Helena & Draco

Helena & Draco

Nem tudom elhinni, hogy nekünk ennyi marhaságot meg kell tanulnunk néhány idiótáról, akik múltban vagy valami orbitális hülyeséget csináltak vagy éppen véletlenül valami kedvezőt a ma élőknek. Egyszerűen utáltam, utáom és utálni is fogom a mágiatörténet órákat. Egyszerűen az ember elalszik rajtuk olyannyira unalmasak, és az a leghihetetlenebb, hogy a tanárunkat szinte nem is érdekli, hogy ott vagyunk-e vagy hogy figyelünk-e az óráján...
Én legtöbbször vagy úgy teszek mintha figyelnék, jelezve a többiek felé, hogy a rosszabbnál-rosszabb gyerekes idiótaságaikra nem vagyok vevő vagy tényleg bealszok. De olykor, mint most is előfordult, gondolkodom...mint mindig.
Egyszer csak hirtelen, mintha villám csapott volna belém, úgy ért a felismerés, hogy az órának már vége, hála osztálytársaimnak, akik szólongattak. Előre küldtem őket, majd fogtam a cuccomat és elindultam a folyosón, majd hirtelen beleütköztem valakibe. Hála Merlinre a cuccaimnak nem lett bajuk...
- Mégis mi a fenéért nem tudsz a lábad elé nézni? - támadtam neki. De mikor ránéztem észrevettem, hogy egy griffendélessel van dolgom. Szuper, ezek nem csak hülyék, de még vakok is... ez az én formám.

Draco & Helena

Szünetekben, mint szinte mindig, a könyvtár zárolt szekciójából való könyveket bújom, vagy megátkozok valakit. Most éppen előbbit csináltam, így mikor becsöngettek jöttem rá, hogy el fogok késni mágiatörténetről. Ha ez bármilyen más óra lett volna, akkor futva indulok neki, de mivel a mágiatörténet teljesen hidegen hagyott, lassan sétáltam csak fel a hatodik emeletre. Éppen a saját készítésű átkok ellenátkai jártak a fejemben, amikor nekem jött valaki. Mérgesen kaptam fel a fejem, mert egy elég hosszú gondolatmenetemet zavarta meg az illető. Ekkor még dühösen rám is ordított, miért nem figyelek. Én nem figyelek!?
- Miért nem nézel TE a lábad elé!?- csattantam fel. Nehogy már még én kérjek elnézést. Ekkor rájöttem, hogy a fiú valószínűleg nem akar beszólni. Hirtelen megnyugodtam. Mardekáros, a ház fogója volt. A neve... gondolkoznom kellett. Malfoy, ugrott be hirtelen. Már herótom volt mindenkitől, aki nem a Mardekárba tartozott. Mindenki a hülye Griffendéles bájgúnár pártját fogta a hétdő délelőtti bájitaltan óta, egyedül a Mardekárosok nem voltak velem gorombák. Hiszen elvégre egy házukbelinek akartam segíteni.
- Bocs- mondtam a fiúnak lazán. Nem érdekelt engem, ahogyan én sem őt. Azonban még mindig a folyosón álltunk, egymással szemben. Elég szűk volt, így valamelyikünknek picit arrébb kellett volna állnia, hogy elengedje a másikat. A lovagi páncéloktól nem fértünk el. Én azonban vártam, biztosan nem fogok félre állni. Egy évvel idősebb vagyok, illete sokkal okosabb. Ha van egy kis esze, arrébb megy. Iskola-szerte ismerték ugyanis a kedvenc rontásaimat... Ha beszól, lehet megátkozom. Ahogy obban belegondoltam, rájöttem, hogy nem szabad. Minél tovább állunk itt, annál később érek be Binns órájára. Legszívesebben még 40 percig itt álltam volna.

