én fogom állni a sarat.Abban,az egyben biztos lehet Kalestina,hogy sosem mondanám,el a feleségemnek ami kettőnk között történt.Csupán,csak akarni kell.Ahogy,megcsókolt az olyan,vonzóvá tett.Még,egyszer meg kellett tennem.Az,ösztöneim azt,súgták tegyem,meg.Most,itt van rá a nagy lehetőség.Erre,magamhoz fordítottam,az arcát és megcsókoltam.Szinte,minden porcikám beleremegett a csókba.Ez,valami más milyen érzés volt.Csak,könyörögni tudtam Kalestinának,hogy bátran tegye meg.Szemeibe,nézve ezt feleletem neki.
-Csak,bátran tedd meg!Tőlem,nem fogja tudni Cissy.Kérlek!Tudom,hogy te is akarod-Szemébe,néztem és az övé is pont,ugyan úgy csillogott mint,az enyém.Mind,a ketten szinte sóvárogtunk az érzés után.Valahogy,most jól esett kikapcsolódni egy kicsit.Sokkal,jobb mint a feleségemmel vagy bármelyik lány ezen,a földön.Akkor,tudtam hogy már mennyekben vagyok,mikor Kalestina hozzám ér,vagy ha megcsókol.Persze,nem figyelnek engem a Mágiaügyi Minisztériumból és emiatt,csak nem fognak kirúgni az állásomból.Mondjuk,amíg ott rohadtam a nyomorult börtönbe,kicsit el is gondolkoztam mindenen.Mennyi,mindenen tudnék válltoztatni. Magamon,a családomon és a barátaimon.Ekkor,döbbentem rá hogy mindenki olyannak lássa,az embert amilyen maga valójában.Most,pedig azt látom hogy nagyon boldog vagyok.

