* : Hozzászólások : 142 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Halálfaló Tartózkodási hely: : London Kirendelt pár : Leonard Zorner Avataralany : Bree Turner Karakterlap : A bed fairy tale Karakterzene : Where is the edge Suddenly ¥ : "It's always the dark things with you never the light!"
"Színpad az egész világ, s színész benne minden nő és férfi!"
A plafonon vagyok ettől az embertől. Ha nem kellene vele együtt dolgoznom és nem lennék jóban Bellával, akkor már rég hagytam volna a farkasomnak, hogy pecsenyét csináljon belőle. Így viszont nem tehetem meg. Csak nem ölhetem meg, ha már vele dolgozom. Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy kedvelnem is kell. Na addig nem jutnék el az kizárt. Én kedveljem őt? Ez még viccnek is borzalmas! Nem bírom elviselni, ha ostobának néznek. Márpedig ez a varázslók szégyene annak néz! Komplett idiótának. Fogalma sincs róla mire vagyok képes. Azt hiszi engem irányítani lehet, hogy minden ostobaságot elhiszek, amit nekem mond. Egy fenéket, nem ő az illúziók mestere, hanem én. Mellesleg én vele ellentétben az Azkabant is megúsztam, úgy hogy semmit sem tagadtam le! Ez hisze engem bolondnak! Legszívesebben ebben a szent pillanatban végetvetnék annak a nyomorult életének. De nem teszem, visszafogom magam. Mégis csak munkában vagyok. Na tessék, most meg vigyorog. Ráadásul akkora gúnnyal mint egy hegy! Ezt nem fogom sokáig bírni. Komolyan nem ártottam neki, minek kell ennek kínoznia ilyenekkel? Mondjuk nagyon nem zavar, van nekem nagyobb gondom is ennél. Történetesen a hányingerem visszafogása. Pedig legszívesebben az arcába hánynék. Bár az illetlen lenne, én pedig jól vagyok nevelve. Mikor odalépett hozzám azt hittem, most fogom úgy ágyékon vágni, hogy egy hétig ne tudjon megmozdulni. Viszint Bella miatt inkább a hátam mögé tettem a kezemet. Ekkor a fülemhez hajolt. Nem lepett meg egy cseppet sem, amit mondott. Ez tényleg hülyének néz. Az utolsó szón hangosan elnevettem magamat. Majd nevetve szólaltam meg. - Te sajnálni bármit is? Na ne viccelj Rodolphus, mert ez még annak is rossz! Amúgy meg... Egy: Nem, nem tudom hol van! Kettő: Nagyon nem is érdekel, amíg hozzám jön haza! Három: Azt felejtsd el gyorsan. Még akkor se hagynám, ha fizetnének érte. Azt pedig nem tudhatom, hogy a Nagyúr mit hogyan gondol. Viszont azt tudom én, mit érzek és mit akarok! De előre szólok, ha csak egy ujjal is hozzám mersz érni. Bella ide, Bella oda! Akkor is beléd mélyesztem a karmaimat! Ezt pedig veheted fenyegetésnek is nyugodtan! Komolyan mondtam, amit kimondtam. Elég csak hozzám érnie megölöm. Nem fog érdekelni Bella. Ha nagyon meg akarja védeni a férjét, akkor nyugodtan meghalhat vele együtt! Rajtam ne múljon én végzek vele, ha az kell. De senki, ismétlem senki nem fog elválasztani a szerelmemtől. És ő biztos nem fog velem olyat tenni, amire gondol. Nem fogom hagyni. Pechére az anyai ösztön már kezd bennem mozgolódni. Márpedig ez azt jelenti, hogy bármi áron megvédem a családomat. S ha ellenkeznek velem annak véres következményei lehetnek. Hagyni fogom az ösztöneimnek, hogy gyilkoljanak, minden szemrebbenés nélkül. Ilyen szülők mellett biztos, hogy gyilkos lesz a gyermekem is. De ez most nem fontos. Most arra kell ügyelnem, hogy Rodolphus ne tegyen olyat, aminek az lehet a vége, hogy egy életre meg lesz fosztva vagy a szeme világától, vagy a férfiasságától. Még nem tudom melyik lenne a jobb megoldás, az is lehet, hogy majd kombinálom a kettőt. Huhh, megint előjöttek a szadista gondolataim. Bár jelen esetben nem sajnálom. Legalább addig sem kell a hányingerre koncentrálnom. Viszont, ha megtudom, hogy Lestrange viselkedésének van értelmi szerzője, akkor vele együtt azt is megölöm. Még akkor is, ha maga a Sötét Nagyúr találta ki a dolgot. Velem nem fog senki sem szórakozni. Nem, Kalestina Tellanora nem adja ilyen könnyen magát!
