Sherrilyn Sherrard

Sherrilyn Sherrard || Sher || 13 || Bella Thorne

Teljes név: Sherrilyn Sherrard
Születési idő: 1983. 04. 20.
Születési hely: Anglia, London
Élőhely: Anglia, London
Pálca: 11 hüvelyk, cseresznyefa, egyszarvú farokszőr maggal
Foglalkozás: tanuló

Ilyen vagyok....

Rendben, akkor talán kezdjük a kinézetemmel... Teljesen átlagos tizenhárom éves fiatal lány vagyok, legalábbis kinézetre. Az alakom, az arcom, a magasságom - egyik sem mutat semmilyen rendellenességet. Nem vagyok se nem kövér, se nem csontkollekció, alacsonyra sem nőttem, de a fejem a plafont sem verdesi. Hajam hosszú és vörös. Néha-néha kuszán meredezik szerteszét, de van, mikor engedelmesen és szögegyenesen simul a hátamra. Szemeim csokoládébarnák, és talán távolról kedvesség csillogása látszódik bennük, de megsúgom mindenkinek; a szemeimből nem egy tizenéves lány gondolatai nem olvashatóak ki.
Ruhák terén eléggé változatos az ízlésem, ez talán az iskolai egyenruháknak köszönhető, mivel legtöbbször azokat hordom. Azokkal legalább nincs annyi probléma...

Nem vagyok egy kedves ember. Anyám sem az, apám sem az - én miért születtem volna annak? Akaratos vagyok, és ami kell nekem, azt bármi áron megszerzem, ha kell, a hozzám közel állókon is átgázolok. Mindent a cél elérése érdekében - nem igaz? Szeretek másokkal vitákba keveredni, és ezeket általában élvezem is, de csak akkor, ha én nyerem meg a csatát. Ellenkező esetben képes vagyok még dühöngeni, akár órákon keresztül. Nem utolsó sorban, gyűlölöm a túl érzelgős embereket, és mindent, ami hozzájuk kapcsolódik. Feleslegesnek találom. Minek szeretni valakit, ha egyszer úgyis elveszíted...?

Az én történetem....

- Te egy Sherrard vagy. Viselkedj is úgy!
Anyám komoly arccal sétálgat előttem, oda és vissza, oda és vissza, míg apám csak a mellettem lévő kanapén ül, és az újságot olvassa. Valaki megint az Azkabanba került. Nem meglepő hír. A világos oldalon lenni már nem megfizetődő - mondogatják mindig itthon, és talán igazuk is van. Nem tudom. Fiatal vagyok még ehhez. Vagy nem? Semmit sem értek már. A világ mindig, folyton folyvást a feje tetejére áll, mikor már kezdeném azt hinni, hogy minden újra normális lesz.
- Aranyvérű vagy, annak születtél. Erre legyél is büszke!
Bólintok. Felesleges lenne megszólalni, úgy sem hagyná. Csendben kell hallgatnom a mondókáját, arról, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy én vagyok az egyetlen "hivatalosan" is Sherrard lány, aki az utóbbi években született, és mekkora szégyen lenne megint, ha csalódniuk kellene bennem. Pedig ha egyszer nem úgy néznének rám, mint egy felesleges leány gyermeke, talán meglátnák a képességeimet, és nem kéne folytonos szégyenkezésben élniük - állítólagosan miattam. Profin tudok varázsolni, a seprűn is megállom a helyem, a Mardekárba kerültem, és a Roxfortban is ismerik a nevem. Miért kell ennél nekik több? Miért? Ők neveltek ilyenné, most ez miért nem tetszik nekik? Én mindent megtettem eddig, ami csak tőlem telt, talán még többet is. Ők miért nem bírják egy kicsit felnyitni a szemüket?
- Csak annyit kérünk, hogy ne keveredj sárvérűekkel...
És újra a régi nóta. Mindez a rendelet miatt. Nem akarják tudni, kit rendeltek mellém. Félnek, hogy egy mugli ivadék lesz a párom majd egy életen át, így mindig, minden egyes alkalommal óva intenek, de nem tudom, miért. A rendelet ellen nem tehetünk semmit sem. Már a nyelvemen van a válasz, a visszavágás, anyám vérmániájára, de még éppen időben visszaszívom a szavakat. Nem akarok még egy veszekedést. Nem hiányzik.
Végül anya megáll előttem, és felsőbbrendűen pillant le rám, szemében az a jól ismert szigor, amit az évek alatt volt szerencsém megtapasztalni. Apa még mindig csendben ül, de szeme sarkából néha-néha ránk pillantgat. Ő később fog nekem kiselőadást tartani. Talán a vasútállomáson. Talán a kocsiban. Az a kedvétől függ. Ő sosem volt annyira aranyvér mániás, de neki is megvoltak a feltételei ahhoz, hogy mit lehet csinálni egy híres máguscsalád gyermekének, és mit nem. És az nála is megvolt, hogy nem keveredhet mugli származásúakkal. Szégyen lenne szerinte is, bár nem nagyon értem, miért. Nem az ő nevét viselem, mivel anno nem volt hajlandó a nevére venni, csak mert nem a várva várt fiúnak születtem. Így lettem Sherrard, anyám után.
- Remélem, értetted a lényeget. Ne hozz a családunkra szégyent!
Újra bólintok, mivel még mindig nem tehetek mást. Ahhoz, hogy léphessek, még pár évnek el kell telnie, addig pedig várhatok, és izgulhatok, vajon milyen szerencsétlent adott nekem a rendelet...