Ginny & Remus

Azért az elég érdekes, hogy még mindig nem mentek vissza Roxfortba.
A kaput bármikor átmászhatták volna de ehelyett még mindig itt randalíroznak Roxmortsban. Talán vandálkodnak vagy ilyesmi...bár az nem vall rájuk..hmm..érdekes.  Legalább nagyobb dolgot nem csináltak csak lejöttek Roxmortsba, nem rongáltak,üvöltöztek, és szerencsére nem átkoztak el senkit.
Colinék amúgy sem azok a bajkeverő gyerekek, mondhatni kis "stréberek".
Most, hogy így összefutottunk és sötétedés után Roxmortsban találtalak titeket, levonok 5 pontot a Griffendtéltől...fejenként.
Döbbent arccal néztek rám és nem tudták, hogy ezt miért kapják.
Én viszont nyilván nem veszek le tőlük ennyi pontot de láttam, hogy McGalagony professzor jön mögöttünk és nem akartam, hogy azt lássa nem vagyok elég szigorú a gyerekekkel.
- Mi folyik itt Lupin professzor!? Mit csinál itt ez a két tanuló!?
Már Weasley kisasszonyt kísértem vissza mikor belebotlottam Colinba és Dennisbe.
- De..
Semmi de Colin!
- Renddben van Lupin professzor kísérje őket vissza a hálókörzetükbe, én addig megyek még egy kört.
Természetesen McGalagony professzor. -Mondtam kicsit sunyi mosollyal.
Figyeljetek gyerekek. Többet ilyet ne csináljatok! Nem vonok le pontot de többet ilyet ne csináljatok. -Mondtam nekik megnyugvó hangon de azért szigorú arccal. Másnap kipihenten indulok Roxmortsba hisz azért mégis csak szombat van és ki kéne kapcsolódni ha már nem is a Főnix rendjében Siriussal őrültködhetek akkor feltalálom magam itt. Odafele nem hiszek a szememnek de Ginny Weasley ül a padon és bizonyára vár valakit.
Ó Weasley kisasszony, már megint itt? -Mondom gyanakvó tekintettel kicsit mulatságos hangon. Bizonyára kicsit kellemetlenül érezhette magát ezért, hogy kicsit "megszívassam" direkt le is ültem mellé a padra.

Ginny Weasley. Sosem gondoltam volna, hogy pont ő van a bokorban.
Az a két gyerek valószínűleg az évfolyamtársai lehettek.
Láttam a szemében, hogy megbánta és igazából nem akart ide jönni.
Egy ilyen balul sikerült napot nem a tanulókon kéne levezetni...csak aki megérdemli.
Igazából az a két gyerek aki elfutott nem látta és hallotta mi történt szóval ez az egész meg nem történtnek is lehet nyilvánítva.
Gyere Ginny, menjünk be a Három seprűbe és igyunk meg egy jó kis vajsört!-Nyújtottam kezem a földön ülő Ginny-nek mosolyogva.
Mikor sétáltunk a főúton kérdezgettem tőle pár kérdést, hogy ne legyen az a kínos csend. Na és Ginny, eddig, hogy megy a tanulás? Lehet, hogy nem pont ideillőtémába kezdtem bele, de csendtörésnek pont alkalmas.
Már az út közepén voltunk mikor legnagyobb meglepetésünkre McGalagony professzor jött velünk szembe.
-Lupin tanár úr! Mit keres itt Miss.Weasley mikor már rég aludnia kéne?
Semmi gond McGalagony professzor. Én kértem meg, hogy velem jöjjön. Egy órájára kell állatokat vizsgálnia de sajnos ezek éjszakai állatok.-mondtam kicsit gúnyosan és halál nyugodtan.
-De hát miért nincs itt akkor más diák is Miss.Weasley-n kívül?
Meert ez egy plusz óra amit ő vállalt.
-Értem. De akkor is elég késő van.
Már úgy is végeztünk. Gyere Ginny, visszakísérlek.
McGalagony döbbenten nézett utánunk de hát most mit tehettem volna.
