Kalestina & Anthony

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon

Már úgy szívta a nyakamat, hogy az szinte fájt. De élveztem, úgy ahogy azt is, ahogy a derekamat simogatta. Aztán pedig a nőiességemet kezdte el csókolgatni, s ujjaival játszani vele. Nagyon élveztem, s láttam hogy ezzel ő sincsen máshogy. Mind a ketten élveztük a másik társaságát. Így nem csoda, ha mind a ketten élveztük.
Majd felöltöztetett, aztán pedig kireppent az ablakon. Persze puszta kíváncsiságból követtem. Tudni akartam mit tervez. Elmentünk arra a Tiltott Rengeteg nevű helyre. Persze pár társamtól már hallottam erről a helyről. De nem igazán járok erre. A túlzott jóság árad abból a fránya kastélyból ott a dombtetőn! Természetesen észre lehet venni azt a minimális rosszindulatot is, de ettől a túlzott jóságtól rosszul vagyok!
Meg akarta mutatni, hogy ki tud dönteni egy fát! ~Na ne mond én meg tudok gyerekeket táncoltatni! Nem nagy dolog!~ Mondtam magamban. Ám ekkor elindult a fa felém megijedtem egy pillanatra azt hittem megöl, de szerencsémre az ösztöneim megmozdultak és kitértem előle. Ekkor vihar kerekedett és villámlott. Tetszett a helyzet, de tartanom kellett magamat a szerepemhez, így ha nem is tetszett az ötlet, de eljátszottam, hogy megijedtem és kérleltem, hogy hagyja abba. Nem tette meg!
- Nem kételkedek benned többet édesem, de hagyd abba kérlek! - Már majdnem hánytam magamtól. Egy biztos, ilyen szerepet soha többé nem akarok játszani! Viszont, hogy hitelesebb legyek elkezdtem rángatni, persze mindhiába. Megint éreztem, hogy kezdek gyengülni ez nagyon nem tetszett! Az előző esetből kiindulva tudtam mit kell tennem, ha megtörténik, de egyáltalán nem volt hozzá kedvem! Nem akarok meghunyászkodni, de muszáj most ez a szerepem. Istenem mit meg nem teszek egy játék miatt.
Visszamentünk a szobába, s ott ültem az ágyon megkötözve. Bekövetkezett, amitől féltem. Ez a kis egoista megint elvette az erőmet! Kezdek tőle a falra mászni! Az pedig nem jó dolog nálam! Ekkor Anthony odajött elém és körmét végighúzta ajkamon. Majd gúnyosan megszólalt. Kezdett forrni a vérem. Mit képzel ez magáról sérteget itt engem!
- Semmilyen! Boszorkány vagyok, akkor is ha elveszed az erőmet! Nem nevezem ezt sem halálfalónak, sem illúzionistának! De ne feledd Anthony Goildstein, ami rosszat teszel azt háromszorosan kapod vissza! - Ott csillogott szemében a bosszú. Sajnáltam szegényt, a bosszú rossz tanácsadó, még a gonoszoknak is. Megcsókoltam a nyakamat a sebnél, majd az ajkaimat is. Aztán leült elém és nézett. Én csak ültem némán és álltam a pillantását. Már nem volt tekintetemben semmi, amit eddig látott, csak egy hideg tükör volt a szemem, amiben magát nézhette!
Láttam szemében a vágyat irántam, de nem tette meg. Mást tett, egy ostorral kezdte el verni nőiességemet. Felsikoltottam, elpattan a húr elég volt. Most kijön belőlem az igazi halálfaló! Lehunytam a szemem és szó nélkül tűrtem. Teljes koncentráció kellett hozzá, hogy felszabadítsam azt a varázslerőt, amit még magam elől is elzárva tartottam. Arcomon néha végig folyt egy könnycsepp! Majd mikor már véresre voltam verve. Kinyitottam a szememet.
Elordítottam magamat, bár inkább hasonlított farkas üvöltésre! Ezt akartam elérni. Egy pillanat múlva, aktiválódott bennem az animágia, s farkas énem rávetette magát a támadómra. Karmaim három hüvelykujj mélységü vágást hagytam maguk után. S ugyanabban a pillanatban, mikor karmaim bőréhez értek, magambam kimondtam a cricuatus átkot. Véres mancsom lenyaltam, s erőm visszatért. Ezalatt pedig a kis Anthony görcsös fájdalommal összehúzta magát.
Felültem az ágyra és fejemet mancsomon pintetve néztem, ahogy szenved az átkomtól. Állatként sokkal gyorsabban gyógyulnak a sebeim, s mivel most rejtett erőm egy része is felszabadult így a folyamat jelentősen meggyorsult. Mikor minden szemeb begyógyult, odamentem a ruháimhoz és visszaváltoztam. Majd felöltöztem, a cruciatus átok hatása még mindig tarott. Lassan odamentem hozzá, tekintetem ugyanolyan semmit mondó lett vele szemben, mint bárki mással szemben. Felemeltem az állát, arcán már szinte a vér folyt, hiszen folyamatosan erősítettem az átkon.
- Lehet, hogy van hatalmad, de a tapasztalat nincs mögötte! Nem használtál olyan átkot, amit más nem tudott volna. A mai napra részemről befejezett a találkozó! Kellemes napot Mr. Goildstein! - Azzal az ablakba álltam, majd még visszafordultam hozzá, csettintettem az ujjammal, az átkom elmúlt és a halálfalóktól megszokott felhő képében, elindultam haza. Kizártnak tartottam, hogy kövessen, ha pedig megteszi, az se segít neki semmit. Az én házamba, még maga a Sötét Nagyúr sem tudja betenni a lábát. Ősi druida módszerrel védtem le. Oda nem lehet hopponálni, s még én is csak a jelszavammal és a kulcsommal tudok bemenni!

Vendég

Nem tudtam uralni az erőmet igy szívtam Kalestina nyakát teljes erőmből és simogattam a derekát. Láttam ahogy élvezi én pedig a legjobban. Újra a nőiességéhez érve imádok vele jàtszani.Apró csókokat leheltem a nőiességébe majd az ujjaim is elkezdtek vele játszani. Élveztem ahogy élvezi majd felöltöztettem kirepitettem az ablakon jött velem. Mivel,iszonyatosan megnőtt az erőm meg nem voltam önmagam elmentünk a Tiltott Rengetegbe. Megmutattam neki hogy kitudok vágni egy fát is..Megtettem. Nagyon,megijedt ekkor beborult az ég s villámok voltak mindenhol. Könyörgött,hogy hagyjam abba de nem tettem. Nem vagyok ura annak amit csinálok.
-Kincsem...A Sötét Nagyúrnál is erősebb vagyok mint te azt hiszed! Hahahahaha...-Gonosz kacaj volt. Ijedtébe próbált rángatni de,nem tudott. Hatalmam van rá sőt mindenre de nem játszok vele.Akár,le is dönthetem a kastélyt de,nem teszem. Azért,van bennem puszta emberiség.Elvesztettem az uralmamat mindenki felett. Megint,gyengült Kalestina. Nem csak az ő erejével lettem hatalmasabb hanem a sajátommal is. Bosszút állok most rajta amit velem tett. Megmutatom neki,hogy nem egy utolsó rongy vagyok akivel bármit fel lehet törölni. Majd visszamentünk oda ahonnan jötünk a szobàba. Kalestina az ágyon volt megkötözve szemembe még mindig a bosszú uralkodott. A lángcsóvák elmúltak a testemről majd odaérve hegyes körmömet végig húzom az ajkán s ezt mondom.
-Na..milyen érzés halandónak lenni kislány? Ezt,nevezed te halálfaló v illuzionistának? Nevetséges! Egy,szánalmas kis senki vagy drágám
-Belecsókoltam a nyakába ahol a seb volt majd megcsókoltam. Leültem és végig néztem a meztelen testén. Szinte,égetett a vágy de,nem akartam megtenni majd egy ostorral csapdostam a nőiességét. Fel sikoltott hallottam a bosszúm édes sikolyát.Most,megmutatom neki,mire is vagyok képes. Erre,egy könycseppet eresztett le az arcán,nem hagytam abba amég véresre nem csapdostam. Gonosz vagyok s kegyetlen. Az egész világ megismerheti a nevem Anthony Goldstein nevét!!!!

