Ginny Weasley

Mandulavágású, zöldes barna árnyalatú szemeim az orrom két oldalán csücsülnek, megfelelő távolságra egymástól. A szüleim szerint a tekintetemmel néha ölni tudok, és ezt sose tagadom. Jobb, ha menekülsz, ha meglátod az összehúzott szemtartásom, mert akkor épp gyilkolni készülök! Hasonlítok az anyámra, a haragom is akkora.Az én fejemen is megtalálható a vörös bozót, ami minden Weasleyre rárakja a pecsétét. Leginkább kiengedve hordom, de néha egy két hajpánt is belefér, vagy ha van egy kis időm szívesen csinálok bele fonatokat is.Ronhoz képest kerti törpe vagyok, nem vagyok túl magas, de nem is vagyok annyira alacsony, nekem pont megfelel ez. Az alakom miatt nem kellett sokat aggódnom a kviddics edzéseknek hála, és anya hatalmas ebédje se tudott plusz kilóval gyarapítani. Ez elismerésért kiált.Az öltözékem elég szofisztikált, nem szeretem a kihívó ruhákat, bár a színes dolgokat kedvelem. Tudom mikor kell kiöltözni, és akkor sem teszem ki mindenemet, mivel a kevesebb néha több, és ezt be is tartom. Szeretek edzőcipőt hordani, ami a legtöbbször piros árnyalatban úszik, hogy menjen a hajamhoz. Otthon melegítőben járkálom, kopott farmerben, nem nagyon foglalkozom azzal, hogy mit veszek fel.
Ginny egy teljesen szokatlan lány. Két énje van: a nagyon kedves, életvidám, örökké daloló és a mogorva, visszahúzódó, magának való lány. Első látásra beképzeltnek tűnik, de igazából szeretni való és aranyos.A barátaiért képes lenne bármit megtenni, még a kezét is tűzbe tenné értük, de azt egyáltalán nem kedveli, sőt, egyenesen irritálja, ha valaki hátba támadja. Könnyen feldühíthető, és olyankor jobb, ha menekül előle az illető. Imád új emberekkel megismerkedni, és nem érdekli a házak közötti versengés. A barátait állandóan megvédi, ha gúny tárgyává válnak, ennek érdekében képes meg is ütni valakit, hogy elhallgattassa.Szeret olvasni, ami nem csoda, hisz igen okos, ügyes, szorgalmas lány. A tanulásban is remekel. Nem szereti, ha irányítják, imád a saját feje után menni. A testvéreitől örökölte humorérzékét, ami igazából nem zavarna, ha nem várnák el tőle mindig azt, hogy előálljon egy jó poénnal. Teljes szívéből tud szeretni, és ezt bizonyítja az is, hogy rajong Harry Potterért. Mára már megváltozott, most már csak szeret, de titokban.

Azt szeretnétek, ha mesélnék magamról? Oké, tényleg elmesélek mindent, amit szeretnétek tudni, de hol is kezdjem?
1981. augusztus 11-én születtem, egy meleg nyári napon. Én voltam az utolsó Weasley csöppség, és ennek végtelenül örültek. Az meg rátett egy lapáttal, hogy a sok fiú után végre lányuk is született. Családunk igen hatalmas volt már születésem előtt is, 6 bátyám volt, akikkel nem mindig volt felhőtlen a kapcsolatom.
A gyerekkorom felhőtlennek is mondható, bár voltak benne kisebb nagyobb akadályok.
- Kik voltak a családból rád a legnagyobb hatással?
A testvéreim voltak a legnagyobb befolyással rám, főleg az ikrek, akiknek állandóan a fenekükbe lógtam, nem tudtak levakarni magukról. Emlékszem egyszer elkísértem őket az erdőbe, és segítettem törpéket fogni… Azt se kellett volna megtennem, mert anya nagyon kiakadt, és két hét büntetést kaptam. A legtöbb testvéremmel jól kijövök, bár Percy nem lesz a szívem csücske, de szerintem én sem neki. Billre világ életembe fel fogok nézni, Charlie pedig egy igazi hős az én szemembe. Ront viszont egy macinak tekintem, akihez bármikor hozzá lehet bújni, ez mai napig is így van.
