Sally & Draco

Legnagyobb unalmamban és lehetőleg a legtávolabb egy csendes, békés helyre gondoltam ahova mehetnék és reményeim szerint nem zavarnak meg az emberek. Mostanában egyre jobban szeretem őket elkerülni, de legtöbbször ilyenkor is rám talál valaki. Most az egyszer tényleg imádkozom Merlinhez, hogy legalább ha össze is futok valakivel az bárki lehet csak Grangert ne. Belőle kezd már egy kicsit elegem lenni ezek a külön órák miatt, ahol furi mugli tárgyakat mutogat nekem... Levegőznöm kell. Ezzel az elhatározássommal el is indultam a kastélyból. Szerencsémre már kezdett sötétedni, de még azért messze voltunk attól, hogy le menjen a Nap. Szeretek úgy sétálni, hogy hagyom, hogy a lábam vezessen, de most inkább tudatosan indultam el a Tiltott Rengeteg felé. Igaz nekünk diákoknak nem lenne szabad bemennünk a nagy "veszélyek" miatt vagy élőlények miatt amik benne élnek, de egy részt, senki nem tartja be ezeket a hülye szabályokat, másrészt pedig nem hiszem olyan sok veszély lenne benne, ha mindenki ott szokott járkálni. Egyébként pedig akik bemennek, legalábbis legtöbbeknél szokott lenni varázspálca ha tényleg arra szorulnának, hogy meg kellene védeniük magukat.
Mire észbe kaptam már bent is voltam az erdőben. Emlékszem mikor még elsőéves korunkban azt kaptuk büntetésként, hogy azzal a nagy mamlasz Hagriddal kell egy estét eltöltenünk az erdőben Potterrel és a barátaival. Nem is tudom mi volt a szörnyűbb akkor... az erdő vagy Potterék.
Megálltam a tisztáson, hogy körbe nézzek. Szerettem ezt a helyet. Pont mindig olyan volt, amilyennek lennie kellett... csendesnek, békésnek, sehol egy ember...  jobban mondva gondoltam én egészen addig amég meg nem hallottam, hogy valaki más is ugyanide közeledik. Valahogy sejtettem, hogy így lesz. De azért nem fordultam meg. Vártam, hogy ki az és mikor veszi észre, hogy én is itt tartózkodom.

Miután végre kicsengettek az óráról indultam is a házamhoz majd be a lányok háló termébe. Ledobtam a cuccom, kicsit ledőltem 10 percre az ágyra mert olyan jó és nyugalmas volt addig amíg a többiek nem jöttek be. Kezdték észre venni rajtam,hogy mostanában, nagyon furcsán viselkedem és érzem is magam…nem vagyok az a visszadumálós kislány aki régen volt. Tudom…Változnak az idők vele változok én is ez van el kell fogadni. Amikor bejöttek, nagy hangzavar volt körülöttem és úgy döntöttem, inkább kimegyek a Tiltott Rengetegbe legalább ott egy kis csendesség van. Igaz… Tiltva van a diákoktól ez a hely de nem értem,hogy miért…Eddig semmi veszélyes teremtmény nem jött be az iskolába kivétel a dementorok de az megint más…Nekik az azkabant kell őrizniük a foglyok miatt. Miután, egymagam sétáltam le az erdőbe szerencsére semmi ismerőt nem láttam. De éreztem, hogy valaki ott van az erdőbe…Jól tudtam ki az az a Mardekáros fiú azt hiszem Draconak hívják de nem vagyok benne biztos annyira azért nem vagyok jóba velük, kivétel Blaisékkel. Velük jól tudom magam érezni de kiváncsi vagyok, vajon milyen lehet velem szemben ez a Draco így hát merészen ráköszöntem.
-Szia Draco! Sally vagyok! tudod a Hugrabugól!- Mondtam neki félnótás vigyorral majd leültem a fához és vártam, hogy ő is azt mondja akinek gondolom őt. Ezért kicsit jól mulatok rajta. Lesz, ami lesz lehet,hogy vele is jól kifogok jönni de, ez tőle függ

