Melissa Blackburn Mardekár/7. évfolyam
* : Hozzászólások : 97 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Mardekár Tartózkodási hely: : Roxfort Kirendelt pár : Znakharka Avataralany : Leighton Meester Karakterlap : Δ She is the Darkness Karakterzene : Δ So Cold ¥ : "Death is not the greatest loss in life. The greatest loss is what dies inside us while we live."
| Tárgy: Dougie&Melissa Kedd 22 Ápr. 2014, 14:42 | |
|
Meglehetősen hűvös, őszi, szombat este volt. A jeges szellőtől arcom kipirult, kezeim még a zsebemben is fáztak, így, amikor már feltűntek a Roxfort ablakiból kiszűrődő barátságos fények, megszaporáztam lépteimet. Még viszonylag világos volt, de a fák ágain és sárguló lombjukon csak a napsugarak kis része tudott áttörni, félhomályba borítva az ösvényt. Mivel jól ismertem a járást, nem világítottam meg az utat; nem szerettem volna felhívni magamra a figyelmet. Egyrészt mert az erdőnek van néhány veszélyes lakója, másrészt, mert tilosban jártam. Ugyanezen az úton szöktem ki délelőtt, az erdő egyik ösvényén át könnyedén ki lehet jutni az iskola területéről. Amúgy ezt az útvonalat Hagrid használja, és elméletben csak ő és a tanári kar tud róla, gyakorlatilag az, aki, hozzám hasonlóan jól értesült és mindig naprakész. Mindennel így megy ez a Roxfortban, ha szemfüles vagy, könnyen elcsíphetsz olyan információkat, amiről amúgy soha nem szereznél tudomást. Na igen, hasznos, ha van egy Lumpsluck az iskolában, akinek egy doboz cukrozott ananászért cserébe már el is jár a szája. Annyira elkalandoztam, hogy sokáig fel sem tűnt, hogy lehet valaki a közelben. De egy éles reccsenés, ami egy ág kettétörését jelezte valakinek a talpa alatt, felhívta a figyelmemet, hogy nem vagyok egyedül. Megtorpantam és füleltem, de nem hallottam lépteket. Meggyőztem magam, hogy csak képzelődtem, és a fák sűrűjét kémlelve ráfordultam a következő ösvényre, ahol azonban újabb meglepetés ért. Egyenesen nekisétáltam valakinek, majd az egyensúlyomat elvesztve hanyatt estem. Ösztönösen próbáltam megkapaszkodni, aminek az eredménye az lett, hogy magam után húztam az előttem álló fiút is. Mindössze ennyit tudtam megállapítani róla, időm sem volt, hogy jobban szemügyre vegyem, így csak remélni mertem, hogy nem egy tanárral futottam össze
note: Remélem megfelel (: | |
|