3

Lucius & Narcissa & Kalestina

Őrző védő feladat

Begolyóztam és akkor még enyhén fejeztem ki magamat! Persze tudom, hogy mostanában igen gyenge, sőt szinte semmien a nemi életem, de ennyire nem lehet rossz a helyzet! Vagy mégis? Lucius olyan, mintha az apám lenne, persze nem az meg ritkán nézek rá úgy, de akkor is. Nagyon nagy válságba kell kerülnöm, hogy élvezzem, hogy megcsókol. De élveztem és ez szörnyű! A Nagy Úr nevére mondom itt komoly gondok vannak!
Semmi kedvem sem volt egyedül visszamenni hozzá. Ha ott lenne Cissy nem lenne gond! Vissza tudnám magam fogni, hiszen csak a férje Lucius. De ha egyedül megyek és teszem azt megkívért a vágy? Nem biztos, hogy tudnék neki ellenállni, pedig kellene! Ez erkölcsi kérdés, én egy jól nevelt hölgy vagyok. Na jó követtem el hibákat, de cél szentesíti az eszközt és ez egy örök igazság.
Ostoba voltam, hogy megígértem Cissy-nek, hogy kihozom a férjét. Komolyan a tudatalattim bele akar csalni a csapdába? Nincs mit tenni az igéretet be kell tartani és én betartom bármi is van. Mikor megjelentem a cellában Lucius rögtön felpattan. Láttam szemében azt a furcsa csillogást, ettől féltem. Mégis erősnek kell mutatkoznom! Eséjét sem szabad látnia annak, hogy esetleg vágyom a közeledésére!
Szerencsémre az auror fejvadász közbe szólt, így el tudtam terelni a figyelmemet. A farkas ösztön dolgozott bennem. Megvédtem Luciust, mert ha úgy vesszük a családom tagja. Megvédem a családom, amíg el nem árulnak. Jól eső érzés volt végezni az aurorral. Megnyugodtam tőle, néha napján kell a gyilkolás, hogy visszarázódjak önmagamba. Arcomon kaján mosoly lett úrrá! Imádom mások szenvedését nézni. Feltölt, nagyon is.
Ilyen önelégült arccal néztem Luciust és vártam a válaszát. Legnagyobb örömömre bele ment. Csak addig kell meghalnia, amíg ki nem engednék. Ezt meg lehet oldani egy egyszerű varázslattal. Szegények addig a napíg, amíg Lucius büntetése nem telik azt fogják hinni meghalt, utána meg azt hiszik ök engedték el. Néha megijedek a saját eszemtől! Minden tökéletesen ment volna, ha Melfoy nem néz megint azzal a vonzalommal a szemembe és nem súg a fülembe. Megfagyott bennem a vér! Kezdem érteni Cissy miért hiányolja ennyire!
- Biztosan élvezném, de ez nem lenne helyes... Lucius... EZ NEM LENNE HELYES! - Szinte már csak magamnak mondtam, hogy megnyugtassam magam helyesen cselekszem. Némán gondolkodtam el. Kerültem a pillantását, nem akartam, hogy befolyásoljon. Viszont mikor eldöntöttem, hogy megmondom neki, hogy most rögtön haza megyünk Cissy-hez, s felemeltem a fejem ajkaimon nem azok a szavak jöttek ki, mint amit elterveztem. Egyszerűen nem tudtam nemet mondani neki, mikor így nézett rá.
Ezzel most el fogom magam ásni Narcissa előtt! Ha megtudja soha többé még a közelükbe se mehetek! Arról nem is beszélve, hogy a barátságunknak is annyi lenne. Azt pedig sajnálnám, pozitív is tud lenni, ha az embernek jó a kapcsolata a Melfoy családdal. De ha Cissy megtudja, hogy együtt voltam a férjével repülök Londonból! Szó szerinte repülök!
Nem volt sok időm ezen gondolkodni, ugyanis megérkeztünk arra a nyugodt helyre, amiről Lucius beszélt. Szinte levegőt se volt időm venni rögtön nekem esett. De én élveztem! Huhh tényleg nagyon ki vagyok éhezve! Mohó vágyakozó pillantásokkal fogadtam, mikor hozzám ért, s letolta a melltartóm a vállamról, majd csókolgatni kezdett.
Persze az egyszer élünk tematikát alkalmazom mindig, de ez kicsit sok. Ha kiderül az eset ez lesz életem legnagyobb baklövése! Mondjuk most már mindegy itt vagyok a közepén. De nem tudom magam teljsen elengedni és átadni a pillanatnak, van bennem egy gát, ami visszatart. Ez pedig Narcissa, minden pillanatban, mikor Lucius hozzám ér látom a síró arcát. Persze megtanultam figyelmen kívül hagyni az ilyeneket, de attól még idegesít. Kifejezetten!
Láttam Lucius-on, hogy élvezi, amit velem tesz! Nem tudhatom, hogy hogyan érzi magát, mikor Cissy-vel van együtt, de látom rajta, hogy nagyon kedvére van, hogy együtt lehet velem! Szemembe nézett. Merlinre, hogy tud egy házas férfi ilyen szenvedéllyel nézni egy nőre, aki nem a felesége. Némán hallgattam, majd gúnyos félmosoly szaladt az arcomra. Fejemet közel emeltem az övéhez, majd válaszoltam.
- Tőlem nem tudja meg! Nem fogom kockára tenni az eddig felépített életemet, egy ilyen kis hiba miatt! - Mondtam haragtól csillogó tekintettel. Ekkor nyakon csókolt, egy pillanatra elállt a lélegzetem is. Viszont gyorsan magamhoz tértem, tudtam, hogy most nekem kellene lépnem. Már majdnem meg is tettem, de nem ment. Ahogy ajkaimat hozzá akartam érinteni a testéhez. Fejemben felvillant a Melfoy kúria képe, ahogy Cissy sirva ül a fotelban és a férje képét nézi. Felemeltem fejemet, s a szemébe néztem.
- Sajnálom Lucius nem megy! Én nem tudom megtenni! Túl erős a hüség, ami a feleségedhez köt. Még nem tört meg bennem a jég! Bár már nem kell sok hozzá. - Ajkaimat az övéihez érintettem, majd gyengéden belecsókoltam. S próbáltam fejemből kiverni Narcissa arcát,s helyébe Lucius-t helyezni.

