Draco & Lana

Lana & Draco

Késő volt már, és én persze megint nem tudtam aludni, ami mostanság elég sokszor előfordul. Először csak valami nagyon nagy hülyeséget álmodok, vagy még elaludni sem tudok, és elkezdek szüntelenül forgolódni. Egyre idegesítőbb, de ha ez nem lenne elég még Crak és Monsto horkolását is hallgatnom kell éjjelente. Na ilyenkor szoktam fogni magam és elindulni sétálni vagy az iskola falain belül vagy éppen kívül valami nem igazán feltűnő helyen. Azért nem szeretném, ha elkapnának. Most az utóbbit választottam. Kint körbe néztem, de mivel vihar volt, ezért gyorsan be is húzódtam. Nem vagyok oda a viharokért, kiskoromban sokszor megijedtem a nagy villámcsapásoknál, és mikor utána következtek a dörgések... Édesanyám egyszer elmagyarázta, hogy mi okból vannak és miért ilyen félelmetesek, és utána már bármikor jött egy vihar én mindig édesanym mellett, magamat kihúzva álltam, ezzel jelezve, hogy nincs bennem egy cseppnyi félelem se. De ez persze nem így volt... De tudom, hogy akkor, ott büszke voltam magamra és tudom édesanyám is az volt rám. Miközben gondolataim szárnyra keltek visszaindultam a klubhelység felé, hát ha most már legalább egy keveset tudok aludni vagy legalább az a két idióta abba hagyta a horkolást, de erre igen kicsi volt az esély. De mikor beértem, nem voltam egyedül. Lana ült a kanapén, Lana Winters.
- Szia Lana! - köszöntem, majd levettem magam a vele szemben lévő kanapén. - Azt ne mondd, hogy te megint tanulsz...
Nem sokat tudok a lányról, max amit eddig hallottam róla. hetedéves ha jól tudom, és sokat tanul, és persze... félvér.

Lana & Draco

Igen merész húzás a lánytól, de én is tettem már ugyanezt. Bár már elég régen, talán egy fél éve volt utoljára, mikor cigarettát vettem a kezembe. Először egyáltalán nem tetszett, de lassan mikor már a harmadik szálat szívtam el, nekem is megtetszett, bár mugli találmány és nem sok értelme van, rászokni nincs értelme, de azért nem rossz.
- Aludnál Crakkal és Monstroval egy szobában, asszem te még ennyit se aludnál, mint én. - mondtam előző mondatát eleresztve a fülem mellett, de félmosolyra húzva a számat.
De ahogy elnézem ő sem alszik olyan sokat, főleg ha egész éjszakákon át itt üldögél a kanapén és csak olvas, tanul és magol. Tisztára olyan, mint Granger, csak annyi, hogy mardekárs és hogy félvér.
- Kint voltam. Mivel nem tudok aludni, valamit csak csinálnom kellett. Nem sok ember van ébren ilyenkor, hogy beszélgetni tudjak. -mondtam, s közben megnéztem mit olvasgatott ennyire.
Bájitaltan...
- Te ennyire szereted a bájitaltant?? -kérdeztem felhúzva az egyik szemöldökömet. Ilyen emberrel se találkozni mindennap...

Lana & Draco

Hihetetlen, hogy a legtöbb ember, akivel vagy akikkel leállok beszélni szinte mindig minden rezdülésemet figyelik, mintha valami kisgyerek lennék vagy valami időzített bomba. Ilyenkor a legszívesebben a képükbe ordítanám, hogy én nem az a kis szent Potty vagyok, aki elvárja ezt a bánás módot...
- Köszönöm, kérek. - mondtam és elvettem tőle egy szálat. Meggyújtottam, beleszívtam majd néztem a füstöt amit szinte egyszerre fújtunk ki.
- Ilyen srác, mint én? Mit is takar ez nálad? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel, és egy félmosollyal. Hát igen. Ha valakinek alkalma adódik leülni velem és komolyabban beszélni, ezt a kérdést 100%, hogy mindig felteszik nekem. Igaz mind a kettő totál idióta és az ember nem megy velük sokra, de ha az ember megjelenik velük valahol, akkor nyert ügye van. a legtöbb ember tart tőlük, vagy legalábbis a két gorilla öklétől biztosan.
- Miért? mi történt abban a két évben? - kérdeztem félvállról kíváncsiságomat leplezve, miközben beleszívtam a még égő cigarettámba.