Nem szerettem volna elmondani mi történt. És eddig a Griffendél egész jól áll a házkupa versenyen. Mikor már majdnem a kapuhoz értünk két árnyék képe kezdett kirajzolódni a szemünk előtt. Lehet, hogy Ginny két barátja? Lehet, hogy valakik mások? Én amondó vagyok, hogy meg kéne nézni. Mikor közelebb értünk tisztán látszott, hogy Colin és Dennis áll a kapunál és igen nagy hévvel próbálja azt kinyitni. Mikor odaérünk csak úgy a semmiből szólalok meg.
Hé! Ezt keresitek?-vágtam oda nekik és mutattam fel a levegőbe a kapu kulcsát. Döbbenten néztek hátra és mind ha megfagytak volna, annyira megfagytak a félelemtől ahogy megláttak engem és Ginnyit.
Valószínűleg attól féltek, hogy Ginny beköpte őket vagy ilyesmi.

Hangosabban már nem is lehetne csendben ellopózni… Merlinre, ezek olyan hangosak, mint Ron, körülbelül úgy trappolnak legalábbis. Dühösen megcsóválom a fejemet, majd lassan elindulok a másik irányba, hátha sikerül elhagyni a bokrot és Roxmortsot lebukás nélkül, de Fortuna ez egyszer nem az én oldalamra áll. Alig sikerül egy lépést megtennem az ellenkező irányba, amikor valaki a nevemen szólít. Tényleg, már csak ez hiányzott nekem… Creeveyék megússzák és én viszem el a balhét. Csak jussak vissza a kastélyba, az biztos, hogy azt egyikőjük sem teszi majd fel a kispolcra, amit tőlem kap, arra mérget vehet. Minden idők legnagyobb letolása lesz, persze miután én is megkapom ezt most. Egy fájdalmas fintor ül ki az arcomra, majd mikor megfordulok, Remus Lupinnal találom szemben magam. Két dolog fut át hirtelen az agyamon, az egyik az az, hogy ezért év végéig büntetőmunkán leszek, ha nem veszít most a Griffendél legalább 200 pontot ezen akcióm miatt, a másik pedig, hogy sokkal rosszabbul is járhattam volna. Igen, akkor már biztosan pakolhatnék, ha mondjuk Pitonnal találkozom itt, McGalagony minden bizonnyal élből leszedné a fejemet a helyéről ebben az esetben. Lupin viszont nem nagyon tudom, mire számítsak és ez azért valamilyen szinten aggaszt. Ahogy elnézem, sikerült meglepnem rendesen a jelenlétemmel.
- Öhm… Jó estét, Lupin professzor. – próbálok minél ártatlanabb arcot vágni, bár gyanítom, teljesen feleslegesen, mert a helyzet, amiben vagyok, hát ember legyen a talpán, aki ezt kimagyarázza. Nekem jelen pillanatban semmilyen alibi nem jut eszembe, pedig hihetetlenül fel van pörögve az agyam, gondolom a lebukás miatt. Mindenesetre így jobban belegondolva, valószínűleg ez az odaköszönés nem volt egy szerencsés húzás. Oké, mindig megfogadom, hogy előbb gondolkodom és csak aztán beszélek, de betartani sohasem sikerül. Miután egy kifogás sem jut eszembe, próbálok minél ártatlanabb fejet vágni és azon gondolkodom, mi járhat a prof agyában most. A minimum egy havi büntetőmunkát szinte biztosra veszem, a pontlevonást is és biztosan megírja anyámnak is. Te jó ég… édes Merlin, na ezt ne! Nem egyszer kaptam már életemben büntetőmunkát és pontlevonást, de rivallóhoz még nem volt szerencsém, márpedig ennek az akciónak biztosan az lesz a vége. Arról nem is beszélve, hogy milyen szentbeszédet kell majd végighallgatnom Hermionétól és Rontól, mert az a két álszent disznó biztosan ki fog engem oktatni. Nem mintha ók már nem szegtek volna szabályt az évek alatt… nem eleget. A csend viszont most már komolyan kínossá kezd válni, azoknál pedig nincs rosszabb, szóval valamit tenni kéne. Még mindig a kezemben van a pálca, úgyhogy gyorsan elteszem, mondjuk nem tudom, van-e ennek bármiféle jelentősége, vagy sem. Még egyszer megköszörülöm a torkomat és újra megszólalok. – Hát, akkor én esetleg vissza is mehetnék a kastélyba, nem?

