Sally & Gavin

Új tanév, új dolgok. Valójában meg minden a régi. Számomra az lenne a furcsa, hogyha nem iskolába kellene járnom, hanem egész nap egy irodában ülnék a Minisztériumban.

Ne gondolj a Minisztériumra!

Vagyis egy irodában ülnék a Próféta szerkesztőségében. Á, igen, így jó. A Minisztériumról a családom ugrik be. Az pedig csak ne ugráljon, feküdjenek csak szépen a képzeletbeli koporsójukban a tudatom legmélyén.

Az életemet könnyű elmesélni: otthon, Roxfort, Aurorképző, Roxfort... Nem szeretek az egyhangúságot, mégis határtalan örömmel térek vissza a kastély falai közé. Ez az én igazi otthonom. Itt váltam azzá, aki vagyok. Akárhány éves is legyek, ide mindig örömmel fogok visszatérni.

Belépek a tölgyfaajtón, és az előcsarnok teljesen üres. Hát persze, hiszen délelőtt a diákok órán vannak! Sebes, ruganyos léptekkel indulok el az igazgatói iroda felé, ám hirtelen...

BUMM!

Az egyik folyosóról egy lány szalad ki, egyenesen nekem. Végeredményként mindketten elborulunk. Talpra szökkenek, és védekező állást veszek fel.

Szakmai ártalom.

Fél másodperc alatt rájövök, hogy nincs veszély, így pálcámat leengedem, és a kezemet nyújtom a csajszi felé. Picit sötétebb árnyalatú bőrén, és fényes fekete haján akad meg a szemem - Segítsek? - kérdezem csibészes mosollyal, és várom a hatást. A hatást. Ami sosem marad el... Tudom, hogy jóképű vagyok.

Felhúzom a földről, és folytatom - Legközelebb ne szaladj ennyire, mert a végén még esés közben rossz helyen érsz földet. - mosoly bujkál az arcomon, várom, hogy hasson a mondat. Hogy leessen neki, a rossz hely pontos jelentése. Amúgy meg tényleg majdnem kiherélt!

Lökött vagy, Gavin.