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon

Láthatóan nem zavarta a kölyköt, hogy visszavettem az erőmet. Nem mintha tudott volna tenni ellene bármit is. Én sokkal erősebb vagyok, mint amilyennek mutatom magamat. Na persze, majd kimutatom a fogam fehérjét mindenkinek. Na nem, akkor hova tűnne a titokzatosság, ami a sötétség velejárója? Én nem hagyom elveszni ezt a tulajdonságot!
- Illúzionista vagyok! A megtévesztés a szakmám! Nem esik nehezemre játékokat játszani bárkivel! - Mondtam kicsit remegős hangon. Hiába kaptam vissza az erőmet, még kell egy kis idő, amíg újra hozzászokok. Azonban Anthony elindult felém, lassan hátráltam az ágy széléig. Szinte éreztem rajta a tüzet. Szemeiben pedig láttam a bosszúszomjas lángokat. Végül ledöntött az ágyra!
Megfagyott bennem a vér! Talán mégsem olyan kis kölyök, mint amilyennek hiszem. Megszólalt, s hangjában a nyers gonoszságot fedeztem fel. Egy percig úgy megrémültem, hogy az arcomra is kiült. Sokkal nagyobb ereje van, mint amit mutat. Ő is elrejti a nagyját, akárcsak én! Ez sajnos azt jelenti, hogy nem tudhatom, hogy milyen a köztünk lévő erőszakadék, hiszen sose fogom látni az egész erejét. Nem is tudtam semmit mondani, arra hogy meg fog ölni, de nem is kellett, mert folytatta ő.
A következő mondatok alatt nagyokat nyeltem! Hogy én és ő a világ urai? Nagyon jól hangzott, de kockázatos a dolog. Megfontoltnak pedig egyáltalán nem az. A gonosz nevetésre elmosolyodtam. Valahogy belőlem az mindig mosolygást vált ki. Nem tudom mi ennek az oka, de így van. Egy pillanatig még gondolkodtam azon, amit mondott.
- Látom Anthony! Hatalmas az erőd, mint az enyém! Elpusztítanád a világot? Nagyszabású és szívet melengető ötlet! Csak mi ketten a világ urai és annyi gyermek, amennyit akarok? Igazán csábító ajánlat. - Mondtam mosolyogva, majd meghallgattam a következő mondatot. Viszont most nem hagyott egy szusszanásnyi időt se. Hihetetlem gyorsasággal és tűzzel fosztott meg újfent ruháimtól, s keményen kezdett el csókolgatni, tesztem különböző pontjain. Én pedig nem tudom miért, de élveztem. Még mindig élveztem, ahogy hozzám ért és ahogy bánt velem!
A következő megszólalásan elnevettem magamat, persze csak halkan. Méghogy én félni, hogy bánt. Én, aki az ég világon senkitől se fél? Na ne nevettesen! Én nem fogok, azon aggódni, hogy egy exem bánt-e! Úgyse fog, egyik se tud bántani. Erősebb vagyok és sokkal kétszínübb, ha kell! Igen ez vagyok én Kalestina Tellanora, egy álszent, egoista, gonoszság éhes sötét boszorkány!
- Nem félek, Anthony drága! Hiszen itt vagy, nincs mitől félnem! - Mondtam gonoszul mosolyogva, ahogy ő is mosolygott. Ekkor tüzesen megcsókolt, éreztem, hogy érzékeim követelik a jelenlétét. Most sokkal szenvedélyesebb és vadabb volt, mint az elején! Most már szinte láttam rajta a vágyak áradását. Persze nem mondom, hogy zavarna, hiszen élvezem a vele töltött időt.
Viszont most, nem csak ő van felpörgetve. Ez az ügy a Nagy Úrral az én véremet is feltüzelte. Nem is csoda hát, hogy szinte kaptam az ajkai után, mikor elengedett. Testi vágyaim, még szerettek volna kielégítést kapni, s erre ő volt a legalkalmasabb! Nem tudtam parancsolni az ajkaimnak, amik legszívesebben folyamatosan a fiún csüngtek volna! Viszont, mivel még mindig a nyomása alatt voltam, így teljesen ki voltam neki szolgáltatva. Nem tudtam semmit sem tenni, hogy valahogy kielégüljek, mivel az erőm feletti kontroll még mindig nem volt tökéletes, így csak feküdtem és élveztem, ahogy ajkai fájdalmakat okoznak nekem.

Vendég

Amikor,visszavette az erejét nem haragudtam érte. Már,rögtön megértettem,hogy miért tette azt amit tett.
-Tudod kislány..egyre ügyesebben játszod a szerepjátékod!-Mosolyogtam gúnyosan. Szinte,sugárzott a testemből a tűz! Ekkor,hatalmas lángcsóvák keletkeztek a szemembe majd elkezdtem Kalestina felé venni az irányt. Ledöntöttem,az ágyra majd ezt mondtam neki.
- Te,most halott vagy!-Gonosz,kacaj volt a hangonom. Szegény,úgy meg volt rémülve az hihetetlen. Élveztem,ahogy megrémül. Megmutattam,neki
a nagyobb erőmet.
-Látod! A te erőd nélkül is hatalmas erőm van!! Senki,se szerezheti meg tőlem.Sőt,mi több elpúsztítom az egész világot és csak te meg én leszünk a világ urai. Annyi gyermeket,fogok neked csinálni amennyit szeretnél.-Gonoszan,elkezdtem nevetni. Aztán újra megszólaltam.
-Te lennél az én egyetlen egy királynőm a mindenem.-Mikor,kimondtam tüzesen elkezdtem őt levetkőttetni durván megcsókolni mindenhol. Annyira,jó érzés volt megint megtenni s ő is élvezte.
-Ne aggódj! Nem kell tőlem félned!-Megcsókoltam tüzesen. Szenvedélyesen beleszerett a lányba de,mióta elkapott engem ez a tűz ami most ég a testembe nem voltam az elején ilyen vad mint most. Egyszerűen,csak élvezem a társaságát.