Lana & Draco

Nem vagyunk egy kategória? Hát ez természetes. Az embernek csak rájuk kell hogy nézzen, majd rám. És már akkor megtudja mondani, hogy mi is a helyzet. Ahelyett, hogy kommentáltam volna a véleményét inkább beleszívtam a cigimben és fürkésztem a lány arcát és figyeltem minden mozdulatát, miközben próbálta terelni a szót a múltjával kapcsolatban. Ez eléggé felkeltette az érdeklődésemet. Hirtelen elkapott a hév, hogy elkezdjem faggatni, de persze ennél én sokkal okosabb vagyok...
- Ha ilyen sokat buliztál és szórakoztál, akkor mi miért nem találkoztunk már előbb vagy ültünk le így beszélgetni? -kérdeztem komolyan miközben a még megmaradt cigimbe beleszívtam.
A bulizás és a szórakozás tőlem sem áll valami messze, de én legalább ezt nem tagadom. Mármint, hogy nem rejtem véka alá, hogy miket mondtam vagy tettem. Úgy volt jó.
- És egyébként kikkel járkáltál te így szórakozni? Szintén mardekárosokkal? -kérdeztem tőle érdeklődve, mikor már észrevettem, hogy a cigimet is elszívtam ez idő alatt.

Lana & Draco

Ez a lány teljesen más, mint akikkel eddig megismerkedtem, akár a mardekárosok közül, akár az iskola többi más házából valókkal. Mikor bejöttem a klubhelyiségbe tehettem volna azt is, hogy rá se hederítek és csak megyek tovább köszönés nélkül, ami persze érthető lenne tőlem tekintettel arra a tényre, hogy tudtam, ő félvér és nem aranyvérű. De én ehelyett inkább leültem, és elkezdtem vele beszélgetni...
Nem értem, hogy mi okból ennyire... ennyire... ellenséges. Igen, szerintem ez a megfelelő szó rá. Olyan érzésem van, mintha valamit titkolna előlem... Érdekes.
- Szóval te griffendélesekkel is összejársz bulizni? - kérdeztem gyanakvóan némi undorral. Még a végén az lenne vicces ha kiderülne, hogy ő is szent Potty barátai közé tartozik. Attól, hogy félvér, még mardekáros. Remélem ezzel ő is tisztában van. Nem teljesen olyan, mint mi, mert lássuk be, a vér kötelez, de mardekárosok ne keveredjenek a griffendélesekkel. Odáig nem szabad lesüllyednünk...
És bakker... most ismét eszembe jutott Granger és az a hülye párválasztós izé...
- És tényleg Lana, gondolom te is kaptál már párt a minisztériumi rendelet alapján... Ki is lenne az? -kérdeztem tőle érdeklődve.

Lana & Draco

Ne gondoltam volna, hogy felvállalja azokat a... azokat a griffendélesek. Valamiért titkon reméltem, hogy mardekáros létére majd letagadja, vagy valamivel hárítani fogja a kérdésemet vagy valami hasonló. Ehelyett inkább csak annyit nyög ki, hogy igen vannak griffendéles barátai. Ezt senki nem ismerné be a mardekárosok közül, még a félvérek se... Mármint a egtöbb biztos nem. Főleg nem így.
- Értem. Hát, te tudod, hogy kikkel akarsz keveredni. - mondtam neki vállatvonva. De azért remélem tudja, hogy mit csinál... Nem sok embert fogadnak be a mardekárosok, akik Potty táborát erősítik, vagy legalábbis griffendélesekkel szórakozgat meg bulizgat.
- Ugyan, csak nem lehet olyan rossz a választásuk. Téged amúgy sem köt semmi olyasmi, mint az aranyvérűek szokásai vagy hasonló dolgok. - mondtam a legtermészetesebb hangon. Lehet nem tetszett neki, de ez az igazság. Nincs mit tenni.
- Én? Hát nem, még én se kaptam levelet. - hazudtam majd gyors elvettem egy szál cigarettát a felém nyújtott dobozból majd gyorsan rá gyújtottam.

Lana & Draco

Ó, ha te azt tudnád...
Az én szüleim már régen ki vannak akadva, amint minisztérium eldöntötte, hogy ezt a rendeletet ki fogja adni, az én apám már elég hamar értesült is róla. Szinte mondhatni, hogy első kézből. Őrjöngött, mindenkivel kiabált, szinte felforgatta az egész kúriát mikor hazaért ezzel a fenomenálisnak nem mondható hírrel.
Majd mikor kicsit később, úgy körülbelül két-három nap elteltével lenyugodott, rögtön elkezdett intézkedni, kapcsolatokat erősíteni, felvenni, vásárolni... igazából bármit megtett volna, hogy nekem aranyvérű feleséget találjon. Édesanyámmal napokig veszekedtek emiatt. De apám még mai napig nem akarja feladni a reményt, hogy egyszer csak történik valami vagy igazáól nem is tudom, hogy miben reménykedik, vagy hogy mitől vár csodát, hogy egy aranyvérű lánnyal fogom leélni az életemet.
- Ebben biztos lehetsz. - mondtam elmosolyosva, majd jó nagyot beleszívtam a kezemben égő cigarettából. De ha még bárki megtudná, hogy az én választottam egy... egy sárvérű. És nem is akármilyen sárvérű, hanem maga Potter egyik legjobb barátja, Hermione Granger.
- Szerintem apám még egy durrfarkú szurcsóknak vagy egy orrontó furmásznak is jobban örülne, mint ennek a minsiztériumi őrültködésnek, ami most megy. -mondtam neki nagyokat sóhajtva. - Szerinted mégis hány embernek kedvez ez az egész?
Mert nekem biztos, hogy nem... Lehet cigi helyett inkább innunk kellene valamit. Valami erőset.

