Félix & Helena

A csónakházban ültem egy csónakban. Itt csak akkor vetettek észre, ha bejöttek, és belenéztek a csónakba. Reméltem, hogy ilyet senki se fog tenni. Jól éreztem magam, távol mindenkitől, aki hétfő délelőtti "Griffendél elleni bűntettem" miatt csak gúnyolódott velem. Szerencsémre volt pár ember, aki nem tett ilyet, de barátomnak egyiket se éreztem. Legközelebb talán Katie Bell állt hozzám, pedig vele eddig csak kétszer találkoztam.
A csónakban ülve egy vastag, ezer oldalas könyvet olvastam. Máshol nem lett volna nyugtom, így ki kellett jönnöm ide. Ehhez csendes, és nyugodt légkör kellett. Ugyan a RAVASZ évemben voltam, már mindent tudtam, ami szükséges volt a vizsgák letételéhez. A könyv egy igen régi és izgalmas darab volt, de csak tanári engedéllyel lehetett kikölcsönözni. Természetesen egy szavamba került, és Flitwick megadta az engedélyét. Nem mertem volna McGalagonyhoz menni, ő ugyanis iszonyatosan dühös volt rám hétfőn délelőtt óta.
Ez a csodás könyv részletesen taglalta azt, hogy hogyan jöttek létre az egyes varázsigék, és sokat segített abban, hogy hogyan kell létrehozni egyéni igéket. Ezenkívül volt benne nem egy nagyon veszélyes varázslat is, amiket persze imádtam. Csak úgy faltam az oldalakat, amikor a következő fejezet címe nem tetszett. Nonverbális varázslás- hirdette a lecke címe. Ebben azonban profi voltam, nagyon ritka volt, ha k kellett mondanom a varázsigét. Ezért lapoztam, míg el nem értem a következő fejezethez( Saját átkok ellenátkai). Ekkor azonban rájöttem, hogy óvatlan voltam. Olyan hangosan lapoztam, hogy ha valaki erre járt, akkor biztosan hallotta. Nagyon reméltem, hogy egyedül vagyok.