Helena & Draco

Hát persze, hogyne... ez is ezekre vall, griffendélesekre. Az ember csak szól nekik, hogy figyeljenek jobban és máris a másik torkának ugranak, ahelyett, hogy ők kérnének bocsánatot a hülyeségükért, mert csak itt rohangásznak, mintha az övéjük lenne a folyosó, az iskola, minden. De inkább nem kötöttem bele, elég kínszenvedés volt nekem Binnst végig hallgatni, nem kell még egy nyafogós lány is aki épp csak megütötte a könyökét, és egyébként is elég magas vérmérsékletűek, nincs kedvem még civakodni is.
De ahogy jobban megnéztem őt a nagy ácsorgásunk közepette, ő egy hetedéves volt. Már hallottam róla, ha nem tévedek, ami persze nem szokásom... Ez a lány itt előttem Helena Goldlion. Annak a félvér mardekáros Lana Wintersnek a barátnője. Hát igen, hova fajuk ez a világ. Mardekárosok közé félvéreket vesznek be, és azok még leállnak traccspartizni a griffendélesekkel.
- El van nézve. -mondtam neki hanyagul. Láttam rajta, hogy arra vár, hogy arrébb menjek. Ja, persze, majd pont én fogok arrább menni, meg még mit nem. Attól, hogy idősebb azzal még nem megy sokra, de ahogy észrevettem nem is igazá siet mágiatörire. Miyen kis lógós.
- Te ugye bár Helena Goldlion vagy, ha nem tévedek. Van egy közös mardekáros barátunk. - mondtam neki kihúzva magam. - Lana Wintersről beszélek. Én Draco Malfoy vagyok.
Persze csak azért mutatkoztam be mert az illem így diktálta. Egyébként se tudok olyan embert elképzelni itt az iskolában, aki ne ismerné a nevem. Főleg akkor már a felsőbb évesek közül...

Draco & Helena

Meglepődtem, mikor csak annyit mondott: el van nézve. Ez nem vall egy vérbeli Mardekárosra. Vannak még csodák, gondoltam. És így is lett. Ahelyett, hogy ott hagyott volna a folyosón, megmentett még pár perc halálosan unalmas mágiatörténet előadástól. Beszélnii kezdett.
- Nem tévedsz. Lanával valóban jóban vagyok- mikor elmondta a nevét esett le, hogy az apja Lucius Malfoy, volt halálfaló. Sokan gyűlölték őket, de én ezzel nem így voltam. Tatát ugyanis nem halálfaló ölte meg...- Oooh, tényleg. Nem jutott eszembe a kersztneved- tettem hozzá. Ezzel valószínűleg vérig sértettem, de nem érdekelt.
Mivel nagyon nem volt még kedvem elmenni órára, inkább ácsorogtam tovább a folyosón, és vártam, mikor szól be a vérem miatt. Mivel ezt az elkövetkező három másodpercben nem tette meg, feltettem egys kérdést:
- Lesz még valamilyen órád?- ennél jobb nem jutott eszembe. Inkább száz Malfoy, mint egy Binns.

Helena & Draco

Gondoltam. Lana Winters csak is egy ilyen griffendélessel szűrhette össze a levet. Ha nem lenne elég, hogy griffendéles, még a nevemet sem tudja. Na tessék, ehhez is gratulálni tudok...
Na itt engedtem volna el, mikor elkezdett kérdezgetni. Még jó hogy azt nem kérdezte meg hogy nem akarok-e elmenni vele teázni. Még az is érdekesebb beszélgetést eredményezett volna, mint az hogy lesz-e még órám. De azért válaszoltam.
- Nem. Nem lesz több. Hála Merlinnek! Elég gáz egy nap végére, hogy mágiatörténet az utolsó, de gondolom te is így vagy ezzel. Az utolsó órád nem mágiatöri? - kérdeztem vissza.
Igazat megvallva én csak a lány nevét hallottam már, de családját vagy vérét nem ismerem. Nem tudok róla sokat, sőt szinte semmit ezeken kívül. De mivel nem ismerős gondolom, hogy csak is félvér vagy sárvérű lehet. Az aranyvérűekkel együtt szoktunk partikra járni, de őt eddig sehol sem láttam. Bármennyire is lehet piszkos a vére, azt meg kell hagyni hogy nem néz ki valami rosszul.
- És mi már találkoztunk valamerre a Roxforton kívül? -kérdeztem tőle nyájasan. Így biztosan ki lehet deríteni.

