- Laurel -
Ez egy igazán hosszú és fárasztó volt. Azt hiszem nem nagyon sikerült még visszaszoknom az iskolába a tanárainkhoz és ehhez a rengeteg házi feladathoz. Tudtam, hogy kemény évünk lesz ez a hatodik, na de hogy ennyire, ezt nem gondoltam volna. Fáradtan sétáltam a klubhelyiségünk felé majd beléptem és megláttam az egyik ismerős negyedéves lányt.
- Szia Laurel! - köszöntem neki.
Igen barátságos lánynak tűnik, ezért is nem tudom, hogy hogyan kerülhetett be a mardekárba. Még sosem láttam tőle semmi olyat, mint a többiektől. Gondolok itt néhány csínyre a más házakba járó kisebbekkel szemben.
- Hogy vagy? - kérdeztem udvariasan.
Tudtam róla, hogy milyen boszorkány. Tisztában voltam vele, hogy milyen is igazából a vére, de mardekáros.