Persze, hogy egy lány. Lassan már mindenhol csak lányok fognak körbe venni. Persze ez nem rossz, nincs semmi bajom velük, sőt... de most már azért igazán békén hagyhatnának. Szeretnék néha tényleg egyedül lenni... igazán egyedül. De úgy tűnik ez most sem fog összejönni. Akkor legalább vágjunk hozzá jópofát. Megfordultam és láttam, hogy egy hugrabuggos az illető. Na erre egyáltalán nem számítottam, arra pedig főként nem, hogy így is mutatkozik be... és mit is mondod?! Szia Draco?! Igazán merész, hogy így első találkozásnál ennyire közvetlen és ... barátságos? Érdekes.
- Hello! - köszöntem vissza és figyeltem. Már megszoktam, hogy a lányok végig mérnek vagy figyelnek, hiszen miért ne tennék? Jól nézek ki. Ez vitathatatlan. A legtöbb lánya szőke hajamba szeret bele, bár én pont, hogy nem az a szőke herceg típus vagyok, aki majd egy paripán ellovagol az éjszakában a fehér lován vagy, aki megmenti egy sárkánytól. A lányok túl sokat álmodoznak.
- Draco Malfoy. De ahogy látom már hallottál rólam. Azonban én még szinte semmit se tudok rólad. - kezdtem a beszélgetést. Ha már itt vagyunk ugyebár és ha jól látom se Ő se én nem akarunk elmenni, ami talán mind a kettőnknek jobb lenne, de hát ilyen az élet. Talán most először találkozom egy értelmes hugrabuggossal... kár lenne kihagyni a lehetőséget, hogy jobban megismerjem, nem?
- És mi járatban vagy a Tiltott Rengetegben, ahova igazából diákoknak belépni tilos? - félmosolyra húztam a számat miközben ezt kérdeztem és neki dőltem egy közeli fának, ami majdnem szemben állt a lánnyal.

- Igen, hallottam rólad! – Feleltem neki, majd a körmeimet kezdtem el nézni. Kezdtem, bele mondókámban amikor, még kérdezett valamit.
- Nos! Tudod…Vagy nem, de a többiek elől menekültem el, kicsit már idegesítettek és makacsságom révén idejöttem. Nem, nagyon izgat, hogy tiltott vagy, sem de a drágalátos Potter miatt, tudtommal ő miatta van tiltva. Én, nem vagyok egy olyan álmodozó típusú leányka, jobban szeretem magam kitalálni az álmaim, és nem vagyok holmi cicabab gyűlölöm őket. Mikor, a körmeimet nézem, persze azért rá is figyelek. De..úgy,tudom,hogy bele kezdtem a mondókámban.
- Nos… Amit tudni szeretnél rólam..kedves, agyament Malfoy! Makacs vagyok, igen… Egy Hugrabugos lány… na és??? Velem, nem lehet bírni ha kell, még Pitont is kitudom akasztani a saját óráján mert, tulajdonképpen jót, mulatok rajta. Még, kérdeztem tőle kérdéseket mert, nagyon élveztem amikor, vele beszélek.
- Utálod Pottert igaz?- Kérdeztem, és még annyit,hogy…
- Nincs, kedved mellém ülni? – Ekkor tudtam, hogy ez lenne a rosszötlet. De, élveztem a társaságát nekem most eleinte, nagyon kedves fiúnak tűnik…Talán, tényleg látok rá esélyt, a barátságunkra…Na, de ha a származásomat megtudja,hogy micsoda… Biztos, engem is úgy fog nevezni, mint Grangert! A sárvérűt, bár…Hugrabugos létemre, én sem bírom őt, de nem csoádolom Dracot! Szinte, most sugárzik belőle, a kedvesség.

