Allison & Remus

Érdeklődve hallgattam Allison-t miközben azt mesélte, hogy mennyire sokra vitte.
Igazából büszke is voltam rá meg nem is. Büszke azért voltam mert megtudott állni a sarkán a varázs életben azzal a tudattal, hogy fejvadász lett. Másrészt pedig örültem volna, ha nem fejvadász lesz mert azért gyilkolni mégsem a legprecízebb állás. Igazi vegyes érzelmek kavarogtak bennem, hisz még az is meglehet, hogy ő ott volt a Roxforti ütközetben. Bár remélem tévedek.
Nos, úgy látszik Fortuna melléd szegődött Allison. Viszont kívánom Sue-nak és Sara-nak. - Mondtam neki mosolyogva majd ittam pár kortyot a vajsörömből.
Razziát ma éppen nem, viszont pár összetevő kéne az iskolába mert egy igen érdekes bájitalt kell kifőznöm és éppen fogyóban van - Kicsit gúnyos megjegyzésén csak elmosolyodtam de azért mosolyogva válaszoltam. Csak beszélgettünk miközben körülöttünk minden kezdett kiürülni. Egyre kevesebben voltak az emberek, és egyre több rossz életű mágikus lény jött be a Foltozott üstbe. Egy igen magas kentaur lépett be és szinte már-már törésig vágta ki a bejárati ajtót, amire a tulaj pálca emeléssel reagált. Mi csak néztük az eseményeket és nem szóltunk bele. A kentaur szerencsére "békés" szándékkal érkezett és nem akart senkit kirabolni.
Nyilván ha olyan komolyra fordulna a helyzet mint Főnix rend tag kötelezve lennék rá, hogy közbe lépjek. A kentaur csak leült egy asztalhoz a sarokba és onnan figyelt mindenkit. Pár perccel később három igazán rosszul kinéző kobold jött be és pontosan egy asztallal a kentaur mellé ültek le.
Ebből biztos nem lesz jó úgy, hogy már készítettem is elő pálcámat, persze nem feltűnően.
Láttam, hogy Allison kicsit feltűnően méregeti a három koboldot, bár ezt meg is értettem.
Mikor már tíz perce gyanúsan viselkedtek a kentaur felpattan és eldobta az asztalát egy vendégnek aki valószínűleg nyakát törte. Én erre felpattantam és a Petrificus Totalus átokkal sóbálvánnyá változtattam és darabjaira törtem a falnak dobva. A három kobold közben megölte a pultost és rohanni kezdett a pénzzel.

Egy újabb rajzom készült el, amit a Foltozott üstben készítettem, de már a pergamenek, kezdenek fogyni. Mármint, az üresek, míg a tele rajzóltak, egyre többen lesznek. Erősen gondolkodom azon, hogy el megyek pergamenért, hogy legyen. Utam, egyből oda vezet ahol a pergament lehet venni, és már ott tőrzs vársálónak vagyok titulálva. Miután, kilépek és indulnék vissza az üstbe, egy hang szólít meg mögöttem. Lupin az, aki már egyszer tanított sötét varázslatok kivédését, de csak egy évig. Utánna, vissza ment aurornak. Jó tanár volt, volt érzéke arra, hogy hogyan tegye érdekessé az órát.
- Üdv Lupin professzor. Én, csak pergamen beszerző kőrúton voltam. - Mondom az egyik egykori tanáromnak. - Egyébként, a héten már négy halálfalót is sikerűlt el kapnom. - Csicsergem neki a számomra jó hírt. - És, őn hogy van? - Kérdem, egy mosolyal az ajkamon. Majd, a mosoly, gyorsan le hervad.
- Professzor? Igaz a hír, hogy valaki meg szököt az Aszkaban ból? - Kérdem tőle, mert én már rég nem tudok hinni a prófétának, vagy is inkább azoknak nem, akik írják azt. Bár, lehet elő fordulhat, hogy csak ijeszteni próbálják a jó népet, nem tudom. Miután, vissza tértünk vagy is tértem az üstbe, mind a ketten kértünk vajsört, hogy kotcintsunk a találkozásra.
- Amióta fejvadász vagyok, az életem sokkal izgalmasabb, de azért néha még mindig szoktam rajzolgatni. Egyébként, Sara puszilja a tanár úrat, meg Sue is. - Mondom neki, bár nem tudom, hogy rájuk mennyíre emlékszik. Bár, ha engem fel ismert, szerintem evidens, hogy rájukis emlékszik.
- Hát, volt az nyolc éve, hogy tanított. - Jegyzem meg. Majd, a vajsörömbe iszok.
- És őn tanár úr, razziát tartott az abszol úton? - Kérdem, bár talán lehet más oka is annak, hogy ma ott volt. De, nem értem, hogy miért is kérdem tőle, hisz gondolom ez nem rám tartozik.

- Én tudom a választ!
Halljam Granger kisasszony.
- Ha a kígyó szemet a békahájjal keverjük akkor..-Mondta volna de az órának vége lett. Igazából semmi bajom nincs Hermionéval csak egy kicsit okoskodó.
Bár ez az óra eszembe juttatta, hogy egy bájitalom "kihalóban" van és el kell mennem az Abszol útra hozzávalókért. Hát akkor készülődjünk erre a "hatalmas" utazásra. Dumbledore professzor szerencsére megengedte, hogy eltávozzak pár órára az iskolából, és valaki addig megtartja helyettem is az órákat.
Mivel a Roxfortban nem lehet hopponálni és én nem rendelkezek Abszol út "teleportálóval" ezért meglátogatom a Weasley családot.
- Anya...Anya...Anya!!..ANYA!! -Kiabálta Ginny az édesanyjának.
- Tessék Ginny mondjad! -Kiabálta válaszul Molly, miközben kisvártatva majdnem leesett a lépcsőn mikor meglátott. Gyorsan megigazította a haját és egyből étellel és itallal kezdett engem kínálgatni.
Nem szeretnék sokat zavarni, éppen csak az abszol útra szeretnék eljutni.
-Jajj hát persze, természetesen Lupin professzor! -Mondta kicsit idegeseny Mrs.Weasley.
Köszönöm,tényleg. -Mondtam kicsit zavart állapotban.
-Ugyan semmiség! -Mondta egy kicsit szintén zavart állapotban Mrs.Weasley.
Az Abszol útra érve hatalmas sürgés-forgás fogadott engem és egyből megpillantottam egyik volt tanítványomat Allison Black-et.
Áhh..Allison. Mit csinálsz itt? Hogy mennek a dolgok? -Támadtam őt le miközben elsétáltunk egy viszonlag csendesebb helyre, ahol nincs annyi ember. Beültünk a Foltozott üstbe és rendeltünk egy-egy pohár vajsört.
Egészségünkre!..Na és Allison, hogy vagy mostanság? Elég rég nem találkoztunk..Mennyi is? Nyolc éve? Elég sok idő nem de?
Nagyon elszaladt az idő miközben beszélgettünk dehát ma úgy sem voltak olyan fontos óráim, és Dumbledore nem mondta mikorra menjek vissza!
Szépen lassan beszélgettünk és minden jó volt. Öröm volt hallgatni, hogy Allison sokra vitte az életben.