Nem,hittem volna hogy olyan jól esett a csókja.Most,egy percet sem akartam törődni Cissyvel,hanem folyton csak Kalestina járt az eszembe.Mikor,elmentek visszaültem de,amikor megjelent előttem Kalestina rögtön felálltam.Láttam,hogy átváltozik farkassá és megment.Na,ezt nem vártam tőle,nagyon okos dolog volt és elnyerte a tetszésemet.Igen,talán van benne valami hogy a börtön megváltoztatott nem,érdekelt.Viszont,közelebb léptem hozzá és belesúgtam a fülébe.
-Elhopponálunk egy nyugodtabb helyre,ahol csak neked szentelhetem a tested és az enyémet.Mit,szólsz hozzá?-Hosszabb,töprengés után csak belement a játékomba.Kiakartam,magam próbálni és már hiányzott nekem,ez a vadítóan őrjítő érzés.Kiakartam,magamból robbanni,hiszen ez a sok börtön már kikészített engem.Csak,egy a lényeg Cissynek nem,szabad megtudnia hogy mi lefeküdtünk egymással.Nem,akarom bármi baja legyen miattam,hogy nem vagyok jó férj és ezeket,a veszekedéseket kellene csinálnunk.Mikor,ahhoz a helyen voltunk rögtön neki estem,Kalestinának.Élvezte,amit teszek vele levettem válláról a melltartót és csókolgatni kezdtem végig.Végül is csak,egyszer élünk nem igaz?Egyszer,az életen ki kell próbálni magam még ha házas is az ember.Nagyon,élvezem Kalestinát olyan,nekem mint egy frissen vágott hús amit megeszünk de..ő sokkal jobban,tudta ezeket,az érzéseket kezelni mint a feleségem.Szemébe,néztem és ezt mondtam neki.
-Soha,nem tudhatja meg Cissy hogy lefeküdtünk egymással oké?-Szemeibe,nézve nyakon csókoltam.A következő lépést,pedig ő rá hagytam.Élvezkedjen,csak a kicsike.

Fogtam,egy fényképet amin a család van rajta.Szinte,nekem is rettentően hiányoztak hiányoznak,egyszerűen nem tudok kiverni a feleségem.Azt,hiszem életem végéig itt,fogok senyvedni ebben,a nyomorúságos koszos,és büdös azkbanban,ahol nincsen más csak,sötétség,és dementorok ólálkodnak,mindenhol.Hála,a kis Potternke,elérte amit akar,mert a feleségem itt szenved én meg senyvedek.De,tudom hogy a feleségem,jó kezekben van.Ekkor,hallottam egy puffanást és megláttam őket.Cissy,odaszaladt hozzám sírva és átölelt,szorosan.Láttam,a szemén hogy nem aludt semmit már kezdtem érte nagyon aggódni nem,akarom miattam bármi,baja essen.Amúgy,is már csak,néhány nap és kifogok szabadulni ebből,a nyomorúságos helyből.Semmi,áron nem akarok itt megöregedni.Inkább,halljak csak,ne itt szenvedjek.Aztán,ránéztem Kalestinára miközben,fogtam a feleségem.
-Mit,mondtál a feleségemnek amin ennyire felhúzta magát és ez,jött ki belőle?Azt,mondtam neked hogy vigyázz,rá nem pedig,azt hogy húzd fel még jobban.-Szemébe,mondtam és láttam elkeseredett,arcát.Próbáltam,nyugtatgatni a feleségem.Idejött,hozzánk Kalestina és vigasztalta Cissyt.Nem,jó így látni a feleségem.Szeretem,őt de ha tovább folytatja így nem tudom mi lesz a kettőnk kapcsolatával.Tudom,hogy próbál védeni és hogy nagyon szeret,de..ez már,túlságosan is beteges.Végül is majd,fog tanulni a hibájából.Ekkor,Kalestina félre hívott ahol Cissy nem láthat minket,majd hirtelen megcsókoltam.Mikor,megcsókoltam ő pedig pofon vágott.
-Sajnálom...De,te is élvezted angyalom ne tagadd le..akkor,nem csókoltál vissza-Mondtam,halkan a fülébe,hogy a feleségem ne hallja.Még,mindig ki volt borulva így odasiettem,hozzá.Láttam,Kalestinán az elkeseredettséget,szerintem a kettőnk csókjára gondolt.Ezalatt,az idő alatt elhopponált innen,majd Cissy,is.Vissza,jött hozzám Kalestina,és ezt mondta nekem a szemembe.