Draco & Helena

- Dehogynem!- vágtam rá. Csodálkoztam azon is, hogy válaszolt egyátalán, miután nem jutott eszembe a neve- De Binns hidegen hagy teljesen. Csak akkor mennék be öt percnél többet az órájára, hogyha Potter rajongói itt sivítoznának egyfolytában- Harryvel nem volt az égvilágon semmi bajom, de a sikoltozó kislánykákból már nagyon kezdett elegem lenni. Ha jól tudtam, ők utálták egymást, ezért reméltem, hogy nem kezdi el szidni Harryt.
Szerintem Draco Malfoyjal még sosem találkoztam a Roxforton belül sem. Csak akkor láttam, amikor megnéztem pár kviddicsmeccset, de egy ideje már azokat se mentem le megnézni, tehát: az utóbbi pár évben nem került hozzám közel. Maximum akkor, amikor elmentünk egymás mellett egy folyosón, már ha volt egyátalán ilyen. Valamiért úgy éreztem, hogy ez nem jó pont nála, hiszen ő azért ismertebb egyén volt a suliban. Egyike az aranyvérű, elit bagázsnak. Nagy valószínűség szerint, amint kiejtem a számon azt a szót, hogy sárvérű, beszól egyet, majd a gyengélkedőn köt ki, mert megátkozom. Mostanában túl hamar robbantam.
- Nem hinném- feleltem kissé titokzatosan, nem akartam sokat mondani. Miközben válaszoltam, végigmértem a fiút, és meg kellett állapítanom: jóképű. Jól állt neki a gőg, és a hanyag testtartás. de mit is álmodozok én egy általam választható valakiről! Mindig csak a Rendelet!
- Te gondolom nem örültél a minisztériumi levelednek...- szerintem érteni fogja, hogy mire célzok. Hiszen neki nem lehet aranyvérű felesége! Biztosan tragédiaként éli meg... Szegényke, gondoltam, de valahogyan nem tudtam sajnálni.

Helena & Draco

Szerintem nincs olyan ember a Roxfortban vagy akár az egész világon, aki szívesen jár be Binns professzor óráira. Vagy ahhoz nagyon nagy strébernek kell lennie.
- Várj, ha nem tévedek te griffendéles vagy, Még sem ugrálsz annyira Potterért, azért a kis Kiválasztottért? - kérdeztem érdeklődve. Ez igenis érdekel. Nem találkoztam még olyan griffendélessel, akitől ilyet hallottam volna, hogy inkább beül Binns órájára, mint hogy Pottert és a kis talpnyalóinak vihogását és sikítozását hallgassa. Gondolom azért csak nem veti meg a ragyafejűt, de nincs is odaérte. Na végre, találkoztam egy valamilyen szinten felvilágosult griffendélessel. Ilyen sincs mindennap.
- Érdekes. - mondtam. Szóval ő hetedéves, gondolom abból Lanaval barátkozik. Mert azért Winters sem egy ma született bárány. Nem láttam még hatodévesnél kisebb diákokkal beszélgetni, max ha valamelyik véletlenül neki megy a folyosón, de azt a napot senki nem köszöni meg magának, mert pillnatokon belül szét tudja átkozni. Elég durva a csaj.
- Nincs olyan ember, aki örülne neki. Nem tudom elhinni, hogy a minisztérium ekkora ballépést, hogy tudott elkövetni azzal, hogy össze akarnak láncolni minket olyan emberrel, akihez talán életünkben nem is érnénk hozzá, nem hogy az ember elvené feleségül. - kezdtem el darláni, mikor hirtelen észbe kaptam, hogy mik csúsztak ki egyszerre a számon, de gyorsan kihúztam magam, majd lezártam egy mondattal. - Nem örülök neki. Hát neked mi a véleményed róla?
Merlinre!!! Hogy lehet ennyire idióta, hogy csak fecsegek itt, mint valami kislány, és még majdnem hogy le is buktatom magam. Nem ezt tanultam éveken át, hanem az önmegtartóztatás minden kisebb-nagyonn fortélyát, de ha egyszerűen szóba kerül az a semmirekellő minisztériumi rendelet egyszerűen kiakadok, hogy hogy vehetik el az egéz életemet. Mert most hatalmas csapdába kerültem. Vagy teljesítem, amit a minisztérium kér tőlem, vagy amit a családom megkövetel és akkor mehetek a muglikhoz. Fúj!

