Sally és Serena

Leültem mellé az ablakba és láttam, hogy fájdalmas könnyeket csörtet végig az arcán, majd pár perc némaság, után megkérdeztem tőle.
-[color=#ffff00]Van időm nyugodtan[, meséld el /color] Mondtam neki, és nem tudtam mit tenni nagyon megsajnáltam. Tudom, az ilyen embereket nem kell sajnálni hiszen nagyok,vagyunk már és megtudjuk oldani az ügyünket de, úgy látom ez most más... talán tényleg olyan, amit nem értenék meg, de nagyon szerettem volna, rajta segíteni.Szerintem jobb lesz ha egyedűl hagyom hagy bajlódjon?? De, nem szeretném mert a gondolata ezen fog menni szeretném felvidítani talán megkérdezem van- e kedve lejönni Roxmortsba vagy, valami mást csinálni csak, hogy egy kicsit mosolyogjon.
Vagy esetleg nincs kedved lejönni Roxmortsba hülyéskedni? Kérdezte, talán hátha így kedvet kap még egyszer megkérdezem a nevét...
Bocsánat,hogy is hívnak téged? Kérdeztem, mosolyogva kezemet a vállára tettem és próbálom, jó lány módjára vigasztalni.

Serena könyveit pakolta el miután kicsengettek. Most volt túl egy fájdalmas elszakadástól a legrégebbi barátnőjével. Vele már iskola előtt ismerték egymást csak hát a lány mugli volt így amikor Serenát felvették a Roxfortba eltávolodtak az évek folyamán. Igaz hogy eddig mindig beszélgettek nyáron, de ez már nem ugyanaz volt. Egyre csak távolodtak az évek során és ahogy telt az idő mindketten érezték ez már nem a régi barátságuk. Serena azonban remélt, hogy ha végez az iskolával újra ugyanannnyit tudnak együtt lenni és a szakadék eltűnik közülük. Azonban eme álmainak ma vetett véget egy bagoly érkezése ami a mugli postától jött, ugyanis ott is dolgoznak varázslók pont az ilyen esetek miatt. A lány írt neki, hogy nem szeretne vele többet találkozni, amúgy is elköltöznek onnan, és már nagy köztük a szakadék. Természetesen Serenát okolta az egészért, hiszen otthagyta őt. Serena szomorúnak érezte magát és valahogy Piton óráján se tudott odafigyelni nem hogy Lumpsluckén. Hanyagul szórta bele a könyveit a táskájába majd lyukasórája révén leült az egyik ablakba és akkor már a könnyek záporoztak a szeméből. Észre se vette mikor ült le mellé az egyik hugrabugos lány és szinte megijedt amikor az megkérdezte mi a baj. Lenyelt egy ingerült "semmit" elvégre a lány kedvesnek tűnt és mosolya is bíztató volt, majd halk hangon visszaköszönt és csak annyit mondott, hogy hosszú. Úgy se értené meg.

Nem is tudtam mit tenni egyszerűen unatkoztam, bűbájtanon pont, Lumpsluck óráján. Pitont jobban élvezem egy kicsivel, mint Lumpsluckot bár, azért ő sem olyan rosszul magyaráz mint Piton. Azt vártam már,hogy végre kicsengessenek az óráról és menjek egy kis nyugodtabb helyre. Végig akartam volna szórakozni Pitotnon, hogy milyen jó móka is legyen de, akkor észbe kaptam így bűntető munkára kellene lennem és az nem éppen, egy kellemes szokás. Nem akartam, hogy még ott is a pofáját bámuljam. Persze, anya mindig azt szokta nekem mondani ha valakit utálok akkor azt szeretem. Nem tudom, hogy így van-e Pitonnal is. Utálom, de vajon szeretem-e? Mint tanárként.. Na jó ebből ennyi elég is lesz szerintem, nem akarom Pitonnal tölteni a töltelék szavaimat. Feladott nekünk 2 oldalas házi dolgozatot úgyhogy , majd a hétvégén neki is látok aminek nagyon nem örülök majd megkérem Susannet, hogy segítsen nekem. Elvégre, ő a legjobb barátnőm a hugrabugossok közül. Kicsöngettek, összepakoltam a bájitaltanos cuccomat és rohantam lefelé teli Griffendéles diákokkal a lépcsőn. Volt 1-2 ismerős arc de nem köszöntem neki így, inkább egy csendes helyre mentem ahol eddig nem tudtam, hogy vannak de hallottam, hogy valaki sír, így megnéztem ki lehetett az. Egy Mardekáros lány, hát persze… Nem voltam, túl jóban velük de igyekeztem a lányhoz, leülni és megkérdezni tőle,hogy miért sír.
-Szia! Mi a baj?- Kérdeztem értetlenül a Mardekáros lánykát majd melléültem a lábamat feltéve és váram a válaszát. Szerettem és szeretek segíteni azokon akin ilyen, lelki bajban vannak mert jól ismerem azokat, a diákokat vagy esetleg tanárokat attól függ kihez vagyok, kedves és kihez nem. De szegény, lányon megesett szívem hiszen, itt egyedül volt, nem volt kihez fordulnia segítségért, így gondoltam majd én leszek az első.