Lana & Draco

Elég elszánt lány ez a Lana. Nem is gondoltam volna róla, hogy ennyire  értelmes, és hogy ilyen jól látja a dolgokat meg azok értelmét. Egy kicsit meglepődtem rajta. De nem tudom, hogy tisztában van-e azzal, hogy mi lesz azokkal a varázslókkal és boszorkányokkal, akik ellent mondanak a minsiztériumnak.
Tudja-e, hogy vissza kell kerülnie a muglik közé és soha többé nem varázsolhat? Tudja-e, hogy akkor ez a hét éve a kárba ment és nem ezzel a tudással nem fog menni semmire se azok a mocskos muglik között? Tud-e ő bármit is a jövőjéről, ha ő most itt mindent fejben eldönt és elhatározza, hogy meg is teszi azt?
Á, dehogy tudja. Nem tud ő erről semmit se. Most, ebben a pillanatban tűnt fel nekem, hogy mennyire naiv is ez a lány.
- Nekem mondod? Az aranyvérűek mind lázadni fognak, hogy senki ne merje bemocskolni az ő évszázadok óta tiszta vérüket. - mondtam, majd beleszívtam a cigimbe és folytattam. - Kíváncsi vagyok, hogy a minisztérium meddig fogja életben tartani ezt a rendeletet, és hogy hogy fognak megbírkózni a mágus családokkal.
Mert persze, hogy egy aranyvérű sem akar elvenni egy félvért vagy egy mugliivadékot. Mint ahogy én sem. Nem akarom Grangert, ahogy ő sem akar engem. Ez egyáltalán nem lenne előnyös házasság... senkinek sem.
- Egyébként tudod, hogy mi lesz azokkal, akik nem házasodnak össze a kirendelt párok közül? - kérdeztem tőle komolyan. Kíváncsi vagyok ő mit és mennyit tud erről.

Lana & Draco

Még, hogy tudja! Nem tud ő semmit sem, csak hiszi, hogy tud valamit. De hadd éljen ebben a reményben, majd meglátja, hogy téved-e vagy nem.
- Honnan veszed, hogy nekem pont egy kis sárvérűt aggatnának a nyakamba? -kérdeztem nyugodtságot színlelve és beleszívtam a cigarettámba, majd folytattam. -Kaphatok valami félvért is. Kitudja?
Hirtelen egy percre még a vérem is megfagyott Lana kérdésére. Persze általános és ártalmatlan kérdés volt, nem más. Egyáltalán nem sejtheti, hogy ki lett a kirendelt párom. Honna is tudhatná? Hiszen neki nincs bejárása csak úgy a minisztériumba és kérdezősködni vagy küönböző kapcsolatai... ő csak egy félvér kis boszorkány. Semmi több. Elég durva lenne, ha ő vagy bárki más, aki a mardekárnak tagja, vagy bármelyik háznak a Roxfort falain belül, hogy én pont azt a tudálékos Grangert kaptam. Azok után biztosan nem tudnám, hogy mit kezdjek a helyzettel, bááár Potternek és annak a Weasley patkánynak megnézném a fejüket mikor megtudják. Az lenne ennek az egész minisztériumi hülyeségnek a tető pontja, vagy a legjobb része. Helyesbítek, az egyetlen jó része.