Imádom, ahogy haragszik rám Mondjuk, megértem amilyen a kénézetem igaza van, fogalmam sincs, mit eszik rajtam Bella. De, Bellán kívül senki, mást nem szeretek. Szeretek, rafkós lenni hiszen, Kalestinával mindent eltudok, hihetni. Azt, hiszi hogy otthon ül, a kis barátja Leonard pedig, ez nem igaz. Mivel, nekem az a feladatom hogy távolítsam el, Kalestinát Leonardtól ezért, meg is teszek, mindent. Gúnyos, vigyor ült, ki az arcomon mikor végig, néztem Kalestinán. Olyan, jól esett végre, bosszút állnom, azért amiért, az apja velünk tett. Most, eljött a bosszú ideje, hogy a kis szerelmesek ne, legyenek szerelmesek. Na, jó.. ez, egy kicsit értetlenül hangzott, de talán a gonosz kacajjal amit, hangoztattam az, nagyon ütős volt hozzá. Imádom, ahogy szenvedni látok, másokat odaértem hozzá, majd halkan a fülébe súgtam. -Tudod, hol van a kis szerelmed? Nem, ott van ahova képzelted.. de, ez inkább maradjon köztünk! Nekem, más terveim vannak, veled kisasszony. Sajnos, ezt bizony, a nagyúr határozta meg. Szerinted, miért dolgozhatsz velünk? Ezt, ő már rég kitervelt. Sajnálom.- Mit, sajnálok? Semmit, sem sajnálok. Megérdemli, az a kis piszok hogy szenvedjen. Előtte, meg is fogja kapni a szenvedést. Kitalálta, a nagyúr hogy előtte, kell megcsókolnom és szeretkeznem vele. Persze, ebbe Bella nem, akart belemenni de, utána mondtam neki egy, jó pár szót az érdekembe. Gonosz, vagyok nagyon is. Mert, ez vagyok én.Rodolphus Lestrange!! Egy, álnok gazember. Remélem, a kicsi Leonnak nem, fog nagyon összetörni a szíve. Persze, nagyon ügyesnek kell, lennem ahhoz hogy végrehajtsam a feladatot. Szinte, hihetetlenül jó vagyok, mindenbe.
* : Hozzászólások : 142 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Halálfaló Tartózkodási hely: : London Kirendelt pár : Leonard Zorner Avataralany : Bree Turner Karakterlap : A bed fairy tale Karakterzene : Where is the edge Suddenly ¥ : "It's always the dark things with you never the light!"
"Színpad az egész világ, s színész benne minden nő és férfi!"
Ma reggel majdnem idegbajt kaptam, mikor elmentem dolgozni. A Nagy Úr közölte velem, hogy együtt kell dolgoznom Lestrange-ékkal. Mert még Bellával nem is lenne baj, de a férje. Az egyszerűen kibírhatatlan. Nem tudom mit szerethet benne annyira Bella. Engem mindig a hányinger kerülget, ha meglátom azt a pasast. Morgolódva követtem Voldemort-ot. Nagyon nem volt hozzá kedvem, hogy velük dolgozzak. Így is elég nekem az, hogy Cissy-nek segítek ugyanebben az ügyben. Persze erről ő semmit sem tud, de akkor is most komoly, hogy nekem ezzel az elmebeteggel kell dolgoznom! De én nem akarok, van nekem sokkal jobb dolgom is! Na mindegy, ennyit meg kell tennem a főnöknek, ha már amúgy is mindig fikázom a módszereit. Amikor megláttam a párocskát, azt hittem ott fogok hagyni csapot, papot és elmegyek. De csak kibírom őket, ha más nem legfeljebb meg sem szólalok, csak állok és azt csinálom, amit mondanak. Vagy nem az már az én dolgom lesz. Öntörvényű egy alak vagyok, nem fog beleszólni ez a senki a dolgaimba. Megvannak a módszereim és én azok szerint dolgozom. Végig hallgattam a Nagy Úr papolását a feladatunkról. Szánalomra méltó, hogy ezek ketten, hogy megtudnak alázkozni Voldemorr előtt. Sosem