Gondoltam ő i olyan lesz, mint a többi lány, hogy majd elkezd beszélni és nem fogja abbahagyni amég körülbelül négy ezerszer lemegy a nap és fel is kel, de nem így volt. Elég cserfes csajnak tűnt először, akit szinte le se lehet lőni annyit beszél és kérdez, de most hogy megnézem elég harciasnak tűnik. Majd felfigyeltem arra, hogy mit mondott...
- Minek neveztél? - kérdeztem s közben harag gyúlt a szememben, arcom megkeményedett és a kezem is ökölbe szorítottam de nem léptem el a fától. Vártam, hogy a lány mit fog reagálni az én reakciómra és csak figyeltem. Nem mondtam semmit és nem tettem semmit csak, amit addig is, de ezt a magatartásomat pillanatok alatt megváltoztattam és inkább akkor már én is felvettem a támadást. Hiszen nem tűrhetem el, hogy az emberek csak úgy viccet űzzenek egy Malfoyból. Főleg nem belőlem. Főleg nem egy kislány... egy hugrabuggos kislány.
- Mit kezdjek azzal, hogy hugrabuggos vagy? Én a Mardekár házhoz tartozom, de nem hangoztatom úgy, hogy még a süket is hallja... - mondtam miközben elindultam felé. De felfigyeltem a következő kérdésére. Úgy hangzott igazából, mint egy mentőkérdés, de nem bírtam megállni, hogy ne válaszoljak rá.
- Soha nem voltunk jóban. Igen utálom őt, de szerintem itt helyesebb a gyűlölöm szót használni - válaszoltam neki, de rögtön kérdeztem is - Az iskolában mindenki tudja, hogy Potterel milyen viszonyban vagyok, akkor te miért kérdeztél rá? Csak nem te is Potter imádó kis liba vagy?
Potternél lassan már csak azokat utálom, akik istenítik az ő Kistúlélőjüket, a kis majmot, aki győzedelmeskedik a Nagyúr fölött...stb...stb... Idióták! Tele van a világ ilyen idiótákkal, akik mind egy ilyen senkinek nyalnak, és várják hogy majd egy kis kölyök elhozza nekik a világékét. Na ezek az emberek szánalmasabbak mindenkinél, még Potternél is.
Mikor a Sötét Nagyúr volt hatalmon, akkor minden varázsló és boszorkány hozzá fordult védelemért és beálltak a halálfalók közé a jobb élet reményében. De amint a Ő elbukott, mert egy nyavalyás pelenkás idióta miatt elvesztette a hatalmát, azok akik egyszer hozzá menekültek, később egy gügyögős babához fordultak segítségért vagy éppen Dumbledorehoz. Nem is tudom melyik a szánalmasabb.
- Miért is ne? - Oda sétáltam és leültem a lány mellé. Már tényleg elegem volt az állandó ácsorgásból.

Miután,rá néztem,hogy leül mellém abban a tudatban, kérdezett tőlem valamit, amit makacs módon, válaszoltam neki,
- Héé…. Utálom Pottert! nem, vagyok én egy elvetemült, kis liba akit szeretek nagyon, és tisztelnem kellene mert vele, nagyon egyet értettem, hogy ez szánalmas dolog. Mugliszármazású, vagyok tudom de, ha a Nagyúr élne biztos őt kedvelném nagyon és beállnék, hozzá Halálfalónak. Ebben, a kis időben nagyon megkedveltem Dracot de az előbbihez oda megyek hozzá és megsimogatom a vállát, és a hátát.
- Ne,haragudj,hogy így hívtalak! Nálam, ez elvi kérdés!- Láttam, rajta egy cseppet lenyugodott, és leült mellém. Nagyon, tiszteltem hiszen, tiszta volt, a közérzetem körülötte, szeretem a társaságát és belevaló sárc. A Malfoyokról tudni, kell nem adják ki magukból egy, könnyen az érzelmet. Ezt.. azért tudom, mert megkérdeztem pansytól bár, utálom őt de azért jófejnek tűnik. Belenéztem, Draco szemeibe és azonnal, elkapott a bizsergés. Nem, tudom, hogy mi ez de valami biztos jó jelnek tűnik. Lehet,hogy oda vagyok a srácét, nem mondom el neki mert még, azt hiszi, hogy a szőke hajába szerettem bele, mint mások. De, azon kívűl saját álmokat kergetek magam után. Annyi a legegyszerűbb, hogy Dracoval nagyon jó, kapcsolatot szeretnék állpolni. Majd, csak lesz valahogy a sorsommal, hiszen ő is ugyan, olyan ember mint én.