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon

Láttam rajta, hogy nem érti miért tettem ezt vele. Nem akarom, hogy esélye legyen megszökni. Vonzódom hozzá, de azért csak nem vagyun egy súlycsoportban. Imádom nézni, ha valaki szenved! Főleg, ha az miattam van. Leégettem karomról a nevét, persze csak nem olyan okok miatt, amire ő gondol. Mikor elsírta magát egy pillanatra sajnáltam őt, de nem sokáig. Az nem én vagyok, egy szemernyi sajnálat sincs bennem. A kérdésén felnevettem.
- Nem, te különleges vagy! A legtöbb expasimat rögtön cruciatus átokkal kezelem! Téged nem bírlak úgy kínozni! - Mondtam mélyen a szemébe nézve. Láttam rajta, hogy felidegesítettem. Ott csillogott benne a bosszúvágy, amitől csak még vonzóbb volt számomra.
Ekkor majdnem szívrohamot kaptam, mikor megpillantottam a Nagy Urat! Nem szokott beleszólni a dolgaimba. El sem tudtam képzelni, hogy mi a jó Merlin szakállát keres itt. Na meg mikor leszárolt. Persze ahogy elengedett rögtön akkorát köptem, hogy az még egy férfit is megszégyenítene.
- Hogy Potter fojtana meg! Hányszor kell neked elmondanom, hogy ilyet ne csinálj! Egyáltalán nem nevetséges. Munka közben zavartál meg TOM! - Az utolsó szót jól megnyomtam, csak hogy jobban felidegesítsem. Sosem szerettem adni neki a szépet, de ha lesmárol akkor mindig kijön belőlem az ordíthatnék. Ha eddig nem utálta meg a halálfaló lét gondolatát, akkor most megtette. Hogy őszinte legyek pontosan megértem, ha nem ez lenne a sötétmágia használatának egyetlen útja én se járnék rajta.
Ekkor a kis kölök kiszabadult a kötésből. Ez nem tetszett, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Mikor ránk szegezte a pálcáját és kimondta a mondatot elmosolyodtam. Teljesen igaza volt, ha lennének érzéseim, akkor most bűntudatom lenne, de nincsenek így meg sem érintett a dolog. Persze a Nagy Úr felajánlotta neki, hogy legyen halálfaló, de nem fogadta el.
- Hoppá ezt megkaptad! Bár, ha a gyerekkori nevén hívod azt jobban utálja! - Hallottam fejemben, hogy a Nagy Úrnak nem tetszik, amit mondok, de nem zavart. - Tudod jól, hogy engem nem érdekel, hogy mekkora híred van! Legyőzött egy gyerek, meghunyászkodtál! Ne vedd zokon Uram, tudod, hogy mindig is nyers volt a stílusom! - Ekkor Anthony varázsolt, persze a Nagy Úrnak nem okozott nagy gondot a kivédés. Ahogy a varázslata eloszlott megpillantottam az auráját.
Nem szabadna ilyen nagynak lenni! Ebben van valami természet ellenes. Először nem fogtam fel mi, viszont a következő mondata után éreztem, hogy gyengülni kezdek. S ekkor megvilágosodtam! A kis szemét elvette az erőmet! Odalépett elém belefújt az arcomba és eltolta a hajamat. Nyeltem egyet, majd teljes hideg nyugalommal megszólaltam.
- Most jobb, ha elmész Nagy Uram! Ez már nem tartozik rád! Csak az én felelősségem! Végülis a legrosszabb esetben is csak meghalok! De te menj erősödnöd kell Tom! - Rá se néztem a Sötét Nagy Úrra, folyamatosan Anthony szemébe néztem. S miután egy kisebb fújtatás kíséretében a halálfalók ura elment, s megint ketten maradtunk megszólaltam. - Több a gonoszság benned, mint hiszed! Jól beszéltél vele! Dícséretes! - Ennél a résznél már teljesen közel hajoltam hozzá. S egy pillanat múlva ajkán csüngtem! Éreztem, ahogy az erő, ami jogosan enyém visszatér, mikor pedig befejezte,megszólaltam.
- Visszavettem, ami az enyém! A neved ide kérem! Tudod a fellépésen nem néz ki jól ha az alkaromon végig egy név díszeleg! - Mutattam a csuklómra! Ebben a percen akár meg is ölhet, bár nem hinném, hogy lenne annyi lelki ereje! - Ha bosszút akarsz rajtam állni, most tedd meg. Ennél alkalmasabb időpontod nem is lehtne rá! Be kell vallanom sokkal jobb voltál, mint bármelyik exem! - Mosolyogtam gonoszul a fiúra. Majd csak álltam és vártam, hogy mit fog most tenni.

Vendég

Tényleg,nem értettem mi történik velem. Eszem,ágában sem volt elmenekülni. Viszont,magamon hagytam a nevét azonban nem nagyon örültem neki,hogy levette. A gonosz kis kígyónak még volt,mersze engem megkötöznie. Szememből,könny csordult.
-Mondd,el..miért csinálod ezt velem?? Minden egyes,expasiddal ilyen szemét vagy?- Kérdeztem,tőle! Égett,a szemem bosszút akarok állni ezen,a kis ribancon.Többszöri alkalommal nem,adtam meg neki azt az örömet hogy igy lát engem szenvedni. A fejembe,csak az jàrt hogy bosszú...bosszú...Ekkor,láttam megjelenni akit nem nevezünk nevén vagy is a Sötét Nagyurat! Mondanom,sem kell meglepett a látvány amikor Kalestina meg a Nagyúr..öhm...smároltak.Ez a kígyó..tudhattam volna! Őszintén szólva, már nem is akarok halálfaló lenni. Egyszer,kikötöttem magam megfogtam a pálcám s rájuk szegeztem.
-Utálom,ha valaki az érzéseimmel jàtszik!- Fény gyúlt a szemembe. Ez,a fény nem más mint harag lakozott bennem. Bár,a sötét nagyurnak elnyertem a tetszését még sem,akarok gyilkos lenni.
- Nem,állok be a csapatodba te féreg!- Ekkor,varázsoltam kimondtam hogy Sectum Sempra! Azonban,a Sötét Nagyúr kivédte. Hihetetlen,szinte éreztem minden erőmet kiakart belőlem lobbani. Megmutattam nekik az aurámat,majd vissza tettem magamba.
- Nem,tudom de hogy erősebb vagyok nálatok.- Láttam,Kalestinàn a gyengülését. Mikor,szeretkeztünk elvettem titokban az erejét ettől,lettem ilyen erős.
-Na,most beszélj kislány!!-Leheletemmel megfújtam haját eltoltam. Persze,még mindig éreztem felé vágyat de,bűntudatot még soha. A java még hátra van,mert a bosszúm csak most kezdődik igazán!