Újabb fárasztó napnak lett vége. Elég nehéz ezeket a Mardekárosokat tanítani.
Minden percben bekiabálás és a Griffendélesek piszkálása. Bár nem tagadom, pár Griffendéles megérdemli, hogy egyszer megszívassák mint például az a Seamus gyerek. Kéne valamit csinálni így tanítás után, hisz még se feküdhetek le ilyenkor.
Benézhetnék mondjuk a Főnix rendjébe egy kicsit..bár az elég hosszú idő lenne.
Hát így unaloműzésre inkább kijavítok egy-két dolgozatot. Két órája ezeket bújom, abba kéne már hagyni. Sétálok egy kicsit a folyóson hátha azzal telik egy kicsit az idő. Mikor a lány mosdóhoz érek hallom, hogy sikítás hallatszik bentről, és az egész folyosó vízben áll. Gyorsan előkapom a pálcámat és már rohanok is be.
-Lumos!- hangoztatom el a varázsigét, hogy egy kis fényt szivárogtassak a levegőbe. Mikor a fény elér a mosdó végébe meglátom, hogy csak hisztis Mirtile árasztotta el megint a vécét. Megnyugodva és megkönnyebbülten lépek ki a vécéből és sétálok tovább a folyosókon. Lehet, hogy meglátogatom a kviddics pályát, úgy se láttam még "akción" kívül. Mikor lemennék, még a lépcsők sem akarnak valamiért megmozdulni. Hát ez a nap nem is alakulhatna jobban. Inkább elmegyek Roxmortsba egy jó vajsörre. Mikor a Roxmortsba való képhez érek és a jelszót mondom nem hajlandó beengedni.
Kénytelen voltam várni..várni ameddig nem enged be..ennél jobban nem is végződhet egy nap. Most már tényleg szükségem van arra a vajsörre!
Közeledő lépteket hallok a távolból, és később árnyék az árnyékból pedig Piton Professzor személye tárul elém.
Áhh..Piton professzor! Hát maga mit csinál itt ilyenkor? Mindjárt éjfél van.
-Azt én is kérdezhetném Lupin Professzor. Hangokat hallottam és gondoltam megnézem.-mondta rezzenéstelen arccal és komoly tekintettel.
Roxmortsba szeretnék lejutni de a kép nem enged be.
-Hát persze! Megváltoztattuk a jelszót a biztonság érdekében. Tökfőzelék!
Tessék, most már betud menni Tanár úr.-mondta önelégült mosollyal és elment.
Megköszönni se volt időm, bár nem is nagyon szerettem volna. Leérve Roxmort kapujához jólét és gyanakvás szaga csapta meg az orrom. Láttam, hogy a kapu nyitva, szóval valaki járt itt. Tanár nem lehetett hisz becsukná a kaput. Biztos vagyok benne, hogy egy Mardekáros kóricál lent. Mikor belépek a kapun kulccsal bezárom, hogy még véletlenül se tudjon kimenni. Alig megyek pár méter vad suttogást és motoszkálást hallok. Pálcámat előkapom és újfent a Lumos varázsigét használom. Három árnyat látok meg amiből kettő azonnal el is menekül. A harmadikhoz közeledek és Ginny Weasley-t látom meg.
Ginnyi Weasley!? De hisz..te?