Eddig szinte meg voltam győződve, hogy az ilyen embereket a Mardekár házba osztják be nem pedig a Hugrabug gazdagodik meg velük. Vagy ez a lány is csak egy kivétel, mint az a többi ember akit a mi drága Teszlek Süvegünk úgy osztott be, hogy később az adott emberről kiderült, hogy nem is oda tartozik csak valahogy a Süveg elnézte valahogy vagy nem is tudom... Nem tudok úgy gondolkodni, mint egy ezer éves ős öreg Süveg. Azt se tudom igazából, hogy mit csinál amég egy varázsló vagy boszorkány fején van, mivel az enyémet éppen csak érintette és már ki is mondta a számomra megfelelő házat, ahova természetes volt, hogy beosztanak. Csúnya lett volna, ha nem oda kerülök be, hanem valahova máshova...esetleg még a Hollóháttal meg tudtam volna békélni, mert oda az okosok kerülnek, de egy griffendélbe belehaltam volna, vagy egy hugrabugba... na akkor nyírtam volna ki saját magam. Számomra életem legszégyenletesebb dolga lett volna. De hála a neveltetésemnek nem így történt.
De ez a lány...
- Hugrabuggos vagy... és utálod Pottert? Ez, hogy lehet? Hiszen a tieitek is az Ő táborát szokták erősíteni, nem pedig a mienket. Minket legtöbbször lenéztek vagy csak egyszerűen megpróbáltok semmibe se venni... - mondtam, mint aki nem hisz neki és gyanakszik. Mert ez így is volt. Az ember sose tudhatja, hogy ki hazudik és ki mond igazat. Sose tudhatod, hogy kiben bízhatsz meg. Soha.
Merlinre! Ennek a lánynak teljesen elment az esze? Oké, hogy leültem mellé, de hogy elkezdte simogatni a vállam és a hátam... Nem hiszem, hogy csak a barátom akarna lenni. Erről azért többről van szó. De ha neki így jó, én belemegyek a játékba, de akkor a végén nehogy sírás legyen a vége...
Oda hajoltam hozzá és lágyan végig húztam az arcán a kezem és közben néztem, hogy erre hogy reagál. Gondolom, ha rosszul sejtem, amit kétlek, hogy odáig van értem, akkor el fogja lökni a kezem, feláll és elmegy innen, de ha igazam lesz és ez tetszik neki, akkor kiderül amit eddig is már sejtettem, hogy odáig van értem, ami nem vagyok meglepődve, hiszen ki ne lenne odáig egy ilyen pasiért, mint én?

- Néztem rá kérdőn… Tényleg, eléggé furcsán viselkedem vele, de ahogy megérintette az arcom varázslatos. Legalább, 2x megütöttem magam és elkotyogtam.
- Sally! Térj észhez!- Mondtam, magamban mire a fiú kicsit furcsán nézett rám. Mosolyogam, neki egy pár sort aztán, mondtam neki.
- Draco! Gyűlölöm Pottert! Tudom, hogy a tábor érte van, oda de egyáltalán nem értem mit esznek, rajta olyan sokan. Az, egy dolog, hogy legyőzte Tudjuk kit! Hiszen, bárki letudta volna, győzni őt akár még te is! Utálom, ha valakit annyira Istenítenek! De, még én magam sem tudom, hogy mit keresek a Hugrabugba! Persze, van a házatokba olyan, fiú aki tetszik nekem de…Ekkor, kicsit már fáradtnak éreztem magam, és valahogyan jól esett Dracohoz bújni. Kicsit, elpirultam mert éreztem, az arcomon a forróságot. Lehet, azt hiszi, hogy beszívtam, vagyhogy tényleg, tetszik nekem de… Nem, egy fiúnak az érzéseivel se, játszok mert tulajdonképpen az olyan, lányokat is utálom. Makacsságomhoz, képest eléggé, jó kislány vagyok. Néha-néha gyakran összeszoktam futni a folyosón is Dracoval, de valahogy mindig elpirulok miatt nem tudom miért vagy, hogy hogy van ez most tulajdonképpen. Legyen elég annyi, megtartom magamnak az érzéseimet. Én..én… tényleg csak barátkozni szeretnék Dracoval, de úgy látszik nem megy. Meg kell ezt a kapcsolatot próbálni. Vajon sikerülni fog meghódítanom a szívét? Nagyon, tisztelem és becsülöm. Imádom, amikor Potterrel szórakozik általában amikor rossz kedvem, vagy napom van akkor is megszokott nevetek rajta.
- Draco! Én…én…. Majd, visszahajtottam fejem, egy nyögést sem tudok, neki kinyögni és ez olyan ciki nekem. Talán, kíváncsi leszek, hog Draco akar-e ebből az egészből valamit.