Draco & Helena

Jól gondoltam, Draco utálta Harryt. Nem csak nem szerette, utálta. Ez nem volt ugyanaz.
- Igen, griffendéles vagyok- válaszoltam- Harryvel- szándékosan a kersztnevét mondtam- semmi bajom, szerintem eddig többet beszélgettem veled, mint vele. A rajongói táborát fogom megátkozni, ha még egyszer feldühítenek- reméltem, hogy nem hagy itt a mardekáros fiú, mert akkor mennem kellett volna órára. Harry számomra teljesen közömbös volt, és ezt én igyekeztem is kimutatni felé.
Valószínűleg Draconak kezdett leesni, hogy nem tartozok még a középkategóriába sem. Nem jártam fényűző partikra, stb. Bár, nem is hiányoztak ezek az elit hülyeségek.
Na, tessék! Egyértelmű: Draco Malfoy szörnyen utálja a sárvérű mágusnépet. Magyarán csak azért áll szóba velem, mert azt hiszi, legalább egyik felmenőmnek volt valamilyen mágikus képessége. Bennem kb. huszadrész mágusvér van , nagyon távoli őseim voltak varázslók és boszorkák. Ez azonban szinte egyenlő azzal, mintha sárvérű lennék. Eléggé meglepődtem, mikor megkérdezte, nekem mi a véleményem.
- Szerintem ez egy nagyon rossz húzás volt a Minisztériumtól. Az egész Rendelet dolog vége az lesz, hogy még kevesebb boszorka és varázsló marad, mert ebből oltári nagy balhé lesz a közeljövőben. Nem hagyják élni az embert, gusztustalan dolog, hogy kiválasztanak valakit neked, akit ráadásul nem is szeretsz, vagy akár nem is ismersz. Persze, a félvéreknél, és mugliszármazásúaknál csak a szeretet részével van óriási gond. Azonban, az aranyvérű családokban szerintem ennél sokkal nagyobb problémák is felléphetnek, mert sok család nem akarja bemocskolni a vérét- amit mondtam, azt igaznak tartottam. Szinte biztos voltam benne, hogy Malfoyék családja is ilyen- Viszont, arra nem gondolt a Minisztérium, hogy elég sok aranyvérű családtól kap jelentős támogatást. Ezek a pénzek azonban meg fognak szűnni, és akkor tényleg nagy bajban lesz a vezetőség. Nem lesz több varázsló, és még a pénz is elfogy. Csúnya vége lesz. Szerintem eltörlik a Rendeletet kétéven belül, és más kerül a Minisztérium élére is- kicsit gyorsan mondtam el azt, amit akartam, de reméltem, hogy Draco nem veszi zokon, hogy sokat beszélek- Ha jól tudom, Dumbledore is igyekszik eltöröltetni. És az ő szava azért sokat ér- tettem hozzá. Tudtam, hogy a mardekárosok nem szeretik nagyon az igazgatónkat, de szerintem nagyon is jól vezette a sulit.

Helena & Draco

Még hogy nagyon rossz húzás... ez volt eddig a legrosszabb húzása a minisztériumnak. Persze majd pont ők fogják azzal megváltani a világunkat, hogy egy idióta rendelet erejével összekötik a mágus családokat. Aranyvérűeket félvérekkel és mugliivadékokkal akarnak összeházasítani, mert szerintük ezzel fentartható a mágus vér. Ez hülyeség.
Igaz az aranyvérűek legtöbbje úgy házasodik, hogy a szülők kiszemelnek neki valakit és majd közlik vele, ha elég idősnek gondolják a gyereküket, de olyan is van, hogy már úgy neveik fel, hogy tisztában van azzal a gyerek, hogy kit kell majd elvennie ha majd felnőtt lesz és lesz állása meg mindene olyan egyéb dolog amit az aranyvérűek fontosnak gondolnak. Például a pénz is ilyen...
A minisztérium a varázsló családok pénzéből él, nagyon is jól gondolkozik Helena. De ezzel a rendelettel nagyon jól elérték ezek a semmirekellő barmok, hogy előbb-utóbb elfogyjon az a nagy támogatás, amit eddig már olyannyira megszokhattak az évek alatt. Hiszen minden aranyvérű családnak szégyen és gyalázat lesz, hogy egy olyannal kötik össze a gyerekük vagy gyerekeik életét, akiket már évszázadok óta megvet a társadalom ezen része. Érdekesen fog alakulni a jövő a mi drága minisztériumunk számára úgyérzem.
- Na majd pont Dumbledore fog segíteni azokon az aranyvérű családokon, akik utálják a mugliivadékokat meg félvéreket... Na azt megnézném. Előbb lesz az, hogy majd a kis Potteréket meg Grangert akarja majd menteni a megaláztatástól. De ha jól tudom, akkor Potter azt a kis Weasley kapta... Na vajon miért? - mondtam gúnyosan. - De szerintem inkább Grangert kellene védenie... hiszen ő egy sárvérű. Még a végén "szegény" egy gonosz aranyvérű családhoz fog kerülni és azok ízekre szedik... Az csúnya lenne, nem gondolod?
Lehet, hogy a kelleténél egy picit többet árultam el mint kellett volna, de olyan jól esett végre kimondani, hogy még Dumbledore se tudja megvédeni a kis védenceit. Hát igen, van ez így.

