James & Callie

Csodálatos az idő! Be van borulva, a szél fúj és egyre csak a közelgő viharral kecsegteti a Varázsvilág e részét. Remek alkalom egy kis kutakodásra. Egy szűk farmerben, térdig érő csizmában, zöld felsőben álltam meg a tükröm előtt, majd próbálgattam, melyik hajstílus tetszik ma a legjobban. Végül, csak a fülem vonalában összekötöttem, felvettem a gyűrűm, a pálcám-jó szokásomhoz híven a csizmámba rejtettem- és el is indultam. Az ajtóm hangos puffanással zárult maga mögött, és kissé hangos kopogással mentem végig a folyosón, majd a lépcsőkön. Ahogy végignéztem a diákokon nem nagyon tűnök ki közülük. Egyelőre. Meg persze az is sokat számít, hogy nincs rajtam talán. Mosolyogva intettem pár diáknak és sietősen elhagytam az iskola épületét. A szabadidőmben nem vagyok hajlandó bent maradni, főleg nem egy ilyen tökéletes napon.
Utam nem vezethetett más fele, mint a Mézes falásba, ahol egy évnyi elegendő cukormennyiséggel indultam tovább. Oké az igazsághoz hozzátartozik, hogy van, akinek ez egy évig elég lenne, nekem azonban maximum 1 hétig. Persze itt felmerülhet, hogy milyenek a fogaim állapota, de hadd mondjam büszkén, hogy az állapotuk tökéletes és egy tömés sincs bennük. Visszatérve az útra, beszaladtam a pennaboltba egy vadonatúj pennáért, tintáért, és pár pergamenért és már robogtam is fénysebességgel a Szellemszállás felé.
A kerítésnél megálltam, jó alaposan körbenéztem, mert ugye ha diákot látok azonnal el kellene küldenem, a minimummal, hogy magam kísérem vissza Roxmorts-ig, de mivel erre most nem került sor, magabiztos léptekkel, indultam a számomra kissé viskó jellegű házig. Útközben persze boldogan majszolgatva egy grillázs-t.

A fiúkkal az volt a tervünk hogy Kendallnak barátnőt szerezzün de, mivel ezt lőttük így Roxmortsba mentünk. Imádjuk, a szellemszállást de már valaki meg is előzött minket. A fiúk gyorsan vissza mentek nem, értem hogy miért így egyedül maradtam. Megmondom az őszintét még sosem láttam, ezt a helyet de ott volt egy gyönyörű nő. Mivel újjak vagyunk alig, ismerünk valakit láttam hogy ír de meg kell, vele próbálnom ismerkedni. Hiszen, ki nem tudna egy tanárt felismerni és egy diáktól megkülönböztetni?? Na, jó ez egy picit hülye kérdés volt a fejembe. Nem vagyom, az a túl okos de még is csak egy hármasért küzdök. Minden esetre nagy levegőt vettem, és a szellemszálláshoz közel kerülve láttam, a nő jegyzeteit. Megfogtam, a drótot és a házat bámultam majd megszólaltam.
Elnézést! Miért olyan érdekes ez a ház? Tudja még új vagyok!- Néztem, a nőre mikor még mindig jegyzetelt. Teljesen elvarázsolt ahogy ír és....na jó teljesen becsavarodtam. Fogalmam sincs mi ütött belém. Ha mindig, meglátok egy lányt vagy egy nőt beszélgetek vele folyamatosan. De, ő mindig írt én pedig visszafordultam a házhoz és bámultam. Na meg persze azt elképzeltem hogyan fog minket fogadni Gustavo. Nem vagyok türelmetlen de azért kezdett idegesíteni, hogy még most is ír. Talán...ezt, a lány vadászsózsdit jobb ha befejezem. Vagy, még sem?? Mert én vagyok James Diamond..