Shadows in the Night [Iason & Lana]

Nem tudtam aludni. Csak forgolódtam; hol a plafont, hol az ágyam smaragdzöld baldachinját bámultam. Néha lehunytam hosszabb-rövidebb időre a szemem, de egyszerűen képtelen voltam elaludni. Az órára néztem: fél egy. És én teljesen éber vagyok. Dühösen lerúgtam magamról a takarót és felhúztam a piros tornacipőmet meg egy fekete pulcsit, a fekete rövidnadrághoz és a fekete, együtteses (Nightwish, egy mugli metál banda) pólóhoz, melyek pizsamaként funkcionáltak. Először a klubhelyiségbe mentem és megpiszkáltam az épp kialudni készülő tüzet, majd mivel nem sikerült életre kelteni, egy pálcaintéssel belobbantottam a smaragdszínű lángokat. A művemet bámultam, miközben rágyújtottam, abban reménykedve, hogy az majd megnyugtat és elálmosodok tőle, de nem így lett. Végül fogtam magam, kiléptem a portrélyukon a hűvös folyosóra, fénylő végű pálcával a kezemben.
És most itt vagyok, egyedül sétálgatok a kastély kihalt folyosóin, hátha rám tör a vágy, hogy aludjak egy nagyot. Néha el kell rejtőzzek egy-egy ügyeletes tanár elől. Sinistra majdnem elkapott, csak a jó szerencsémen múlt. Az a nő biztosan megátkozott volna, minden szívfájdalom nélkül. Piton helyében új ellenfelemnek tekinteném a csinos hölgyikét.
Egy páncél mögül lépek ki, rögtön befordulva egy sarkon, mikor nekimegyek valaminek. Vagy valakinek. Pálcámat támadólag az előttem állóra szegezem. Egy fiú az. Láttam már korábban, a folyosókon lézengeni, de nem rémlik, melyik házba jár, most pedig nem látok rajta árulkodó jeleket.
Leeresztem a pálcát.
- Csak, hogy tudd, majdnem megátkoztalak - közlöm vele, mintha csak egy teaparty-n kezdeményeznék beszélgetést.