Egész rokonszenves volt Draco. De csak volt. Türelmesen hallgattam végig, hogyan szidja Weasley-éket, Harry, majd Hermione-t. Többségét még egész jól átugrottam volna, de amikor a sárvérűséget hozta szóba kezdett felmenni benneme a pumpa. A bombát az robbantottam fel, hogy Dumbledore is kritizálta.
- Nem!- vágtam rá, és a pálcámat a torkához szegeztem- Én is sárvérű vagyok, de megnézném hogy ki tud szétszedni!- ordítottam, de nagyon- Albus Dumbledore pedig az iskola legdicsőbb igazgatója, tehát ne sértegetsd, mert annak nagyon rossz vége lesz!- szemeimben őrület csillogott, ahogy maximális hangerővel kiabáltam- Örülhetnél hogyha olyan sárvérű lehetnél, mint Hermione Granger! Még egy mugli élete is többet ér a tiédnél- vetettem neki oda félvállról. Természetesen mindenki élete ugyanannyit ért, de minél jobban fel akartam mérgesíteni. Direkt nem lőttem ki felé átkot, de magam azért elláttam jópár védővarázzsal. Ha van egy csöpp esze, nem támad meg, de dühös ember nem gondolkodik. Jobb vigyázni. Ha rámlő akár egy Capitulatus-t is, nagyon durva átkot kap vissza...

Helena & Draco

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepő volt a lány hirtelen kifakadása és támadása. Mert nem, nem volt az. Kíváncsi voltam, hogy mikor fog kibukni. Rögtön sejtettem már a bemutatkozásakor, hogy nem lehet aranyvérű, hiszen mi már kiskorunkban elkezdünk ismerkedni a többi aranyvérű családdal, és a benne élő tagokkal. És az ő nevét még sohasem hallottam és az arcát sem láttam eddig még, és most teljesen lebukott. Bár először azt hittem, hogy legalább félvér lesz, dehát van ez így... Ez itt nem az én problémám.
- Lehet, hogy neked nagyon tetszik ez a szitu, hogy ennyire közel vagy hozzám... sok lány lenne a helyedben remélem tudod... de nem szeretem, ha sárvérűek kezdenek ki velem. - mondtam neki a sárvérűt megnyomva és elkomorodva. A pálcám éppen kéznél lett vona, de nem vagyok anniyra hülye, hogy megtámadjak egy hetedévest. Valamivel azért többet tud nálam a védővarázslatokról, és ha tényleg nem olyan okos amilyennek kinéz, akkor jobb ötlettnek tartom ebben a pillanatban nem megtámadni. Ez egyszerű logika...
És hogy mennyire vagyok jó pasi? Hát nagyon. Ez nem is kérdés. De tényleg komolyan mondtam, hogy soha az életben nem érnék hozzá egy sárvérűhöz. Apám véleménye szerint nem méltók hozzánk. Nekik is meg van a helyük a varázsló társadalomban, de azt ne egy aranyvérű ágyában keressék.
- Ó, hogy Dumbledore lenne az iskola legdicsőbb igazgatója? Hát errő eddig nekem miért nem szólt senki? - kérdeztem megjátszott ijedséggel, majd elröhögtem magam. - Már te is Potterék muglivédő csoportjának a tagja vagy? Pedig már azt hittem, hogy értelmes vagy...