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon
+18

Imádok gonosz lenni, az orruknál fogva vezetni az embereket, főleg a férfiakat. Az ostobák rögtön vakok lesznek, ha meglátnak egy csinos nőt. De ha az még meg is teszi, amit szeretnének akkor egyenesen azt hiszik ők az istenek a kis eszetlenek. Csak sajnálni tudom őket. Nem hiába vagyok egyike a legveszélyesebb halálfalóknak. Én kihasználom az adottságaimat. Ha nem használnám őket feleslegesek lennének, márpedig semmi sem felesleges, amivel az életben találkozol.
Ekkor Anthony a fülembe súgott. Kuncogtam egyet, csak most vált világossá, hogy mind a ketten át akartuk verni a másikat. Belenéztem a szemébe, s valóban a sötét fénynek semmi nyoma sem maradt. Nagy jövője lenne ennek a fiúnak az illúziómágia világában. Természetesen hozzám nem ér fel, én felülmúlhatatlan vagyok.
- Ugye tudod, hogy nem vagyok olyan ostoba, hogy ezt hagyjam. Nem te vagy az első, akivel hirtelen ötlet vezérelt a szeretkezésre. Meg vannak a módszereim. Amúgy nem kell elvetetnem megölhetem, még mielőtt megszületik magam, de akár születése után is. Csakhogy nem lesz gyermekem! - Ez a kölyök komolyan az hitte, hogy hülye vagyok. Túlságosan alábecsül. Ez nem helyes, nagyon nem az.
De mintha a falnak mondtam volna, körülbelül annyita figyelt a mondandómra. Elvitt a zuhanyzóba és a vízzel kezdett el izgatni. Fejemben már kész sajnáltam szegény bolondot, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Hagytam, hogy szabadon cselekedjen velem és csak átadtam magam a kényeztetésnek. Majd visszakerültünk a szobába és valahonnan előkerült a tejszínhab.
Felnevettem magamban tudtam mi fog következni. Nem kellett csalódnom, a tejszínhab a hasamra került, s ő leette róla apró darabonként. Élveztem a műveletet, igazán kellemes volt. Ezután a melleimet csókolta körbe, s azokra egy-egy csoki került, amit leevett róluk. Ilyenkor fel-fel nyögtem, de már inkább csak a hatás kedvéért, viszont nem hiába vagyok illúzionista, profin játszottam, hogy mindennél jobban élvezem a dolgot.
Ekkor rózsaszirmokat varázsolt körbe, majd ajkait végighúzta testemen. Szememben lobogott a tűz, s testem is szinte égett, azt akartam, hogy élvezze. S láttam rajta, hogy élvezi legalább annyira, mint én, csak nem úgy ahogy én. Végigkarmolta a hátamat, ahogy ajkaimat újra megcsókolta. Majd újra belém nyomta férfiasságát, s szenvedélyesen nyögött hozzá. Na igen, ezt a részt én is nagyon élveztem.
Mikor befejezte fülembe súgott. Arcomon gonosz sözétség futott végig. Ezt kár volt megtennie. Nem gondolkodott józanul. De ki is várta volna el tőle a józan gondolkodást. Látszik, hogy még gyerek, csak azt hiszi, jobb a többinél. Persze vannak igazán kivételes képességei, de még igen sok fejlesztésre szorulnak, leginkább az egója. Egy pillanat alatt felette teremtem. Teljes testemmel ráfeküdtem, s a füléhez hajoltam.
- Petrificus totalus! - Hangom hideg volt és érzésektől mentes. A fiú pedig teljesen megmerevedett. Lassan lemásztam az ágyról, s a ruháimhoz mentem. Megfogtam a pálcám, s felhúztam a ruháim. - Invito! Enyje, enyje nem játszunk a pálcával. - Fogtam az éppen kezembe kerülő pálcát. - Locomotor mortis! Remélem nem bánod, nem hagyhatom, hogy elszaladj angyalom! - Hangomon eluralkodott a gúny. Ekkor pálcám a karomra szegeztem, ahol a neve volt. Magamban elmondtam egy igét, s a pálca izzani kezdett. Leégette a bőrt a karomról, én mégis úgy néztem, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Fél pillanat múlva egy újabb varázslat hatására rendbe jött a karom.
Anthony felé fordultam. Rászegeztem a pálcám, s felültettem. Magam előtt keresztbe elrántottam a pálcám, s így a rámondott átkom semmis lett. Persze nincs jó helyzetben, a pálcája nálam van. Annyira pedig még nem lehet jó varázsló, hogy ilyen távolságból használja. Hagytam neki hadd beszéljen. Nem sietek sehova, a móka végét lassan is megtehetem.

Vendég

Úgy éreztem magam mintha nyergbe lennék. Kalestina tényleg bevette,hogy szerelmes vagyok belé. Bírom,ha egy csajt magam köré tudom,csavarni. A fény csak a játék része volt. El sem hiszem,hogy ilyen faragatlan tuskó. Ilyen,csajjal,nem minden nap találkozhat az ember. Egyszerűen sikerütl,az újjaim köré csavarni. Ekkor,kizökkent belőlem a fény majd hallkan a fülébe súgtam!
- Ugye tudod ,hogy várandós leszel tőlem és nem vetheted el.- Mikor, belesúgtam a fülébe az arcomon,pedig gúnyos mosoly ült ki. Egyszerűen imádok vele játszadozni. Elmentem vele a zuhanyzó felé izgattam vízzel a nőiességét csókoltam és amit tehettem mindent megtettem vele. Majd,egy kis mugli által tejszínhabot nyomtam a hasàra és lecsókoltam róla, apró darabonként. Kényeztetni tudok, s látom ő is élvezi. Körbe csókoltam melleit oda két csokit tettem leettem róla. Néha egy-egy ilyenen felnyögött. Szeretem,ha tüzes a csajszi. Mindig,élveztetni fogom a szeretetemmel,majd körbe rózsaszírmokat varàzsoltam,s ajkammal végig húztam a testén. El sem,hiszem mennyire kívánom. Végig,karmoltam a hátát amikor elkzedtem csókolni majd,újra nyomni neki.
- Kívánlak,Kalestina! Egyszerűen megőrjítel...Nem tudok betelni veled! Akarom,ne hagyjuk abba...- Súgtam,ismét a fülébe!- Hagytam,hogy most ő kényeztessen engem.

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon
+18

Kellemes volt látni, ahogy élvezi, amit csinálok. Láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki. Még az is mikor az ajkába haraptam. De meg kell hagyni én is élveztem csinálni, kifejezetten. Az érzésnél csak a meztelen fiú látványa volt szebb és örjítőbb. Megfordult bennem a világ és csak azzal foglalkoztam, hogy minél többet hozzak ki ebből az esetből.
Természetsen nem hagytam gyorsan válaszolni, fel akartam izgatni, hogy biztosan fent tartsam a forró együttlétet. Szenvedélyesen és hosszan csókoltam, s szinte már levegőt se vettem, úgy faltam nyelvének érintéseit. Tudtam hogyan kell úgy csókolni, hogy az minden szenvedélyt és érzelmet ki tudjon fejezni, s be is mutattam ezr a tudományt Anthony-nak. Két csók közt azonban felelt nekem, persze én közben sem hagytam nyugodni, folyamatosan a nyakát csókoltam, amíg beszélt. Abban a pillanatban, ahogy befejezte a mondatot egy újabb, hosszan elnyújtott csókot kapot. S én csak utána feleltem.
- Hát akkor szeress kedvesem, mindig és ugyanígy! Megteszem neked, megmutatom az utat a világom felé! - Gonoszul elmosolyodtam és erre tenyerében halvány kör jelent meg. Ujjammal körbeírtam és megszólaltam. - Remélem nem baj! Biztosíték, hogy tényleg megteszed, amit kell. - Mondtam halkan és édesgetve, utána pedig belecsókoltam a kör kötepébe.
Mélyen egymás szemébe néztünk, ám ekkor szenvedélyesen és hangosan felnyögtem, ugyanis férfiasságát teljsen belém döfte. Nekitolt a falnak, kezem rátapadt, arcomon a kellemes érzések sokasága kavargott. S a mozdulataival összhangban, mindig nyögtem egyet, néha pedig ő is fel-fel nyögött. Élveztem, amit velem tesz, sőt tudtam, hogy ő is élvezi. Kezeim ekkor már nyaka köré fonódtak, s a halk nyögéseket egyenesen a füle mellett adtam ki. Ezzel méginkább feltüzelve.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy keze a számban kötött ki. Megcsillant a szemem és elkezdtem harapdálni, nagyon élveztem csinálni, de mintha neki meg se kottyant volna. Nem tudtam ezt mire vélni. Viszont nem volt időm ezen elgondolkodni, ugyanis teljesen elöntött a szenvedély, mikor ujjai a fejbőrömhöz értek és láttam, hogy élvezi, amit velem tesz. Most eljutott, arra a szintre, mikor megtudtam, hogy több, mint az átlagos szex partnereim. Szenvedélye olyan határtalan, amiben nyugodtan és kellemesen lehet fürdőzni, ameddig csak akarunk.
Ekkor előkerült a pálcája, s elgondolkodtam, hogy miért is nem zártam el valahova. Kicsit mérges is voltam magamra, bár az én pálcám pont úgy feküdt az asztalon, hogy tudjak vele védekezni ha kell. De nem volt rá szükségem. A pálcával karomra írta a nevét. Elmosolyogtam, megcsókoltam a nevét karomon, majd az ajkait is, közben pedig visszatettem a kezét oda, ahonnan a pálcát vette, ahol ő elengedte azt. Láttam a szemében a sötétséget, tudtam, hogy jó munkát végeztem a fiú már az enyém, teljesen elcsavartam a fejét. Hát igen értek ahhoz, hogy másokat gonosszá tegyek.
Nem kellett sokat várnom és megint az ágyon kötöttünk ki. Hátamat simogatta és csókolgatta, majd végig húzta rajta ajkait, s megint hátamra fordított és a melleimet kezdte el csókolgatni. Én meg gyengéden megfogtam a vállát és lekövettem mozgását, még mikor játszadozni kezdett velük akkor is. Kellemes érzés volt, bizseregtem tőle és csak azokra az örömökre tudtam gondolni, amiket az érintése nyújtott.
Ekkor azonban abbahagyta, s szemében megjelent a csillogás. Férfiasságával kényeztetett a nőiességemnél. Szenvedélyesen hajtotta végre a műveletet, én pedig élveztem. Sőt, mikor kicsit lankadt én magam indítottam meg a vágyak újbóli áramlását. Ez a szenvedélyes szeretkezés minden bizonnyal megmarad az emlékezetemben. Viszont Anthony-val sem volt ez máshogyan. Mikor megszólalt elmosolyodtam, ajkamba harapot, de ahogy elengedett halkan megszólaltam.
- Én sem felejtelek el soha Anthony! - S én is beleharaptam ajkaiba, majd megcsókoltam. Teljesen megbabonázott, s bár én vagyok a hazugságok koronázatlan királynője, mégis igazat mondtam. Nem fogom elfelejteni, hiszen ritka, hogy a boszorkány ilyen szenvedélyes szexpartnert talál magának.
Elkezdtem szívni a nyakát, nem tudom mi foroghatott a fejében, de tudtam, hogy élvezi. Mert ott volt már a szemében a gonoszság és az nem tud ellenállni a fájdalomnak, sőt mindennél csábítóbbnak találja azt. Mikor elengedtem a nyakát, ajkaimat végighúztam mellkasán. Felültettem az ágyban, hogy szemérem csontom hozzá érjen. Belekarmoltam a hátába és megcsókoltam, majd egy mozdulattal, megint fekvő helyzetbe kerültünk. S én csak martam és csókoltam, ahol értem.