Lana & Draco

Megtörténhet... Megtörténhet... De itt már az a legnagyobb baj, hogy ez meg is történt, még ha ez a lány nem is tud róla. Azaz pontosabban még nem tud róla. Lana igen agyafúrt. Nem hiába került be a mardekárba, holott pedig félvér. Amit nagyon tudni akar azt megtudja. Gondolom kiszokta nyomozni vagy megkér valakit hogy helyette járjon utána a dolgoknak és őt tájékoztassa mindenről... Nem tudom, hogy működik az ördigi agya, de jelenleg nem is vagyok annyira kíváncsi rá. Maximum majd akkor ha szükségem lesz rá.
- Terveim konkrétan nincsenek, de az apám már eltervezte, hogy én is a minisztériumban fogok dolgozni. - mondtam lazán. Hiszen nálunk, aranyvérűeknél, sosem az van amit a gyerek kigondol, hanem amit a szülei jónak vélnek. Van, hogy már születésünk előtt, de az ritka, inkább születés után a szülők már rögtön eltervezik a gyerekük jövőjét...
A gyereknek ott kell tanulnia, ahol a szülei tanultak. A gyereknek ott kell dolgoznia, ahol a szülei dolgoznak avgy dolgoztak. A gyerek mindig mindent úgy kell csinálnia, ahogy természetesen a szüleinek is kellett.
- És neked mik a terveid a jövőre? Hiszen te hetedéves vagy. Neked már el kellett rég döntenek, nem? - kérdeztem tőle érdeklődve. Ilyenkor örülök, hogy van még egy évem itt a Roxfortban.

Lana & Draco

Hogy zavar-e engem, hogy már születésemtől fogva mást se hallok csak azt, hogy a jövőmmel kapcsolatban szinte már mindent megterveztek, amit csak tudtak a szüleim? Hát ez melyik lázadó korszakban lévő gyereket nem zavarná?! Most komolyan. Tudom, rengeteg az olyan aranyvérű, aki kötelezettségeibe belenyugodva megteszi amit tőle elvárnak. Nálunk ez a természetes. De azért nálunk is két nagy csoport van. A lázadók és a eletörődők.
Én eddig eletörődtem a dolgokba. Úgy voltam vele, hogy ők a felnőttek tudják, hogy mit csinálnak. Ők már rengeteg mindent megéltek szóval tudják, hogy mi lesz a jó nekem. De mikor már a minisztérium akar bele szólni az életembe... akkor orultam ki, és akkor jöttem rá mindenre. Hogy igazából mi csak bábok vagyunk a szüleink kezében és ők azt tehetnek velünk amit csak akarnak... De ezzel vége a hatalmuknak felettem.
- Az igazat akarod hallani? -kérdeztem tőle komolyan miközen előre dőltem a kanapén. - Kurvára zavar, hogy semmi véleményem nem lehet.
Egy mardekáros, aki auror szeretne lenni. Vannak még csodák. Ha ilyen jól tanul és tényleg vannak álmai, amiket a maga módján valóra válthat, hát akkor tegye meg. Ha nem az lennék, aki most vagyok, nagyon szívesen lennék én is az, sőt buzdítanám őt is, hogy helyesen választott. De én ezt nem tehetem. Nem ez az, amit elvárnának tőlem.
- Auror? Hát sok sikert hozzá. - mondtam közben a kandallót bámulva.
Igaz fiatalabb koromról rengeteg rossz emlékem van az aurorokról, hiszen állandóan jártak hozzánk és mindenáron át akarták túrni az egész házunkat tiltott tárgyakat keresve. Apám a halálfalók közé tartozó személynek számított és ez akkoriban nem volt egy nagyon jó lépés tőle, de hát ha egyszer ezt kívánták meg tőle...

Nem tudom, hogy Lana mennyire figyelte mit hogyan mondok vagy ejtek ki a számon. Nem tudom figyelte-e a hangsúlyomat mikor kimondtam a véleményem az aurori hivatásra,amit választott, vagy figyelte-e egyáltalán, hogy sok sikert kívántam neki és, hogy azt tényleg teljes szívemből tettem. Már amennyire ez észrevehető nálam. Amire elég kevés az esély, hiszen én egy vérbeli mardekáros vagyok, ami persze nagy részben azt takarja, hogy légy ravasz. De ott van az a rész, ami sok embernek nem megy. Takard el az érzelmeidet. Ne nyomja rá a bélyeget a mondanivalódra. Legyél ebben is rejtélyes és ravasz. A legtöbb emberrel szemben ez természetes bejön, de sajnos nem mindenkinél.
A Köszre nem tudtam mást tenni, csak biccenteni. Inkább mélyen hallgattam és néztem ki a fejemből. Pontosabban menekültem a gondolataim elől. Már semmi kedvem nincs ahhoz, hogy a jövőmet firtassam a varázsvilágban, ha egyszer az nem fog összejönni. Bár a muglikhoz sincs semmi kedvem sem. Egyszerűen nem tudom, hogy azok mit tudnak csinálni egésznap varázslás nélkül...
Érzékeltem, hogy a lány engem fürkészett egy ideig, persze ő is rejteni próbálta, de különösebben nem zavart. Csak fogtam magam és elköszöntem.
- Akkor én most megyek is lefeküdni. Szia Lana. Jó volt veled beszélgetni. - mondtam komolyan is gondolva. Majd fogtam magam és elindultam a fiúk a hálószobái felé.