Draco Malfoy semmivel sem volt különbebb azoknál a gőgös, idiótáknál, akik a Rendeletet igyekeztek eltöröltetni csak azért, hogy a családjuk vére tiszta maradhasson. Az a fensőbbségesnek látszatni akaró gőg az arcán... Fúj. Még bottal se piszkálnám meg. A hagnsúly, ahogyan a sárvérűekről beszél, az a komorság... Draco Malfoy rossz utcába fordult be, és nem menekült el hanyatt homlok, amíg tehette volna. Nem! Ő tett még egy lépést előre! Ez rossz döntés volt. Ördögi mosolyra húztam a számat, és már-már unottam hallgattam végig, ahogyan saját nemlétező "bájaival" dicsekszik, ahogy szidja Dumbledore(itt azért nem tudtam olyan nyugodt maradni), majd ahogy Potterékkel, és a muglivédéssel jön. Sikerült higgadtan végighallgatnom a mondandóját. Majd felrobbantotta a bombát. Az utolsó mondata elnyomott bennem minden nyugalmat. Voltak tények, amivel tisztában voltam, és az is közéjük tartozott, hogy okos voltam. Ha a külsőmet kritizálták, azt még eltűrrtem, tudtam, hogy nem vagyok csúnya, de az se érdekelt volna, ha az vagyok. Az eszemet viszont senki sem kritizálhatta, mert annak rossz vége lett. Én, nem értelmes?! Akkor miért tudtam már fél évvel ezelőtt az egész hetedikes anyagot? Akkor miért vagyok animágus? Ezekhez hasonló kérdések visszahangoztak magamban, majd egyetlen szó miatt teljesen lehiggadtam. Animágus...animágus...animágus... Ez volt az a szó, amely segíthetett nekem. Majd most megmutatom annak a kis görénynek...
- Tudod mit, Malfoy?- flegmán beszéltem vele- Nálad mindenki értelmesebb, és még egy muglinak is több esze van- először görénnyé akartam változtatni, mint egykor Mordon, de végül mégis meggondoltam magamat. Átváltoztam, és felágaskodtam. Döngő patáim az arca mellett pár miliméterrel mentek el. Szárnyaimat meglebeztem, füleimet hátracsaptam(ennyire még sosem sunyítottam), és eszeveszettül fújtattam. A pegazusnak, amivé váltam, különlegesség volt, hogy ha nagyon mérges volt, a szemszínét is meg tudta változtatni. Az addigi barna, emberhez hasonló szemeim helyett vöröslő rubinok nézték a fiút. Majd fogamat csattogtatva megindultam felé. Csak pár lépést tettem, majd visszaalakultam. Csak ennyit mondtam, belegondolva mit fog tenni- Ha elmondod bárkinek is, úgysem hisznek majd neked. Erről senki más nem tud...- valójában tudott, de ez nem érdekelt jelen pillanatban.