Vendég

Nagyon,élveztem Kalestina társaságát. Jó,volt szintén így látni őt.
Szinte,én is élveztem ahogy csinálja s az ajkamba harap. Olyan, vadítóan őrjítő volt. Még,mindig bennem volt a gonoszság a szemembe és még,mindig az akartam lenni mint ő csak,miatta. Persze, két csók között hagyott engem,válaszolni,ami borzasztóan megőrjít ilyen szenvedélyesen csókolni.
-Igen,halálfaló szeretnék lenni! Csak,miatta! Mindig,szeretni foglak ilyen forrón,és tüzesen ahogy most.-Belenéztem, a szemébe aztán tövig nyomtam neki, Neki,toltam a falhoz és beindult a kisegér. Mind,a ketten élveztük. Néha-néha én is felnyögtem egy-egy pillanatban. Kezemet,beletettem a szájába és úgy szintén elkezdett harapdálni de,még pusztán a fájdalmat sem éreztem. Elkezdtem, a haját fogni és élvezni vele a dolgot. Most,már tudtam végre lazíthatok és megmutatom neki,ki is a kölyök. Ebben, én szerintem sokkal jobb vagyok mint mások,mert olyan szenvedéllyel csinálom. Aztán,fogtam a pálcám és bele írtam a nevem a karjába. Még,mindig ez a sötét fény a szemembe volt,hisz úgy elvakított a szépsége,a bájossága na és persze ez. Aztán,mikor úgy gondoltam majd,újra lefektettem az ágyra, és a hátát kezdtem el, neki simogatni csókolgatni s végül ajkaimat végig húzni rajta. Mikor, a mellénél jártam, azt is úgy végig csókolgattam és ugyan így,mint a többit majd, elkezdtem vele játszadozni. Befejeztem, és újra jött a kisegér. Szenvedélyesen, toltam neki és ő élvezte,meg persze én is. Sexy volt, meg az is mait velem csinált. Sosem,fogom én őt elfelejteni.
-Soha,nem foglak téged,elfelejteni!-Mondtam,neki és ajkába haraptam. Amikor,szívta a nyakam szinte olyan érzésem volt,mintha egy vámpírral csináltam volna,végig ugyan ezt. De,tudtam jól hogy ő valójában mi és én is a nyomdokaiba akarok lépni,vele lenni és újra átélni ezt, a szituációt. Annyira,jól esett,hogy mind a ketten vágytunk rá.