Sokat,gondolok mostanában a férjemre és a fiamra.Mikor,befejeztük,az ebédet felálltam varázslattal mindent megoldva vissza leültem és elkezdtem magyarázni.
-Kalestina...ne,légy már nevetséges!!!Ha,holtan akarták volna már rég megtehették volna..Mindent,megteszek annak az érdekében hogy vissza kapjam a férjem.Talán,már most rögtön ki is szabadíthatnánk őt az aszkabanból.Nem,akarok egyedül maradni Kalestina..-Vittem,fel a hangom és egyszer csak oda hopponálltam a szerelmemhez.Gyorsan,megöleltem és minden áron,kiakartam szabadítani de,Kalestina megállított.Ekkor,földre,lerogytam és csak sírtam.Már,teljesen össze voltam és vagyok is omolva nem tudom mi ütött belém.Harcolok,a szerelmemért amit világ a világ és senki de,senki ebben nem állíthat meg engem.Majd,Luciushoz fordultam és e szavakat mondtam neki.
-Kifoglak téged,szabadítani minden áron.Egyszerűen,beleőrülök a hiányodba és Dracoért aggódok minden nap az iskolába.Apropó,ma beszéltem Bellával és Piton állítólag látni akar engem az iskolába.Ha..meglátom a fiam nem tudok mit csinálni vele.Véget,akarok vetni ennek az egésznek.-Könnyekkel,küszködve néztem a szemébe.Már,annyira fáj,hogy nincs velem kihozott a sodromból.Az,érzéseimnek,pedig nem tudtam parancsolni.Persze,a Malfoyok mások előtt nem,szokták kimutatni az érzésüket de..most nekem nagyon muszáj volt.

Nagyon,jó volt átéreznem a férjem ölelését és törődését.Sajnos,már a látogatási időm lejárt így el kellett tőle búcsúznom.Megvisel,engem nagyon a férjem távozása és még,hogy a fiamért kell aggódnom? Nem,hittem volna hogy ezt mondom de,nagyon hiányoznak mind a ketten.Ám,nem vagyok otthon teljesen egyedül mivel Kalestina itt van,mellettem és megígérte a férjemnek,hogy nem eshet bajom és vigyázni fog rám.Olyan,mintha a lányom lenne.Mikor,befejeztem az ebéd főzést persze varázslattal így kettőnknek egy pálca intéssel meg is terítettem.Majd,megkérdeztem Kalestinától nem-e eszik valamit?
-Kalestina,mondd csak nem vagy éhes?Finom,lett-Mondtam,neki kicsit mosolyt csábítva az arcomon.Igaz,nem volt túl meggyőző a mosolyom és ezt szinte látta rajtam.Teljesen,üres a ház nélkülük és nem alszom,egyetlen egyszer sem tudom lehunyni a szemem.Aggódom,a fiamért a férjemét és persze saját magamért.Tudni,akarom mit tervez a nagyúr a fiammal,persze csak akkor ha lenne rá alkalmas megfelelő időm kémkedni utána.Meg vagyok rémülve szinte,már azt sem tudom ki vagyok.Egy,igazi halálfaló vagy csak egy rémült anya??Még,jó hogy itt van mellettem Kalestina mert,bizony most megbolondultam volna.

Néhány,héttel nem sokkal a börtönbe kerülése óta,arról értesültem vagy is titokban,hogy a fiamat a Sötét Nagyúr elé viszik,Mikor,a Drága feleségemtől megtudtam mi folyik itt azonnal kiakartam,jönni Nem,akarom hogy a nyomdokaimban lépjen de erről,sajnos a nagyurat nem tudtam erről meggyőzni.Megértem,hogy Cissy aggódik miattunk de,nem kell legalább is csak Dracoért kellene erősnek lennie nem szabad,hogy most azon nyomban összetörjön.Potter és 2 barátja majd nem lebuktatják a fiamat,hogy a nagyúr beszervezte halálfalónak mivel,egyszerűen reménytelen eset.Hisz,Potter miatt kerültem aszkabanba és megértem Draco dühét de,akkor is veszélyben az élete.Szinte majd odafordultam a feleségemhez és e szavakkal válaszoltam neki.
-Nyugodj,meg kérlek nem lesz semmi baj!Beszéltem,már Pitonnal és minden rendben van.Nyugalom,kedvesem-Öleltem,át szorosan a nejem.Rettentően,hiányzik sajnos csak látogatás időt kapott de,minden erőmmel azon vagyok hogy kiszabaduljak erről a borzasztó és rettenetes helyről.Soha,nem tudni mi jöhet közbe.Megnyugtató érzést,adtam át a feleségemnek és Kalestina az egyetlen méltó reményünk,hogy most sokkal fontosabb az ő elvárásai és vigyázzon a feleségemre és fiamra.Nem,rég óta ismertük meg Kalestinát és nagyon megkedveltük szinte már családtagként kezeljük.Remélem,nem fog minket szét választani senki sem,mert azt nem engedem.