Hogy mer nekem valaki is olyat mondani, hogy egy muglinak több esze van, mint nekem? Ez a lány nem tud semmit. Egyszerűen semmit. Azt hiszi, hogy azért tanultam egész életemben és komolyan mondom az eddigi életemet ami van, mind tanulással töltöttem el. Az egészet. Apámék nem hagyták, hogy még egy perc szünetem se legyen, nehogy véletlenül el lustuljak, vagy esetleg olyan dologra adnám a fejem, ami szégyenbe hozná családunk nevét, helyzetét vagy mostani helyben állását. Szinte nem volt egy szabad pillanatom se az életemben, maximum mikor átjött Blaise, ha az apja egyáltalán át engedte. Bár az is ritka volt, de minden nagy és puccos bálon vagy összejövetelen találkoztunk és kibeszéltük az addig kihagyottakat. Az volt a legsiralmasabb mikor Pansyt engedték át. Őt még sajnos a szüleim is tárt karokkal fogadták, ami sokkal rosszabbul érintett, mintha egész álló nap csak tanulnom kellett volna. Azt a lányt semmi sem tudta eltántorítani attól az elképzelésétől, hogy mi majd egyszer összefogunk házasodni és hasonló beteges elképzelései voltak a "mi" jövőnkkel kapcsolatban. Ezerszer jobban örültem olyankor, mikor apám egyszer csak szólt, hogy megjött valamelyik tanárom, hogy folytassuk az óráimat. Kiskoromban, még a Roxfort előtt rengeteg iyen külön órám volt, de miután roxfortos lettem kevesebb órám volt, és több apám általi felkészítés a jövőre. Hát nem tudom melyik volt rosszabb az évek során. Szóval azt hiszem én elég sok mindent megéltem, amit ez a lány itt nem. Eleget szenvedtem már azért, hogy milyen legyen a jövőm, amit most sikerült a minisztériumnak jól megoldania, hogy az eddigi munkáim elvesztek a semmibe. Mintha egy millió galleont dobtam volna ki az ablakon minden egyes nap. Szóval csak elhallgasson itt nekem ez a ... ez a ... kis mocskos sárvérű! Menjen és védje azokat az ostoba muglikat, pont annyit érnek, mint az eszük...
- Ez most komoly? te tényleg egy pegazus vagy? - kérdeztem röhögve. Alig bírtam abba hagyni. Oké, be kell ismernem az elején még egy pár percig ijesztő volt azokkal a durva nagy szemekkel, de utána eléggé röhejesen festett. Egy pegazus... Na ne már. A kislányok szoktak a nagy szárnyas lovakról álmodozni és azonosulni velük. Dehogy egy hetedéves lány, aki hamarosan elhagyja majd a sulit és munkát fog vállalni vagy éppen tovább akar majd tanul ... és egy ő egy pegazus...
- Tudod, hogy ez mennyire röhejes? -kérdeztem gúnyosan. nem írtam ki, hogy ne közöljem vele. Egyszerűen muszáj volt.

Draco Malfoy felmérgelt már eddig is. Megvolt az első kitörésem. Azonban az ezután mondott két mondata olyan szinten kicsapta a biztosítékot, hogy elfelejtettem ki vagy, mi vagyok, és miért vagyok. Én egy gép@oltam, ami célba vette a fiú ronda szőke fejét, és meg akarta ölni. Nagyon durván eldurrant az agyam. Mit ért ő bármihez is? Ő, akinek talán egy-két kiváló RBF-je volt, de az is a pénz miatt? Mégis, hová gondol? De most komolyan... Magamban füstölögtem, és szítottam a belső tüzemet. Még hogy egy pegazus béna? Vagy röhejes? Hová gondol? Ő még görénnyé se tudna változni, maximum akkor, ha Mordon megint transzformálná... Pegazus, röhejes... szavak visszahangoztak a fejemben. Utolsó mondata után pár másodpercre lefagytam teljesen. Pegazus...RÖHEJES?! Tata! Az ő neve eszembe jutott, és az, hogy kezdett el tanítani engem az animágiára. Ekkor visszatértem a jelenbe, és egy felébredő vulkánt játszottam. A vulkánok először hamut és füstöt okádanak, ez megfelel annak, amit az előbb tettem. Majd egy váratlan pillanatban a kürtőt elzáró 'dugó' kiszabadul, és pusztulás kíséri a láva útját. Tettem végiggondolása nékül felemeltem a pálcámat, és fogalmam sincs hogyan, egyszerre kilőttem vagy tizenöt átkot. Célozni már nem tudtam a dühtől, az átkok végigpattogtak a folyosón, majd belecsapódtak egy-egy képbe, vagy lovagi páncélba, vagy egy ablakba. Már most iszonyatos pusztítást csináltam, de Malfoynak eddig szinte haja szála sem görbült. Lehet, hogy valamelyik átok eltalálta, és óriási belső fájdalmai voltak, de lehet, hogy nem. Ekkor kimondtam:
- Avada Kedavra!- a pálcámat egy zöld fénynyaláb hagyta el, és száguldott a fiú szíve felé. A másodpercek számomra órákká lassultak, és láttam, hogy Draco már emeli a pálcáját. Szerintem már el késett... Ekkor, a szemem sarkából egy mozgó alakot láttam meg, aki ugyancsak felemelt pálcával közeledett futva, miközben egy kék fénysugár elhagyta a pálcáját. A kék közelített a zöldhöz, de hogy előbb találkozik-e vele, mint amaz Draco Malfoyjal, azt csak az Isten tudta. Uram, mit tettem...