- Mit éreztél mikor egyedül maradtál az anyukáddal?
Először nagyon megijedtem, hisz senki nem maradt velem otthon. De anyával mindig remekül kijöttem, és sokat segített az is, hogy állandóan lefoglalt. Este apával játszottam, és így elszaladt az idő. Észre se vettem és hazajöttek szünidőre a fivéreim.
Az tetszett talán a legjobban, mikor Ron hazaérkezett nyárra és mindent elmesélt. Akkor szereztem tudomást Harryről is, aki a szemembe egy hatalmas hős lett. Mára már ugyanolyan barátnak érzem, de akkor halálosan rajongtam érte.
- Örültél annak, hogy felvételt nyertél a Roxfortba?
El sem lehet mondani, hogy mit éreztem akkor, mikor a kezembe került a felvételes levél. Egyszerre örültem annak, hogy én is részt vehetek ezekbe a kalandokba, amiket a fiúk is átéltek… De a másik részem maradni akart volna, elbújni anyuci szoknyája alá. Viszont be kellett látnom azt, hogy felnőttem, muszáj volt megtennem ezeket a lépéseket, hogy közelebb kerülhessek az álmomhoz. Aurori, esetleg nemzetközi kviddicses karrierje gondoltam.
- Érdekes dolgot hallottam, tényleg igaz, hogy Tom Denem Naplója nálad volt?
Sajnos jól hallottad, tényleg nálam volt az a napló, de mentségemre szolgáljon az, hogy nem tudtam mi is az valójában. Azt hittem, hogy egy szokásos napló, amibe leírhatom a gondolataimat. De szép lassan megbarátkoztam a benne lakó emberkével, átvette felettem az irányítást. Sajnálom azt, amit tettem, tényleg nem akartam… csak gyengének és magányosnak éreztem magam, ő pedig támaszt nyújtott. Harrynek viszont még mindig köszönettel tartozok, nem tudom, hogy hálálhatnám meg neki.
- A következő években történ valami érdekes veled?
Igazából nem történt semmi érdekes. Viszont el kell mondanom, hogy a karácsony bál volt a legérdekesebb dolog, amin voltam. Neville hívott el, aminek nagyon örültem, bár csalódott voltam, hogy nem Harry volt a partnerem. Nagyon szorítottam neki, szerettem volna, hogy ő nyerjen. Büszke voltam rá, de ugyanakkor megrémültem mikor az ijedt Cedrickkel érkezett meg.
- Tetszett az Umbridge reformjai?
Eláruljam, hogy mit gondolok róla? Az, hogy egy felfuvalkodott béka,és egyáltalán nem tud semmit a mai varázslókról. Bár nem volt szándéka az, hogy megtanítson minket varázsolni. Ezért is vettem részt a Harry által vezetett tanfolyamon. Szerettem Dumbledore seregébe tartozni, ott mindenki az lehetett, aki volt, nem kellett megjátszani magunkat.
- Mit szeretnél ettől az évtől?
Igazából ezen még nem gondolkodtam. De szeretnék minél több dolgot kihozni belőle, a kviddics terén is és más téren is. Most boldog vagyok, mivel kezdem túltenni magam Harryn, de még mindig szeretem. Ezt viszont nem kell megtudnia, maradjon köztünk.
Türelmetlenül várom azt, hogy újra a Roxfortba legyek… Bár érzem, hogy semmi nem lesz ugyanolyan, mint régen. Érződik a változás a levegőben, a gonosz mindent elér, de a fény mindent le fog győzni, legalábbis én ebben reménykedem.
-Elárulod nekünk, hogy most mit csinálsz?
Töklevet iszom, és azon gondolkodom, hogy el kéne kezdenem pakolni. De előbb elmegyek eszek egy szelet tökös pitét, vagy amit találok lent. Esetleg meglátogatom Hermionét is, kell vele beszéljek… Szóval, én most el is köszönnék, majd a vonaton találkozunk.