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon
+18

Nem hiszem el, hogy egy gyerekkel fekszem le. Elveszthettem valamikor az értékrendem? Régen sosem történhetett volna meg ilyen. Komoly elvárásokkal vagyok megáldva. Bár lehet, hogy most azért mentem bele ebbe a játékba, mert mostanában nem volt ilyenben részem. Én pedig igénylem az ilyeneket.
Anthony egy minden szempontból különös eset. De szeretem a kihívásokat, így elfogadtam a gyermeki vágyait. A legelején csak a nagyképűséget és az önös élvezeteit láttam rajta, egészen addig, amíg el nem jutott egy bizonyos pontig. Mikor is vett egy mély levegőt és elkezdett élveztetni. Nagyon jól esett a dolog és ennek hangot is adtam egy-egy kisebb sóhaj, vagy nyögés formájában.
Ezután szorosan magához ölelt, már szinte fájt, de élveztem és akartam, hogy ezt tegye. Majd szenvedélyesen megcsókolt, éreztem a tüzet benne, s mikor nyelvünk össze ért, tudtam, hogy kitűnő választás volt. Olyan hévvel és mégis olyan gyengéden csókolt, ahogy kevesen. Én pedig, ha lehet ilyet mondani még nagyobb szenvedéllyel csókoltam őt, s faltam ajkainak puha érintését. Ekkor ajkaival kezdett el kényesztetni, én pedig bele-bele remegtem, mikor hozzám értek azok a mézédes ajkak. Lassan testem egészét bejárta és mindent megismert, amit csak lehetett. Hagytam neki, sőt élveztem, ahogy felfedezett, s volt hogy magam irányítottam egy-egy helyre.
Láttam rajta a felfűtött vágyat és tudtam, hogy teljesen behálóztam, hogy minden pillanatot élvez, amit velem tölt. Büszke voltam magamra! Közben pedig én is kezdtem elengedni magamat. De még ez előtt, ujjam egy észrevehetetlen mozdulatával életre hívtam pálcám erejét. S Anthony bokáján megjelent a névjegyem. Nem szeretek egy férfival kétszer lefeküdni, persze ez alól a párom kivétel. Viszont most lehet, hogy Anthony is kaphat még egy esélyt, persze csak ha igényt tart rá.
Ezek után már tényleg elengedhettem magam, s mivel én következtem, így belefogtam a fiú kényesztetésébe. Kezeimet futtattam a testén, majd pedig csípőmet húztam végig mellkasán, s a legvégén pedig fejem a fejéhez emeltem. Közel hajoltam és végig nyaltam az ajkait. Gonoszul elmosolyodtam és arcát is megnyaltam, mikor pedig nyakához értem rátapasztottam ajkaimat és szívni kezdtem. Aztán pedig megint a szemébe néztem, orrom az övéhez nyomtam, s egy hirtelen mozdulattal hosszan és minden erőmet beleadva megcsókoltam.
Hirtelen magához rántott, én engedelmeskedtem neki és kezeimmel a hajába túrtam. Ekkor halk és kicsit hátborzongató hangon, ami bennem megdobbantotta azt, amitől beleszerettem a sötétségbe, megszólalt. Elmosolyodtam azon amit mondott, felemeltem a fejem és belenéztem a szemébe, megláttam azt a kacéran csillogó gonoszságot, ami olyan régen fogva tart. Megcsókoltam a homlokát, majd röviden az ajkait és halk édesgető hangon suttogtam a fülébe.
- Hidd el édesem, te egyetlenem, holnap ilyenkor már elfelejtesz engem. Kihuny annak a vágynak a szikrája, ami most forrongó lelkünk és testünk összetarja. Jajj édesem, de ha szeretnél halálfaló lenni, csak annyit kell mondanod : Az akarok lenni! És én minden vágyadat teljesítem, kedvesem. Én is imádlak Anthony drágám!- Utolsó mondatom után egy halk sóhajt ejtettem meg, mintha a legnagyobb élvezetet jelentené ezen szavak kimondása. Felemeltem fejemet és egy kicsit vártam.
Azonban nem tudtam sokat várakozni, ugyanis éreztem, hogy felgyülemlik bennem a vágy, így csak megint megcsókoltam. A válasszal nem is törődve. Éreztem, hogy Anthony is elveszti az uralmat maga felett. Úgy dolgozott rajtam, ahogy még a páromon kívül senki. De persze én sem voltam kutya és én is megmutattam a magamét, mikor kellett. Olyan szenvedéllyel szeretkezett velem, hogy az engem is elragadott.
Most már én sem kontroláltam magamat. Élveztem, ahogy Anthony körmei nyomán kiserken a vér a hátamból, s ilyenkor, ha ajkaimat éppen nem tapasztotta be sajátjaival, felnyögtem. Persze ő is ugyanezt tette, mikor az én körmeim készítettek véres karcolásokat a testén. Egyszerűen megbabonázott az a látvány, amit meztelen teste és szenvedélyesen, gonoszul csillogó szemei nyújtottak. A heves együtlét egy szusszanásnyi pihenőjében, halkan a fülébe súgtam.
- Tudnod kell édesem, hogy még életemben nem élveztem ennyire egy együttlétet. Azt akarom, hogy velem maradj, hogy szeress, mindig ilyen forrón! - Ahogy ezt kimondtam beleharaptam ajkaiba, s megint megcsókoltam. - Csak arra kérlek, hogy ne hagyd abba! Folytasd! Had rójam le bűneimet, hogy veled újakba essek! Anthony, mondd hogy te is ezt akarod! - Meg se vártam a válaszát, szemei elárulták. Rávetettem magamat, s újra elkezdtem forrón szeretni. Választ is talán csak a pillanatnyi szünetekben adhat, amik két csókom között vannak.

Vendég

El sem hiszem,hogy egy halálfalóval fekszek le. Ez,már végképp szánalmas tőlem. Na,jó nem csak ilyen olcsó szánalmas kis libákkal kezdek ki de,hogy még egy Halálfalóval?? Na,ez már röhejes volt számomra. Mind addig amíg ahhoz a részhez nem értem. Nagy,levegőt vettem és látván elkezdtem őt élveztetni. Csodálatos,látvány volt ahogy élvezi. Miután,befejeztem magamhoz szorítottam és szenvedélyesen megcsókoltam majd,megint az ajkammal kényeztettem. Minden,elérhető és számomra fontos testrészéhez is eljutottam. Sőt,mi több én is nagyon élveztem a dolgot. Már,én sem bírtam magammal úgy hogy hagytam,hogy most ő kezdeményezzen. Tegye,amit tennie kell hiszen,csak egyszer élünk. Imádok,vele játszani és ekkor, sötétség ment a szemembe. Gonosz,akartam lenni gonosszá akarok változni. Aztán,halkan és hátborzongatóan a fülébe súgtam.
-Imádlak Kalestina! Veled,akarom leélni az életem én is halálfaló szeretnék lenni min te.-Talán,most az egyszer hagytam hogy megbabonázzon és kihozzon a sodromból. Olyan,vad lettem és durva mint még soha. Majd,csak keményen toltam neki mindent és végig karmolásztam a hátát is. Őrjítő volt így látni őt.

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon
Ez már +18

Nem is rossz egy amatőrhöz képest. Nem akarom sértegetni, de az én párom magasan felülmúlja ezt a kis hülyét. Láthatóan csak egyetlen egy dolog érdekli, az hogy megszerezzen engem magának. Most szerencséje van. Könnyen adom magam, de majd a kis esetünk végén. Örök emlék marad neki a velem való találkozás.
Megijedek magamtól, hogy nekem folyton olyankor jutnak eszembe a legjobb kínzási módszerek, mikor lefekszem valakivel. Lehet, hogy ez egy kicsit kóros dolog. Ezen el kellene gondolkodnom. De most nincs rá időm egészen mással kell foglalkoznom.
A kölök aztán tudja, mit akar! A kérdésemre nem kaptam rendes választ, csak egy csókot. Aztán pedig elkezte levenni a felsőmet. Magamban már nevettem rajta, a kis naív azt hiszi csak egy könnyű menet lesz egy csajjal. Pedig ez most az én játékom. Viszont nagylelkű vagyok így hagyom, hogy élvezze egy kicsit. Majd ha kijátszotta magát elkezdem én is a játékot.
Éppen végig gondoltam egy csinos kis kínzást, mikor az ágyra döntött. Elmosolyodtam. Ezt már szeretem, cselekszik a drága. Ellenben egy kis ideig nem engedtem semmit tenni. Magamhoz húztam és csókolgattam az arcát. Szépen lassan, hadd kapjon idegbajt a vágytól, hogy magáévá tegyen. Majd halkan egy apró csók után a fülébe súgtam.
- Pont ezért teszem édes! Azt akarom, hogy úgy felizgulj mint még soha! Most te jössz! Éld ki magad egy kicsit.- S hagytam, hogy ő folytassa. Megfosztott a melltartómtól és a testemet kezdte el csókolgatni. Kezdett bennem felpezsegni a vér. Ez a fiú elképesztő, ha nem lennék ilyen alattomos még lehet, hogy kedvelném is. De nem ilyen vagyok, az aktív halálfaló évek kiverték belőlem a legtöbb kedves érzelmet és felerősítették az alattomosságot és a rosszakarást.
Egy ideig élveztem, amit csinált. De most viszont rajtam volt a sor. Nekem kell most mutatnom valamit ennek a kis nagyképűnek. Egy mozdulattal teremtem felette, mint egy ádáz vadmacska. Kezeim lassan szinte cirógatva, hatoltak a felsője alá. S egy percen belül a ruhadarab az én felsőm mellett kötött ki a padlón. Ujjaimat lassan végig húztam meztelen mellkasán, s ahogy a fejéhez értem, ajkaim nyakára tapadtak és lassan elkezdtek lefelé vándorolni.
Mikor mellkasával is megismertettem ajkaim érintését, tekintetemben végtelen tűzzel néztem a szemébe. Beletúrtam a hajába, közben pedig ajkaim megint elküldtem abba a gyönyörű börtönbe, amit Anthony ajkai jelentettek. Másik kezem ezalatt egyre lejebb merészkedett a fiú testén, szépen lassan, hogy minden mozdulatot érezhessen.
Élveztem a játékot, kifejezetten. Tetszett az is, ahogy ő viszonyult hozzá. Bevállalós egy gyerek és milyen vad. Itt játszadozik velem, közben pedig van barátnője. De ez engem most nem érdekel nekem is van barátom. Hol vannak ők most? Itt csak mi vagyunk. Ketten és teljes biztonságban. Ide nem tör be senki!
Csak az a dolgunk, hogy élvezzük egymás társaságát. Minden szempontból. Igaz számomra Anthony nem több, mint bármelyik szexpartnerem, de én mindegyikkel külön foglalkozok. Így külön tekintek rá is. S most a gondolataim csak egy dolog körül forognak. A nagyképű támadóm férfiassága körül, s azzal is konktrét céljaim vannak.