Mindig is tudtam, hogy a griffendélesek mennyire híresek a bátorságukról, merészségükről, vakmerőségükről na és persze a forrófejűségükről. Az utóbbi igaz nem volt az erények között, de mindenki aki élt és mozgott tudta, hogy ez így van, így hát ezt a jelzőt még ha nem is gúnyként, de ráragasztották a vad oroszlánokra. De hogy némelyikben mennyi található meg ezekből a feltételekből, azt mindenki magának dönti el, szerintem. Mert azért a kis ízig-vérig griffendélesekbe is néha beköltözik az a bizonyos mérgezett kígyó. Soha ne gondoltam volna, hogy pont egy mágiatörténet óra után fogok elmerengni az életemről és a halálomról.
Milyen gyönyörű két szó. Élet és halál.
Persze mindenki magában kell, hogy letisztázza miért is annyira lényegesek ezek a szavak. Míg vannak emberek, akik az egész életüket próbálják boldogan leélni nagy családdal, kevés pénzzel és kisebb-nagyobb buktatókkal, addig mások csak szenvednek és a túlélésért küzdenek holott gazdagok. Majd meghalnak. Kész. Ennyi volt az ő életük.
De ennyi lenne az enyém is? A Roxfort egyik folyosóján egy idióta kis sárvérű legyőzött volna egy egyszerű kis Adava kedavraval? Nem. Ennyire szánalmas nem vagyok. De akkor miért nem tudtam megmozdulni? Miért csak álltam és vártam ott, mint egy fa, akit ki fognak vágni, de nem tehet ellene semmit?
De én tettem. Amilyen gyorsan csak tudtam és ahogy képességeim engedték na meg a reflex megpróbáltam jobbra elugrani, hogy helyettem a falat érje a gyilkos átok, és én ráessek a lányra, ami nem is volt olyan rossz ötlet, mivel így a pálcája már az én kezemben volt, de Helenat nem engedtem elmozdulni. Mivel láttam, hogy egy ember közeledik felénk és azt is láttam, hogy a lány is észre vette őt. Ami csak jó volt, hiszen így elterelte az a figyelmét.
- Na hogy is volt azaz átok? - kérdeztem gonoszan a szemébe nézve, hiszen most én voltam előnyben, ha az erőviszonyokat nézzük.

Hál' az égnek, megmenekültem Azkabantól. Biztosan lecsuktak volna, ha megölök valakit...
Az idegen átka nem érte el az enyémet, így Malfoynak kis híján annyi lett. Szerencsére azonban volt egy kis lélekjelenléte, így félre ugrott, majd rám esett. Engem ez teljesen váratlanul ért, én még az idegent figyeltem. Elvette a pálcám az a mocsok... és mintha ez már nem lenne elég nagy bűn részéről, még rám is szegezte!!!
Gúnyos hangja sértette a fülemet; a szemem sarkából láttam, hogy az idegen megáll, és minket figyel.
Én hanyatt feküdtem a földön, a könyökömre támaszkodva, Malfoy pedig felettem állt, kezében két varázspálcával. Elég lenne egy stuport mondania, kiütne napokra... Ez így nem jó... tennem kell valamit... gondolkozz! Pár századmásodperc alatt döntöttem. A kérdésére válaszoltam higgadtan:
- Tudod te azt nagyon jól, vagy a halálfaló apuci-anyuci talán nem tanította meg?- gügyögtem neki. Láttam, hogy felmegy benne a pumpa- De komolyan is kell gondolni, Malfoy...- és leköptem a lábát. Úgy éreztem, hamarosan egy dupla gyilkos átokkal fogok majd szembe nézni, így hogy ez be ne következhessen aljas módon felhúztam a mellkasomig a jobb térdem, majd hirtelen erővel kinyújtottam, cipőm sarkát belemélyesztve a golyói közé... Úgy láttam, nagyon fáj neki...