Laurel&Draco

Mikor végre ki csengettek a cuccaimat felvittem a hálókörletbe és gyorsan ki rohantam egy csendes helyre. Nagyon jól esett ez a kis csend. Itt álltam meg az erdőn szélén egy fa ösvényébe leülve kicsit ki pihenve magamat. Úgy éreztem le kellett ülnöm el gondolkodni ,hogy valójában mit is szeretnék a jövőben csinálni. De mindig a szőke fiúra tudtam csak gondolni. Valahogy azon zakatolt az agyam mi van ha tényleg tetszem neki mert órán rá néztem ő pedig vissza mosolygott rám. És valahogy helyre kell tenni az agyam ,hogy mi is folyik körülöttem. Tényleg szeretném megismerni őt elvileg tudom ,hogy bunkó de inkább vagyok vele mint mással. Mikor ültem halk léptek zaját hallottam messziről nem volt ismerős de amikor közeledett az arca fel ismertem. Igen ez Draco Malfoy.

Imádtam mikor ilyen szép volt az idő, és persze még azt imádom a legjobban mikor egy ilyen napon kicsengetnek és kimehetek a friss levegőre. Tisztában voltam vele, hogy rengeteg tanulni valóm lenne és még Granger titkos külön mugli órái is ott voltak nekem, de most nem érdekelt. Annyira jól esett kimenni és lerázni magamról a többieket, akiket óra után mindig a Nagyterembe visz a lábuk, hogy jól megtömjék magukat és majd egy pár óra múlva az eszükbe jussak, hogy nem mentem velük, hanem félúton lemaradtam és inkább kifelé vettem az irányt az udvarra. Körbenéztem majd megláttam az egyik negyedikes kis mardekáros lányt, akit mostanában egyre többször kapok azon, hogy engem néz. Tisztában vagyok azzal, hogy hány éves és, hogy nem aranyvérű, de mégis csak egy lány. Ennek nem mondhatok ellent. Így hát fogtam magam és elindultam felé a Tiltott Rengeteg szélébe. Elég érdekes helyet választott ahhoz, hogy elbújjon a társai elől.
- Szia Laurel. Hát te meg ki elől bújkálsz itt az erdő szélén? - kérdeztem lazán majd nekitámasztottam kezem a hozzá legközelebbi fához, hogy minnél közelebb kerüljek hozzá

Mikor hirtelen láttam a felém közeledő Dracot nagyon dobogott a szívem. Amikor megszólalt egy hangot sem tudtam ki ejteni a számon de aztán össze szedtem a bátorságom és megszólaltam.
Szia Draco! kicsit pirultam. Hát senki elől csak vágytam egy kis kint létre az óra után és össze szedni magamat és a gondolataimat Mondtam neki bár egy kissé félénken de nem baj. Láttam ,hogy a keze közeledett az enyémhez és véletlenül Draco kezéhez ért az enyém nagyon sajnálom Draco nem akartam Végül nyögtem ki és megpróbáltam a kezemet vissza támasztani a fához. Közben bele néztem a két csillogó szemébe.

Ezzel a lánnyal beszélgetni olyan, mint amikor a farkas a báránnyal beszélget az erdőben. Kedves lánynak tűnik, elég félénk és persze félvér. Szinte rá van írva szegényre, vagy csak én vagyok ennyire tájékozott ilyen téren. Hiszen melyik az az idióta aranyvérű mardekáros, aki nem tud megkülönböztetni egy félvért vagy egy sárvérűt egy igazi aranyvérűtől? És ha mégsem jönne össze a szembéli megkülönböztetés egyszerűen csak utána jár.
- Kicsit mintha izgatott lennél. Történt valami? - kérdeztem kedvesen a szemébe nézve és közelebb lépve egyet, hogy lássam mit tudok kiváltani ebből a lányból ezzel. Persze nem marad el a siker. A hódítós rész mindig összejön. Némelyik lánynál csak elég megvillantanom egy szépfiús mosolyt és mire a hálótermembe érek már vár is egy cetli az ágyamon egy helyszínnel és egy időponttal. Nálunk már csak így megy.
- Ugyan mit? mit nem akartál? -kérdeztem még közelebb lépve rabul ejtve a szemét. Ujjaim lassan végigfutottak a lány arcán, majd közelebb hajoltam és lágyan megcsókoltam.

Miközben mélyen a szemembe nézett a hátamon végig futkosott a hideg. Nagyon régóta akartam volna beszélni Draco Malfoyal de ilyen jól még sosem sikerült. Semmit Draco és én is visszacsókoltam ahogyan ő engem El sem hiszem, hogy veled végre egyszer beszélgetek. közben a hajammal játszok miközben hangosan ver a szívem Én azt szeretném Draco ha ha.... elakadt a hangom. Nem tudtam mit mondjak annyira izgatott voltam végre egyszer beszélgetek Draco Malfoyal de még is megkérdeztem.... Szóval szeretnék veled járni.