Szóval akkor tilosban járunk, miért is ne… Csak adja Merlin, hogy ne bukjak le, mert ha megteszem, nekem annyi. Ha meg anyám is megtudja… hát abban az esetben béke poraimra, de akkor is tiszta őrült vagyok. Éjnek évadján Roxmortsba menni? Azt hiszem most lépek hivatalosan is az ikrek nyomdokaiba, akiket a Tiltott Rengetegből kellett kikergetni, engem meg majd Roxmortsból kell, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Vannak helyzetek, amikből pusztán csak azért sem hátrálhatok ki, mert Weasley becsületszavamat adtam, szóval a név kötelez. Nem tűnik fel sok embernek, amikor kilépek a portrélyukon, szóval az első akadály kipipálva, már csak a faluba kellene lejutnom valahogy. Egyszerűbb dolgokat is csináltam már az életben, de mivel megígértem Colinnak, így ez el van döntve, mindenestre legközelebb kölcsönkérem Harry láthatatlanná tevő köpenyét, ha ilyen akcióra készülök. Egyszerűbb lenne láthatatlanul végigosonni a Roxforton, de így abból gazdálkodom, amim van és minden sarkon frászt kapok a saját árnyékomtól. Szedd már össze magad, Ginny Weasley! Kíváncsi vagyok, ő hogyan jut le és egyáltalán, minek is kell ilyenkor Roxmortsba menni? Ha megint a Szellemszállást akarja bemutatni, én biztosan megfojtom. Nem, a megfojtás nem a legmegfelelőbb, ide a denevérek kellenek. Mikor elérem a Mézesfalásba vezető átjárót, elgondolkodom. Ez nem betörés? És egyáltalán, Colinék honnan tudnak erről az átjáróról? Még toporgok ott egy pár pillanatig, majd inkább az udvar felé veszem az irányt. Ha most átjárón keresztül megyek ki, akkor szinte holtbiztos, hogy egy bezárt üzlethelyiségben lyukadok ki és azt ilyenkor már kihagynám. Marad a nehezebb megoldás. Nagyon szerencsés vagyok ezen az estén, mert eddig se Hóborccal, se Friccses, se senkivel nem futottam össze és ez a szerencseszériám kitart a nagy tölgyfakapuig, ahol kilépek és átvillan az agyamon, hogy mégsem olyan rizikós dolog ez. Végülis eddig már eljutottam, a nehezén túl vagyok, mi rossz történhet? Attól függetlenül még mindig óvatoskodva lépkedek egyik árnyéktól a másikig és a vaskapuhoz érve döbbenten látom, hogy az nyitva van… Ennyit a szigorú biztonsági intézkedésekről, mindenesetre ez most jól jött nekem. Azért sosem lehet tudni alapon előkotrom a pálcámat a pulóverem zsebéből és lassan kinyitom a kaput. Egy pár másodpercig azt várom, hogy valami szirénázni kezd, jelezve, hogy szökési kísérlet van folyamatban, de semmi. Lehet, hogy Hagrid lement a faluba? Elképzelhető, végülis ő maga mondta, hogy néhanapján megfordul a Szárnyas Vadkanban. Jól van, akkor nincs min aggódni, maximum csak Hagridba botolhatok, ami végülis nem akkora probléma, mert ő jó fej, nem fog megbüntetni, ha mégis lebukom. Viszont nagyon egyszerű a dolog, nem kell lebukni. A sötétben botorkálva végül nagy nehezen eljutok Roxmortsig, már csak Colinékat kellene megtalálni.
- Ginny! Psszt… Ide! – hátrafordulok és meglátom őket, a Creevey fivérek egy bokorban gubbasztanak, tőlem nem messze. Nagyszerű, vajon mióta lehetnek már itt? Mikor csatlakozom hozzájuk a bokorban, Colin egy széles vigyort villant rám. – Hát nem nagyszerű ilyenkor Roxmorts? Elmegyünk megnézni a Szellemszállást?
- Most komolyan ezért jöttünk le? – kérdezem, miközben azt figyelem, észrevesz-e minket valaki.
- Igen, mert Dennis fogadott az egyik évfolyamtársával, hogy nem mer ide lejönni. Az a srác most koppanni fog, már ha végre ő is leér. – Colin vigyora még szélesebb lett, én viszont lefagytam. Fogadás? És a srác még nincs itt? A kis hatodik érzék riasztóim megszólaltak… Bajt érzek. Remek, Dennist akarták átvágni, de én is és Colin is olyan hülyék vagyunk, hogy lejöttünk. Csak kerüljön a kezeim közé az a kis…
- Azt hiszem, jobb, ha most szépen megpróbálunk visszajutni a Roxfortba… - suttogom oda két bűntársamnak, akik hatalmas szemekkel néznek vissza rám.
- De miért?
- Mert kis barátod valószínűleg jól átrázott minket és hamarosan a nyakunkon van valaki, egyszóval, tűnés! – villogó szemekkel a kastély irányába bökök, mire a Creevey testvérek elindulnak arra. Lehet, hogy nekem is utánuk kellene mennem, de a Mézesfalás átjárója valahogy biztonságosabbnak tűnik, bár addig el is kellene jutni valahogy, meg ha már zárva van. Mindegy, próba szerencse.