Vendég

Imádom Kalestinát. Ő egy igazi rossz kislány! Mikor,megcsókolt én vissza csókoltam és a heg miatt sem haragudott rám. Sőt,mi több csak izgat engem de, nagyon. Megcsókoltam és levettem a felsőjét majd szép sorjába. Aztán,belesúgtam a fülébe!
-Tudod,hogy engem most nagyon felizgattál?- Most, ezen a kérdésen kicsit elnevettem magam. Megcsókoltam és az ágyra döntöttem. Mikor levettem a melltartóját elkezdtem a testét csókolni. A nadrág még rajta maradt mert,azzal más dolgom lesz. Imádok,ilyen téren rossz nőkkel játszani. Főleg,Kalestinával ő egy igazi Istennő. Hmm....J dolog lehet vele játszani hisz,engem nem érdekelnek most más lányok egyenlőre,próbálok rá koncentrálni. Boldoggá tehessem és hogy végre elérjem a célom. Szinte, már nagyon nevettem legalább is magamba. El sem, hiszem hogy ezt a kis libát ilyen,könnyedén megtudtam szerezni. Pedig, ő se semmi egy senkihez képest. Legfeljebb jól kiélvezkedek rajta,majd csak lesz valami. Ha, csak nem fog a Nagy úrral fenyegetni mert én nem félek.

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon

Elégedett voltam, láttam a kölyök arcán, hogy mindjárt felrobban a dühtől. Ez kell nekem egy kis akció. Úgyis olyan unalmas mostanában minden. Kell valami, ami felpezsdít, ez a kis szórakozás fel fog az biztos. Kicsit meglepett a fiú következő lépése. Tudom, hogy vékony vagyok, de hogy olyan könnyű,hogy egy ilyen kis tökmag felemeljen azt nem hittem.
Arcomon gonosz mosoly jelent meg, mikor beleordította, hogy "most járjon a szád kis anyám"! Tetszett ez a pimasz hozzáállás, meg se lepődtem, hogy lecsókolt. Meg kell hagyni jól csinálja, gondolom gyakran váltogatja a nőket. De persze neki nem volt olyan kellemes a csók komenetele. Magamban ugyanis elmormoltam a Sectumsempra átkot, minek hatására arcán körülbelül egy centi mély vágás jelent meg, ami pontos mása volt a szignómnak. Mikor elengedett mosolyogva szólaltam meg.
- Tudnod kellene, hogy egy igazi varázslónak nem kell beszélnie ahhoz, hogy megmutassa mit tud. Jobb, ha azt is tudod, hogy a Sectumsempra átoknak csak az tud formát is adni, aki igazán nagy képességekkel van megáldva. Még örülhetsz, hogy nem hagytam mélyre menni és nem olyan helyen csináltam, ahol egy pillanaton belül megölt volna. Nem vagyok talpnyaló, én rosszabb vagyok! - Gonoszul kuncogtam egyet, majd csak, hogy lássa milyen nagylelkű vagyok magamban elmondtam egy Hippokrax-ot, mire a sebe begyógyult.
Ezután leültünk és a kis művész játszott nekem egy dalt. ~Kellene egy kis játék! Kicsit el kellene szórakoznom vele! Ha úgy vesszük ő produkálta ki! Csak egy kicsit fogok vele szórakozni!~Döntöttem el magamban, így mikor végzett a dallal megtapsoltam. Sőt mivel időközben a kisasszony, akivel jött elhúzta a csíkot fogtam magam és odaálltam elé, mélyen a szemébe néztem és megcsókoltam.
Hát igen pontosan a kívánt hatást értem el. Ugyanis elvitt egy közeli fogadóba, ahol volt egy üres szoba, amit kivettünk. Ahogy beléptünk, csak hogy biztos legyek a dolgomban pálcámmal bezártam az ajtót, majd a pálcát leraktam az asztalra. Lassan levettem fekete kabátomat és így előtűnt a fellépő ruhám. Egy vörös könnyű anyagú, szinte áttetsző blúz és az elmaradhatatlan fekete bőrszoknya és a csizma.
Vállam felett néztem rá a fiúra, szememben gonosz tűzzel. Pontosan tudtam mit fogok vele tenni. Ha már azt, hiszi olyan nagy mint én akkor megmutatom neki én hogyan dolgozom. Szinte láttam a szemein keresztül a gondolatait, de nem akartam elsietni. Nem, az nem az én stílusom! Odaültem mellé az ágyra és elsimítottam a haját y füléről majd suttogni kezdtem.
- Rosszabb vagyok, mint a talpnyalók. Én úgy tudok ölni, hogy nincs az az ember a világon, aki rám tudná bizonyítani. Életemben eddig pontosan háromezer életet oltottam ki. A Minisztérium pedig nem is sejti. De te sem fogod elmondani senkinek angyalom. Túl nagy benned az önös érdekeid szeretete. És nem különben képes vagyok szavak nélkül megfosztani téged a velem kapcsolatos emlékeidtől. De most mond el Anthony Goldstein mit akarsz tőlem, hogy ide hoztál? - Meg se vártam a választ, csak hosszan megcsókoltam. Ha akarta, ha nem. Nekem most játszani van kedvem és ebbe nem szól bele. Így csak akkor keztem el a válaszát várni mikor befejeztem a csókot.

Vendég

Még,kicsinek nevezett engem? Tudja,jól hogy ki a kicsi...Azt,hiszi ha ő "sötét nagyúr vagy tudjuk ki kedvence" azt nagyon, nem hiszem el. Nagyra,veti magát. Sokan, csak azért állnak a szolgáljuk mellé,hogy kérkedjenek a halálfaló jellel. Én, ezt a mesét nem veszem be. Ha,ő olyan nagy szolga akar lenni akkor,mutassa meg,hogy mit tud és csak akkor,járjon a szája. Először,ő aztán,én. Kerek, perec elé állok és megmondom neki.
-Na,ide figyelj! Ha,olyan nagy lány vagy hogy halálfalónak képzeled, magad csak mutasd meg nekem aztán a dal kislány...-Ettől,úgy méregbe tudok jönni. Fogtam,magam és felhúztam közel magamhoz.Aztán, a szemébe mondtam.
-Most,járjon a szád kis anyám.-Morogtam, majd megcsókoltam. Senki,nem tudja hogy én egy nagy egoista vagyok. Imádok,azzal élni amim van. Pofon vágott de ez,csak csikizésnek számítottam bele. Elnevettem magam, Rose pedig ott hagyott a francba. Nem,érdekelt engem az a kis szajha de, majd megfogom változtatni. Addig,elővettem a gitáromat és játszottam Kalestinának egy dalt. Meglepődtem rajta,mert megtapsolt a szemeimbe nézett és megcsókolt. Ezért,elvigyorodtam és egy közeli vendéglőbe ahol,üres szoba volt bementünk ő pedig a pálcájával,bezárta az ajtót.