értem meg a többieket. Nem látják benne az egyszerű embert. Persze nem mondom én tisztelem őt, de az nem ugyanaz, mint a félelem. Én nem félek senkitől, főleg nem egy olyantól, akit több évre harcképtelenné tett egy gyerek. Azt hiszem ez az, amit nem szabad felhozni. Na mindegy, nem a főnök miatt vagyok halálfaló, hanem a gyilkolás miatt. - Ne kedvesemezz itt nekem, te Paprika Jancsi! Szia Bella, remélem jól vagy! Cissy üdvözöl! Amúgy igen alkalmas, sőt ez a feladat szinte semmi! A baj pedig te vagy! Nyögd ki, hogy mit kell csinálnom, aztán a hangomat se fogod hallani! - Mondtam neki fintorogva, majd egy gúnyos mosoly után fogtam magam és nekidőltem a falnak. Hallottam ahogy Bella lenyugtatja a férjét. Nincsen rá semmi szükség. Legfeljebb attól kell visszatartani, hogy ne akarjon megölni. De azt is csak azért, mert én hamarabb végeznék a férfivel, mint ő velem. Van előnye is annak, hogy az ember nem helyi lakos és van egy két különleges képessége is. Unott arccal figyeltem a párost. Legszívesebben most otthon lennék egy kávé és a párom társaságában, de ez van. Most itt kell güriznem és fogadni merek, hogy az lesz a vége, hogy semmi értelme sem volt annak, hogy én itt törtem magam. Az ilyen munkákat utálom igazán. Viszont jobb, ha nem hisztizek, csak megfajdul a fejem tőle.
De,jó..megint egy remek napnak nézhetek,elébe megint.Unom,már ezt,a folytonos dolgozósdit de,valahogy muszáj volt menni. Persze, nem nagy kedvem volt. Bellával, éppen készültünk mikor, a nagyúr megjelent. Mind, a ketten megszeppentünk persze, nekem meg totálisan elállt, a szavam. Hirtelen, azt se tudtam hogy mit csináljak, sikítsak vagy ne. Na, jó a sikítás, az nem jellemző rám. Azt, a feladatot kaptuk, hogy egy állítólagos, fiút, Draco Malfoyról van szó. Bella, és Én jól tudtok, hogy ki ez, a fiú De,minek kell, ide nekünk Kalestina, amikor jól boldogulunk, mi együtt. Sebaj, majd csak elbírjuk viselni, ha nem szól bele mindenben. Látszott, rajta hogy szomorú bár, ez engem egy cseppet sem, hatott meg. Morogtam, magamba remek megint egy újonc, köszönjük Nagyúr. Mikor, Bella mondta hagyjam, abba a mérgelődést. Majd, nem a frász kitört belőlem. Igaz, a börtön semmin,sem változtatott, legalábbis rajtam. Mondjuk, sokkal inkább szerelmes lettem, Bellába mint azelőtt. Igaz, hogy sok dolgot érez, a nagyúr iránt ezt, megértem és tiszteletben tartom de, most próbálok az újoncra koncentrálni. Gúnyos, vigyor megillant a bajuszom alatt, majd ezt feleltem neki. -Nocsak, kedvesem! Alkalmas, vagy egy ilyen feladatra? Mi a baj a durcás hölgynek?- Bajuszom, alatt halvány gúny jelent meg. Bella, még is mit szól abba hogy bánok másokkal. Régebben, ő is ilyen volt mint én de, hogy ennyire ez a börtön megváltoztassa? Teljesen,elvagyok most tájolódva. Azt, se tudom élek-e vagy, halok. Természetesen, inkább az életre törekszek, most inkább sokkal fontosabb, a nagyúr által kialakított feladatra koncentrálni!!! Ez, majd jöhet egy kicsivel később. A helyzet, az most egy nagyon komoly feladat. Bármit, is teszünk bár hogy is cselekedjünk a lényeg, az hogy mindig jól kijöjjünk, a sordrunkból.
by Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59
Tárgy: Re: Rodolphus & Kalestina-Feladat,a Nagyúrtúl 