Anthony & Kalestina

Újabb kölyök a nyakamon

Éppen a sporthíreket olvastam, mikor felpillantottam az órára. Még bőven volt időm, azon gondolkodtam, hogy lehet egy reggelit is beiktatok a napirendbe, mikor figyelmes lettem egy párocskára, ami éppen ebben a pillanatban lépett be a fogadóba.
Egy fiatal fiú és egy korabeli lány jött be. Furcsán festettek, vagy csak nekem nincsenek megszokva a párok. Ki tudja mostanában már, mikor mindenkinek a Minisztérium választ párt. Nekem is van egy ilyen kirendelt párom, de nem is tudom mikor volt utoljára, hogy láttam. Pedig hiányzik, nagyon, de egy halálfaló élete nem egyszerű főleg nem az övé. Temészetesen ő nem tudta ilyen jól eltussolni a Nagy Úrhoz való hűségét, mint én. Mondjuk lehet, hogy nálam az illúzió is rásegített a dologra, de ezt nem róhatja fel nekem senki sem. Teljes mértékű önvédelem volt.
Álmosan figyeltem őket, mikor is a fiú megindult felém. Na jó erre nem számítottam. Senki se szokott megközelíteni, nem szeretik a sötét alakokat. Gyorsan visszabújtam az újságba, s reméltem, hogy elmegy majd mellettem. De csalódnom kellett, egyenesen hozzám jött. Ez még nem lett volna baj, de a hangnem az már igen.
- Először is "Jó reggelt!" vagy valami ilyesmi! Másodszor nem vagyunk egy korosztályban kölyök úgyhogy lehetőleg ne tegezz! Harmadszor Kalestina Tellanora vagyok. Örülök a találkozásnak. Foglaljatok helyet nyugodtan! - Mondtam, s arcomon megjelent a gonosz félmosolyom. Mindenkitől elvártam a tiszteletet és ezalól ez a gyerek sem kivétel. Intettem a pincérlánynak, s rendeltem három mézsört. Szeretek ismerkedni, de persze csak diszkréten. Nem kell mindenkinek tudnia mi vagyok. A végén rámszállna a Minisztérium.
Eltettem az újságom és jobban szemügyre vettem a jövevényeket. A fiúnál volt egy gitár. Szép fajta meg kell hagyni. Ritkán látok ilyeneket, nem vagyok otthon a zenében, hacsak nem valakit kell megdaloltatni. Bár az kicsit kegyetlenebb módon valósul meg.
Hát nem sokat javult a fiú modora ugyanis a következő kérdést még mindig úgy mondta, mintha régi ismerősök lennénk. Ennek ellenére megpróbáltam erről tudomást sem venni. Inkább a lány felé fodultam és megkérdeztem jól tud-e a fiú játszani? Mivel igenlő választ kaptam így odafordultam a Goldstein gyerekhez és megszólaltam.
- Akkor lássuk mit tudsz kölyök? Zenélj egyet nekünk. Legalább ezek a mormoták is felkelnek. - Mondtam nevetve, s beletúrtam a hajamba, majd az asztalra könyökölve vártam azt a dalt.

Vendég

Nem,tudtam mit csinálni a szabadidőmbe így, a barátnőmmel úgy döntöttem,hogy elmegyünk a Foltozott Üstbe, egy kicsit kirándulni. Nem, akartunk semmi kiruccanást csinálni csak, most ehhez volt kedvünk. Megláttunk,egy lányt aki nagyon egyedül volt, és úgy döntöttünk, hogy odamegyünk hozzá beszélgetni. Megcsókoltam, a páromat és odamentünk a lányhoz.
-Szia! Mi még, nem találkoztunk!A nevem Anthony Goldstein!! Ő pedig a párom Rose és téged,hogy hívnak?- Rosseval nagyon jól kijövünk. Hála istennek,hogy már jól kijövünk egymásnak és az elmúlt évbe rengeteget változtam. Sok,barátom lett persze, még mindig vannak olyanok akik álmodoznak rólam de, már megszoktam. Remélem, ezzel a lánnyal is nagyon jó barátok leszünk, vagy legalább is úgy hiszem. Mindenhova, magammal viszem a gitárom és láttam, rajta hogy most szüksége van neki barátokra.Ezért,megkérdeztem tőle hogy játszhatok-e neki egy dalt, mert biztos örülne neki.
-Játszhatok,neked egy dalt?-Kérdeztem,mosolyogva és Rosenak a kezét fogva. Imádom, az embereket felvidítani de, nem akarok rosszba lenni velük.

Anthony & Kalestina

Egy reggel a fogadóban

Egy átlagosnak nem mondható munkanapot tudok a hátam mögött. Kora reggel van, még alig lézengenek a Foltozott Üstben, nem is csoda ilyen idő tájt még a legtöbben alszanak. Nekem is ezt kellene tennem, egy egész éjszakát dolgoztam végig megint. Szeretem a munkámat, de gyorsan ki tud fárasztani, s reggelre igen morcos tudok tőle lenni. Olyankor nem ajánlott a közelemben lenni.
Hat előadást nyomtam le egy este ami még főidényben is soknak számít. Ennek ellenére én kedvelem a munkámat. Szabadon mondhatom ki, hogy mi vagyok mégse hiszi el senki. Csak trükknek gondolják az egész előadásom. Pedig, ha tudnák mennyi hozzájuk hasonló életét oltottam ki pontosan ugyanezekkel a trükkökkel.
Ezen a gondolatom mindig mosolyognom kell, szegény ostoba mugglik, de szeretem nézni, ahogy ámuldoznak. Természetesen mivel becsületes szakmám illúzionista, tárt karokkal várt a színház, nem volt nehéz elhelyezkednem. Persze megvan az esélye annak, hogy lebukok, ha egy varázsló keveredik a nézőtérre, de ezt az áldozatot meg kell hozni. Különben meg van engedélyem, igaz hogy hamis, de az kit érdekel.
A legtöbb varázsló fülét farkát behúzva menekül, ha meghallja a nevemet. Amúgy meg csak kezdjen el veszekedni, nem sokat kell gondolkodnia azon, hogy holnap mit csinál, mert már akkor jobb létre szenderítem. A legjobb esetben is megnémul és akkor még engedékeny voltam és nagylelkű. Velem nem lehet csak úgy szórakozni, megkapja a magáét legyen az bárki. Talán ezt utálta bennem a Nagy Úr is, vissza mertem neki szólni, hiába fenyegetett a halállal is.
Ott ültem a sarokban előttem egy korsóval, meg a reggeli újsággal. Mindent a megszokott rutinom szerint csináltam, munka után itt töltök két órát aztán hazamegyek. Már egy órája vagyot itt, az újságom felét kiolvastam. Hát igen nem valami érdekesek a hírek manapság, bezzeg amikor még aktívan ténykedtünk. Na de az egy másik történet.
Magam elé bámultam és olvastam. Hajam kócos volt, mint mindig előadás után. Ruhámat elfedte fekete kabátom, lábamon pedig magassarkú cipő díszelgett. Na igen azért a színházban adni kell a kinézetre, hiszen a férfi közönség nem feltétlenül a mutatványok miatt jön, hanem inkább az előadó alakja miatt. Mit lehet tenni, mindenkinek ki kell elégíteni a vágyait.
Ásítottam egyet valamelyik minisztériumi dolgozó arcába, aki az újságban szerepelt. Lapoztam egyet, s némán olvastam. Közben pedig jöttek mentek mellettem az emberek egyre többen és többen.

» Avatarajánló
» Anthony és Nathaniel
» Anthony & Lilyanah
» Játszótárskereső
» Anthony x Michael - How we met (1992)